Keleti Ujság, 1932. február (15. évfolyam, 25-49. szám)

1932-02-13 / 35. szám

2 f kmnUjsxa XT- ÉVF. 85. SZÁM. romániai követével, akitől ebben az ügyben a következő levelet kaptam: Alkalmam volt a mai napon telefonon be­szélni kormányommal Prágában, ahonnan azt a hivatalos értesítést kaptam, hogy nincs sem­mi komoly alapja annak a hírnek, mely szerint Csehszlovákia a román tengeri bevitelét eltil­totta volna. p. R. Joanitescu kéri, hogy a mezőgazda- sági adósságok felfüggesztésével kapcsolatos Ezután Wilier József dr., a Magyar Párt nevében deklarációt olvasott fel: — A Magyar Párt megszavazza a mo­ratórium meghosszabbítását, de azt kívánja, hogy a mai kaotikus állapot rendeztessék. Az adósságok rendezésének ki kell terjednie a városi elemekre is, az iparosokra, a ke­reskedőkre és a lateinerekre, akik éppen olyan kétségbeesett helyzetben vannak, mint a fölművesek. Az egész ellenzék hosszasan tapsol. Wilier folytatja a deklaráció olvasását, erős hangsú­lyozással: — Egyúttal csodálkozásának ad kifejezést a Magyar Párt afölött, hogy ez a kormány, amely annyi megértéssel kezeli a magánadós­ságokat, az állami követelések behajtása körül a legbrutálisabb magatartást tanúsítja. Köve­teli tehát a Magyar Párt, hogy szüntesse meg a kormány a lelketlen adóvégrehajtásokat és amig a folyó évre az adókivetés meg nem tör­ténik, függessze fel ezeknek az adóknak végre­A Magyar Párt deklarációja «W ■ Titulescuiől fél-e a kormány? Több felszólalás után Pop Valér igazság­ügyminiszter Ghelmeghennu egy előző inter­pellációjára válaszolva meg állapit ja, hogy sem­miféle körlevelet nem küldött szét az ügyész­ségekhez az egyéni szabadság megszorításáról és az előzetes letartóztatásokról. Xéni: Amig önök programot akarnának megvalósítani, hazajön Titulescu. Argetoianu: Titulescu gondolkozása sokkal közelebb áll a miénkhez, mint az önéhez, Xeni: Ezt ön azóta tudja, amióta megaka­dályozta Titulescut a kormánya laki fásban. lorga: Nem igaz. Titulescu ^önmagát aka­dályozta meg a kormány megalakításában. Xeni: Most pedig ő fogja önöket megaka­dályozni. lorga: Engem soha senkisem akadályozott meg mástermészetü dolgok megvalósításában sem és senki esetleges ambíciója sem akadá­lyozhat meg bármi tekintetben. Súlyos problémák hozták ha&a Titulescu! védelmet terjesszék ki a mezőgazdák városi in­gatlanaira is. Argetoianu: Mi nem nj törvényt akarunk kreálni, hanem csak egy meglevő törvény ér­vényét akarjuk egy hónappal meghosszabbí­tani. Nem lehet figyelem nélkül hagyni a hi­telezők érdekeit és a javaslatba egy olyan in­tézkedést veszünk be, hogy a hitelszövetkeze­tek ellen, amennyiben váltótárcájukban leg­alább 25 százalékos mezőgazdasági váltóanyag van, ne lehessen csődöt kérni. hajtását. Argetoianu: Vagyis ön azt kéri, hogy szün­tessük meg az állami életet. Wilier: Nem a polgárokat akarom meg­akadályozni az adók önkéntes befizetésében, de megengedhetetlennek tartom, hogy meg nem állapított összegű adókat végrehajtással szed­jen be az állam. Majd folytatta a párt deklarációját: — A Magyar Párt felhívja a kormány fi­gyelmét az Erdélyben ma is érvényben levő végrehajtási törvényre, amely meg­tiltja a legszükségesebb házi berendezé­sek, ipari szerszámok és mezőgazdasági felszerelések elárverezését. A Magyar Párt követeli, ennek az Erdélyben ma is érvényben levő törvénynek szigorú res­pektálását. A párt deklarációja zárta le a vitát. A ka­mara ezután a végrehajtások felfüggesztésének meghosszabbításáról szóló javaslatot 149 szava­zattál 37 ellenében megszavazta. Ghelmegheanu a büntetőjog reformját kéri és addig is szankciókat az alárendelt tisztvi­selői kar azon tagjai ellen, akik nem respek­tálják az egyéni szabadságot. Gheorghe Bratianu interpellációt jelent be Románia helyzetére vonatkozóan a Rigában folytatott tárgyalások, valamint a leszerelési konferencia ügyében és kéri az erre vonatkozó