Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-01 / 25. szám

KElEWÍijSm XV. EVE. 25. SZÁM, Felvilágosítás A Cyőgysserészhallgatók Egyesülete a közvéle­mény felvilágosítása végett a következőket hozza a t. közönség tudomására. Érdekelt egyének Pamfil professzor ur személye ellen indiott tendenciózus kampány által a kolozsvári gyógyszerészeti fakultás tekintélyét támadják meg. Mi, akik ezen intézetten végezzük tanulmányainkat, az alábbiakban be fogjuk bizonyítani a közvélemény előtt, hogy a Gyógyszerészeti fakultás messze áll attól a ní­vótól, amelyre azt egyesek le akarják sülyeszteni, mert ez egy olyan intézmény, ahol lelkiismeretesen dolgoz­nak s teljes hozzáértéssel ős tökéletes erkölcsi garan­ciák mellett lesz vezetve. Nem fogjuk megengedni, hogy egy néhány rosszakaró miatt diplomáinkat egy kedvezőtlen légkör vegye körül, amely légkört rossz- indulatulag alkottak meg egyesek, akik érdekeinket lábbal iporják. Pamfil professzor urat, ezen intézmény vezetőjét, a kővetkezőkkel vádolják: 1. Alláshalmozó. 2. Üzletember. 3. Plagizáló. Be fogjuk bizonyítani, hogy mindezen állitások nem felelnek meg a valóságnak. 1. Pamfil professzor ur még a liberális kormány idejében több állást foglalt el, amidőn, ö ellenpárti lé­vén, nem lehetett meg a kellő befolyása ahhoz, hogy ezen állásokat a maga részére harácsolja össze, tehát fel lett kérve ezen állások elfoglalására és nem bito­rolta azokat, mintahogy azt bizonyos személyek bebi­zonyítani szeretnék. Azonkívül egy bizottsági tagság nem tekinthető állásnak, mert az csak ideíg-óráig tart. Egyebek között Pamfil professzor urnák a kővet­kező állásai vannak: a gyógyszertani intézet, a klini­kai gyógyszertár és a nyári gyógyszerészgyakornoki tanfolyam igazgatója, amelyek együttvéve nem hoznak havonta néhány száz lejnél többet Felkérjük azokat, akik ezen „jóljövedelmező“' állásokból megélni akar­nak, hogy jelentkezzenek!? Néhány évvel ezelőtt Pamfil professzor ur a gyógy­szerészeti kémia mellett, ahol ö nyilvános rendes tanár, jószántából más kémiai előadásokat is tartott, amelyet a. gyógyszerész fakultás analitikus programja előír. Tudomásunk van Papiban professzor urnák, az or­vos-gyógyszerészeti fakultás prodékánjának nyilatko­zatáról, aki azt mondta, hogy Pamfil professzor urat nem tekinthetjük álláshalmozónak, mivel a fakultás fizetési kimutatásaiban csak egyszer van bevéve, a fennmaradó katedrákat önzetlenül és díjmentesen tölt- vén be. Világos tehát, hogy Pamfil professzor ur egy kötelességekből és nem jövedelmekből álló álláshalmozc volt. 2. Románia összes gyógyszerészei panaszkodnak, hogy évente óriási tőkék mennek ki az országból kül­földi gyógyszerkülönlegességek beszerzésére. Amidőn pedig a román piacra egy valóban jóminőségü belföldi gyártmányt hoznának forgalomba, amelyik tényleg egy „specialitás“ és nem egy gyógyszerkeverék, ami­lyen a forgalomban levő legtöbb gyógyszerkülönleges— ség, akkor jönnek a rosszakarók és azt állítják, hogy egyetemi tanári méltóságán alul álló, hogy ilyen dol­gokkal foglalkozzék. Ezen állitások megdöntésére ele­gendő megemlíteni, hogy ezekben az úgynevezett üzle­tekben más egyetemi tanárok is érdekelve voltak, akik­nek a tekintélye ma is érintetlenül áll. 3. Felhozzák, hogy Pamfil professzor ur egy pla­gizáló. Szögezzük le a tényeket! Az 1928. évig, a gyógy­szerészhallgatóknak az idegen