Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-29 / 22. szám
XV. EVF. 22. SZÁM. KsletiUjskg 7 Jsmet ellen,Qalott székely nép~ Oallaőáfc temetőőrénéí Tóth Vilmos, az udvarhelyszék-szentábrahámi öreg nyug- díjas tanító, ki a népköltészet csodálatos kincseit őrzi az asztalfiókjában (Alsórákos, január 27.) Ma már kétségtélen, hogy; az egyetemes magyar kultúra figyelme fokozott mér-1 tékben fordult a székely népköltészet és népi zene felé és ezek az örök értékek a közönség előtt Is reneszánszukat élik. Igen sokan vannak, akik fáradtságöt nem ismerő buzgalommal dolgoznak á folklór érdekében és értesüléseim szerint talán Soha nem folyt nagyobb munka a Magyar Nemzeti MuzeUm néprajzi osztályában, mint ma. A kutatőteremhek majdnem mindennapi vendégel Kodály, Bartók, kávét! a, Szabolcsi, Major, Itereszty, kajtha, Isoz, síb., akik lesve lesik aí ország minden részéből befutó anyagot, hogy azt megmentsék a jövendőnek. Az ifjabb kutatók pedig fonográffal felszerelve kutatnak mindenfelé és magamnak is nem egyszer volt alkalmam jelentős eredményeikre felhívni az erdélyi magyarság figyelmét. Kétségtelen, hogy napról-napra nehezebb dolguk van a kutatóknak, mert alig van ember, aki a mult még ismeretlen, esetleg még a pogánykorba visszanyúló emlékeket ismerné, olyanokat, amelyeket az eddigi népköltészeti kiadványok nem ismernek és amelyeknek elveszése örök, pótolhatatlan kárt jelentene. Ezeknek felkutatására ma úgyszólván csak egy mód van és erre a módra a véletlen Vezetett rá, akadnak ugyanis szerény, ismeretlenségben élő régi kutatók, olyanok, akik annak idején Kriza püspöknek is segítségére voltak; akiknél ma is megbecsülhetetlen anyag rejtőzik. Ezek közül a régi értékek közül való Tóth Vilmos, az Udvarhelymegyei kis Szentábrahám nyugalmazott igázgató-tanitója, akinek az asztalfiókja tele van kinccsel. Hatvanon felüli öreg legény már az „igazgató ur", de harminc év lelkes munkájának eredményeit őrzi az asztalfiókjában. Egész tömeg olyan balladát, virágéneket, pávanótát kesergő pásztordalt, ö-szókely dallamot, csürdöngölöt, tánc-szót, stb.-t, amiket ma senki sem ismer, de amelyek már meglevő értékeink rendkívüli gazdagodásának tekinthetők. Mindennél többet mond azonban, ha Ízelítőképpen is kiirom a „Barna leány balladáját", amelyet 1902-ben Szabó Julis rugonfalvl öreg asszony énekelt el neki a következő meglepő magyarázattal: A „régi világban", mikor még pogányok voltunk, ha a székely leány megesett, az édesanyjának joga volt gyermekét halálra Ítélni. Egy ilyen gyönyörű dráma szülte — ki tudja mikor — a barna leány alábbi balladáját is. Jó estét barna lány... Jó estét barna lány! Mi bajod érkezett? Talán a vacsorád Nem igen jól esett. Hoztam egy ital bort Igyál hát belőle Szomorú szivedet Vigasztald meg véle. Lányom, ml az oka Hogy az a rokoja Elül rövidedlk Hátul hosszabbodik. ■zabó nem jól szabta, Varró nem jól varrta, Verje meg az Isten, Aki elrontotta. Aki elrontotta! Szabó is jól szabta, Vaxró is jól varrta. Csak a te szeretőd Mindennek az oka. Mindennek az oka! Hóhérok, hóhérok, Lányomat vigyétek! Lányomat vigyétek, Fejét elvegyétek! Fejét elvegyétek! Ruháim, ruháim Szegről lehulljatok! Szegről