Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-04 / 2. szám
6 tarnm XV. ÉVF. 2. SZÁM. mmmmmmmmmmmmmmmum» Mit jósol Wells 1932-re Felsorolja a világválság okait és egy pénzügyi, gazdasági és politikai szövetségben jelöli meg a bajok orvosságát »>Vagy összeszedi magát a homo sapiens, vagy darabokra tépi önmagát!“ H. G. Wells, újévi cikket irt arról, mi lesz a világgal 1932-ben? Az angol iró és történetiró nem jósol konkrétumokat, de sok érdekes meg- állapitást tesz érdekes cikkében. Fejtegetéseinek lényegét itt adjuk: Lesz-e katasztrófa? Nagy dátuma lesz 1932 a világtörténelemnek? Remélem, hogy nem. Attól félek, hogyha rendkívüli események következnek, akkor azok katasztrofális természetűek lesznek. Az Ur 1932-ik esztendeje valóban fekete esztendeje lehet az emberiségnek. Ha azonban semmi különösebb, feltűnőbb, borzalmas esemény nem fogja 1932-t a világtörténelem egy nagyon fontos évszámává avatni, akkor remélem, hogy 1932 újéve bizonyos fokig reményteljes elméknap lesz. Azt hiszem, hogyha minden radikális társadalmi átalakulás, vagy kíméletlen elnyomás nélkül jutunk el 1933 január 1-ig, akkor meg is menekültünk a civilizációnkat fenyegető legrosszabb közvetlen veszedelmétől. Fél az egész világ. Ma már senki sem tagadja ezeket a veszélyeket. Ennek kétségkívül megvan a maga haszna. Az egész világ fél. Még néhány évvel ezelőtt sok embert lehetetlen volt meggyőzni arról, hogy az a szociális szerkezet, amelyben élünk, nem egészen viharálló. Gyerekes képet alkottunk a világ állandóságáról. Hallgatólagosan elfogadtuk, hogy a kormányok mindenféle ostobaságot követhetnek el, de azért az élet továbbra is halad a maga rendes utján. A spekulánsok szabadon dolgozhatták meg a piacot és zsebelhették be a nyereséget abban a biztos meggyőződésben, hogy a kereskedelem és az áruelosztás ettől nem fog lényeges kárt szenvedni. Minden kritikát, amely az üzletemberek, pénzemberek és elismert pártpolitikusok szokásos eljárása ellen irányult, excentrikus, finomodó, fanatikus és rosszindulatú bolondságnak minősítettek, amelyet a józan emberek a lehetőség szerint negligáltak, vagy agyoncsaptak, lemészároltak, megsemmisitettek, vagy a börtönben némitottak el, ha már olyan feltűnően jelentkezett, hogy nem lehetettt agyonhallgatni. És néhány éven át a világ szerencsésen haladt megszokott, kitaposott utján, gondtalanul ügetve. A boldog közönynek és biztonságnak ezek a nap jai már elmúltak. Mindnyájan kifizettünk az optimista édenből és most rendkívül kemény valósággal kell szembehellyezkednünk. A három főbaj A tényleges helyzetet úgy, amilyennek mostani gondjaink halvány világossága mellett látjuk, nem nagyon nehéz leirni... Három okcso- portozat szövődött bele abba a kötélbe, amely mdst félreismerhetetlenül hurokszerü formában fonja körül a homo sapiens nyakát. Itt van először á szervezett termelés paradoxonja. A tényállás is nagyon egyszerű. Az ember összes anyagi szükségleteit ma már a munkások egyre kisebb számának munkájával lehet kielégíteni és az elbocsátott munkás nem talál uj foglalkozást. A vállalkozás azzal fenyeget, hogy összeroppan az adósságok terhe alatt. Rájöttünk arra, hogy a bőség a mai magánnyereség és magánmunkaadás rendszere mellett kiéhezteti a világot. De eltekintve ettől a nehézségtől, a világ pénz- és hitelrendszere is kisiklott rendes kerékvágásából az aranykészlet ügyetlen kezelése miatt. Pénz- és hitelrendszerünk meglehetősen tervszerütlenül nőtt meg és még hozzá, mint most már belátjuk, hibásan nőtt. Nem jól működik. Mechanizmusa meg van zavarva. A harmadik súlyos tény az, hogy az emberiség óriási hadianyagkészletet és ennek megfelelő szervezetet teremtett és ez, ha nem építik le, hamarosan a robbanások egész sorozatára fog vezetni. Az emberiség ragaszkodik a fegyverkezésekhez, mert a háború hagyományában élünk, szabad és független „szuverén“ államok között. A mi képzeletbeli világunk is ennek meg felelően alakult ki és nagyon nehéz ettől megszabadulni. Mint ahogy a veszedelemnek is három perspektívája van, épugy három útja van a megoldásnak is. Pénzt, hitelt, pénzügyi politikát, hitelszervezetet: mindezeket világpolitikai szempontok szerint kell racionalizálni. Igazán nem jelent emberfölötti követelést, hogy a világ vezető államai szabadszellemü és nyílt konferenciára üljenek össze, hogy együttesen megteremtsenek egy modern, elasztikus világvalutát, és spekulációt, a pénzügyi machinációkat és csalásokat hatékony szervezettel tegyék lehetetlenné. Ezzel meg lehetne szüntetni az első veszedelemkomplexumot, a pénzválságot. Az sem kizárt dolog, hogy a második veszedelmet, a háború rémét eltüntethesse az aktiv, egészséges emberi ész. A földön élő 1900 millió ember közül a valóságban csak néhány tízezernyi vad, megkergült ember akarja a háborút A többiek gyűlölettel és irtózattal gondolnak rá. Félre tehát a patriotizmussal és a szuveré- nitással, ha ezek valószínűvé teszik a háborút! A világnak sürgős szüksége van egy pénzügyi, gazdasági és politikai szövetségre. Megvalósit- hatjuk-e 1932-ben azt, amiről mindenki tudja, hogy szükség van rá, vagy nem tudjuk magunkat elhatározni erre a lépésre? A hurok harmadik fonala lazábban függ össze a másik kettővel, de azért ennek is világmegegyezésre van szüksége, fia meg akarjuk szüntetni. A termelés messze maga mögött hagyta a magánfogyasztást, Az egyetlen ut, hogy a termelést és a fogyasztást megint harmóniába hozzuk a városokba, államokba és nemzetekbe tömörült közösségek számára az, hogy a világ ujjátervezése, újjáépítése, megtisztítása és megnemesitése révén fogyasszanak. Ez mélyreható, de minden tekintetben lehetséges átalakulást kíván. Át kell alakítani életmódunkat és gazdasági tevékenységünket: ez különben általános követelménye a világ szanálásának. Megvan-e bennünk az ilyen nagyarányú átalakuláshoz szükséges életerő? Ez a nagy kérdése az emberiségnek 1932. év első napjain. Másképpen is megfogalmazhatjuk ezt a kérdést. A homo sapiens valóban gyönge- elméjü lény. félelemtől, kapzsiságtól, szokástól, impulzusoktól és sötét ösztönöktől irányított, önmagával meghasonlott teremtvény-e, vagy pedig ebben a pillanatban már egészséges állat-e, amely tud félelem nélkül szembenézni a tényekkel, — a tényekkel, amelyek olyan paran- csolóan szólitják fel állasfoglalásra? Ez az év majd meghozza azokat az eseményeket, amelyekre szükség van, hogy ezekre a kérdésekre megfeleljünk. Vagy létrejönnek a legközelebbi tizenkét hónap alatt a szükséges világkonferenciák és szövetségi hivatalok, az újjáalakított világ keretei, vagy pedig be kell látnunk, hogy. 1932-t arra jelölte ki a sors, hogv meghozza, a nyugati kapitalizmus végleges bukását. Vagy összeszedi erejét a homo sapiens, vagy pedig hozzáfog, hogy darabokra tépje önmagát. Még mindig megoldatlan Patty halálának rejtélye Háromszáz résztveuő a temetésen, tizenkét koszorú a koporsón Mégis öngyilkosság ? Legolcsóbb Legjobb tűzifa 99 bevásárlási forrás GULOHIH“ FATELEP Telefon 7-11. Str. Decebal (Rudolf u.) 17 (Newyork, január 2.) Putty Lyát eltemették. Egy nyugtalan és viharos kis magyur élet utolsó útja a newyorki Woodlawn temetőbe vezetett, mert — mint az amerikai lapok is megírták szemrehányó hangon — Lya családja nem intézkedett a holttest hazaszállításáról. Zuhogott az eső és szürke, ólmos köd takarta el a felhőkarcolók felett az eget, amikor Lyát temették. Mindössze talán háromszázan vettek részt a temetésen, talán egy féltucat jóbarát a Broadwayról, Nijinsky Romola, Walter Blumenthal és Marczinko József plébános, aki Lyá- nak még otthon, gyermekkorában papja volt, vagy ötven-hatvan newyorki magyar, a többiek pedig a mindenütt megjelenő kiváncsiak csoportjából került ki. Körülbelül tizenkét koszorú volt a koporsó körül, a hollywoodi magyarok közül csak Kertész Mihály emlékezett meg Lyáról. Volt egy nagy csokor virág: „egy falusi leány“ felírással s egy koszorú a következő szavakkal: Putty Lyának egy bámuló ja. Az amerikai lapok azonban még napokig foglalkoztak a magyar szinésznő tragikus életével és halálával. Az egyik „Broadway-csevegés“ írója mé- labus hangon panaszolja a közönség hűtlenségét, hogy ime, milyen gyorsan és hálátlanul elfelejtik a kedvenceiket s akiket életükben ünnepeltek, azoknak a temetésén is csak pár száz ember vesz részt. A másik cikkíró Valentino temetésével hasonlítja össze Lya temetését, — mindketten egy temetkezési kápolnában feküdtek ravatalon — s inig Valentino koporsója körül ezrek zokogtak, addig Lia ravatalát alig látogatták. A harmadik kolumnista vitába kezd az első kettővel s megjegyzi, hogy a Valentino ravatala körül lejátszódott gyászos zokogások nem annyira a Valentino iránt érzett barátságot bizonyították, mint inkább alkalmat adtak a tömeghisztériára hajló közönségnek, hogy a nyilvánosság előtt morbid jelenetekkel díszítsék szürke napjaikat. A negyedik rovatiró pedig azt mondja, hogy mindez Lyát nem érdekli, biztosan nem is kívánna olyan reklámot, amiben személyesen nem vehet részt s hagyják őt békében, azért halt meg úgyis, mert meg akart halni. Elég volt neki az élet. Putty Lya állítólagos öngyilkosságának részletei nem kerültek napfényre. A halottkém végleges megállapítása szerint a torokban beállott yérmérgezés okozta, de általános a hit, hogy Lya megölte magát, talán nem is életuntság- ból, hanem inkább egy pillanatig tartó hisztériás roham alatt. Azt is mondják, hogy mérget ivott s azt is, hogy lenyelt egy marék gombostűt. A Daily Mirror cimü tabloid újság sorozatos cikkekben közli Putty Lya kalandos életének történetét. A cikkeket Edward J. Doherty hires riporter Írja Szerényi Simon magyar újságíró adatai alapján. Már az eddig megjelent sorozatok is bővelkednek megdöbbentően intim jelenetekben. Elmondja a cikksorozat Lya születésének körülményeit, fiatal leánykori szökéseit, házasságát, szökését az őrültek házából s a következő folytatások beígérik Lya szerelmi kalandjainak részletes leírását a történetben szereplő férfiak megnevezésével. Fülöp Ilona. Országos hirü KRISTÁLY galiéríisztitó és kelmefestőgyár legrégebben vezet égész Erdélyben.
