Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-11 / 7. szám
XV. ÉVF. 7. SZÁM. A 22.580-931 sz. beliigyminiszteri rendelet: Tizenhat százalékos „nyugdijadét“ vetett ki az ország összes megyéire, városaira és falvaira A milliárdos összeg kirovását törvénytelen alapon végezték — Mát mond az 1929-es törvény és hogyan értelmezi a belügyminiszter? (Kolozsvár, január 9.) Csak úgy csendben, hogy senki se tudja Bukarestben újabb bomba robbant fel a lakosság ellen. Természetesen nem pokolgépről, hanem olyan pénzügyi rendelkezésekről van szó, amelyek alaposan meggyorsítják a katasztrófa tempóját. A belügyminisztériumban született meg a tizenöt soros rendelet. A tartalma: újabb tizenhat százalékos nyugdijáldo- zati adó. Amit ez esetben nem a tisztviselők, hanem a vármegyék és a községek kötelesek megfizetni. Az illegális intézkedés újabb többszázmillió lejes kiadást jelent, — ami magától értetődik, a lakosság terhére. A helyzet alapos megismeréséhez tartozik felemlítenünk, hogy az 1929-es törvény értelmében az országos központi nyugdíjpénztár jövedelmét az alábbi forrásokból kapja: A tisztviselői fizetések után 10 százalékos járandóság fizetendő. Ebből 1 százalékot az érdekelt, kilencet pedig a város, vagy a falu költségvetése irányoz elő. A már említett törvény arról az esetről sem feledkezik meg, amikor a tiz százalék kevésnek bizonyulna. Az is magától értetődik, hogy a tiz százalék nem fedezte a kiadásokat. Igen ám, csakhogy a törvény azt mondja: A hiányt egyenlő arányban (tisztviselői számarány) az állam, a vasút, a posta, megye és a község fedezik. Ismételjük, egyenlő hozzájárulással. Ezzel szemben lássuk csak mi történt? December 17-én 22.580—1931. szám alatt a belügyminisztérium szigorúan meghagyta az összes községi (és városi) valamint megyei hatósági személyeknek, hogy 1932-re a 10 százalék helyett huszonhatot vegyenek fel. Vagyis újabb 16 százalékos „hozzájárulást“ kell fizetniök. Ez a rendelkezés nem jelent kevesebbet, minthogy a költségvetéseket újabb jánehány százmillió lejes. összetétellel súlyosbítják. Arról szinte felesleges megemlékznünk, hogy a rendelet minden vonatkozásban komolytalan. Érdekes, hogy az állam, a vasút és a posta mellőzésével kizárólag a megyéktől és a községedtől kérnek áldozatot. Ami az egész ügyben a legszomorubb. Az emlékezetes királyi ukázzal törölték a megyék önkormáinyzatát. És mostan a teljhatalmú prefektusok, mint a központi kormány végrehajtó szervei valósággal rákényszerítik a megyékre az említett ősz- szeget. Nehány városban tudomásunk szerint s igy többek között Désen a városi tanács a leghatározottabban visszautasította, illetve nem alkalmazta a miniszteri rendeletet. Tekintettel az ügy nagy horderejére, az összes többig érdekelt megyék és falvaknak haladéktalanul akcióba kellene lépniök, mert ellenkező esetbe n nagyon könnyen megtörténhetik, hogy mégis behajtják a súlyos összeget. Életbelépett, az uj ügyvédtörvény (Kolozsvár, január 9.) A Monitorul Oficial nemrég közölte az uj ügyvédtörvényt, amely eszerint n ár életbe is lépett. A törvény szellemén a zugirászat szigorú üldözése vonul végig és látszik, hogy a néhai Hamangiu igazságügyminiszter ezt a törvényét is az általa felvetett törvényegységesitéséhez allamazta, mert olyan uj szakaszokat tartalmaz, melyek eddig csak a Regátban voltak meg es ott 20—30 éve alkalmazásban is voltak. Azt mondanunk sem kell, hogy a törvény a bejegyzett ügyvédek érdekeit védi, még pedig nagy eréllyel. Kimondja, hogy mindenféle magánokiratot csak az ügyvédek készíthetnek. Még a közjegyzőket és községi jegyzőket sem veszi ki az alól a tilalom alól, hogy a speciális» törvénnyel hatáskörükbe utalt illetékességi ügyeiket kivéve, ők sem készíthetnek magánokiratokat. különösen olyanokat, amelyekre nézve bizonyos telekkönyvi bejegyzések válnak szükségessé, úgyhogy, ha egv ilyen természetű okirat kerül a bíróság elé, azt bejegyzett ügy-j véd szignálása nélkül, be sem is iktatják. A törvénynek érdekes rendelkezése, hogy nem tesz abszolút különbséget abban a tekintetben, hogy valaki pénzért, vagy ellenszolgáltatásért készit-e okiratokat, vagy teljesen ingyen. Az ilyen működés éppen úgy kimeríti a zugirászat kritériumát, mintha díjazást fogadott volna el az illető. Meglepő szigorú büntető szankciók is vannak az uj törvényben, amennyiben a rábizonyított zugirászatért félévtől egyénig terjedhető fogházbüntetéssel sújtja az alkalmi pennaforgatókat. Szamosujvára nyug- díjrendelet után (Szamosujvár. január 9.) A Keleti Újság közleményei, melyekben részletesen foglalkoztunk a legújabb nyugdijrendelettel, érthető izgalmat keltettek és a nyugdíjasok kétségbeesetten számitgatják, hogy ilyen minimális ősz- szegből nem lehet megélni. A Keleti Újság munkatársának alkalma volt belepillantani a szamosujvári nyugdíjasok életébe is, ahol a nyugalmazott táblabiró a Monitorul Oficial végzetes számával a kezében magyarázza a sorstársaknak: — Négy hónapja egy bánit sem kaptunk és most véglegesen elintéznek. Itt van például Fogolyán dr. volt városi főorvos esete: eddig havi 5300 lejből állította össze büdzséjét, most csak négy és felet fog kapni. —' Rendelni? — mondja. Tessék elképzelni, hogy még azt a harminc-öt ven lejt sem tudják fizetni. Most már elhatároztam, hogy feloszlatom háztartásomat s öregségemre egy külvárosi vityillóban húzódom meg. Megszólít egy hat gyermekes családapa, ö még az 1800 lejét sem veszi kézhez. Gyermekeit beíratta ugyan az iskolába-, de cipő hiánya miatt kénytelen volt otthon tartani őket. Ez a katasztrofális helyzet a város kereskedelmére és iparára is döntő csapást mért. A kávéházakban alig lézeng nehány ember, de ezek sem fogyasztanak. Tanúi voltunk, amint egyik jónevü kereskedő üzletében foglaltak. A bőrkereskedőknél már csak a cégtábla lóg kint. Forgalomról szó sincs. A hajdan dúsgazdag Szamosujvár. olyan, mintha a megsemmisült egzisztenciák temetője lenne. Most már igazán fásuljon románul: ÍOO újságcikk alapján. Eddig 250 — lei volt, most csak 150'— lei Lepagenál Kolozsvár. — Kérjen nyelvkönyv jegvzéket Lepagetól.