lehulljatok! Ingom gyászoljatok! Ingom gyászoljatok! Ilyen és ehhez hasonló a Tóth Vilmos kincse, közel 120 darab, ami mind ott hervad az asztalíiában. Mikor a tragédia megöli a balladát. Ott hervad az asztallábán, holtan, eltemetve ez a sok szépség, mig talán egykor sikerül feltámasztania valakinek, de ennek a szomorú ténynek is megvan a még szomorúbb története. Ezel£ a dalok, balladák, vlrágénekek, dallamok mind a világháború áldozatai. A nagy háborút megelőző esztendőkben ugyanis Tóth Vilmos igazgató urát nemcsak s'zükcbb pátriájában ismerték, hanem élénk összeköttetésben állott dr. Sebestyén Gyulával, a Magyar Nemzeti Muzeum Igazi gatójával, a kiváló tudóssal, Veres Gáborral, Maílan Oszkárral. Seprödi Jánossal, Vikár Bélával, aki hetekfjf volt vendége gyűjtő kőrútjában. Az ö intervenciójukra a birtokában levő anyagot felküldötte Sebestyén Gyulához, aki vállalkozott rá, hogy azt az „Ethnografia"- ban folytatólagosan közölni fogja. A Sebestyén dr. le • veiéiből látom azt az elragadtatást, amellyel a rendkívül értékes anyagot fogadta. További terv az volt. hogy a „Népköltési gyűjteményiben is megjelenjenek a balladák és a többi válogatott népköltési termékek. Maga Sebestyén nézte át a szövegrészt, a zenei részt pedig Kereszti István. Annyira haladt már az ügy, hogy a honorárium első előlegét, 50 koronát meg is küldötte Sebestyén Gyula dr. Hat hétre rá kitört a világháború és mindennek véget vetett. A világtragédia megölte a gyönyörűséges balladákat. Nemcsak népeket pusztított, hanem a dalt is a népek ajkán. Azóta Tóth Vilmos nem tud róla, hogy mi történt a beküldött anyaggal. Meg van-e, kinél van, merre van ? Tóth Vilmos bátyám pedig rezignáltén őrzi ezeket a ma még drága halottakat és lemondóan jegyzi meg: „Mikor Vikár Béla megtekintette gyűjteményemet, irodalomtörténeti beccsel bírónak Ítélte. Személyesen jelentette be a Kisfaludy Társaság elnökének és a M. Nemzeti Muzeum igazgató-őrének, aki azoknak közkinccsé tételére felhívott.“ Mutatja is a leveleit bizonyságképpen. Az egykor viális, szép szál ember úgy beszél ezekről a nótákról, astoriákról, balladákról, mintha saját gyermekei elhunytét gyászolná. Kitűnő zenész ma is és egyszerre megifjodik, mikor ujjal a hegedű húrjait érintik, vagy a vén zongora billentyűire hullanak s felsiratja a „csókos nótát", legények, leányok 1 szerelmi tragédiáját, a sajátos ősi dallamokat, vagy eljátssza a „figurás táncot“, a csürdöngölöt. Végül bevallja, hogy most is el tudná járni legalább tizenhat figuráját. — Egyébként — világosit fel — csak az urak nevezik csürdöngölönrk. Az ös székely mivoltukból ki nem vetkőzött vidékeken a székely sohasem nevezte csürdöngölönek, hanem „magyar nótának" és helyesen, mert e figurás táncnak több változata igen hasonlít az u. n. „Magyar Soló" nemzeti tánc figuráihoz és valószínű, hogy a „magyar szóló" is valamikor a székely figurás tánc motívumaiból épült fel. Kár, hogy' nemsokára teljesen feledésbe megy. A mai ifjak közül egysem tudja a székely figurás táncot s falun is az idePAPP JENŐ: Rá dió krónikák Kapható mir Romániában is. 300 oldat, finom hófehér pspiton. művészi boti- lék kai, ára 140 tel. Megrendelhető a nante könyv- osztályban. Str. N. Jorga (volt J< kai ucca) 5. génből átvett táncokat majmolják, mintha igy gondolr- kodnának, „Szökjünk csak felfelé, mert lefelé valahogy eljövünk." Jól esik ezt a törhetetlen székely meggyőződést hallani, ami még arra a korra mutat vissza, mikor a kiváló folklorista még virágjában volt és három vármegyében nem volt olyan cigánybanda, amelyik ne ismerte volna a „Tóth Vilmos nótáját", azt, hogy: „Nekem senkim rajtad kívül"... Artiit Tóth Vilmos nem akar elhinni. Az öregedő emberben a régi idők ösvényein járva mégegyszer feltámad a lelkesedés és a hit, hogy ezek a hamisítatlan, székely szépségek mégis csak el fognak jutni az erdélyi magyar kultúra hajlékába, mégis csak „közkinccsé" lesznek. Mégegyszer érzi azt a lelkesedést, amely harminc évvei ezelőtt akkor fogta el, mikor ott ült a fonókban, kukoricaíosztóban, aratóban, tórokon, menyegzőkön és leleste ezeket a szépséges nótákat az azóta rég kihűlt ajkakról. Nem tudja elhinni, hogy ne lehessen a módját megtalálni akármilyen nehéz viszonyok között is élünk, hogy a népkul- tura ősi drága kincsei ne kaphassák meg a méltó megjelenési formájukat Erdélyben, hogy ne legyen erre pénz, vállalkozó, hivatott fórum. — Nem hiszem! — suttogja. — En sem — hagyom helyben, mert ha igy volna, igaz volna, amitől félünk, akkor nem maradna ember ezen a mi földünkön, aki ezt az utolsó, rettenetes nép- • hal ládát elénekelje rólunk, erdélyi magyarokról... Myirö József. Wlagyarorszag vezet a ping-pong mérkőzésben (Prága, január 27.) A ping-pong világbajnokság mérkőzésének szerdai eredményei: Ma- gyarország-FranciaorsZág 5:2, Ausztria-Litvá- nia 5:0, Csehszloválda-India 5:0, Anglia-Jugoszlávia 5:3. Lettország-Németország 5:0. A csapat világbajnokságban Magyarország nagy előnyben van az osztrákok fölött. Szettarány 30:4. A futballszövetség főtitkárának nyilatkozata. Octav Luchide, a Romániai Futballszövetség főtitkára a következő hivatalos nyilatkozat közlésére kérte fel lapunkat: Egyes lapokban és a temesvári Vestul cimü lap egyik legutóbbi számában megjelent azon állítással szemben, hogy a temesvári Ripenzia sportegy- iet egyetlen professzionista játékosa se kérte volna a visszaamatőrizálást és, hogy a Ripenzia néliány játékosáról megjelent hírek misztifikációk, a Romániai Futballszövetség a közönség tudomására hozza, hogy eddig a Ripenzia következő játékosai kérték a szövetségtől visszaamatőrizálásukat: Schwartz Sándor, kérésének iktatószáma 4871, dátuma 1931. december 14, Bürger Rudolf, iktatószáma 57, dátum 1932. január S, Hrehuss Béla, iktatószáma 129, kérésének kelte 1932. január 15. Nevezett játékosok visszaamatőrizálási kérésüket azért adták be, mert a Ripenzia nem fizette ki az 1931- év utolsó 3 hónapjára esedékes fix fizetésüket és a szerződés szerint nekik járó prémiumot és ezenkívül nem helyezte be a játékosokat azokká az állásokba, amelyeket a szerződés megkötésekor megígért. Ez a való tényállás és a közönség helyes informálása céljából tartom szükségesnek ezt nyilvánosságra hozni. Octav Luchide, a Romániai Futballszövetség főtitkára. A LEGNAGYOBB SS ERA RÁDIÓBAN ÉS A KÖNYVPIACON ! Frakkingeket, gallérokat, báliruhákat Sr Kristály uj Vezetess i#|i
