Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-23 / 17. szám
XV. EVP. 17. SZÁM. KElETlUjsXG wr.ij A Juhos-ügy szennyesét teregetik a kolozsvári törvényszék előtt Három vádlott elővezetését rendelte el a törvényszék — A tízmilliós örökség elkezdésével megvádolt Müller jószágigazgató minden ódiumot az ügyvédekre és a bankokra akar kenni (Kolozsvár, január 21.) Jó néliány éve folyik a már-már legendás hirre szert tett Juhos- ügy, amely csütörtökön került tárgyalásra a kolozsvári törvényszék III. szekciója előtt. Az ügy doszárja oldalakban ki sem fejezhető nagyságú, csak súlyban lehet hozzávetőleg meghatározni kiterjedtségét, ez pedig kitesz vagy tiz kilót. Temesváron kezdték gyűjteni a doszár különböző iratait s a kolozsvári vizsgálóbíró folytatta a munkát, aki teljesen élőiről kezdte az egész ügy vizsgálatát. Három alkalommal tűzte ki már tárgyalásra a kolozsvári törvényszéle az ügyet. Első alkalommal senki sem jelent meg, másodszor már igen sokan, mikor is azzal akarta az elnök biztosítani a tárgyalás minden körülmények közötti megtartását, hogy az újonnan kitűzött, terminusra az összes vádlottak és tanuk ellen — tekintet nélkül a megjelentekre — «Kivezetési parancsot adott ki. Ez sem segített- azonban, mert a legközelebbi alkatommal a bíróság elfoglaltsága miatt kellett halasztó határozatot hozni. 10 vádlott, ieO tanú. Ezek után tűzték ki az uj tárgyalást jan. L'i-re, amelynek 16 vádlottja és több' mint száz tanúja van, mely már azórt is monstre- P r, mert a milliók is hasonló emelkedett számokban fordulnak elő. Azok a milliók, amelyek jelenleg sehol nincsenek, a Juhos örökség 10—-12 milliója. Ennyit örökölt a Juhos árva, az apja halálakor öt-hatéves Erzsébet s ebből az örökségből semmit sem kapott meg, az egész elúszott az elsőrendű vádlott Müller Árpád kezén, aki annyira értett a pénzkezeléshez, hogy alig néhány év kellett neki ahhoz, hogy semmivé tegye a hatalmas kiterjedésű birtokot a hozzátartozó ingatlanokkal, erdőkkel, házakkal, gazdasági épületekkel együtt. Ez a semmivétevés csak Juhosék szempontjából értendő, mert Möllert eltekintve, éppen fordított az értelme. Müller ugyanis a Juhos vagyon pusztulásával arányosan gazdagodott. Müller a bizalmi ember. Ki is volt ez a Müller? Müller Juhosáé gazdasági tanácsadója, pénzügyeinek vezetője és mindenféle dolgában tejhatalma megbízottja volt, akiben Juhosné annyira megbízott, hogy mindenre kiterjedő megbízólevelet állított ki számára, amelynek tulajdonában Müller azt csinálta, amit éppen akart. Feleségének és rokonainál-; adott el nevetséges árakért föld és erdődarabokat a Juhos-féle birtokkompíexum- ból, anélkül, hogy akár ezeket a csekély összegeket is beinkasszálta volna, szerződéseket kötött, melyek csak neki biztosítottak hasznot, a Juhos birtok nagyszámú állatállományát úgy eltüntette, hogy semmi sem maradt belőle, könyveket népi vezetett, ami kimutatást készített, az is naruis volt, állandóan megtévesztette nemcsak alkalmazóját, Juhosnét, hanem az árvaszéket és más hatóságokat amelyeknek tél- adata volt kontrollálni a kiskorú Juhos leány vagyonának állapotát, minden utón és módon csat azon dolgozott, hogy kifossza a könnyön irányítható, naiv, mindent elhivö és nem gyanakodó Juhosnét és leányát vagyonából. Kitünően sikerült is végrehajtani ezt a célját; mert 192G-ra már semmi sem volt a vagyonból. Juhosné is a vádlottak között van. Ö csupán haszonélvezője volt a vagyonnak leánya nagykorúságáig és nem örököse. Ezért az a vád ellene, hogy könnyelműségével bűntársává vált Müllernek, leánya kifosztásában. Ennyire senkiben sem szabad megbízni, — mondja róla a vádirat. Az egész történet legérdekesebb', valósággal regényekbe illő részlete az a mód, ahogyan Müller annyira megszerezte Juhosáénak a bizalmát, hogy az vakon hitt neki s mindent szavai szerint cselekedett. A német gróf levelei. Juhosné egy külföldi fürdőhelyen való üdülése alkalmával megismerkedett egy német arisztokratával, aki mélyebb hatást tett reá. A nevét meg sem tudva tért vissza birtokára, ahol Müllernek is cmlitést tett az esetről. Müller ravasz tervet kovácsolt Juhosné véletlen ismeretségéből. Egy nap levelet kapott az asszony, rajta a német? gróf aláírása diszlett. A levél Írója a fürdőhelyi ismerősnek mondotta magát. Juhosné boldogan válaszolt s a levélváltás szentimentális mederben bosszú időn keresztül tartott. Egy levelében arról érdeklődött a gróf, hogy miféle emberek veszik körül, kik kezelik A vádlottak természetesen ma sem jelentek meg teljes számban a tárgyaláson, három hiányzott közülük, azonban a kolozsvári törvényszék 111. szekciójának Motoc tanácsa kimondotta, hogy a tárgyalást megtartja. A hiányzó három vádlott ügyében táviratot küldöttek a temesvári rendőrségnek, azzal, hogy azonnal vezessék elő őket. A jövő. hét elejére ezek is itt lesznek. Colfescu ügyész szövegezte meg a szigorú hangú táviratot. Müller Árpádot hallgatják ki elsőnek a vádlottak közül. Magas, energikus mvu ember. Keményen jelenti ki, hogy egyáltalán nem érzi magát bűnösnek. Müller mindent elhárít magáról. Védekezésében érdekesen változik át pz egész ügy anyaga s előadása szerint a tizenötön diós, sőt még többre becsült vagyon szét forgácsolódévá nalt egyediül okozói a bankok és a haszonleső ügyvédek. A biróság arról a vádpontról érdeklődik, amely szerint Müller 1925-ben a brcstovoci uradalomból 000 holdat adott cl fiktiv szerződéssel feleségének hárommillió lejért. — Valóban fiktiv volt a szerződés — szegezi le Müller, de mindem Juhosné tudtával történt. Ugyanis az volt a tervünk, hogy parcellázva adjuk el a parasztoknak a földterületet, mert igy nagyobb hasznot reméltünk. Az arvaszék azonban nem egyezett belő az eladás ba s ezért készítettük a fiktív szerződést. ? — Azért volt szükségünk pénzre, .mert jji Magyar Általános Hitelbanktól kölcsönt vettünk fel, amelyet vissza kellett fizetnünk. Most egyszerre határozottakba válik a hangja: —Különben a bankok az okai a vagyon cluszásának. — Mire alapítja ezt a véleményét? — kérv d \’i az elnök. — 192,5-ben hosszabb utánjárás után a Magyar Általános Hitelbank ötmillió lej kölcsönt szavazott meg Juhosné részére, mnelyfet & ílbv- mes-bankon keresztül fizetett ki, mivel neki rém volt joga Romániában kölcsönök folyósítására. Az ötmillió lej kölcsön fedezetéül zálogjoga volt a banknak az összes Juhos ingóságokra és be volt táblázva az összeg az ingatlanokra. Az ötmillió lejből a kölcsön megszavazása után egyizben 1.200.000 lejt s egyszer megint 800.000 lejt vettünk fel, a többi a banknál maradt. Nem fizetik ki a kölcsönt, — A bank azután nem fizette ki a hátralevő hárommilliót, habár ötmillió volt betáb- lázva az ingatlanra és biztosítva az ingésávagyonát. Juhosné válaszában megemlítette Müllert, amire a gróf legközelebb örömmel irta, hogy a háború idejéből ismeri ezt, az embert, korrekt, becsületes urnák tartja, akinek különösen gazdasági ismeretei nagyrabecsültek előtte. — Jó kezekben tudom magát, száz százalékig meg bizhat ebben az emberben, — volt a levélben. Az azutáni levelekből sohasem hiányzott valami dicséret Müllerről s Juhosné a levelek hatása alatt még az addigiaknál is korlátlanabb és elvakultabb hiszékenységgel fordult Müller felé, aki természetesen nem hagyta kihasználatlanul a kedvező helyzetet. A német gróf leveleit különben maga Müller irta. Tartózkodott attól, bőgj' saját keze- irását Juhosné szemei elé juttassa, nehogy az véletlenül felismerje a németországi levelek Írójának Írásával egyező kézvonásait. Már abból is látszik Juhosné gyanutlansága, hogy soha sem tűnt fel neki az, hogy a leveleken temesvári postabélyegző van. Müller még a betöréstől sem riadt vissza, sötét céljai érdekében. Felbérelt egy embert, hogy törje fel Juhosné vasszekrényét, melyben bizonyos reá nézve kompromittáló iratokat is őrzött. A betörés nem sikerült, mert a szekrényt nem lehetett álkulcsokkal felnyitni. Még egy egész sereg bűntény, szerepel a Müller listáján s a per további vádlottjai is nagyrészben az 6 segítőtársai voltak a tízmillió körül. A főtárgyai ás érdekességben felülmúlja az utóbbi évek kolozsvári bűneseteit, egy azonban bizonyos, ha Müller és társai meg is kapják büntetésüket tetteikért, a milliók már soha többé nem kerülnek elő. gok által. Rövid idő múlva lefoglalták az egész birtokot és a Hermes gondnokot küldött ki. Ezért a meg sem kapott ötmillióért árverezték el az egész birtokot. — Meg van a joga ahhoz, hogy védelmére mindent elmondjon monclja erre Motoc elnök — de mindezt be is kell bizonyítania. — Be is fogom mindezt bizonyítani — feleli Müller — én nem loptam el semmit a vagyonból, ezek csinálták. Azért kellett a temesvári helyett más bíróság delegálását kérnem, mert mikor ezt az esetet ismertettem a vizsgálóbíró előtt, az intett egyet a kezével, hogy nem érdekli az ügy. Müller megvádol egy ügyvédet. — Az ügyvédünk, dr. Sehimmcrling tanácsolta Juhosnénak ezeket a bankügyeket, amelyek azután vesztét okozták. Schimmerling egyszer kijött az árvaszék elnökével a birtokra s nyolcezer lejes alapáron akart néhányszáz holdnyi területet eladni. Ezt csak a legenergi- kusabb föllépéssel sikerült megakadályozni. Most is a tulajdonában van kilenc hold szőlőterület, ami sohasem volt neki eladva s negyven hold szántóföld, amil ugyancsak csalással szerzett meg magának. Sok kárt okozott még Veszetovszki jószágigaz gató elődöm s az összes temesvári ügyvédek, akikkel dolgunk volt. Még egy vád. — Juhosné körülbelül 350.000 lej értékben sillinget vett fel, olyan feltételek mellett, hogy mindennap egy százalék kamatot fizet, vagyis 384 százalékot évente. Időközben 150.000 lejt kifizetett az adósságból, ennek ellenére azonban elárverezték a lukaveci birtokot az összes hozzátartozó épületekkel és erdőkkel együtt. —* Es a két bankügylet telte tönkre Juhosáét, ezeken aszott el a vagyon. Ezzel be is fejeződött Müller Árpád vallomása. Nagyon ügyesen adta ólő a dolgokat és sikerült biztosan elsiklaniá mindazon pontok felett, melyek erősen kompromiUálóak reánézve. Mindezt azonban — mint az elnök is mondotta — be kell bizonyítania s akkor bánik majd ki, hogy vau alapja fennen hangoztatott jóhiszeműségének. A tárgyalást pénteken folytatják. Betétesek! Hitelezők! Adósok! A módosított szakaszokkal kiegészített kényszeregyezségi törvény magyar fordítása kapható Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Str. Memorandului 24. Ára 100 lej. Vidékre poríŐT-ol 110 lőj • Müller azzal védekezik, hogy mindenkit megvádol
