Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-18 / 39. szám

KeletiUjsizg XV. ÉVF. 89. SZÁM. kz = lem tréfa, hanem komoly valőiság hogy a „MlRÍSIVYlHÁZ^.ban, Calea Siegele Ferdinand 39 (kis-liid mellett) már az alábbi árakon vásárolhat: ff Addig1 vásároljon, mig az olcsó készlet i a rt. ={ Harisnyákat már . 13*— leitől Keztyüket már . . . 18*— leitől Swettereket már . . 80*— leitől Sálakat már .... 32*— leitől Nyakkendőket már 17*— leitől Női nadrágot már . 3G*— leitől Férfi zoknikat már 11*— leitől i rgîi»î7! yî p ?í^ jî ;í *i ti ţ? «i ii «îjj ţi {j »îjHîiîi* ;i {* i? m ?1í;íí ?í jî^ţ i» j ?f» i* fi !j i» f* níumnmwímiuimannnjiíumnminjtmimmíuinnnníinniiíuuuiiiwiianaiiíuwmjuinnnjiríj miin iuuli ! 3 , Újabb Reinitz-esei Rejtélyes módon eltűnt Kassa környékén Friedmann Ignác nagy­károlyi gazdag kereskedő ismeretlen női levélíró „öngyi!kosság‘‘-ot jelent az eltűnt családjának (Kassa, február 16.) A Reinitz-ügyhöz ha­sonló titokzatos eset foglalkoztatja a bűnügyi hatóságokat. Ismét erdélyi kereskedőről van szó, aki jelentősebb pénzösszeggel érkezett néhány nappal ezelőtt Nagykárolyból Kassára és rejtélyes körülmények között nyomaveszett. Teljesen Reinitz-recipe szerint történt min­den. A fiatal kereskedő, Friedmann Ignác, a nagykárolyi Grosz és Testvérek cég beltagja szobát bérelt egy itteni kisebb szállóban és a 9-ről 10-re virradó éjszakát ott töltötte. Másnap este 8 órakor azzal távozott, hogy hazautazik. Azóta eltűnt, senki nem látta, senki se találko­zott vele. Friedmann Ignác azzal utazott el Nagyká­rolyból, hogy Szolyván lakó rokonait megy meglátogatni és ott élő húgát magával hozza Nagykárolyba. A kereskedő azonban nem ment Szolyvára, Kassára utazott anélkül, hogy erről az útjáról bárkinek is említést tett volna. Bizo­nyára rejtélyes körülmények húzódnak a hátte­rében, ha Friedmann senkivel nem közölte azt. Itt várták és ide hívták Friedmannt, aki, hogy leplezze kassai utazását, Nagykárolyban azt mondotta, rokonlátogatásra megy — Szoly­vára. De hogy ki várta Kassán Friedmannt, kivel tárgyalt, kivel találkozott, erre a kér­désre feleletet adni senki se tud. Eltűnt . . . Mikor napokon át nem érkezett semmi hir Friedmannról, a cég érdeklődött Szolyván, meddig marad még ott Friedmann Ignác és mi­kor tér haza Nagykárolyba. Szolyvárói csak­hamar megérkezett az értesítés, amely hirül adta, hogy Friedmann Ignác nem tartózkodik Szolyván és oda nem érkezett meg. A kereskedő hozzátartozói és cégtársa tel­jesen tanácstalanul állottak a rejtéllyel szem­ben: iiova tűnt el Friedmann Ignác és mi tör­tént vele? Várták, hogy Friedmann Ignác' végül mégis csak jelentkezik vagy hirt ad magáról, de hiábavalónak bizonyult minden reményke­dés. Két nappal ezelőtt váratlanul levelet ho­zott a posta Nagykárolyba a Grosz cégnek. A levelet Kassán adták fel, aláíróként Klein Jó- zsefné szerepelt. E levélben az ismeretlen levélíró tudatja, hogy Friedmann Ignác Kassán öngyilkos lett, ne kutassanak utána. Elképzelhető a hozzátartozók és a cégtárs meglepetése, amint a levelet elolvasták. Nyom­ban érintkezésbe léptek a kassai rendőrigazga­tóság bűnügyi osztályával, amely annak ide­jén az emlékezetes Reinitz-ügyben oly nagy és értékes szolgálatot tett a nyomozásnak ugyan­csak erdélyi kereskedők eltűnésével kapcsolat­ban és felkérték, közöljék velük az öngyilkos­ság részleteit és körülményeit. A rendőrség bűnügyi osztálya a Nagyká­rolyból érkezett sürgöny alapján nyomban fo­lyamatba tette a nyomozást a rejtélyes ügyben és megállapította, hogy semmi jelentés sem ér­kezett Friedmann Ignác állítólagos öngyilkos­ságáról. Ilyen öngyilkosság nem történt Kas­sán és ha valaki ilyen értesítést küldött innen Nagykárolyba, úgy az illetőnek bizonyára oka volt arra, hogy valótlan hirrel a nyomozást félre­vezesse. Félre akarják vezetni a nyomozást. Ami első perctől fogva valószínűnek lát­szott, a nyomozás során bizonysággá vált. A levélíró álnevet használt és hamis név alatt (Budapest, február 16.) Tisza Istváp szere­pét a világháború kitörését illetőleg más szó­val: a magyar háborús felelősséget, már tisz­tázta a történelem. Komoly politikusok és törté­nelemtudósok állapították meg, hogy Tisza István az utolsó pillanatig ellenezte a háborút és határozott tiltakozása ellenére dördültek el az első ágyuk, amelyek nyomán négy esztendeig folyt a nagy öldöklés és tragikus következmé­nyeit ma is érzi az egész emberiség. A száraz „adatok“ halmazába most valami meleg ,lirai bensőséggel telitett