Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-04 / 2. szám
XV. ÉVF. 2. SZÁM. •« Soha ilyen mámoros Szilveszteri ... Meghalt az óesztendő, éljen az uj esztendő — Hatalmas tömegek, lármázó jókedv és rumba-örület Szilveszter éjszakáján (Kolozsvár, január 2.) Az óesztendö, ez a fösvény áe kíméletlen, hétsoványesztendőnél is soványabb, fony- myadtan, csatakosan, de eszeveszett jókedv kíséretében búcsúzott Szilveszter éjszakáján. Már az esti órákban »egeredt az eső, mintha az anyatermészet megsajnálta volna a szomorú, úgynevezett történelmi időket élő emberiséget és bőséges záporban öntötte volna ki mélységes bánatát. Egész hajnalig zuhogott a havaseső, életveszélyes volt kimenni az uccákra és mégis Kolozsvár még egyszer felcsapta a fejére a bohócsapkát, sutba dobta a csüggedést, szomorúságot és kétségbeesést és kiment az uccára, megtöltötte a színházat, kávéházakat, éttermeket, éjszakai lokálokat s olyan eszeveszett jókedv hullámzott mindenütt, amilyenre az utolsó évekbe« alig emlékszünk. Meghalt az óesztendő, ez a hitvány, fösvény történelmi kalóz, éljen az ujesztendő! ... Ennyi vidámsággal soha nem táncolt Kolozsvár és az egész ország népe az óesztendő ravatala körül. Soha qtyan őszinte szívvel és bensőséges érzéssel nem kiáltották egymás felé az emberek: Boldogabb, jobb és vidámabb ujesztendőt! Ha a tömegpszichére építeni lehet, ha a nép érzése béetos delejtü lehet a jövőre nézve, akkor vidáman, bizakodással és reményteljesen jegyezheti fel a nap krónikása, hogy a jövő esztendő, illetve a már folyamatban levő ujesztendő, minden vonalon csak javulást hozhat. Rosszabb már nem lehet, a gazdasági válság mélypontján valósággal megdermedt emberiség csillogó Bemmel éa kitárt lélekkel várhatja az idők jobbrafor- Anlását. Ez a tömegpsziché, amely a „minden mindegy“ gondolatán alapszik, szokatlanul hangos jókedvet teremtett mindenfelé. Lehet, hogy a jókedv belső tartatommal nem bir, de kifelé csillogott, harsonázott és ha egy külföldi véletlenül Kolozsvárra tévedt volna Szilveszter éjszakáján, azt kellett volna mondania: nincs ennél boldogabb váróé kerek e világon. Népvándorlás as uccákon. Csak egy színfolt a főtérről és a főbb útvonalokról. Huhogott a havaseső és mégis olyan tömegek hullámzottak a főtéren és a főbb útvonalokon, mintha a gyűlölt Halottnak, az elmúlt esztendőnek a temetésén mindenki részt akart volna venni. Mindenki ideges nyug-j tedansággal özönlött aa egyik nyilvános helyiségből a) másikba. Ez a nyugtalanság különben is jellemezte Szilveszter éjszakáját. Mindenki ott akart lenni mindenütt és hajnalban mégis csak arra ébredt, hogy jóformán sehol sem volt, mert sehol sem tudott végleg kikötni. Talán a legjobb üzletet a ruhatárosok csinálták. Itt bonyolódott le a legnagyobb forgalom. A belvárosi kávéházakban és éttermekben nem lehetett helyet kapni. Egy-egy asztalért és székért dulakodások, verekedések zajlottak le. Elaludtak a villanylámpák... Még a legnagyobb nyugodtság uralkodott a kolozsvári Magyar Színházban, ahol a szokásos szilveszteri kabarénak zsúfolt ház tapsolt. Az aradi operettegyüttes gondoskodott a jókedvről. Zöldhelyi Anna, Mayer Kató, László Andor, Felhő Ervin és a tehetséges komikus, Stoll Béla tréfás jeleneteket, kitűnő magánszámokat, tánc- és énekduetteket tálaltak fel a kitűnő étvágyú és hangos jókedvre hajlamos közönségnek. Javában tombolt a jókedv és zúgott a taps, mikor tizenkettőkor néhány másodpercre az egész városban kialudtak a villanylámpák, teljes sötétség borította fátylát a nézőtérre, pillanatra elült a jókedv, a kacagás, hogy annál hangosabban, viharzóbban robbanjon ki az öröm, a jó kedv, a mámor: meghalt az óesztendő, éljen az ujesztendő! ... Klubok és társaskörök szilvesztere. A Majális uccai Társadalom-ban a szokásos szilveszteri mulatságot ezúttal is megtartották. Nívós műsor szórakoztatta a hatalmas számban összesereglett közönséget. Cseke Vince ügyvezető elnök konferált, Balogh Ernő, marianumi professzor tartott tréfás és szellemes előadást, Lengyel Rudolf szatirikus előadásában gúnyolta ki a mai társadalom hibáit és félszegségeit és Paul Gyula művészi zongorajátéka kápráztatta el a közönséget. — A Katolikus Iparosok Körében ugyancsak nívós és nagyszerű előadás szórakoztatta a közönséget. Gyarmathy Béla fordulatos versei és Katona Böske gyönyörű énekszáma derítették jókedvre a kör tagjait. A Munkásotthon is zsúfolásig megtelt. Itt is nívós, nagyszerű műsor szórakoztatta a hatalmas nlun- kástömeget, amely a késő-reggeli órákig táncolt és mulatott. Es az összes kolozsvári kaszinókban és klubokban mindenütt hatalmas közönség gyűlt össze és reggelig tartott a hangos jókedv és tánc. A kolozsvári Ferdinánd-kávéházban már a kora Botár Bene Baci gavallér marad... Irta: Albert István Gyors ügetésben haladnak Jenőfaíva poros uocáin Botár Bene Ábrahám jólismert szürkéi. A harmatos, kora «eggell illatos tiszta nyári levegőben messze száll az „egészvágás“ szekéren ülő kilenc fiatal legény vidám <«eke: A „kalákázó“ nótás legények között is, legvidá- ■wbb Botár Bene Laci, akinek erős, hatalmas mellkasa, jökötésü alakja, valóságos Ígérete annak, hogy a mai »api kaszáló „kalákán" 6 viszi elöl a sort a Nagyréti dűlőben... A víg nótára a lovak Is vidámabban saedege- ttk lábukat, úgy, hogy a pipázó Abrahámbá’-nak nem •ok dolga van velük. Már a faluvégén járt a szekér, amikor Bea* Laci Wrtelen, merész lendülettel, leszökött a szaladó szekér- női a csak annyit kiáltott vissza a többinek, hogy eszébe (irtott valami, majd utánuk megy. A faluvégén aztán, hirtelen bekanyarodott a kis «ecába, s csendes kémleléssel szemlélődött egy takaró*, jűro* cserepes kis ház rácsos kapuján át. Amint kis fekete bajusza alatt mosolyra húzódik a szája, valami wávszerinti „látomása" lehet, annyi bizonyos. Mi is megállapíthatjuk bátran, hogy a „látomás“ tényleg nem mindennapi dolog. Pollák Jánosné szül. fitaüröa Franciska etett* a csűr előtt a majorságot. Amint a felkelő nap első sugarai rávetődtek piros arcára, menyecskésre kötött fejkendöje aló) kaoéran ki- ■fllanó nagy szemeire, felszurt kötényes karcsú alakjain» habfehér, meztelen lábszárára, megállapíthatjuk, bogy egy cseppet sem csoda, ha Lacinak megakadt a •zeme a fiatal menyecskén. Hát még, ha megtudjuk, hogyan lett Franciskából férjezett Pollák Jánosné?! Akkor aztán még jobban megértjük, hogy Lacit egyenesen a sorsa rendelte a fiatal asszony vigasztalására. Árva leány volt Franciska, aki inkább ment férjhez seerelem nélkül egy se hideg, se meleg, „sótalan" emberhez, aki biztos állásánál fogva el tudja tartani, mintsem mostohájával együttüljön, gyámoltalan édesapja tehetetlenségét nézve. Hatósági erdőőr volt Pollák, akit a nagy háború hagyatékának könyveltek el a faluban • mint olyan, aki nem tartozott a székely közösséghez, könyörtelenül látta el szolgálatát. Jelenlétét csak az tette elviselhetőbbé Franciska előtt, hogy nem *okat tartózkodott otthon ■ hetenként felváltra éjszaka! »«Olgái a tra i* ki volt re*delve. Laci már gyermekkorából ismerte Franciskát s bár pár évvel idősebb volt a lány, mégis bizonyos vonzalom fejlődött ki a fiatalok között, amely mindaddig eszményinek volt mondható, mígnem Pollák be nem kötötte a szép leány fejét. Azután a férj gyakori távolléte sok bűnös alkalmat nyújtott, úgy hogy kölcsönös vonzalmuk miatt, a vér parancsolta vágynak már ellentállni nem tudtak s bizony Laci éjszakánkint többet hált a szép menyecskénél, mint otthon... — Franciska! ■— szól be halkan a rácson Laci. — Fanciska lelkem! —- ismételte meg hangosabban, amikor senkit sem látott á kis űccában. A menyecske észrevette Lacit, hirtelen megigazította piros fejkendöje alól kihuncutkodó barna fürtjeit, leeresztette felszurt kötényét, összébbhuzta mellén nyitott nyári blúzát s óvatosan közeledett a kapuhoz. — Maga az Laci? Istenem, még meglátja valaki, így *s gyanakszik az uram. — Ne félj Franciska! Nem törődöm én a világgal. Csak azért szóltam be, mikor jön haza az urad? Haza Jön-e ma éjjel? — Jaj Istenem, úgy félek Laci, nem lesz emnek jó Vég*! — Ne busulj Franciskám, ha valaki bántana, velem gyűlik meg a baja. Mondjad már, ittho» lesz ma éjjel az urad? — Nem lesz, ma csütörtök, csak holnap est* jön haza, mert akkor váltja fel a másik erdöőr. — Na, csak ezt akartam tudni. Estére a kertek felől várj — súgta oda még Laci elmentében. Ismént kiment az országutra 3 onnan egy gyalogösvényen az erdőszéléig felnyúló Nagyrét felé vette az útját. Már oda is látott, a legények már készülnek a kaszáláshoz s az öreg Botár Ábrahám is visszafordult szekerével a lankás, lejtős mezei utón a falu felé, hogy délre ismét kijöjjön a „kalákás“ ebéddel. Amint a fiát meglátta, már messziről rosszalólag rázta a fejét és kezében az ostorral fenyegette Lacit, amelyben azonban látszott, hogy csak a köteles apai fegyelem erőltetése, hisz gondolta ő is, miben sántikál a fia, hisz ö sem volt jobb annak idején. — Legén’ de szorgos dolgod akadt nagy hirtelen, hogy olyan korán megkezdted a „koslatás"-t! Ügyelj magadra, csak azt mondom, nehogy szégyent hozz a fejünkre! — kezdte az öreg, amint elkerülte a fiát. — Ne búsuljon édesapám! Tudok én ügyelni magamra! — mondta Laci s hangos füttyszóval ment a kaszásokhoz, hogy azoknak élén tempót diktáljon egész nap... esti órákban alig lehetett helyet találni. Folyton hullámzott a szilveszteri közönség és olyan eszeveszett, lármás jókedv uralkodott, amilyet már hosszú évek óta nem láttunk. De a City, Metropol, Newyork és az ösz- szes éttermek és kávéházak is roskadásig megteltek s mindenütt zavartalanul és botrány nélkül tomboltak a szilveszteri szenvedélyek. Aa ujesztendő legrosszabb vicce. Különösen a Palace-bar vezetett a hangos jókedvben. Itt mutatták be a műsor keretében az uj táncot: a Rumbát. Szép tánc és modern tánc, ha egy prima külföldi táncospár lejti. De a szilveszteri közönség kissé mámoros interpretálásában az uj táncból valami groteszk tipegés, rezegés, ugrálás és ideges rángatózás lesz. A zsúfolásig megtelt lokál közönsége az uj táno bemutatása után mámoros önkívületbe esett és mint az őrültek, úgy rángatóztak és taposták egymásnak a lábát. Az egyik törzsvendégnek egy heves öregur lyukasra taposta az uj lakkcipöjét. — Vigyázzon maga, — kiáltotta vonagló szájjal, — mit csinál? — Pardon, nem én vagyok a hibás, hanem a Rumba. Es ekkor elhangzott az újév első és legrosszabb vicce: — Maga gorumba!... Es szólott tovább az eszeveszett jazz és Dudus tojásfején diónagyságu, zöld tollas kalapocska grasszált és kezében sirt a hegedű. A magyar nóta csak néha- néha, egy pillanatra csendült fel, mert a mámoros tömeg kórusban kiáltotta: rumba, rumba, rumba. Az ujesztendőben a kávéházak és lokálok nem ébredtek hajnalra, nem ébredtek reggelre, mert még délelőtt 10 órakor is égtek a villanylámpák és az emberek mulattak, táncoltak, mintha még mindig tartana Szilveszter éjszakája. Kicsit duhaj volt és önfeledt ez az éjszaka, de szép volt, mámoros volt és már másnap az emberek kijózanodtak és komolyan, összeszoritott fogakkal, erős akarattal és elhatározással néztek az uj- esztehdő szemébe— Olajos Domokos. n. — Késő éjszaka volt vége a „kalákás" vacsorának s a fiatal legények vidám hangulatban hagyták el a Botár Bene „életet“, hogy ki haza, ki a „szerete“-jéhez szóljon be egy percre. Laci is felmászott a szekérszin szénapadlására » az illatos szénában feküdve várta, mig elcsendesedik oda- elé a ház. Akkor óvatosak lemászott a „lajtorján", hátrakerült a csűr mögé s a mezőn át a kis kápolna mellett, a faluvége felé került le. Ott a kerteken keresztül, megközelítette a Franciskáék házát, 3 az ismerősként körülötte ugráló kutyát megsimogatva, az ajtóra került. Koppantására nesztelen kinyílt az ajtó s becsukódott Laci mögött, akit szerelmes remegéssel várt a falu legszebb menyecskéje... A nyári csöndet nem zavarta semmi, aludt a fal«, hogy holnap újra robotos életére ébredjen... m. A faluközötti Szárazárok patakában hangos tera- ferével foly a mosás-sulylcolás. Gaál Kelemenné rakott „Iugzó“-t s most sulykolja a sok ruhát öt térdig „feí- szurkódott" meztelen lábszára „fehérnép“. Foly a „zu- hat" ilyenkor s bizony sujkolás közben nemcsak a „sza- pult“ ruhát mossák fehérre, de megmossák sok falusi leány, legény, menyecske fejét is. • — Úgy kell neki, ha az „ember" olyan tutyi-mutyi, gyáva, élhetetlen, akkor hadd legyen esze a menyecskének -- ossza a morált az egyik idősebb asszony, aki épen „habarja" a ruhát. — De van is biz’ annali, keresztanyám! Botár Bene Laci nem olyan legény, aki csak „hitelbe" jár valahová — jegyzi meg egy sovány szőke fiatalasszony, aki láthatólag irigye Lacinak. — Aztán kinek mi köze hozzája? — toldja a szót Gaál Kelemenné, mi is vó’tunk fiatalok ej’sze. — Vó'tunk biz’a, de mégis csak tennie kellene valamit annak a lágy máié Polláknak. Még, ha nem tudná, hogy „hiba van a kréta körül", de tudja, egyszer kihallgattam, amint Feren’bá az éjjeliőr „megsuttintotta" a nagy titkot Polláknak s azt is hallottam, hogy szóváltás is volt későbben a két férfi között — mondja egy öreg néni, nagyokat szuszogva, — Volt biz’a Julisné lelkem! En Í3 hallottam, amint az uccán egy vasárnap délután Pollák revolverével megfenyegette részegen Lacit, hogy kerülje a házatáját, mert lelövi. Igaz, hogy Laci erre azt mondotta, hogy „száz jött-menttöl sem félek s akkor teszlek csúffá, mikor senki sem lát, te fakukac“ — jegyzi meg az egyik nénémasszony. (Folytatás és vége a következő számba.) ■■
