Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)
1932-02-13 / 35. szám
4 KeletiUjsiíg XV. EVF. 35. SZÁM. szemben, mutatja a következő kis epizód. Amikor kíméletesen közölték vele Sergej Diaghilew halálát, aki neki imádott mecénása és igazgatója volt és nevével minden diadala összeforrott, apatikus maradt, a legteljesebb mértékig közömbös. — Nem tudom azonban megérteni, — mondja Broniszlava, hogy miért túlozzák úgy el bátyám betegségét. Azt mondták róla, hogy dühöngő őrült. Hála Istennek sohase voltak rohamai. Nem is elmebeteg a szó legszorosabb értelmében, csak a ^edélye az. Melankóliája megváltoztatta lényégét és közömbössé tette az életet maga körül. Elmegyógyintézetben sohasem volt és mint magánember rendszerint Párizsban él. Nizsinszki, mint Dosztojevszki regény hős A világhírű orosz táncos, akit hosszú, évek óta mint elmebeteget könyvelt el a V lóg, m sí ismét felbukkan h pnotikus állapotban festett képeivel — Nővére kiieieníi. hogy bátyja nem elmebeteg és helyteleníti, hogy sógornője Párisban aukciót rendez a hajdani színházi emléktárgyakb l (Párizs, február 11.) A francia lapok érde- kes újdonságokat hoznak Nizsinszkiről, a világ- |i író orosz táncosról, aki mint tudvalevő, annak idején Márkus Emilia leányát vette feleségül. Nizsinszki a legnagyobb büszkesége volt Diag- hilewnek és az orosz balletnek, olyan táncfeno- mén, aki úgyszólván egyedül áll a tánc történetében. Nizsinszki Budapesten megismerkedett Márkus Emilia leányával, Pulszky Tesszával, megnősült, e házasságból leánygyermek született Eomola. Nizsinszkin egy napon elmebaj mutatkozott, beszállították egy szanatóriumba és hosszú évek óta franciaországi és svájci idegszanatóriumokban ápolták. Nizsinszkiről az a hir terjedt el, hogy élő halott. Ez az elfelejtett ember most ismét hallat magáról, amennyiben Párizsban képkiálli- tást rendeznek a müveiből. Ugyancsak Párizsban árverésre került Nizsinszki ragyogó színházi életének emlékgyüjtemónye, amelytől Pulszky Tessza azért kénytelen megválni, mert állítása szerint egész vagyonát Nizsinszki gyógykezeltetésére költötte és most már akarva, nem akarva, ezekhez az ereklyékhez is hozzá kell nyúlnia, hogy saját nyomasztó adósságaitól szabaduljon. Ezzel szemben Nizsinszki testvére, Braniszlava azt mondja, hogy az aukcióról szóló hir őt teljesen meglepte és érthetetlen előtte, mert bátyja mindig saját költségén élt és sohasem szenvedett pénzzavarban. Amikor elhagyta a színpadot hatalmas vagyonnak volt birtokában, amelyet felesége kezelt. Kizárt dolog, hogy Nizsinszki felesége gyógykezeltetésre költötte volna a vagyont, de ha igy is volna, nem volna szabad kiengedni birtokából azokat a tárgyakat, amelyek oly drága emlékezetüek. Broniszlava asszonyt Párizsban meginterjúvolták az újságírók és Broniszlava Nizsin- szkaja kijelentette, hogy bátyja egészségi állapota az utóbbi időben nem romlott, sőt jelentékenyen javult. Sétálni jár, szenvedélyesen ten- niszt játszik, szivesen hallgatja a zenét, könyveket olyas és újságot, csak színészi múltjára nem szettét visszaemlékezni. A színház és tánc iránt semmi érdeklődést nem mutat és ha valaki megpróbálja e témákra átvinni a beszélgetést, azonnal kifejezést ad elégedetlenkedésének. Természetesen, — mondja Broniszlava — helyes ez a megállapitás, hogy testvérem egy melankolikus benyomását kelti fel. Hallgatag, zárkózott, minden kérdésre röviden, de tárgyilagosan felel és jellemző, hogy csak franciául. Amióta megbetegedett egyetlen-egy orosz szót sem ejt ki. Hogy mennyire érdektelenül áll múltjával Intim körében jól érzi magát, néha vidáman és könnyedén nevet is. Senki sem hinné el róla, aki érintkezik vele, hogy elmebeteg. Szinte azt lehet mondani Nizsinszki esete hasonló Dosztojevszki hires regényével, „A féllcegyelmü“-vel, aki amellett, hogy gyógyíthatatlan beteg, a zseni «=* ; szikráit is magában hordozza. — Nizsinszki megbetegedése után kezdett el rajzolni és festeni. Eleinte csendéletet rajzolt, később emberi arcokat, amelyek igen gyakran grimaszokká torzultak. Minden munkájának kemény, riasztó jellege van. Tipikus példája ő a trance-müvészeinek: egy ember, aki a megszokott életében nem tud rajzolni és festeni, egyszerre tranceba kerül, fólhipnotikus álomálla- potban gyorsan és könnyedén, hatalmas technikával és a színek és formák hallatlan gazdagságával egyre-másra ontja alkotásait. Nizsinszki képeinek kiállítása a napokban történik meg Párizsban, utána Newyorkba viszik át a képanyagot. A képkiállitás, különösen az idegorvosok figyelmét