Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-11 / 7. szám

XV. ÉVF. 7. SZÁM. Tjogy fialt meg Clizaoeta Teoborovna nagyíjercegnő ? Amerikai lapok koholt szenzációja az alapajevszki éjszakáról- A cársógornőjének tragédiája-A hivata­los vizsgálat és a boncolási jegyzőkönyv megállapításai Amerikai lapok nyoméin a napokban Középeurópá- ban is megirták a meggyilkolt II. Miklós orosz cár só­gornőjének, Elizaveta Feodorovna nagyhercegnőnek a tragédiáját, még pedig abban az egészen újszerű be­állításban, hogy a nagyhercegnöt nem Alapajevszkben tvégezték ki — mind ahogy eddig hitték —, hanem több apácával együtt Moszkvában halt meg az általa alapí­tott kolostorban. Elizaveta Feodorovna nagyhercegnő, mint a cárné is, a hesszeni nagyherceg lánya volt s Szergéj Pavlovics nagyherceghez, a cár nagybátyjához ment férjhez. Szer- gej évekig Moszkva katonai kormányzója volt, vaskezü, erőszakos egyéniség, fékezhetetlen temperamentum, igazi „Haudegen“, mint amilyen igen sok akadt a régi orosz tisztikarban, de semmi több. A nagyhercegné ezzel szemben éppen úgy, mint nővére, a cárné, misz­ticizmusra hajló, elmélyedő lélek, kényes üvegházi vi­rága egy lelki problémákkal túlságosan sokat foglal­kozó hercegi udvarnak. A német és orosz főúri társaság­ban annakidején sok szóbeszéd tárgya volt ez a há­zasság s alig akadt valaki, aki az uj párnak tartós boldogságot jósolt volna. Az események rácáfoltak a tamáskodókra. Szergej nagyherceg és felesége a leg- harmonikusabb családi életet élték egészen a férj tra­gikus haláláig. Szergej ellen — mint ismeretes — bombamerényletet követtek el a nihilisták. A pokolgép valósággal széttépte a szerencsétlen ember testét. A szörnyű esemény után a fiatal özvegy, aki a moszkvai társaságnak egyik legszebb asszonya volt, kolostorba vonult s mint egy általa alapított ortodox apáca-rend fejedelemasszonya teljesen a jótékonyságnak szentelte magát. í\vTl Esős napok, nedves íuha, nedves cipő, meg­annyi veszély. Meghűlés, vértolulás, rheuma, ischias. Mindenünk fáj, mellünk elszorul, íul- dok'unk. Enyhítsük hamar ezt a rossz érzést. Kenjünk mellünkre Sloan’s Linitnent-»t. Melegít, mint a napsugár, oldja a eongcstiót, megszun- LÖ-Al Jl! 5 teti a fájdalmat. Egy üveg ára 75 Dei.-r­mnxÉm UN I M ÉNT megöli o -fájdalmctt­Az a’apajevEzki rabsága. A háború alatt sebesülteket ápolt, sorra járta az Ínséges családokat s a moszkvai szegények között osz­totta ki minden jövedelmét. A háború nyomorultjai, a hadiözvegyek, árvák és rokkantak éltek-haltak érte, s éppen ez a nagy népszerűség volt az oka annak, hogy a bolseviki uralom sürgősen el akarta távolítani Moszk­vából. 1918-ban a cári családnak Oroszországban rekedt tagjai már mind börtönben, vagy internálva voltak. A cári pár és gyermekei — mint ismeretes — Tobolszkba, majd Jekaterinenburgba kerültek, Pávai Alexandrovi- csot, Dimitrij Konstantinovicsot és Georg Mihajlovicsot a Péter-Pál erődben agyonlőtték, Mihail Alexandrovics, a cár öccse egy permi szállodába volt internálva, a többieket pedig a permi kormányzóságban fekvő Ala- pajevszk városkába vitték s ott erős őrizet alatt egy iskolaépületben helyezték el. Ide kerültek Szergej Mi- hajlovics, Konstantin Konstantinovics, Igor Konstanti- novics nagyhercegek, Joan Konstantinovics herceg a feleségével, Helena szerb hercegnővel, akit a szerb dip­lomácia néhány hét múlva