Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-30 / 23. szám
képviselőhöz Cluf-Koloxsvăr, „ e-«*,»*»«# 1932. Január 30. * SÄOlBöfli Egyévre 800, / ^ is belföldön: Országos tlagyarp&rti Lap ţSg 400, nagy «di vre 200, agy hóra 70 L Szerkesztőségi is kiadóhivatal! telefon: 508, 6-94 ' egyes szám ára 3 la| XV. évfolyam $ 23. szám ElOflzetis Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 HIIAr A Juhos-pőr Napok óta izgalmas por folyik a kolozsvári törvényszéken. Az úgynevezett Juhós-pör, amelynek az a lényege, hogy van egy kiskorú gyermek, aki örökségbe kapott negyvenmillió lej értéket és ezt a vagyont sáfárjai elkezelték. Drámai részletü momentumok kerülnek felszínre a tárgyaláson. Tanuk jelentkeznek, akikből vádlottak lesznek, vádlottak, akikből ismét tanuk és végül is az ügyész úgy a tanuk, mint a vádlottak, mint a kiskorú gyermek édesanyja ellen vádat emel. Lehet, hogy akik a perben a törvény előtt felelni fognak, nem a körmönfont szándék, a ravasz fondorlatnak a bűnösei, egyszerűen: felelőtlenek voltak. Felelőtlenül kötőt-, tek a kiskorú örökös bőrére üzleteket, griindol- tak, vettek, eladtak és amikor elkövetkezett ş leszámolás órája, akkor ezek egyszerűen a másikra kenték az ódiuiqpt. A Juhos-pörhöz hasonló pör kevés akad ebben az országban, de a belőle levonható tanulság általános, úgyszólván szimbólikus. A legutóbbi években igen nagy vagyonok pusztultak el, csupán azért, mert felelőtlenül, kereskedői gondosság, családatyai gondosság nélkül kezelték őket. Az inflációs korszak hullámrezgései ezek, amikor egyik ember a másik napra él és megfeledkezik arról, hogy a mának holnapjai és holnaputánjai is vannak. Igaz, itt sem lehet minden esetben kézzel foghatólag kimutatni a bűnöst. Hiszen azok a vagyonok is megingot- tak, amelyek a becsületesség, megbízhatóság, lelkiismertesség vasbeton alapjaira épültek. Egyszerű polgári családok zúzódtak össze és demoralizálódtak, mert például a családfő nem kapott fizetést, nem kapott nyugdijat, mire előbb óvatosan, majd későbben cinikusan eladósodott és arra az álláspontra helyezkedett; nekem nem fizet senki, én sem fizethetek másnak és hovatovább a felelőtlenségnek e pokoli évadján még azok sem fizettek, akiknek módjukban volt — és igy megállóit az egész országnak a vérkeringése. Felelőtlenség, felelőtlenség, felelőtlenség,! A magánemberek felelőtlenségével társult, sőt e felelőtlenségnek valóságos vezetőjéül és körítőjéül kínálkozott a politikai felelőtlenség. Annak a demokráciának, amelynek válságos korszakát most éljük, már régóta eredendő hibája a felelőtlenség. Faguet, a nagy francia iró egész könyvet irt „A felelősségtől való irtózás“ címen és kimutatta, hogy még a francia közintézményekben, az igazságszolgáltatásban, közigazgatásban, politikában is milyen romboló hatása van a demokrácia olyaténképpen való értelmezésének, hogy egyik ember a felelősséget rá- kenheti a másikra. Nálunk azonban a politikai felelőtlenség e sporádikus tünetei hatalmas járvánnyá duzzadtak, az egyéni politikai felelőtlenségből pártok politikai felelőtlenségei lettek. Az egyik csoport azt mondta, hogy a másik a bűnös és a vége az lett, hogy ebből a virágzó országból egy Juhos-örökség lett, amelynek nincsenek felelősei és amelynek bűnöseit sem lehet a vádlottak padjára ültetni. A Juhos-por vádlottjaira rá lehet olvasni a büntetőtörvénykönyv paragrafusát. A magán és közgazdálkodás bűnöseire azonban nem lehet ráolvasni, mert nem a Btk. szellemében bűnösök és talán nem is bűnösök, egyszerűen köny- nyelmüen szolgái és nem urai a helyzetnek, nem tudnak parancsolni a kor nyers ösztöneinek, sőt inkább maguk is a nyers ösztönök hálás kiszolgálóinak vállalkoznak. A Juhos-pör bünanya- gától a közélet minden jelenségéig egyetlen rossz szellem keringése áramlik: a felelőtlenség. Vissza kell iktatni a felelősséget és pedig az egyéni felelősséget a jogaiba! Ha majd az emberek úgy érzik,, hogy a más vagyonával is Averescu tábornagy nehéz ágyukkal bombázza a kormányt Argetoianu azzal a kijelentéssel érkezett hazaf hogy nem hozott és nem is keresett kölcsönt — A kormány helyzete a legsúlyosabb, viszont a pártok nem akarják most felváltani (Bukarest, január 28.) Averescu tábornagy tegnapi képletes cikkére Iorga miniszterelnök a saját lapjában nehány gúnyos mondattal válaszolt, a tábornagy erre felvonultatta a maga nehéz ágyúit. Elkeseredetten éles hangú kitöréssel irt újabb cikket, amelyben kérdéseket ad fel és a miniszterelnököt szólítja fel feleletre. A kérdésekben pedig olyanokat vág a kormány felé, amilyen vágások aligha voltak eddig olvashatók a kíméletet nem nagyon ismerő bukaresti lapokban. Viadalra hívja ki a kormányt s aztán azt mondja, hogy olyanok állanak vele szemben, akiknek fegyházban volna a helyük. A tábornagy tényleg magára vonta a közfigyelmet és a bukaresti közvélemény rendkívüli érdeklődéssel várja a fejleményeket. Argetoianu ugylátszik üres kézzel jött haza s ezért a kormány helyzetét most egyik párt sem irigyli. Maniu azzal utazott el Bukarestből, hogv eddigi álláspontján nem változtatott. Argetoianu hazaérkezett. Argetoianu pénzügyminiszter csütörtökön délután 4 óra negyven perckor megérkezett Bukarestbe. Az állomáson Iorga miniszterelnök, Vasilescu Carpen, Valcovici, Pop Valér miniszterek, Christi, Ottescu, Pangat, Badian, Bra tescu és Munteanu Râmnic államtitkárok, rajtuk kiviil sok képviselő és szenátor, Argetoianu személyes hivei és az újságírók fogadták. Iorga mondott rövid üdvözlő beszédet, amelyben hangoztatta, hogy Argetoianu a külföldön nagy szolgálatokat tett az országnak. A pénzügyminiszter fáradtnak látszott s az újságírók unszolására csupán a következőket mondotta: — Nem azért mentem, hogy , kölcsönt kössek. Nem is kötöttem, csak egyes kincstári ügyleteket bonyolítottam le Párizsban és egy 150 millió lejes előlegei szereztem a Banca Naţionala részére. A Lupta azzal kapcsolatban, hogy a francia állam hatszázmillió francia frank kölcsönt adott Csehszlovákiának, felteszi a kérdést, hogy miért nem tud Románia ugyancsak nagyobb összeghez hozzájutni Párizsban. Éppen ideje volna, — Írja — megtudni, hogy hogyan áll ez a helyzet, mivel Párizsból olyan hírek jönnek, hogy — az előző híradásokkal el- lejntétben — Argetoianu csak mintegy, százmilliós előleget intézet el. Averescu súlyos és éles bombái Averescu marsall legutóbbi Mene Tekel Fares cimü cikke után, amely alaposan felkavarta a bukaresti közvéleményt, most Harakiri címmel egy újabb cikk jelent meg az Jjidreptp- rea-ban, ugyancsak három XXX-el, Averescu jegyével. A cikk igy kezdődik: — Abban a lehetetlen helyzetben, melyben jelenleg az állam van, egy hang kimondotta ezt a szót: harakiri. Ennek a szónak a profanizá- lása ez, mert ezzel a szóval Japánban a legnagyobb áldozatot jelölik meg, a hitből elkövetett öngyilkosságot. A diktatúra, amely elhatározta, Averescu tábornagy meggyilkolását, nagylelkű és azt hiszi, hogy emberséges is, amikor egy egész párttól a harakiri végrehajtását követeli. Eszükbe juttatjuk az illetőknek, hogy ugyanez a párt tíz évvel ezelőtt bebizonyította már, hogy tud harakirit elkövetni önmagán. 1922 január 17-én a néppárt méltóságteljesen valóságos politikai öngyilkosságot követett el és ellenzékbe vonult. Nem újság tehát nála a lemondás és ár hogy áldozatot hozzon, annál is inkább, mivel jelenleg már a szél elvitte róla azt az olcsó pelyvát, amelyet a mindenféle pártból menekültek jelentettek számára. Az 1932. évi harakiriügy kell gazdálkodniok, mint a sajátjukkal, ha újra vérré és izmokká válik, hogy nekik kötelességeik vannak, amelyeket másra nem háríthatnak át és ő miattuk talán egész ütközeteket nek sokkal mélyebb értelme lesz. Nem egy em* bérről van szó. A harakirit azonban meg kell előznie a harcnak az államI megmentéséért, mert fokozott erővel felfegyverkezve indulunk el mindnyájan a harakirire s egész mások a kilátásaink ebben a harcban, mint ezelőtt. A* egyik oldalon áll az a személy, akin nincs folt, egy tábornok, aki két háborút vezetett la* a másikon azok állanak, akiknek a helyük Vaoarestiben, vagy ? Pantelimonban volna. 1 — Vájjon ezek csak szóvirágok? Nincsenek-« mögöttük tények! Vájjon nem állunk-e a romlás szélén? Igaz-e vagy sem, hogy olyan az ország helyzete, hogy az ország napszámosai két-három-hat hónap óta nem kapják fizetésüket és ezzel egyidejűleg az* állami kincstárból néhány milliárdot, szakítanak ki azért, hogy „szanálják“ azt a rothadmányt, (az egyik fizetésképtelenné lett nagy pénzintéP zetre céloz), amely azokat szolgálja, akik dik(Folytatása a 3-ik oldalon.) veszíthet el a nemzet, akkor veheti csak kezdetét egy uj erkölcsi korszak, mely nélkül nincs sem egyéni, sem a köznek szolgáló gazdasági fellendülés. A1