nyelveken irt könyve­ken kívül, más használható tankönyvük nem volt. 1928-ban Pamfil professzor ur kiadta tankönyvét (Curs de Chimie}, amelyben a különböző szerzők munkáiból összegyűjtötte a bennünket érdeklő anya­got, hogy azt könnyen hozzáférhetővé tegye a gyógy- szerésztanhallgatók részére. Ez a tankönyv az első ro- mánnyelvü szakmábavágó írás a fakultásunkon. A pro­fesszor ur 64 munkát jelöl meg könyve elején, amelyek a kurzusa összeállításánál fel lettek használva. Ha nem említette volna a felhasznált forrásmunkákat, akkor joggal illethetnénk a plagizáiás vádjával. Más részt nem lehet eredetiségről beszélni, mert ezt nem követelhetjük meg egy tankönyvtől (Curs) és igy ezen műtől sem. Elvárhatunk ilyesmit egy tudomá­nyos értekezlettől, vagy tanulmánytól (Traité), amely természeténél fogva a tudós világnak lesz szánva es nem a diákság részére lett alkotva. Egy tanulmány (Traité) uj eszméket kell hozzon és az eredetiség bé­lyegét viselje magán, míg egy tankönyv (Curs) az elemi adatok összessége, amelyek a diákság professzio­nális nevelésére szükséges első fogalmakat adják meg. Ezen értelemben idézzük Papiban professzor ur vé­leményét, aki hangoztatja, hogy sok tankönyvet és kü­lönösen kurzust látott már, amelyekben meghatározá­sok, példák, ábrák és egész részletek lettek kölcsön- véve más könyvekből, anélkül, hogy az eredetük meg akkor a plagium vádja megfelelne a valóságnak. Sti- lenne jelölve. Ha tisztán irodalmi munkáról volna szO. akkor a plágium vádja megfelelne a valóságnak. Mi­velhogy a Kémia Kurzus nem irodalmi könyv, termé ­szetes, hogy a felhozott vádak teljesen elitélendő ala­pon nyugszanak. A fenntebb elmondottakból következik, hogy a Pamfil professzor ur ellen felsorakoztatott támadások alaptalanok, tendenciózusak és a professzor ur szemé­lyének megsértése fakultásunk tekintélyét csökkenti. Amint tudjuk, Pamfil professzor ur kijelentette az 1932 január 22-én tartott per Ítéletének kihirdetése után, hogy fellebbez és ezen esetben ő is tanukat fog felvonultatni az összes vádak és rágalmak alaptalan­ságának bizonyítására, támaszkodván a romániai igaz­ságszolgáltatásban vetett hitére. Pamfil professzor ur kijelentette a katedráról, mi­szerint nem akarja, hogy a diákság védelmére keljen. Mégis mi az igazságot szolgálván és azon helyzetben lé­vén, hogy lássuk a professzorunk valódi apostoli hiva­tását, úgy találtuk, hogy erkölcsi kötelességünk Két- robbantani az ellene koholt rágalmakat. — Tudjuk, hogy hármat közülük felkértek igazságuknak esküvel való bizonyítására; tehát várjuk, hogy ha bebizonyul állításaik alaptalansága, hogyan fog az Igazságszolgál­tatás eljárni, mert ez a per nem dönthető el Pamfil professzor ur személyes, vagy politikai ellenségeinek tanúskodása alapján! Megvetésünket fejezzük ki azokkal szemben, akik megkísérlik erkölcsi tekintélyünk megsértését éa Ugyancsak itt jelentjük ki azon meggyőződésünket, hogy még vannak a gyógyszerészek között tehetséges emberek, akik a dolgokat valódi megvilágításukban látják és hivatásunk előrehaladása érdekében fognak tevékenykedni. Kolozsvár, 1932 január bö 30. Lupea Virgil s, k, főtitkár. Radu Nicolae s. k., elnök. Február 6-íg meghosszabbították az vallomások beadásának határidejét Az adóvallomások beadásának batárideje ma 31-én lejár. Az utolsó nap éppen vasár­napra esik s bár a legtöbb helyen a