dosszékat. Mirescu szociáldemokrata tiltakozik a bu­karesti rendőrség módszere ellen, amellyel olyan brutálisan száll szembe a munkások minden bé­kés felvonulásával. Szankciókat kér azok ellen, akik átlépték a törvény határait. Kérdi a köz­lekedésügyi minisztert, milyen intézkedéseket foganatosít a vasúti munkások elbocsájtása és fizetésleszállitása ügyében. Az interpellációhoz Cantacuzino és D. R. Joanitescu csatlakoznak, majd Cuza interpel­lált a cukarkér dósról. Titulescu váratlan hazautazása a politikai élet szenzációja. Az Adeverul cikke szerint egyeseknek az a véleménye, hogy a rigai tár­gyalások következtében Franciaország és Ro­mánia között nehézségek merültek fel, amelye­ket el kell oszlatni, Titulescu Bukarestbe jön, hogy a királynak személyesen referáljon az ügyről. Tény az, hogy hivatalos körök kijelen­tése szerint a megnemtámadási paktum kérdé­se lekerült napirendről. Most derül ki, hogy a tárgyalások meghiúsulása elhidegülést teremtett-e Románia és niás részről Franciaország és Lengyelország közt Mások szerint még súlyosabb problémák kény­szerítik Titulescut arra, hogy Bukarestbe sies­sen és fel világosi tsa az uralkodót arról, ami a genfi kulisszák mögött játszódik le a leszerelési konferencia alkalmából, szo­ros kapcsolatban a békeszerződések re­víziójával. — Ugylátszik, — Írja az Adeverul, — hogy a leszerelési konferencia kulisszái mö­gött szokatlanul súlyos dolgok történtek. Egy nagybefolyásu román politikus a genfi tárgyalások menetéről a következőt mondta a cíkkirónak: — Olvasta Tardieu beszédét? Nem lepte önt meg az a szokatlan energia, amellyel a békeszer­ződések revíziója ellen beszélt? Elképzeli-e ön, hogy Franciaország képviselője igy beszélt volna, ha a kulisszák mögött nem történne va­lami szokatlan és ha ő maga nem tapasztalna ellenséges atmoszférát a békeszerződések sért­hetetlensége ellen? Egy másik politikus a következőket mon­dotta: — Én is hallottam, hogy a megnemtámadási. paktumot elejtettél? és azt is, hogy a hivatalos körök a békeszerződés revízióját nem tűzték még ki tárgyalásra és hogy ez a kérdés halasz tást szenved. Feltételezzük, hogy elhalasztják hat hónappal, vagy egy évvel. Elég lesz-e ez az idő arra, £ogy a területi egységünk megvédése érdekében kellőleg felkészüljünk? Egy azonban bizonyos, hogy Titulescu a súlyossá vált külpolitikai helyzet következtében jön Bukarestbe. A cikk végül megállapítja, hogy Titulescu látogatása politikai vezetők véleménye szerint külpolitikai problémákkal van összefüggésben, de viszony bizonyos, hogy itthon lesz alkalma foglalkozni a belpolitikai kérdésekkel is. Jorga lehangol tan beszól a koncentrációról. * Az Adeverul egy másik cikkében azt Írja, hogy lorga a barátaival folytatott egy beszél­getés alkalmával lehangolt volt Titulescu vá­ratlan hazaérkezése miatt, amihez hozzájárult az is, hogy az uralkodó a miniszterelnök leg­utóbbi audienciáján megismételte azt az óhaját, mely sze­rint az ország vezetését koncentrációs kormányra kellene bízni. Torga a koncentrációt nem tartja megvalósít­hatónak, mivel szerinte sem Maniu, sem Vaida, sem Dúca nem azok az egyének, kikkel kon­centráció lehetséges volna. A miniszterelnök szerint Titulescu hazatérése összefüggésben van ezzel a koncentrációs gondolattal. Arge­toianu viszont hangoztatja, hogy Titulescu útja csak külpolitikai problémákat érint. Titulescu párhuzamba kívánja hozni nézeteit a kormány felfogásával, mi­után közte és Ghica között Genf ben nézeteltérések merültek fel Gyallay Domokos forté- lyos jobbágya Gyallay Domokos harmadfélszáz esztendő­vel megy vissza a ínultba, hogy a Pásztortüz most megjelent számában analógiát keressen a mai Ínséges, szomorú időkre, amikor jófor­mán minden értékünket, minden ősi intézmé­nyünket kikezdte hol a hatalom szava, hol a féktelen egyéni akció vakmerősége, hol pedig — ami a legszţmorubb - a mi szegénységünk­ből eredő pesszimizmus, vagy közöny. A forté- lyos egykori jobbágy esetét meséli el a ma­ga nemes erdélyi magyar nyelvén Gyallay Domokos, a jobbágyét, aki azon gondolkozik, hogyan lehetne az éhhalál küszöbéről vissza­rántani családját,’ édes kicsinyeit. A szükség, a baj, sok álmatlan éjszakát szerzett a derék Kovács Marcinak és az álmatlan éjszakák végre megszülték a mentő ötletet. Német dol­mányt és nadrágot kerített s legnagyobb fiacs­káját abba öltöztette. Mikor pedig készen volt a kosztümmel, beállított földesurához, Torocz- kay György uramhoz s kelletlen hangon elbe­szélte, hogy ezt a sápadt sváb legénykét egy ' német tiszt akasztotta a nyakába, azzal a pa­ranccsal, hogy vigye fel a kastélyba és adja át a földesurnak téli gondozásra. Majd érte jön nyáron, hogy hazavigye. A valószínűnek látszó történet szeget ütött a Toroezkay György uram fejébe, de abba már nem szívesen ment volna bele, hogy egy idegen, ismeretlen gyer­mek fészkelje be magát a kastélyba. De azt is meggondolta, hogy a nagyhatalmú tiszt úrral nem tanácsos ujjat huzni, tehát valahogy mégis csak gondoskodni kell a gyermekről. Rá­bízta tehát az üzenethozó Kovács Marcira és egész télen bőven ellátta az egész háztáját ele- séggel. Kovács Marci fortélya tehát, ha egy kis füllentéssel is, de megmentette az egész Ín­séges famíliát. Gyallay Domokos elmondja, hogy erre a történetre akkor bukkant rá, amikor a Pász­tortüz jövendőjének súlyos gondjait forgatta a fejében. „Lám — mondja — a magyar jobbágy nem adta meg magát a balsorsnak, feje lövé­séig tusakodott övéinek megmentésén. -Ve. .> ve­hetnénk lelket az ő példájából mentő munkánk folytatására?“ „Ma is — folytatja Gyallay — Ínség, el- esettség, gond és szomorúság, hatalom szava és mostohasága ezen a földön. Hogyan tartjuk életben az erdélyi magyar szellemi élet nemes szülötteit, hogy neveljük tovább a lélek palán­táit, a fénytelen égbolt alatt? A torockószent- györgyi jobbágy példája? Nem, mi ezt a pél­dát távolról sem követhetjük. Mi a mi gyámol- tunknak igazlolkü erdélyi magyar szólását el nem némithatjuk, rája idegen köntöst, megté­veszthető álruhát nem adhatunk. Hatalom és erőszak félelmes nimbuszával iránta figyehnet nem kelthetünk! Testben és lélekben igaz ma­gyarként kell tovább is megjelennie a magyar hajlékok ajtajánál. Ha elutasítják, ha éhen kell halnia? Ám haljon meg hófehéren, mocsok- talan magyarként a könyörtelen magyar haj­lékok küszöbén!“ Szivünkbe markoltak Gyallay Domokos szavai. Mert bizony nyíltan meg kell monda­nunk, hogy az utolsó sorok egy cseppet sem tú­loznak. Csakugyan arról van szó, hogy kész-e táplálni, támogatni az erdélyi magyarság ezt a máris nagymultu, szép erdélyi folyóiratot, amelyet a megszűnés veszélye fenyegetett és amelyet csak azzal a reménnyel indítottak is­mét útnak, hogy a közönség közönye megfor­dul és nemcsak biztosítja életét, hanem fejlesz­tését is lehetővé teszi. Mindössze arról van szó, hogy két-háromezer erdélyi magyar csa­lád akadjon, amely nemcsak papíron fizet elő a Pásztortüzre — hanem pontosan be is küldi az előfizetési dijat. Az ellenérték, amit kap a kis részletekben is fizethető párszáz lejért, az erdélyi magyar irodalom és a közönség lelki - szolgálata. Ha a Pásztortüz legújabb számát átlapozzuk, Gyallay Domokos, az uj főszer-, kesztő nevén kivül Reményik Sándor, Aprity Lajos, Kelemen Lajos. Thormay Cecil, Szász Ferenc, Kovács László, Császár Károly. Já- rossy Andor, Borbély István és Hankó Nán­dor neveivel találkozunk benne. Nemcsak szó­rakoztat a Pásztortüz, hanem megerősíti hi­tünket az erdé*yi magyar irás jobb jövőjében. Gondoljunk a fortélyos torockói jobbágyra, aki ravaszsággal nyittatta ki a földesura éléstá­rát. Biztosak vagyunk benne, hogy a Pásztor­tüz ilyen fortély nélkül is megtalálja az Útját a magyar közönség szivéhez, de a pénztárcá­jához is. -.

Next

/
Oldalképek
Tartalom