hang szövődik egy, a napokban nyilvánosságra került levél ,révén, amelyet közvetlenül a háború kitörése előtt Tisza István fiának fiatal feleségéhez in­tézett. Ez a levél megható emberi dokumentum, újabb bizonyítók Tisza István háborúellenessé­géről. De egyébként is megmutatja azt az érde­kes, igazi embert mutató profilt, amelyet Tisza Istvánról az idők távlatán keresztül a közvé­lemény megrajzolt és a.mely rajzhoz színes és markáns háttér az alábbi önvallomás: Budapest, 191Í. Julius 21. Szeretett, drága kisleányom! Régóta szeretnék már kedves leveledre vá­laszolni és igazán bánt, hogy néhány napon át nem jutottam hozzá. Bizony keveset látunk s a távolból kevésbé érintkezhetünk édes kis leá­nyom, pedig nagyon-nagyon vágynám reá. hogy mentői jobban megismerd és megszeresd a té vén apádat. Hogy pedig nekem milyen él­vezet a te szeliditő, kedves, melegkedélyü lé­nyed, azt majd csak akkor fogod megérteni, ha egyszer meg vénülsz s te fogod élvezni a hozzád közelálló ifjúság vidám frisseségét. Most jó hosszú vidám, kedves levelet Írtál. Tedd azt kis kedvesem mentői többször. Magunkról keveset irhatok. Napi tíz órát 'öltünk a képviselőházban, ahol csendes, finom, udvarias, de unalmas fiúcskákká változtak a tigrisek. Lassan haladunk, az emberek egy ré­sze türelmetlenkedik, szeretné, ha a rendelkezé- ninkre álló eszközök valamelyikét kézbe ven­küldött értesítést az eltűnt hozzátartozóinak a meg nem történt öngyilkosságról. Mert Fried­mann semmiesetre se lett öngyilkos, erre oka nem volt, kitűnő anyagi körülmények között élt — ha nyomaveszett, akkor eltüntették! A hamis néven feladott levéllel félre akarják vezetni a nyomozást^ egészen úgy, mint az em­lékezetes Keinitz esetben történt. Reinitz is le­helet irt az eltűnt kereskedő nevében a hozzá­tartozóknak, hogy ne aggódjanak, néhány hét múlva az illető visszatér. Abban az órában irta a levelet, amikor az erdőbe kicsalt kereskedőt leütötte, kirabolta és elásta. Ebben az eltűnési esetben uj motívum, hogy aláíróként nő szere­pel. Friedmann Ignác 27 éves, nőtlen ember, el­tűnésével kapcsolatban könnyen fel lehet vetni a feltevést, keresd az asszonyt. Az eltűnt kereskedő középtermetű, fekete- szemű, feketehaju, borotvált arcú. Rövid kabá­tot viselt prémgallérral. A rendőrség felkéri mindazokat, akiknek Friedmann Ignác eltűné­sével és á’litólagos öngyilkosságával kapcsolat­ban valamiről tudomásuk van, legyenek segít­ségére a nyomozásban. nők, de egy darabig jobb még nem zavarni ezt a szel'idülési processzust. Mostanában, mint láthatod, sokat kell Becs­be is járnom. A szerbek szertelenkedése miatt komolyan kell fellépnünk, mert azt teljesen le­hetetlen zsebredugni. A dolog lefolyhat háború nélkül; adja Isten, hogy úgy legyen, de teljes megnyugvást nem adhatok neked aziránt, hogy semmiesetre sem kerül háborúra a dolog. Hogy ebbm az esetben milyen megértő, szerető részt­vevő érzéssel,vennénk téged körül, ezt ugye tu­dod, kis angyalom. Bízzunk Istenben, hogy el­kerüljük ezt a megpróbáltatást, ha pedig mégis reánk mérné, bízzunk benne kétszeres erővel. A te bátor, erős, vallásos lelked diadalmasan kiáll- ná ezt az erőpróbát s milyen boldogság lenne a kiállóit aggodalmak után a viszontlátás! — A a, most ne beszéljünk még róla, hiszen nincs még semmi támpont a jövő fejleményeinek meg Ítélésére. Az embert pedig békében is, az emberi élet minden viszonyai között, ezer bizonytalanság veszi, körül. Ezekkel szemben az élet örömeit él­vezni tudó lelki megnyugvást nem adhat más. csak a keresztyén .világnézet és a jó Istenben vetett bizalom. Belejöttem ebbe a komoly hangnembe. Hidd meg kis lelkem, komoly az, de nem aggódó, vagy 'nyugtalankodó. Olyan ember felfogása van benne, akit bármely percben leüthetnek egy uccasorkon, aki mindig készen áll a nagy utra s ezért hála Istennek, tudja élvezni ami jót tartogat még az élet számára. Na, de ugye nem vagyok pap hogy prédi­káljak. Isten veletek kedveseim, szeressétek egy mást és legyetek boldogok. Egy forró öleléssel vár mindkettőtöket szivéhez szerető apátok, István. Mintha látnoki erő sugallta volna a leve let: ha nem is az uccasarkon, de csakugyan útonálló módon oltották ki Tisza István életét, amely — ha megmarad a magyarság számára, — talán sok minden másképp történik. Tisza István megható önvallo­mása a háború küszöbén irt levelében „Bizzunk Istenben, hogy elkerüljük a háborútla „Minden percben leüthetnek egy utcasarkon, mindig készen állok a nagy utralu

Next

/
Oldalképek
Tartalom