kiszabadított innét. Eliza­veta Feodorovna nagyhercegnő és Paley Wladimir Pav- lovics morgantikus házasságából származó fia. A feje­delmi internáltak 1918 május 20-án érkeztek Alapa- jevszkbe, velük volt három inas, egy Helmersen nevű orvos, aki Szergej Mihajlovicsot kezelte és Elizaveta Feodorovna kíséretében két apáca, Warvara Jakovleva és Katharina Janyseva. Hogy miképpen éltek itt az internáltak, azt ponto­san meg lehet állapítani annak a vizsgálatnak az ada­taiból, amelyet a nagyhercegek kivégzése után néhány héttel a bevonuló orosz fehér csapatok rendőrsége és vizsgálóbiztosai végeztek. Ezen a területen ugyanis 1918 nyarán nagy harcok folytak az akkor még meg­lehetősen gyöngén szervezett bolseviknek és a Szibéria felől előnyomuló fehérgárdisták között. A fehérek — mint ismeretes — az antant támogatásával igen jelen­tékeny eredményeket értek el s átmenetileg igen nagy- kiterjedésű területeket szereztek vissza. Ez a körülmény lehetővé tette, hogy úgy itt, Alapajevszkben, mint Jeka- terinenburgbon és Permben pontosan megállapítsál! a Romanovok tragédiájának részleteit s a moszkvai bol- seviki kormány tagadásával és a vörös sajtó megté­vesztő közleményével szemben megtámadhatatlan ada­tokat gyűjtsenek a szörnyű tömeggyilkolás körülmé­nyeiről. Szokolov és Szergejev vizsgálóbirák, akik közül az első a háboruelőtti orosz kriminalisztika egyik el­ismert tekintélye volt, végezték a leglelkiismeretesebb gondossággal a tanúkihallgatásokat és az adatgyűjtést. Az ő hiteles jegyzőkönyveikből, amelyekhez fénykép­fölvételeket, eredeti okmányokat és bűnjeleket mellé­keltek, kétségtelenül megállapítható a jekaterinenburgi, alapajevszki és permi tragédiák története. Ezekből a jegyzőkönyvekből derült ki az is, hogy az amerikai lap­poknak az a szenzációs hire, mintha Elizaveta Feodo­rovna nagyhercegnő helyett Alapajevszkben egy Akulina íevü apácát végeztek volna ki, semmiképpen sem áll neg. Mit mondanak az akták? Alább ismertetni van módunkban az alapajevszki Jünügyi vizsgálat eredményeit, amelyekből kiderül, iogy a nagyhercegnőt a többi iníemáltákkal együtt ninden kétséget kizáróan Alapajevszkben gyilkolták neg s vele együtt halt meg az egyik apáca, Warwara Iakovleva is, mig a másikat, Katarina Yanisevát léhány nappal a kivégzés előtt elengedték. Szergejev vizsgálóbíró, akinek adatait később Szo- íolov a helyszínen ellenőrizte, a fehér hadsereg bevo- lulása után kihallgatja Krivovu szakácsnőt, aki má­jus 25-töl junius 17-ig dolgozott az iskolaépületben. A 'oglyok életmódjáról a következőket vallja: — A hercegek szobái rendkívül egyszerűen voltak berendezve, éppen csak a legszükségesebbekkel. Déli egy órára kellett elkészítenem az ebédet, négy órakor teát, hét órakor pedig vacsorát adtam. A hercegek ol­vasással, vagy sétával töltötték az időt, néha a kert­ben dolgozgattak s az örparancsnok engedélyével ki­mehettek a mezőre is. Elizaveta Feodorovna festegetett és sokat imádkozott. Neki a szobájában szolgáltam föl az ebédet és vacsorát, a többiek Szergej Mihajlovics szobájában étkeztek. Junius 21-én a legszükségesebb fölszerelési tárgya­kon kívül mindent elvettek a foglyoktól, pénzük legna­gyobb részét is. Ettől az időtől kezdve a velük való bá­násmód teljesen megváltozott s olyan kosztot kaptak, mint a közlegények. A helyi szovjet ezt azzal a hazug­sággal indokolta meg, hogy Mihail Alexandrovics