keltette fel és Freud, valamint Jung kijelentették, hogy e kiállítási anyagot ők maguk is meg fogják tekinteni. , A lábak nélküli hadirokkant éjjeli menedékhelyén Elvették a trafik-fogát Marina lo annakf mert nem volt elég „töké4*-ja — Mosi egy utcai hirdető oszlopban „lakik4* a világháború hőse (Kolozsvár, február 11.) Húshagyókedd estéjén e sorok Írója a Széchenyi téren haladt keresztül. A Járda fehér hótengerében különös nyomokra figyeltünk tel. Vaj jen hova vezet a görbe vonalpár? Alig liusz lépésnyi távolságra egy tőzsdebódénál a nyomok végállomásához értünk. A faalkotmány tövében a földön egy ember ült. A hó teljesen belepte s csak fekete kucsmájának egyik sarka jelezte, hogy élő, emberlény bujt meg ott. Az ember kezeivel valami csattoknál babrált. Jegyszer csak lekapcsolja ballábát, majd a jobbon a sor. Zsebeiből kulcsot vesz elő és ágaskodva a zárba akarja helyezni... — Az ajtót szeretné kinyitni? A válasz késik. — Nem találja a kulcshelyet? — Nem. — Egyáltalán milyen szándékkal próbálja azt kinyitni? ' • — Almos vagyok. — Es aztán? — Le akarok feküdni. — De hova? — Ide né, a bódéba. Szerezzen tartós örömet családjának!! Iratkozzon be a le g nívó sabb DANTE Kölcsönkönyvtárba Strada Nicolae Jorgs (Jókai a.) 5 sz. ahol bármikor megkaphatja minimális kölcsöndijért az irodalom legújabb remekeit. Szépirodalmi, tudományos és szakkönyvekben négynyelvü hatalmas választék. — Helyben díjtalan házhoz szállítás. — Iratkozzon be még malii Fiókkönyvtár: Dés: Nagy Péter. Bánttyhunyad: Mózes Kálmán. LEGÚJABB KÖNYVEK: Sárközi György ...............Mint oldott kéve Zsolt Béla .........................Bellegarde Wassermann...................Etzel Andergast Werfel .............................A nápolyi testvérek Dénes Gizella ..................Néma szökőkút Nándor Iván ..................Lopott lelkek S. Bokor Malvin .... Nyári zivatar Törökné Kovács Hermin Galambkisasszony Somfay Margit...............Fészekrakók Courths Mahler ...............Nyárhajnali álom — Hiszen az olyan keskeny menedékhely, hogy abban nem lehet lefeküdni. — Ezt ön mondja. De én más véleményen vagyok. Tessék idefigyelni. Mindkét lábam hiányzik. Térdeimhez mülábat csatolok és úgy vonszolom magamat a földön. Este aztán lekapcsolom őket, kinyitom az ajtót s térden állva, fejemet a deszkának támasztva, elalszom. — Lehetséges ez? Hiszen az elhagyott deszkabódé vékony falain átsüvít a téli szél. — Higyje el az ur, ezt én jobban érzem. Dehát... — De hát? — Marina Ioannak hivnak. Aztán tetszik tudni, 1914-ben én Is egészen másképpen néztem ki. Belső zsebéből fakó képet vesz elő, rajta daliás termetű, délceg, harminc év körüli katonaruhá3 férfiú. — Ez én voltam... Lassan enged a kilincs. Az ajtó megrendítő látványt mutat be. A földön maréknyi szalma és semmi egyéb. Csöndesen bevonul a „lakás“-ba. — Mi történt 1914 óta? — Énekelve, virágokkal díszített vonattal robogtunk a halálmezők felé. Itthon pedig azzal vigasztaltuk fiatal hitvesünket: ne búsuljatok, két hét múlva újból megragadjuk az eke szarvát. Eltelt egy év es el a második. Aztán egy nap erős ágyubömbölésre ébredtünk. Délelőtt tiz óra körül rohamot vezényeltek. Három hónap múlva fel akartam kelni a kórházi ágyból, de nem lehetett. — Nézze meg, itt volt a hiba! — A két csonka térdre mutat. Erősen meg van hülve. Percenként fojtogató köhögési rohamok törnek elő tüdejéből. Csak szaggatva, tagolva mondja el tragédiájának további fejezeteit. — Itthon 120 lej havi segéllyel vártak. Érti az ur, 120 lejjel... — Nem próbálkozott-e trafikengedélyt szerezni? — Sőt, meg Is kaptam. Látja, ez a bódé volt az én kis üzletem. Egy napon «aztán eljöttek a monopoltól rovancsolni és pár perc alatt hivatalosan megállapították, hogy a „tőkém“ nem elegendő egy ilyen tőzsde forgalmának lebonyolítására. Pedig abból a napi ötvenhatvan lej jövedelemből mégis csak fizettem meleg hajlékot és kenyeret is tudtam belőle vásárolni. Felszólítottak tehát: szeriek pénzt, mert ellenkező esetben visszavonják az engedélyt. — Igen, szerezzek pénzt. Nagyon, de nagyon szép tanács. Es mikor a szigorú meghagyásnak érthető okokból nem tehettem eleget, máról-holnapra törülték a dohányárusitási jogomat. Néhány nap múlva kidobtak a lakásomból, mert a semmiből én sem fizethettem. Azóta itt ütöttem fel a hadiszállásomat. Nagy robajjal behúzza az ajtót, a deszkarésen át gyertyafény tör át a februári éjszakába. Mintha Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan cimü filmjét pergették volna tovább a kolozsvári uccán. (—erő
