Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-11 / 7. szám

I TAXA POŞTALA PIA- STITÄ IN NUMERAR i No. 34256—927.

CIzj-FZoIozsvár, 193i január H.

Hétfő

^ELŐFIZETÉS EELS'ÖKDÖN:

1 évre 800 lej, félévre 400 lej, npgyed évre 200 lej, egy hóra 70 Ijfi.

V.

Egyt%“-«*á«r ara. 3 lej.

ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON:

1 évre 50 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.50 pengő.

Ügyes szám ám 28 fillér,

ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 508.

XV. évfolyam, 7-£k sasásn.

FI

A oo gg

es öregek

Furcsa világ ez, amiben élünk. Magunkfajta ember, aki még részese lehetett a béke — most látjuk csak — mennyire boldog és gondtalan örömeinek, élő tanúja annak a századnak, amelyet elnyomóként bélyegeztek meg, tétovázva, idegenül kavarog az élet sodrában, amely nem kíméli a korosztályokat, az egyiket ép úgy, fel akarja dönteni eszeveszett iramában, mint a másikat. Az ember, a teremtés koronája pedig e közben nem magát menti,, hanem sorstársán igyekszik lóditni egyet, hogy annál biztosabban pusztuljanak el együtt.

Jelszóvá nemesitették azt is egy különös budapesti mozgalom alkalmából, hogy félre az öregekkel, helyet a fiataloknak. Ezt pedig úgy értelmezték, hogy a 30 éves még mindig fiatal és a 40 éves máris aggastyán. A gazdasági leromlás, az üzembeszüntetések, a szünet nélküli elbocsátások századában igy állították ellenségként szembe egymással ugyanannak a fajtának a férfiait. Az egyik a kenyérért kiáltó család nevében állott en garde állásba a kenyérért, amely egyre kisebb és egyre bizonytalanabb, a másik ugjyancsak a kenyérért hirdette az engesztelhetetlen harcot, azért a kenyérért, amelyhez még harminc éves fővel sem juthatott hozzá.

Kinek van igaza? Mind a két félnek. Annak is, aki védi a pozicióját, ha nem magáért, de legalább a gyermekeiért, annak is, aki csodálkozva, értetlenül kérdi, — miért kapott életet, ha nem juthat hozzá az élethez való joghoz. Mert ez a jog mindenkié. A húsz évesé épugy, mint a harminc évesé, a negyven, ötven évesé és azé a szerencsétlen hatvan és hetven évesé, aki abban a hitben görnyedt az Íróasztal mellett negyven éven, vagy egy félszázadon keresztül, hogy amikor tehetetlenné válik, a társadalom és állam vissza fogja adni neki nyugdíj alakjában azt, amit keserves keresményéből elvont tőle nyugdijilleték címén, amivel megkisebbifette egv hosszú életen át a kenyerét, a szórakozását, azt a csekély pluszt, amivel talán könnyebben, emberibben élhetett volna.

. Abban pedig, amit a fiatalok kifogásolnak, mindnyájan egyetértünk. Valóság az, hogy panamákban szétfolyt százmilliók, gyűlöletes álláshalmozások, írástudatlanok és analfabéták magasra emelése zökkentette ki normális útjáról az állami élet kerekét. Félannyira sem nehezedne ránk, különösen nem a gazdag Romániára a világkrizis, hogyha nem dühöngene igy a protekcionizmus, a politikai érdemek mértéken felüli jutalmazása, ha szinekurák és előkelő stallumok hordozói a maguk bőségszaru- jaból lemondanának valamicskéről az összesség javára. Akkor jutna a harmincéveseknek is és kevesebbet kellene elvenni, kevesebbszer kellene redukciókkal nyomorítani a negyven éveseket is.

*

Nem véletlen, hogy a fiatalok és öregek problémája még katasztrófálisabb összeütközéseket produkál a kisebbségi életben. Vájjon hány harmincéves fiatal tisztviselője van Erdélyben az állami hivataloknak? Hány magyar, vagy zsidó, vagy szász törvényszéki jegyző, fiatal tisztviselő, postás, vagy vasutas van Erdélyben, beleértve a Székelyföldet is? Nagyon siralmas statisztika volna az, amely pontos számokat közölne erről. A kisebbségi intézmények? Üzemkorlátozás, üzemmegszüntetés, legjobb esetben fizetési redukció, vagy a tisztviselők számának kontingentá- lása, akármerre nézünk. Mi marad ezek után a kisebbségi ifjú számára? Milyen lehetőségek, milyen reménységek? Nyomorgás és kilincsePop Valér az uj igazságiigyminisztsr, Jonesfi Sisesti lemondott

(Bukarest, január 9.) Hamangiu igazságügyminiszter halálával megüresedett az igazságügyi tárca, s erre a fontos posztra most Pop Valér erdélyi minisztert nevezték ki. A kinevezési dekrétumot az uralkodó szombaton reggel irta alá, a kormány pedig a Kolozsváron tartózkodó Pop Valért táviratban értesítette. Kérdés, hogy a Iorgisták belenyugszanak-e az elintézésbe. Pop Valér, mint igazságügyminiszter nem tesz újabb esküt.

A Lupta úgy tudja, »hogy erdélyi miniszterré Stanciu Victor dr. államtitkár, kolozsvári egyetemi tanárt nevezik ki s a kormány úgy akarja megoldani azt a kérdést, hogy az erdélyi jelleg a miniszterek személyében megfelelően kidomborittassék.

Egy miniszter, aki lemond.

Ionescu Sisesti földmivelésiigyi miniszter, amint megirtuk, súlyos beteg és a Lupta szerint mihelyt a láza enyhül, orvosai tanácsára kéthónapi gyógykezeltetésre a Semmeringre utazik. Távollétében Radian államtitkár fogja vezetni a minisztériumot. Ionescu Sisesti Állítólag benyújtotta lemondását Iorga miniszterelnökhöz. aki azt közölte telefonon Arge- toianuval. A pénzügyminiszter tanácsára a lemondást a miniszterelnök nem fogadta el, viszont a beteg földmivelésiigyi miniszter továbbra is kitart szándéka mellett.

Ghica varsói pohárköszöntőjc.

Varsóból jelentik: Zaleszky lengyel külügyminiszter Ghica román külügyminiszter

Harcias bukaresti hangok

A román-orosz megnemtámadási szerződés ügyében a bukaresti sajtó általában nem foglal el igenlő álláspontot. Érdekes, hogy amig a Viitorul a liberálisok íoorganuma a szerződés megkötése mellett van, addig a két más liberális lap, az Universul és az Ordinea élesen kritizálja a szerződéskötési szándékot. Hangoztatják, hogy a szerződés megkötése nem jelentené az oroszok részéről Besszarábia Romániához tartozásának végleges elismerését.

lés a szabad pályák dijnoki „stallumai“ után. Menetrendek és hajójáratok tanulmányozása, ez is reménytelenül, mert hiszen a hajójegyet, a vasúti jegyet sem adják ingyen.

Hogy még sem vagyunk pesszimisták ennek a mai tragikus sorsú ifjúságnak jövőjét illetőleg, azt ennek az ifjúságnak köszönhetjük, amely elásztikusnak, lelkesnek, jövőt építőnek maradt meg s amely egy pillanatra sem szakította meg az önképzés munkáját s nem hagyta magát befolyásoltatni sem a világválságtól, sem a belső válságtól, amely a bizalom nevében alapozza a jobb jövő épületét.

Minket még az a sivár és pesszimista kép sem téveszthet meg, amelyet egy most megjelent és éppen az erdélyi fiatalok soraiba tartozó ifjú iró uj regénye vetit elénk. Ez a könyv, amelynek ifjabb Grandpierre Emil a szerzője, úgy mutatja be magát, mint a mai erdélyi magyar fiatalság életének, küzdelmeinek kereszt- metszete. Megismerkedünk benne a bakkalau- reátus akadályversenyének hőseivel, akik valamennyien az élet rostájára kerülnek és ez a rosta talán egyiket sem engedi át szűrőjén. Elvesznek, elkallódnak és még legjobb esetben el- proletáriálizálódnak. Egyik közülök hitvány I zsarolás révén szerzett kis tőkéjével cukrászüz- ! letet nyit, hogy itt végleg megrekedjen és az

tiszteletére vacsorát adott. Zaleszky felköszöntőjében hangoztatta, hogy a lengyel-román külpolitika közös célja a béke fenntartása és megerősítése. A béke feltétele az államok csorbítatlan területi épségének megvédése. Ghica válaszában kijelentette, hogy a két állam kormányát békés szellem tölti el. A leszerelési konferencia előestélyén arra törekednek, hogy a bizalom erősítésével garantálják azt a biztonságot, amely nélkül a leszerelés csak üres szó marad. Lengyelország és Románia kész együtt haladni a békés utón, mert meggyőződésük, hogy a béke a megállapított határok érvényben tartásától függ.

A párizsi román kölcsön.

A bukaresti sajtó részletes jelentéseket közöl a jelenleg Párizsban folyó kölcsöptárgya- lásokról. Az első Franciaországból szerzendő kölcsönt, amely 150 millió frankos lesz, a stabilizációs kölcsönt kibocsátó bankok folyósítják és arra elfogadják egy évre a román államkincstári jegyeket. A másik 100 millió frankos kölcsönt a francia amortizációs pénztár folyósítja, a romániai állami petróleumredeventa garanciája ellenében. A francia jegybank részéről a nemzeti banknak nyújtandó 200 millió francia frankos hitel folyósítását a fenti kölcsönök megvalósításától teszik függővé. A köl- csöntnyujtó francia bankárok ezenkivül kívánják azt is, hogy Auboin francia pénzügyi szakértő mandátumát hosszabbítsák meg.

az orosz-román béke ellen

Az Ordinea úgy hiszi, hogy nem lesz egyetlen román sem, aki hozzájáruljon olyan egyezmény megkötéséhez, amely nem ismeri el az érvényben levő szerződéseket és a jelenlegi határokat. Az Universul arról ir, hogy Romániát senki sem kötelezheti arra, hogy egyezményt kössön a határok biztonságának garantálása nélkül. Az Epoca szintén azt írja, hogy az egyezményt Romániának nem szabad aláírni. (Tudósításunk folytatása a második oldalon.)

intellektuális igények legalacsonyabb mértékéről is lemondjon. A másik a züllés fertőjében imbolyog s azt, hogy felemelkedik, csak annak köszönhető, hogy eldobja magától a nemzeti érzés ballasztját s nekivág annak az útnak, amely a magyarsággal összekapcsoló minden köteléket eltép és egy homályos, bizonytalan végcél felé mutat.

Első pillanatra megdöbbentünk, amikor ezt a könyvet végigolvastuk. Hát, csakugyan itt tart a magyar ifjúság? Csakugyan nincsen más kiút, mint a reménytelenségbe való oele- siillyedés? Rövid másfél évtized küzködése elég volt arra, hogy megsemmisítse az egész magyar intellektuális osztály összes energiáit, minden harci elánját?

Aztán hamar rájöttünk arra, hogy ez a könyv is csak a- mi optimizmusunkat igazolja. A kivétel csak megerősíti a szabályt. Valóban van egy, szerencsére kis töredék, amely a csüg- gedés, az önmagával szemben való bizalmatlanság _ generációja. De ezek a gyöngék nem ránthatják magukkal az egész nemzedéket. Ezek a huszonöt-, vagy harmincévesek beszélhetnek a saját nevükben, de nincs joguk az egész erdélyi magyarság pusztulását hirdetni. Ezeket a fiatalokat nemcsak az „öregek“, hanem saját kortársaik is megtagadják! Sz. E.