nagy­herceg, a cár öccse, aki — mint említettük — Permben volt internálva, onnan megszökött. Ez nem volt igaz, mert a bolsevikiek nagyon jól tudták, hogy — amint később hivatalosan is megállapítást nyert •— a nagy­herceget Permben egy ottani csekista agyonlőtte. A Morse-szalagok tanulsága. Az uj rendszabályok ellen a nagyhercegek tilta­kozni próbáltak s Szergejev vizsgálóbíró később meg ■is találta az alapajevszki postahivatalban az erre vo­natkozó távirat Morse-szalagját. A távirat a következő­képpen szólt: „Az Ural vidék elnökének Jekaterinenburg. 1918 junius 21. A helyi szovjet parancsára a mai naptól kezdve mint rabokkal bánnak velünk. Négy hét óta az alapajevszki szovjet felügyelete alatt élünk s nem hagyjuk el az iskolát és udvarát, kivéve, ha templomba megyünk. Miután semmiféle hibát nem követtünk el, kérjük, hogy mentesítsenek úgy en­gem, mint rokonaimat a börtönrendszabályoktól. Romanov Szergej Mihajlovics.“ Ugyanaznap Szolovljov alapajevszki népbiztos a kö­vetkező távirati kérdést intézte Jekaterinenburgba: „Katonai Jekaterinenburg. Helyi szovjet. De kell-e tartóztatni a Romanovok cselédségét, vagy szabad elutazást engedni? 4227. alapján. Alapajevszki szov­jet. Szolovljov.“ Huszonkettedikén megjött a következő válasz: „Alapajevszki szovjet. Tegyenek tetszésük szerint a cselédséggel. Elutazni azonban Moszkvába Dzser- zsinszki, Pétervárra Uricki, Jekaterinenburgba pe­dig az itteni szovjet engedélye nélkül nem sziabad. Közöljék Romanov Szergej jel, hogy a bebörtönözés preventív rendszabály szökési kísérletek ellen, mi­után Mihail eltűnt Permből. Bjeloborodov.“ Ezután a válasz után az inasokat eltávolították a hercegek mellől s csak hosszas könyörgésre engedték meg, hogy a gyöngélkedő Szergej nagyherceget Remez nevű szolgája ápolhassa. Éppen igy eltávolították Hel­mersen orvost is s Janjseva nővért. Julius 17-én délben a vörös őrséget csekisták vál­tották fel, akik a foglyoktól maradék pénzüket és ék­szereiket is elvették. A csekisták vezetője kijelentette, hogy a hercegeknek a várostól körülbelül 15 kilomé­ternyire fekvő Sinjacsik nevű bányatelepre kell menniök. Erről Krivova a következőket vallja: — A bolsevikok nagyon siettettek, hogy minél ha­marább készítsem el a vacsorát, amelyet hat órára be is tálaltam. „Egyenek gyorsan, — mondották folyton, — mert 11 órakor Sinjacikba kell indulnunk.“ A 18-ra virradó éjjel az iskola körül szórványos lö­völdözés hallatszott s a városból vörösőr osztagot vezé­nyeltek ki, egy állítólagos fehér támadás elhárítására. A lövöldözők — mint később kiderült — maguk az is­kolaépület őrei voltak. A támadásnak a szovjethatósá- gok szerint az lett volna a célja, hogy a herceget kisza­badítsa. Reggel azután az egész városban kiplakátl­rozta a szovjet, hogy a hercegeket a fehér gárdisták tályosa lett. repülőgépen megszöktették s hogy harc közben egy fe­hér katona el is esett. Hogy milyen óvatosak voltak a hazugságban a népbiztosok, azt mutatja az a körül­mény, hogy az egész mondvacsinált ütközetről — szá­mítva a nem teljesen megbízható postahivatalnokok indiszkréciójára — hivatalos távirati jelentést is küld­tek a jekaterinenburgi szovjetnek, amely természete­sen éppen úgy tudta, hogy a dologról egy szó sem igaz, mint az alapajevszkiek. A távirat igy szól: „Hajnali két órakor egy ismeretlen fegyveresek­ből álló banda megtámadta az iskolaépületet, ahol a nagyhercegek tartózkodtak. A lövöldözés folya­mán egy bandita elesett, több láthatóan megsebe­sült. A nagyhercegek és cselédségük ismeretlen irányban megszökött. Mire a vörösök megérkeztek, a banditák elmenekültek az erdő felé, őket utolér­nünk nem sikerült. A nyomozás folyik. A végre­hajtóbizottság nevében: „ Abramov, Ferminov, Ostanin.“ A betemetett tárca. 1918 szeptember 28-án Alapajevszket elfoglalták a fehér csapatok és a parancsnok nyomban elrendelte a bűnügyi vizsgálatot a nagyhercegek halálának ügyé­ben. A tanuk vallomása alapján csakhamar felmerült az a gyanú, hogy a szerencsétleneket a sinjacsiki bá­nyákba hurcolták s ott végeztek velük. A vizsgálóbi­zottság élén Malcsikov egy régi, kitűnő rendőrtisztviselő helyszíni szemlét tartott a bányák körül és nyomban felkeltette figyelmét, hogy az egyik tárnanyilás friss földdel van behányva. Igen óvatosan ásatni kezdett ezen a helyen s október 8-án rábukant TheodOT Szem- jonovics Remez, Szergej nagyhercegek inasának holt­testére, majd a következő napon megtalálták Jakov­leva apáca és Paley herceg hulláját. Körülbelül 10 mé­ter mélységből került elő Konstantin, majd a következő napon Igor és Szergej nagyhercegek holtteste, október 11-én még mélyebbről Elizaveta Feodorovna hullája, amely alatt tőle körülbelül egy méteres földréteggel el­választva a halott Konstantinovits herceg feküdt. Az elföldelt aknában a hercegek egy csomó ruhadarbját és használati cikkét is megtalálták. A holttesteket a tanuk, akik őket heteken át állandóan látták, kétség­kívül fölismerték. A boncolási jegyzőkönyv. A hatósági orvosok nyomban hozzáláttak a hullák felboncolásához s minden egyes boncolásról hivatalos jegyzőkönyvet vettek fel. Az Elizaveta Feodorovna nagyhercegnö felboncolásáról szóló hatósági jegyző­könyv a következőket mondja: A fején, a bőr alatt aludt vérfoltok: a homlokon egy gyermektenyérnyi, a koponya baloldalán egy férfitenyérnyi nagyságban. A koponyacsontok épek. A törvényszéki orvosi vizsgálat megállapította, hogy Szergej Mihajlovics nagyherceg kivételével, aki fejlövést kapott, a többieket mind elevenen dobták be a tárnába s halálukat részint a rájuk zuduló kövektől származó ütések, részint fulladás okozta. A gyilkosok közül hármat, Sztarcewet, Szolovjovot és Abramot sikerült elfogni, akik részint Szergejev, ré­zint Szokolov előtt bevallották, hogy a 17-ről 18-ra vir­radó éjszaka taligákon szállították az áldozatokat Szin- jacikba s itt elevenen dobták a tárnába. Szergej nagy­herceg volt az egyetlen, akit revolverrel agyonlőttek. Azt is bevallották, hogy a gyilkosságot a jekaterinen­burgi szovjet parancsára hajtották végre, amelynek képviseletében Szafarov, Lenin bizalmas embere egye­nesen ebből a célból érkezett Alapájevozdbe. Hogy mennyire téves az az állítás, mintha a cár só­gornője nem lett volna az áldozatok között, tanúsítja az a jegyzőkönyv, amely szerint Elizaveta Feodorovna összeszoritott ujjai között két Ids zacskót találtak, tele különböző toillettecikkekkel. Mellén az ing alatt, meg­találták a Megváltónak egy drágakövekkel kirakott ikonját, amelyben hiteles tanuk a cár tulajdonát temeiv ték föl. II. Miklós a lemondást megelőző éjszakán ez előtt a szent kép előtt imádkozott s emlékül adta azt szerencsétlen sógornőjének, aki a martiromságban ősz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom