Keleti Ujság, 1932. január (15. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-17 / 12. szám
r AXA P08TALA PIA- TITA IN NUMERAR No. S42CS—927. Claj-Kolozsvár, 1932 január 17. Vosámüp MtemTiUrsjfG WJjFlZUTiSiS BELFÖLDÖN: ORSZÁGOS MAG YAKPAKTI LAP î év>-<- Sí»© Uj, íáfiNre 4O0. lej, negyed évre 200 lej, [ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tiaţa Unirii (Főtér) 4. egy hóra 70 lej. j Telefon: 608. Egyes szám áru 3 lej. $C¥. évfolyam, f 2-lk szánt. julíuj: iZiiii'xjaa yiAu i aiwűj4aüUíí : 1 évra 68 pengő, félévre 25 pengő, negyedévre 12.5# pengő. Egyes szám ára 2i fillér. (London, január 15.) A Popolo ét Italia-ba», 5 Mussolini lapjában megjelent újabb cikk i'og- 5 lalkoztatja a nagyhatalmak kormányait s azt T hiszik, hogy a laussennei konferencia előtti kó- " szülődés hangulatába Mussolini erős elhatáro- ' zottságot kivánt. bedobni. A franciák uj Laval- kormánya kategorikus programnyilatkozatra készül. Lausannebaai a konferencia az Ouchy kastélyban fog ülésezni. Háromszáz delegátus érkezését várják. Sokszáa ujságiró is utazik Lau- senneba az értekezlet első üléseire. Briand minden szerepet visszautasít. Párizsból jelentik: Briand Laval javaslataira azt á választ adta, hogy politikai barátaival megtárgyalja, miként volna lehetséges a kormánnyal való további együttmüködésiik. Nem hiszik, hogy Briand a tárcanélküli miniszterség elhárítása után vállalná a felajánlott népszövetségi fő- delegátusi méltóságot. Valószínű, hogy megmarad elhatározása mellett s egyidőre Coeherellesbe utazik, kipihenni Mussolini jóvátétellenes cikke bombaként csapott le a lausannei készülődésekbe í A lordmayorok a fegyverkezés ellem A lordmayor székházában Jenks lordma yor elnöklete alatt 100 vidéki lordmayor részvételével leszerelési meetinget rendeztek, amelyen lord Robert Cecil mondott figyelemreméltó beszédet. Ismertette, hogy a világ összes államai évente M# millié fontot költenek fegyverkezésre. Sürgette ez összeg legalább 25 százalékos csők kentését, valamint a támadó fegyverek és a légi haderő megfelelő korlátozását. Amerika és a némát fizetésképteleaaág. Washingtoni jelentés szerint a Newyork Tribüné beavatott helyről úgy értesült, hogy sem Hoower, sem kormánya, sem az amerikai törvényhozás nem fogják hozzájárulásukat, állni az adósságok törléséhez és nem veszik tudomásul az európai fizetésképtelenség proklamá lását. Ez a lapjelentés a francia kormány melletti hangulatkészités céljait látszik szolgálni. MumoIíuí ci kke. Jelentettük, hogy a Popolo dTtalia egy az egész világon feltűnést keltett cikket közölt. A cikk szerzője állítólag maga Mussolini és az olasz miniszterelnök ezt a cikket amerikai körök tudtával, sőt talán azok sugalmazására irta volna. Tény, hogy előbb-utóbb a német jóvátételi adósságokat meg kell szüntetni — írja a cikk — már szinte beleidegződött a köztudatba. Csak egy mód van arra, hogy a jelenlegi helyzetből a világ összeroppanása nélkül kijussunk és ez az, hogy a« európai államok, adósok da hitelezők kölcsönös engedékenységgel és lemondással rendezzék a kérdést. Ha ez a lépi* megtörtént, úgy az európai államok egység#» európai frontot alakíthatnak Amerika felé, mivel lemondva európai követeléseikről, nyugodt lélekkel kérhetik az Egyesült Államoktól is sz adósságok elengedését, úgy hisszük, hogy eza- tán az Egyesült Államok sem zárkózhatnak el az ilyetén megoldás elől. A világnak sziik- *••• az Egyesült Államokra, de az Egy#- •Ht Allanokaak még nagyobb szüksége vaa Európára. A Daily Telegraph szerint Mussolini lapjának cikke nem keltett meglepetést. Hoower- nek is az volt az álláspontja, hogy Amerikának be kell várnia, amig Európa megegyezik a jóvátételi kérdésben. A Daily Express azt írja, hogy Amerikának a jóvátételi kérdésben elfoglalt álláspontjában közelebbről lényeges változás várható. azonban következetesen elleneztek a japánok éa a — franciák. így azok semmivé váltak a diplomaták boszorkánykonyháján. Ha ma áll elő valaki a védelem javításával, kórusban zengik: nem lehet, a nemzetközi jog elvei nem engedik. Mintha az emberek volnának a jogelvek kedvéért és nem megfordítva. Bezzeg a békeszerződéseknél nyugodtan dobták sutba a nemzetközi jogi elveket. Ha Genf valóban az általános szabadság de igy a kisebbségek szabadságának is biztositója akar lenni, ezt csak úgy érheti el, ha szabad államok politikamentes szövetsége lesz. Különben marad annak, ami ma: politikai érdekek viszontbiztosító intézetének. Látványosság, újságírók kiadós témája négyszer évente és do- logtalan genfi polgárok időtöltése. Csak az nem, aminek lennie kellene. éjjeli menedékhely a tisztességes megélhetési alkalom helyett. De nem is lehet más olyan szervi hibák mellett, aminőkre rámutattunk. Tizenkét év tapasztalata éppen elég Ítéletünk megalkotására. A kisebbségek védelmét szükségesek találták, mert különben miért volt a nagy huzakodás az államokkal, amikor nem akarták aláírni a szerződéseket. Ennek szükségéről kenetes szavakat azóta is eleget hallottunk. Legutóbb Hendei'son angol külügyminiszter mondotta, hogy ha kisebbségvédelem nem lenne, a következmények beláthatatlanok lennének. Nagyon naiv dolog azonban azt hinni, hogy egy nem valódi, csak tessék-lássék vélelemnek a jövőre nézve valami jó következményei lesznek. Amikor a Nemzetek Szövetségét és a hágai nemzetközi bíróságot megcsinálták, a legliberálisabb javaslatokkal állottak elő rz északamerikaiak és az olaszok, amelyeket <3*rif 1931-beaş Burópa mintegy negyvenmillió emberének ismét eltelt egy esztendeje. Hogy a kisebbség névre átkeresztelt nemzetiségek a lefolyt évben sem igen bővelkedtek a „szabadság és igazságosság határozott biztosítékaiban“, amiket nekik a szerződések bevezetése igér, azt eléggé mutatja a nemzetiségi helyzetjelentések vaskos kötete, amelyet a mult évi nemzetiségi kongresz szus adott ki és amelyből megállapítható, hogy sehol sem tartják meg a kisebbségi szerződéseket. Ez ellen Genfnek kellene orvosszert szolgáltatni. Genf azonban a mult évben sem tett haladást ez irányban. A lefolyt évnek volt egy kimagasló eseménye: Curtius és Zaleski párviadala a lengyel- sziléziai német sérelmek ügyében és a tanácsnak a lengyel részről elkövetett sérelmeket súlyosan elitélő határozata. De a felső-sziléziai panaszok kivételes elbánásban részesülnek. Azok feltétlenül a tanács elé kerülnek, még az olyan is, hogy egy német gyermeket a lengyel iskolába Írtak be. Ezzel szemben az 1930—31-ben beadott 204 egyéb panaszból egyetlen egy sem jutott el a tanács asztaláig. A mai Nmezetek Szövetsége két alapvető, szervi hibában szenved, amelyek eredményes működését lehetetlenné teszik. Wilson ezt a nagy apparátussal, évi huszonnyolcmillió svájci frank költségvetéssel dolgozó intézményt úgy gondolta el, hogy az az általános szabadság biztosítója legyen. A szövetség azonban egy teljesen heterogén társaság, amelyben Sziam, Abesszinia és Jugoszlávia éppen úgy helyet fog lalnak, mint Anglia. Miféle jó eredményt lehet várni olyan államok közös munkájától, amelyeket a jogra és szabadságra, vonatkozó felfogásuk tekintetében egy világ választ el? A Nemzetek Szövetsége tehát már összetételénél fogva pwm lehet az általános szabadság biztosítója. A második alapvető, szervi hibája a szövet- ségmek, hogy benne teljesen úrrá lett a politika. Amikor a. kisebbségi szerződéseket megcsinálták, azt mondották, hogy a régi beavatkozásokat a hatalmak politikai céljaikra használhatták fel, a jövőben a szövetség, mint politikától mentes fórum, vigyáz majd a szerződések betartására. Hát ennek éppen az ellenkezője következett be. Hogy a szerződéseket betartják-e, talán csak jogi kérdés. De Genfben ebből a legtisztább jogi kérdésből is politikai kérdést csinálnak. Ne adj Isten, hogy ott a szerződésszegést nyíltan rásüssék az illető államra. Mikor nyilvánvaló a jogsértés, akkor is kerülgetik annak kimondását,, mint macska a forró kását, zsonglőrködnek: körülötte. Arra meg éppen nem volt még eset, hogy a tanács a szerződésszegést a saját kezdeményezéséből állapítsa meg, pedig egy határozata ezt kötelességeképpen mondja ki. Amig szerződések nem voltak, a hatalmak felszólaltak a kiáltó igazságtalanságok miatt. Ma. Jugoszláviában a bolgár beszéd életveszedelmet jelent a tanács hallgatólagos jóváhagyása, mellett. Hiszen ehhez képest igazán semmiség volt a romániai zsidókérdés, amiben a hatalmak kétszer is felszólaltak. A kisebbségvédelemnek mai nyögve akarása a Genf be nehezedő szembeforgató mentalitásnak eredménye, amely egyfelől a kisebbségek „szent jogaidról beszél, másfelől azonban „rettenetes felelősséginek mondja a' tanácstagot, aki egy kisebbségi sérelmet a tanács elé merészkedik vinni és igy mintegy vádat emel az illető kormány ellen. A kisebbségvédelemnek teljes komolytalanságát' ennél semmi jobban nem mutatja. Szomorú to- j jástánc a védeni akarás és a tabunak tekintett j állami szuverénitások és kormány érzéken ysé- j gek behódoló respektálása között. Amit Genf ma végez, félénk karitatív munka, nem bátor j pogbiztositás. Alamizsna osztás, ingyen ebéd és ’•saknen» évtizedes külügyminisztersége fáradtságos munkásságát. Nagy érdeklődéssel várják Laval harmadik -kormánya kedden tartandó parlamenti expoz#- í ját, amelynek keretében ismertetni fogják a ' kormány bel- és külpolitikai programját. Kétségtelen, hogy a. kormánynyilatkozat kategorikus megállapításokat és célkitűzéseket fog tartalmazni a. jóvátételt kérdésben is. A szenátus és a kamara radikális szocialista frakciói Her riot elnöklete alatt ülést tartottak. A párt szenátorai és képviselői Briandhoz intézendő határozatot fogadtak el, melyben, közük a távozó külügyminiszterrel a párt teljes ro- konszenvét, biztosítják bizalmukról s fogadják, jhogy a párt törvényhozói a jövőben is a béka ét a nemzetek közötti megértés briandi politikáját fogják követni, Laval ma az esti órákban felkereste a távoaé külügyminisztert a Quai d'Orsayn s egy óra hosszat tárgyalt vele. Úgy tudják, hogy Briand mindent visszautasított, amit Laval neki f«l- a ián lőtt.