mai va­sárnap is beszedik a vallomási iveket, a torló­dás szombaton olyan nagy volt, hogy a közön­ségnek egy jelentős része nem tudta beadni vallomását. Számítani léhetett arra, hogy a be­adás határidejét kitolják s ez meg is történt. Bukaresti félhivatalos sajtóközlés szerint a ha­táridőt február 6-ig hosszabbították meg s az adóhivatalok kötelesek ünnepnap is beszedni a vallomásokat e batáridőn belül. Ez a meghosz- szabbitás azonban elég szűkmarkú volt, mert amire a nagyközönség előtt köztudomású lesz, akkora már jóformán az uj terminus is letelik. Hatnapi haladék olyan kevés, hogy ennél ke­vesebbet már aligha adhattak volna. Â kormány a kolozsvári munkanélküliek segélyezésére 500.000 lejt utalt ki, de nem az állam kasszájából, hanem a város pénztárából (Kolozsvár, január 30.) Visszaérkezett Bu­karestből az a munkásküldöttség, amely Buka­restben eljárt, hogy az állam segélyt utaljon ki a kolozsvári munkanélküliek részére. Tatar, erdélyi miniszter kalauzolása mellett Iorga miniszterelnöknél is audiencián voltak, sajnos azonban ezúttal is csak Ígéreteket kaptak, pénzbeli segítséget nem. Bukarestben ridegen kijelentették, hogy a segélyezési alap kimerült és minden város segítsen magán úgy, ahogy tud. Iorga miniszterelnök megígérte a küldött­ségnek, hogy a kolozsvári munkanélküliek ké­rését minisztertanács elé viszi és megpróbálja ott, hogy a munkaügyi minisztérium utján pénzbeli segítséget is utaltasson ki. Ugyanakkor pedig Iorga miniszterelnök megkérte Tatar erdélyi minisztert, hogy figye­lemmel legyen a kolozsvári munkanélküliek fenyegető magatartására. A SEGESVÁRI SELYEM­GYÁR GYÁRI LERAKA1Á ?v CIQLYft“ ÁRUHÁZ 4&LEA REGELE FERDINAND Na. II. Mindenféle selyem árut gryári áron árusítunk!! GYŐZŐDJÖN €M E G ÁRAINKBÓL! Kolozsvár városa ötvenezer lej gyors­segélyt utaljon ki a munkanélküliek ré­szére. A munkásküldöttség még meg sem érkezett Kolozsvárra, máris itt volt a rendelet, amely az intecrimárbizottságot utasította az ötven­ezer lejes gyorssegély kiutalására. Bornemisa Sebastian, az interimárbizottság ideiglenes ve­zetője, a miniszteri távirat vétele után rendkívüli közgyűlést hívott össze s ott határozatilag mondották ki, hogy a kormány utasítására ötvenezer lej gyorssegélyt kiutalnak. Ezzel egyelőre meg volna oldva egy fél holnapra a munkanélküliség segélyezésének a kérdése. Viszont a városházán még ma sem tudják, hogy honnan teremtsék elő azt a fél­millió lejt, amelyet a kormány gavallérosan a város kasszájából kiutalt. Valószínűnek lát­szik, hogy az interimárbizottság az ötszázezer lejt előteremti, de ezzel csak átmenetileg van megoldva a munkanélküliség kérdése s ha a kormány egy jelentősebb összeget nem bocsát a város rendelkezésére, akkor a közelgő vesze­delem határait csak kitolták, de végleg nem hárították el. Elszomorító állatárak a Csíkszeredái vásá­ron. Csíkszeredáról jelentik: Most kezdődött meg a Csíkszeredái farsangi országos vásárt megellő állatvásár. A nagy számban felhajtott állatokban óriási kínálat mutatkozik, mig az érdeklődés teljesen lanyha, pedig egy pár bí­zott ökröt már 6—8000, egy kişborjas tehenet 1500—4000, egy pár strapa lovat már 2500—4000 lejért lehetne venni, mig a sertés élősúlyban 10 lej körül áll. Az egész vásárt a teljes pénzte­lenség és a sivár gazdasági viszonyok jellemzik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom