Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-15 / 10. szám
TAXĂ POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 34256—927. Claj-Kolozsvár, 1932 jaraár 15. tßk keietiUjsHg EIOrimiB» BELFOLUON: ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP I évre 800 lej, félévre 400 lej, negyed évre 200 lej, j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. j egy hóra 70 lej, Telefon: 508. Egyes szám ára 3 lej. ELŐFIZETÉS MAGYAKORSZAGON: 1 évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 pengő. Egyes ftzim ára 2d fillér. ÉplthetUnk-e hidat? Azóta, hogy Prágából a cseh kormány belügyminisztere a csehszlovákiai magyarságnak a hidépités szerepét jelölte meg két ország közötti u.j kialakulás ötleteinek a megvalósításában, divatos vitakérdéssé kezd válni: épitsünk-e hidat? Erdélyi vonatkozásban is elhangzott egy vezércikkben a jelszó: „verjünk hidat.“ Eltekintve a ttól, hogy az a gazdasági _ áthidalási ötlet, amit a világtörténelem nj orientációkat sürgető szükségszerűségei Prágában termeltek ki, csak két, illetve három ország számára ajánl részletmegoldási tervet, amiből mintegy kikapcsolni szeretnék a mi megélhetésünk és jövőnk földrajzi területét, nem látszik feleslegesnek, hogy a hídépítésnek mondott feladattal a realitásokhoz szükséges józansággal nézzünk szembe. Két párt között hidat építeni csak abban az esetben lehetséges, ha a párttulajdonosoknak a befejezett szándéka ezt szükségessé és egyáltalában lehetségessé teszi. Bár előttünk régóta nyilvánvaló volt -— és ezt sohasem tagadtuk — annak a két országnak az egymásrautaltsága, amelyeknek egymásközötti viszonya a mi életünket, gazdasági létünket olyan nagy mértékben befolyásolja és elsősorban érdekli, nem ta pasztaltuk, hogy ennek az egymásrautaltságnak a belátása a romániai irányadó tényezők körében komoly cselekvésre, nagy elhatározásokra képes meggyőződéssé alakult volna ki. Hogy mennyire messze voltunk és vagyunk mind a mai napig ettől, annak a legkézenfekvőbb bizoaiyitéka az a bánásmód, amelyben a mi magyar kisebbségi népünknek része van s az a még mindig megtörhetetlennek látszó rideg hatalmi felfogás, amivel a kisebbségi jogok emberi, polgári értelmezését maguktól általában távoltartják s amivel a kisebbségi jogos életérdekek minden felmerülő részletkérdésében még a megértés szellemében való tanulmányozás feladatának a vállalását is elutasítják. Egyáltalában nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy ami teher a világ általános termelési és minden gazdasági válságából az emberiségre szakadt, abból a legsúlyosabb részt önhibáján kivül az erdélyi magvarság viseli éppen azért, mert ilyen megterhelésre az a politika bennünket odadobott. Az idő bármennyire telitve van az uj orientációk vehemességével, magyarságunk létének a mai és holnapi napjai számára biztonságot kell szerezni, mert ma az életfolyamat megszakadásának veszedelmei ellen kell gátkötő munkára kiállani. Amikor a mindennapi kenyér kiesett az emberek kezéből, a dolgozók munkájának nincsen meg az egzisztenciális fennmaradást biztositó eredménye s a kis föld-, vagy egyéb vagyonkák birtokosai nem tudják, hogy mit hagynak meg, vagy mi marad meg saját tulajdonukban abból, ami az övék: akkor nem olyan könnyű dolog itthagyni az égő háztájat és messzire menni hidat építeni úgy hogy magunkról momentán ne gondoskodjunk. Ha hidépités munkájához fogunk, akkor annak első áthidaló ive közöttünk és azok között kell, hogy kiépüljön, akik gyarmatosított, kellemetlen idegeneknek s az életlehetőségekből leszorítható kiszolgáltatottaknak hisznek bennünket. De ezt a hidivet sem lehet a levegőben elképzelni, mert két pillérre van szükség, amelyek a föld valóságos felszínére támasztva állják és tartják az áthidaló épitményt. Ezt aj pionir-munkát sokféle kísérletezéssel, erőt fe-l szitő fáradozással, küzdéssel egy évtizeden át! vittük, nem törődve még a kigunyolni és meg-| alázni akaró kísérletekkel sem, minden nap el- i végezve s mindennap újra kezdve, de valamin! a nagyobb jelentőségű eredmény mindig elma-j radt. És ez a valami nem más, mint az a termé-j Holtpontra futottak a román-orosz tárgyalások mindkét léi ragaszkodik az álláspon thoz miniszterid nács foglalkozott a román külpolitika aktuális kérdéseivel (Bukarest, január 13.) A kormány tagjai szerda délután minisztertanácsot tartottak, amelyen a besszarábiai ostromállapot ügyét is megtárgyalták. A Viitorul értesülése szerint Stefánescu Hamza hadügyminiszter és helyettes belügyminiszter már az uralkodó elé is terjesztette az ostromállapot rendelet tervezetét, amely az ostromállapotot a 15 km-es zónán fekvő több városra is kiterjeszti. Az Adevărul úgy tudja, hogy a minisztertanács nem fogadja el a hadügyminiszter javaslatát, amelyet különben az egész bukaresti sajtó nagyon inopportanúsnak minősít. Hivatalos közlés szerint különben a minisztertanács Ghica külügyminiszter távollétében — mivel Ghica beteg — meghallgatta Jor- ga miniszterelnök expozéját, a varsói tárgyalásokról. Az expozé hangoztatja, hogy Ghica a legjobb impresszióval tért vissza Varsóból, ahol a lengyel köztársasági elnök a Fehér Sas rendjellel dekorálta. A minisztertanács ezután fogadta a nyugdíjasok delegációját és meghallgatásuk után leszögezte, hogy a legnagyobb jóakaratot kívánja tanúsítani a nyugdíjasokkal szemben és hogy az egész kérdést teljesen újra fogja tárgyalni Argetoianu pénzügyminiszter visszaérkezése után. Januárban a nyugdijakat a megjelent táblázatok szerint fizetik ki, a formalitásokat azonban megkönnyítik, viszont februárban törvényhozási utón fogják rendezni a nyugdijkérdést. A ministzertanács után Vasilescu Carpen iparügyi miniszter nyilatkozott az újságíróknak, azokról a hirekről, mintha Lengyelország akadályokat gördítene a román áruknak Lengyelországba való bevitele elé. Kijelentette, hogy Lengyelországban valóban vannak prots ibiciós intézkedések a külföldi áruk ellen, de ezek nem érintik Romániát, mivel nekünk Lengyelországgal külön szerződésünk van. A Viitorul ugyanezzel az üggyel kapcsolatban hanyagsággal vádolja a kormányt. A lap szerint a lengyelek felszólították a kormányt, hogy küldje ki delegátusait, a Lengyel- országba importálandó román termékek kon- tingentálasának megbeszélésére, a tárgyalások azonban elmaradtak és jelenleg a prohibiciós intézkedések megakadályozzák a román áruk bevitelét. A hirt különben a Neamul Românesc, a kormány hivatalos lapja is cáfolja. Megállapítja, hogy a román-lengyel határon egyetlen vagon áru sem vesztegel. A beviteli tilalom velünk szemben csak a tengerire vonatkozik, amelynél bizonyos taxatöbbletet kell fizetni, de erre a terményre nézve is már folynak az újabb kontingentálási tárgyalások. (Tudósításunk folytatása a Il-ik oldalon.) szettani törvényszerűség, hogy az áthidaló ívnek két pillérre van szüksége. Én az egyik oldalon hiába pillérezek és építek, ha a másik partról nem indul el a hasonló szándék építménye, mert a levegőbe, ha odaálmodom is a tartó oszlopot, a meg-megnyilatkozó ellenséges indulat lerombolja s aki alap nélkül a magsba kúszik. nagyon nagyot zuhanhat. Ha van olyan komoly törekvés, amely lehetségessé teszi a mi hídverőnek mondott szerepünket, annak könnyű megnyilatkoznia. Nem szavakban, hanem a tettekben megnyilakozó irányzatban. Mert ma ami velünk történik, az az ellenkező irányzatról tesz tanúságot. Bethlen György grófnak a kolozsvári pártgyiilésen elmondott beszámolója nagyon világosan feltárta, hogy e történelmi időnek milyen légkörében élünk s e súlyos helyzetre jellemző példa Iorga kormányelnöknek az érettségi törvény reformjánál tanúsított magatartása. ígért belátást, mutatta is, de a vak sovinizmus első megszólalására sokkal nagyobb kárt y zúdított reánk, mintha egyáltalában nem nyúlt volna a kérdéshez hozzá. Napjainkban fonják a hurkot az erdélyi kafholikus státus kitervezett ipegfoj- tására, egyházainkat az életlehetőségektől akarják megfosztani, iskoláink segélyét megtagadták, a kolozsvári ügyészségről az egész magyar nép ellen hangzanak el vádbeszédek, a szatmár- megyei, határmenti vidéken a magyarellenes akció állami támogatással a legnagyobb intenzitással folyik, a közteher igen súlyos része hárul reánk és nagyon sok mindent fel lehetne sorolni még egészen addig, hogy az igazságügyminiszteri széket a kormányban olyan férfiúval töltötték be, akinek magyarellenesség volt a főprogramja s aki életcéljának mondotta a magyar nyelvhasználati jogérvényesülésének a megakadályozását. Miért sorolunk fel nehány ilyen példát? Mert napi jelenségekből egyáltalában nem az látszik a számunkra, hogy olyan fordulat indulna, amely alkalmat ad a kétoldali hídépítő munkára. A francia parlamentben a halálbüntetés eltörlését célzó javaslat tárgyalásénál hangzott el a politikai szellemességek krónikájában megörökített az a nagyhatású mondása Alfonzé Carr iró politikusnak: Que messieurs les assassins commences! A mi népünk be van rendezkedve a pionír munkára, mert egy évtizeden át ezt csinálta és kereste, hivta a másik oldalon a nagy elhatározásokat. De mint jogtalan páriák, hiába hordjuk hátunkon a mázsás építőkockákat, legfen- nebb piramis lesz belőle, a mi munkánkból pedig rabszolgamunka. Olyan tettekre készek kell, hogy legyünk, amelyek boldogulásunk biztosításához járul hozzá, de egyoldalú frázisokra hidpillért épiteni hiú kísérletezés lehet csak. Csak olyan pillérhez érzünk azonban illetékességet, amely a mi boldogulásunkat szolgálja.
