Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-10 / 6. szám
XV. ÉVF. 6. SZÁM. Nemcsak nyugdijleszállitást, hanem kínos vexaturát jeleni a kormány uj nyugdijrendelete Mindenütt háttérbe szorították az impé- rium változás előtt nyugdíjazott, nagyrészt kisebbségi tisztviselőket — A Monitorul Ofkiaiban közölt ui nyugdíj megái- lapités részletes ismertetése (Bukarest, január 8.) • Már karácsony előtt rebesgették, hogy a kormány a nyugdijak meglehetős mértékű leszállítását tervezi. Karácsonyra nem jött meg a rendelet, sőt még újévről is elmaradt, vizkeresztre azonban mégis csak megérkezett. A hivatalos lap keddi, jan. 5-iki száma közölte a minisztertanács 1931 december 22-iki ülésén felvett minisztertanácsi naplót, amely a pénzügyminiszter 72.907—1931. számú jelentése alapján készült és amint a szöveg mondja, a köztisztviselők drágasági pótlékának szisztematizálását és a szabályozását tartalmazza és az 1932. évi általnos költségvetésre, valamint az általános nyugdíjpénztár budget j éré hivatkozik és támaszkodik. A nyugdíjasokra nézve alaposan kellemetlen rendelkezéseket már sajtóértesülések alapján közöltük, most a hivatalos lapban megjelent szöveg nyomán ismertetjük részletesen, mert hiszen az a kisebbségi közönség egy nagy és sa- nyargó osztályát, a kisebbségi nyugdíjasokat életbevágóan érdekli. A minisztertanácsi napló első szakasza szerint a drágasági pótlék — mert a nyugdijrende- zésről az egész szövegben ilyen értelemben vaji szó, — csak kivételes módon rendeztetik. A rendelettel kapcsolatban közölt öt táblázat szerint, amivel a kormány úgy látszik, ezt a reményt akarja nyújtani, hogy később a költség- vetési helyzet javulásával még visszatér az ügyre. Bántó megkülönböztetés. Az egész rendelkezés két csoportba sorozza a nyugdíjasokat. Az egyik csoportban szerepelnek azok, akiket a román nyugdíjtörvények alapján nyugdíjaztak, a másikban pedig azok, akik a volt oszrák-magyar, illetőleg orosz nyugdíjtörvények alapján kapják nyugdijaikat. Már most jelezzük, hogy a két kategóriában a nyugdijak összege lényegesen különböző és pedig nyilvánvalóan nem az utóbbi kategória javára. Egy másik osztályozási alap a nyugdíjazás ideje. Itt a román törvények alapján nyugdíjazottak táblázata három kategóriát ismer, az A, B. és 0. kategóriákat. Az A kategóriába tartoznak azok, akiknek tényleges szolgálata 1922 április elseje előtt szűnt meg, a B. kategóriába azok, akik 1922 április 1-e és 1925 október 1-e között mentek nyugdíjba, végül a C. kategóriába az 1925 október 1-e után nyugdíjazottak. Azoknál, akik nyugdijaikat a volt osztrák-magyar, illetve az orosz nyugdíjtörvények alapján kapják, csak a két első, az A. és a B. kategória szerepel. Különböznek ezenkívül a nyugdijak aszerint is, hogy hol van a nyugdíjas lakóhelye. Lakóhelynek azt a várost, vagy községet tekintik, ahol a nyugdíjas évente állandóan legalább kilenc hónapot tartózkodik. Az első kategóriába tartozik Bukarest, a második kategóriába az erdélyi városok közül Arad, Brassó, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár, Nagyszeben, Marosvásárhely és Temesvár. A harmadik kategóriába a kisebb városokat sorozták, mig a negyedik kategória a községeket tartalmazza. Minden nyugdij két részből áll. Az alap- nyugdijból és a drágasági pótlékból, és a minisztertanácsi naplóhoz csatolt táblázatok részletesen feltüntetik az alapnyugdijat és a teljes havi nyugdijat, amely tehát a drágasági pótlékot is magában foglalja. Akiket a román törvények alapján nyugdíjaztak. Az első számú táblázat azokra vonatkozik, akik nyugdijaikat a román nyugdíjtörvények alapján kapják. Alapelv az, hogy senki sem kaphat nagyobb nyugdijat, mint amekkora annak a ténylegesen működő tisztviselőnek a fizetése, 10 százalékkal csökkentve, aki jelenleg azt az állást tölti be, amelyben a nyugdíjas működött, sőt nem haladhatja meg ennek az összegnek bizonyos százalékát. így Bukarestben a havi 2000—3120-ig terjedő teljes nyugdijösszegeknél a nyugdij lehet akkora, mint a jelenleg működő tényleges tisztviselőknek adott fizetés, 90%, 3121—4575-ig már ennek az összegnek csak 95%-a lehet legfeljebb a nyugdij, 4576—6195-ig 90 százaléka, 6196—8803-ig 85%-a, 8604— 12.149-ig 80%-a és 12.150—16.860-ig 75 százaléka. Ez a felső határ a többi községi kategóriáknál a táblázatban megállapított és a feltüntetett bukaresti értékeknek megfelelően változik. így a II. kategóriában, amelybe Kolozsvár is tartozik, 1800—2870 lej teljes nyugdij az aktív tisztviselő fizetésének 100 százaléka lehet, 2800—4150-ig 95 százalék, 4150—5670-ig 90 százalék, 5670—7900-ig 85 százalék, 7900—11.150-ig 80 százalék és 11.150—15.470-ig 75 százalék. Ezeknek a határoknak a megállapításához a költségvetésben szereplő tényleges fizetéseket az I. kategóriához tartozónak veszik, mig a költségvetési fizetési összegek a II. kategória számára az elsőnek 92 százalékát, a harmadik városkategória számára 85 százalékát és a negyedik kategóriánál 75 százalékát teszik ki. A legmagasabb, telfés nyugdijak az I. kategóriában 16.860, a Il.-osben 15.470, a III. kategóriában 14.320 és végül a IV.-ben 12.630. Az A., B., C., továbbá az egyes városkategóriákat úgy egyeztették össze, hogy ugyanazt a teljes nyugdijat kapja például három olyan nyugdíjas, akik közül az elsőt 1922 április elseje előtt nyugdíjazták és alapnyugdija 20 lej, továbbá az, akit 1922 április 1. és 1925 október 1. között nyugdíjazták és alapnyugdija 29—39 lej, vagy akit 1925 október elseje után nyugdíjaztak, de az alapnyugdija 34—35 lej. Az első táblázatnál a hivatalos lap öt oldalt elfoglaló számoszlopából kiemeljük a következő példákat: Havi alapnyugdij: ABC 29—30 . 34—3» 102—103 121—122-503 844—852 1021—1039 20 70 500Havi össznyugdij: I. II. III. IT. 440 400 370 339 1525 1400 1295 1140 4850 4450 4100 3630 és így tovább. Ezeknek a közölt adatoknak péld a következő az értelmük: Ha valakit 1922 április elseje előtt nyugdíjaztak és alapnyugdija busz lej volt, úgy az A. kategóriába tartozik és mivel Kolozsváron lakik, a II. kategóriába tartozva, havi teljes nyugdija 400 lej lesz, ha nyugdíjazása a román nyugdíjtörvények alapján történt. Ha például 1922 április elseje és 1925 október elseje között történt a nyugdíjazása és alapnyugdija 844^ és 852 lej közé esik és községben lakik, úgy teljes havi nyugdija 3630 lej, A kisebbségi nyugdíjasok legnagyobb része azonban a régi osztrák-magyar törvény alapján kapja nyugdiját és ezekre vonatkozólag intézkedik az V. táblázat. Ez a táblázat csak A és B. kategóriát ismer, mert hiszen az osztrákmagyar törvények alapján 1925 október elseje után már nem történtek nyugdíjazások. Nincsenek külön kategóriák azután az egyes városokra sem, hanem csak a polgári és katonai nyugdíjasok között tesz különbséget. Összehasonlításul és mutatóba ugyanazokat a kategóriákat közöljük le, mint amelyeket a román nyugdíjtörvény alapján nyugdíjazottaknál. Havi alapnyugdij Havi össznyugdij A. B. Polgáriak Katonák 20 29—80 97 109 70 102—103 433 489 500—503 844—852 3380 Ez a táblázat a B. kategóriában csak 1326 lej alapnyugdijig halad, azonfelül a teljes nyugdij bárom és félszerese az alapnyugdijnak, a havi 9000 lejt azonban nem haladhatja meg, az A. táblázatban pedig 1300 lejig halad és azonfelül ötszöröse az alapnyugdijnak, legfeljebb 9000 lejig. Mindenütt hifrányl szenvednek a kisebbségek Az összehasonlításból azt , olvashatjuk ki, hogy amig valaki, akit a román nyugdíjtörvény alapján nyugdíjaztak húsz lejes alapnyugdij után havonta minimálisan — ha t. i. községben lakik — 330 lejt kap, úgy az, akit a volt osztrákmagyar törvények alapján nyugdíjaztak 97 lejt fog kapni, ha polgári nyugdíjas és 109-et, ha katonai. Ezeknél a nyugdíjasoknál a maximális havi nyugdij 9000 lej, bármely kategóriába is tartozna, mig a román nyugdijtörvény alapján nyugdíjazottaknál, amint láttuk a maximális nyugdij 16.860 lej is lehet. Azokra a nyugdíjasokra nézve, akiket a román nyugdijtörvény alapján nyugdíjaztak, a rendelkezés harmadik szakasza havi 750 lej, illetőleg 1250 lej alapnyugdijban állapítja meg azt az összeget, amely alatt a mult évi nyugdijakat fogják kapni, ha azok a részletesen említett felső határokat nem haladják meg. A szöregből nem tetszik ki világosan, hogy kikre vonatkozik a 750-es és kikre az 1250 lejes határ. A' 9. szakasz, am4y az osztrák-magyar törvények alapján nyugdíjazottakról szól, nem tesz ilyen különbséget kisebb és nagyobb nyugdijak és leszállitásmentes nyugdijak között, úgy, hogy ezekre a nyugdíjasokra az ötös számú táblázat minden további nélkül vonatkozik. A nyugdíjasok „igazolványa“. Nagy port vert fel a sajtóban az a bizonyos szakasz, amely igazolványt követel a nyugdíjasoktól. Megjegyzendő, hogy ez az intézkedés a második szakaszban szerepel, tehát abban, amely a román nyugdíjtörvények alapján nyugdíjazottakra vonatkozik. A szöveg a következő : — Az illetékes hatóság köteles a nyugdíjas kérésére annak bizonyitványt kiállítani, amelyben feltüntetendő az a funkció és az az alapfizetés, amelyet a nyugdíjas, vagy az, akinek működése alapján a nyugdijat kapják, a szolgálatból kilépésekor betöltött, valamint az a működési kör és fizetés, amely közvetlenül, vagy összehasonlítás utján az 1932-ős költségvetés alapján ennek megfelel, arra a lakóhelyre vonatkozólag, ahol a nyugdíjas ténylegesen lakik. Arról, hogy ennek a bizonyítványnak a beszerzése kötelező-e, vagy pedig, hogy a beszerzett bizonyitványt hova kell beterjeszteni, a rendelet nem intézkedik. Külön táblázatok vonatkoznak a román nyugdíjtörvények alapján nyugdíjazott tisztekre, a hadiözvegyekre és árvákra, valamint a rokkantakra is. A nyugdijak uj megállapítása leszállítást jelent az egész vonalon s emellett a leszállítás mellett egészen bizonyosan hosszadalmas és nehézkes hivatali eljárásokat mindaddig, amig a nyugdijak uj összege minden egyes nyugdíjasnál ezen az alapon végleges megállapitást és elrendezést kap.
