Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-04 / 2. szám

6 tarnm XV. ÉVF. 2. SZÁM. mmmmmmmmmmmmmmmum» Mit jósol Wells 1932-re Felsorolja a világválság okait és egy pénzügyi, gazdasági és politikai szövetségben jelöli meg a bajok orvosságát »>Vagy összeszedi magát a homo sapiens, vagy darabokra tépi önmagát!“ H. G. Wells, újévi cikket irt arról, mi lesz a világgal 1932-ben? Az angol iró és történetiró nem jósol konkrétumokat, de sok érdekes meg- állapitást tesz érdekes cikkében. Fejtegetéseinek lényegét itt adjuk: Lesz-e katasztrófa? Nagy dátuma lesz 1932 a világtörténelem­nek? Remélem, hogy nem. Attól félek, hogyha rendkívüli események következnek, akkor azok katasztrofális természetűek lesznek. Az Ur 1932-ik esztendeje valóban fekete esztendeje le­het az emberiségnek. Ha azonban semmi külö­nösebb, feltűnőbb, borzalmas esemény nem fog­ja 1932-t a világtörténelem egy nagyon fontos évszámává avatni, akkor remélem, hogy 1932 újéve bizonyos fokig reményteljes elméknap lesz. Azt hiszem, hogyha minden radikális tár­sadalmi átalakulás, vagy kíméletlen elnyomás nélkül jutunk el 1933 január 1-ig, akkor meg is menekültünk a civilizációnkat fenyegető leg­rosszabb közvetlen veszedelmétől. Fél az egész világ. Ma már senki sem tagadja ezeket a veszélye­ket. Ennek kétségkívül megvan a maga haszna. Az egész világ fél. Még néhány évvel ezelőtt sok embert lehetetlen volt meggyőzni arról, hogy az a szociális szerkezet, amelyben élünk, nem egészen viharálló. Gyerekes képet alkot­tunk a világ állandóságáról. Hallgatólagosan elfogadtuk, hogy a kormányok mindenféle osto­baságot követhetnek el, de azért az élet tovább­ra is halad a maga rendes utján. A spekulánsok szabadon dolgozhatták meg a piacot és zsebel­hették be a nyereséget abban a biztos meggyő­ződésben, hogy a kereskedelem és az áruelosz­tás ettől nem fog lényeges kárt szenvedni. Min­den kritikát, amely az üzletemberek, pénzem­berek és elismert pártpolitikusok szokásos el­járása ellen irányult, excentrikus, finomodó, fanatikus és rosszindulatú bolondságnak minő­sítettek, amelyet a józan emberek a lehetőség szerint negligáltak, vagy agyoncsaptak, lemé­szároltak, megsemmisitettek, vagy a börtönben némitottak el, ha már olyan feltűnően jelentke­zett, hogy nem lehetettt agyonhallgatni. És né­hány éven át a világ szerencsésen haladt meg­szokott, kitaposott utján, gondtalanul ügetve. A boldog közönynek és biztonságnak ezek a nap jai már elmúltak. Mindnyájan kifizettünk az optimista édenből és most rendkívül kemény valósággal kell szembehellyezkednünk. A három főbaj A tényleges helyzetet úgy, amilyennek mos­tani gondjaink halvány világossága mellett lát­juk, nem nagyon nehéz leirni... Három okcso- portozat szövődött bele abba a kötélbe, amely mdst félreismerhetetlenül hurokszerü formában fonja körül a homo sapiens nyakát. Itt van elő­ször á szervezett termelés paradoxonja. A tény­állás is nagyon egyszerű. Az ember összes anya­gi szükségleteit ma már a munkások egyre ki­sebb számának munkájával lehet kielégíteni és az elbocsátott munkás nem talál uj foglalkozást. A vállalkozás azzal fenyeget, hogy összeroppan az adósságok terhe alatt. Rájöttünk arra, hogy a bőség a mai magánnyereség és magánmunka­adás rendszere mellett kiéhezteti a világot. De eltekintve ettől a nehézségtől, a világ pénz- és hitelrendszere is kisiklott rendes ke­rékvágásából az aranykészlet ügyetlen kezelése miatt. Pénz- és hitelrendszerünk meglehetősen tervszerütlenül nőtt meg és még hozzá, mint most már belátjuk, hibásan nőtt. Nem jól mű­ködik. Mechanizmusa meg van zavarva. A harmadik súlyos tény az, hogy az embe­riség óriási hadianyagkészletet és ennek meg­felelő szervezetet teremtett és ez, ha nem építik le, hamarosan a robbanások egész sorozatára fog vezetni. Az emberiség ragaszkodik a fegy­verkezésekhez, mert a háború hagyományában élünk, szabad és független „szuverén“ államok között. A mi képzeletbeli világunk is ennek meg felelően alakult ki és nagyon nehéz ettől meg­szabadulni. Mint ahogy a veszedelemnek is három per­spektívája van, épugy három útja van a megol­dásnak is. Pénzt, hitelt, pénzügyi politikát, hi­telszervezetet: mindezeket világpolitikai szem­pontok szerint kell racionalizálni. Igazán nem jelent emberfölötti követelést, hogy a világ vezető államai szabadszellemü és nyílt konferenciára üljenek össze, hogy együt­tesen megteremtsenek egy modern, elasztikus világvalutát, és spekulációt, a pénzügyi machi­nációkat és csalásokat hatékony szervezettel te­gyék lehetetlenné. Ezzel meg lehetne szüntetni az első veszedelemkomplexumot, a pénzválsá­got. Az sem kizárt dolog, hogy a második ve­szedelmet, a háború rémét eltüntethesse az ak­tiv, egészséges emberi ész. A földön élő 1900 mil­lió ember közül a valóságban csak néhány tíz­ezernyi vad, megkergült ember akarja a háborút A többiek gyűlölettel és irtózattal gondolnak rá. Félre tehát a patriotizmussal és a szuveré- nitással, ha ezek valószínűvé teszik a háborút! A világnak sürgős szüksége van egy pénzügyi, gazdasági és politikai szövetségre. Megvalósit- hatjuk-e 1932-ben azt, amiről mindenki tudja, hogy szükség van rá, vagy nem tudjuk magun­kat elhatározni erre a lépésre? A hurok harmadik fonala lazábban függ össze a másik kettővel, de azért ennek is világ­megegyezésre van szüksége, fia meg akarjuk szüntetni. A termelés messze maga mögött hagyta a magánfogyasztást, Az egyetlen ut, hogy a termelést és a fogyasztást megint har­móniába hozzuk a városokba, államokba és nemzetekbe tömörült közösségek számára az, hogy a világ ujjátervezése, újjáépítése, megtisz­títása és megnemesitése révén fogyasszanak. Ez mélyreható, de minden tekintetben lehetséges átalakulást kíván. Át kell alakítani életmódun­kat és gazdasági tevékenységünket: ez külön­ben általános követelménye a világ szanálásá­nak. Megvan-e bennünk az ilyen nagyarányú átalakuláshoz szükséges életerő? Ez a nagy kérdése az emberiségnek 1932. év első napjain. Másképpen is megfogalmazhatjuk ezt a kérdést. A homo sapiens valóban gyönge- elméjü lény. félelemtől, kapzsiságtól, szokástól, impulzusoktól és sötét ösztönöktől irányított, önmagával meghasonlott teremtvény-e, vagy pedig ebben a pillanatban már egészséges ál­lat-e, amely tud félelem nélkül szembenézni a tényekkel, — a tényekkel, amelyek olyan paran- csolóan szólitják fel állasfoglalásra? Ez az év majd meghozza azokat az eseményeket, ame­lyekre szükség van, hogy ezekre a kérdésekre megfeleljünk. Vagy létrejönnek a legközelebbi tizenkét hónap alatt a szükséges világkonfe­renciák és szövetségi hivatalok, az újjáalakított világ keretei, vagy pedig be kell látnunk, hogy. 1932-t arra jelölte ki a sors, hogv meghozza, a nyugati kapitalizmus végleges bukását. Vagy összeszedi erejét a homo sapiens, vagy pedig hozzáfog, hogy darabokra tépje önmagát. Még mindig megoldatlan Patty halálának rejtélye Háromszáz résztveuő a temetésen, tizenkét koszorú a koporsón Mégis öngyilkosság ? Legolcsóbb Legjobb tűzifa 99 bevásárlási forrás GULOHIH“ FATELEP Telefon 7-11. Str. Decebal (Rudolf u.) 17 (Newyork, január 2.) Putty Lyát eltemet­ték. Egy nyugtalan és viharos kis magyur élet utolsó útja a newyorki Woodlawn temetőbe ve­zetett, mert — mint az amerikai lapok is meg­írták szemrehányó hangon — Lya családja nem intézkedett a holttest hazaszállításáról. Zuho­gott az eső és szürke, ólmos köd takarta el a felhőkarcolók felett az eget, amikor Lyát te­mették. Mindössze talán háromszázan vettek részt a temetésen, talán egy féltucat jóbarát a Broadwayról, Nijinsky Romola, Walter Blu­menthal és Marczinko József plébános, aki Lyá- nak még otthon, gyermekkorában papja volt, vagy ötven-hatvan newyorki magyar, a többiek pedig a mindenütt megjelenő kiváncsiak cso­portjából került ki. Körülbelül tizenkét koszorú volt a koporsó körül, a hollywoodi magyarok közül csak Kertész Mihály emlékezett meg Lyáról. Volt egy nagy csokor virág: „egy falusi leány“ felírással s egy koszorú a következő sza­vakkal: Putty Lyának egy bámuló ja. Az ame­rikai lapok azonban még napokig foglalkoztak a magyar szinésznő tragikus életével és halálá­val. Az egyik „Broadway-csevegés“ írója mé- labus hangon panaszolja a közönség hűtlensé­gét, hogy ime, milyen gyorsan és hálátlanul elfelejtik a kedvenceiket s akiket életükben ün­nepeltek, azoknak a temetésén is csak pár száz ember vesz részt. A másik cikkíró Valentino temetésével hasonlítja össze Lya temetését, — mindketten egy temetkezési kápolnában feküd­tek ravatalon — s inig Valentino koporsója kö­rül ezrek zokogtak, addig Lia ravatalát alig látogatták. A harmadik kolumnista vitába kezd az első kettővel s megjegyzi, hogy a Va­lentino ravatala körül lejátszódott gyászos zo­kogások nem annyira a Valentino iránt érzett barátságot bizonyították, mint inkább alkalmat adtak a tömeghisztériára hajló közönségnek, hogy a nyilvánosság előtt morbid jelenetekkel díszítsék szürke napjaikat. A negyedik rovat­iró pedig azt mondja, hogy mindez Lyát nem érdekli, biztosan nem is kívánna olyan reklá­mot, amiben személyesen nem vehet részt s hagyják őt békében, azért halt meg úgyis, mert meg akart halni. Elég volt neki az élet. Putty Lya állítólagos öngyilkosságának részletei nem kerültek napfényre. A halottkém végleges megállapítása szerint a torokban beál­lott yérmérgezés okozta, de általános a hit, hogy Lya megölte magát, talán nem is életuntság- ból, hanem inkább egy pillanatig tartó hiszté­riás roham alatt. Azt is mondják, hogy mér­get ivott s azt is, hogy lenyelt egy marék gom­bostűt. A Daily Mirror cimü tabloid újság soro­zatos cikkekben közli Putty Lya kalandos éle­tének történetét. A cikkeket Edward J. Doherty hires riporter Írja Szerényi Simon magyar új­ságíró adatai alapján. Már az eddig megjelent sorozatok is bővelkednek megdöbbentően intim jelenetekben. Elmondja a cikksorozat Lya szü­letésének körülményeit, fiatal leánykori szöké­seit, házasságát, szökését az őrültek házából s a következő folytatások beígérik Lya szerelmi kalandjainak részletes leírását a történetben szereplő férfiak megnevezésével. Fülöp Ilona. Országos hirü KRISTÁLY galiéríisztitó és kelmefestőgyár legrégebben ve­zet égész Erdélyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom