Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-12 / 285. szám
Ké\r TJűut POŞTALA PLA- KTTA III NUME RAB Ve. S425&—32<. Clckj-KolazsváT, 1931 december 12. SZOÍTlÖClt ELÖFÍZETÉS BELFOLtföN: ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed érvre 300 lej, I Szerkesztőség és kÍMóhlvatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. egy bóra 100 lej. Egyes szám ára 6 lej. Telefon: 508. [XIV. évfolyam, 285.-SI* szám. * ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Klotfirjavaslattal félbeszakították a tanilófizetések vitáját Laár Ferenc elmondhatta a Magyar Párt tiltakozását s az iskolai autonómia igényét bejelentette Argetoianu nem tartja megengedhe őnek a vitát s összetáviratoztatta a kormánypárt képviselőit Goga Octavian az egész ország forradalmi hangulatáról Legyünk őszinték! Tallózunk a román sajtó kommentárjaiban, amelyekkel Bethlen István temesvári látogatását és a Károly király szalonkocsijában történt háromnegyedórás beszélgetést kiséri. Szívderítő látvány! Annyi tény, hogy a bukaresti és kolozsvári redakciókban körülbelül ugyanazt tudjuk, illetve nem tudjuk az audiencia lefolyásáról, kombinálunk, találgatunk, valósziniiségi számításokat csinálunk, de akadnak laptársaink akik ilyenkor szívesen tévednek el a valószínűtlenségek, sőt abszurdumok hínárjában. Mind- ezideig azonban sem Károly király, sem Bethlen István nem volt hajlandó felfedni senki előtt bizonyára nem érdektelen beszélgetésük titkát. A titok tehát titok maradt mind a mai napig s bármennyire divatosak ma a keresztrejtvények, nem óhajtunk a temesvári rejtvény megfejtőinek névsorában szerepelni. Vannak azonban pozitívumok is. Tény és pedig örvendetesnek nem mondható tény például az, hogy külpolitikai eseményt rég nem fogadott ellenségesebb hangon a bukaresti saj- tókoncern, mint Bethlen István romániai látogatását. Csak mellesleg jegyezzük fel azt a ba- kafántoskodást, amellyel a kérdéssel foglalkozó publicisták alkotmányjogi sérelmet igyekeznek kovácsolni abból, hogy a királyi szalonkocsiban „felelős román kormánytényező“ nem volt jelen. Ezt nem értjük. Minden alkotmánytiszteli tünk mellett sem látunk ugyanis autokratiz- must és negligációt abban, hogy a román király és a volt magyar miniszterelnök elbeszélgetnek, amelyek a két ország közvéleményét és viszonyát érdeklik és érintik is. Ugyan milyen szerepet is szánnak bukaresti kollégáink az ország koronás fejének, ha még azt a jogot is kétségessé akarják tenni, hogy azt fogadhássa kihallgatáson, akit éppen akar és azt beszélhessen vele, amit érdemesnek tart eszmecserére. Uraim, legyünk őszinték! Nem más ez, mint oktalan szőrszálhasogatás, céltalan is, értelmetlen is. Tovább menve pedig — és itt térünk rá a lényegre — engedjék meg bukaresti laptár saink, hogy azt a tiszteletteljes kérdést intézzük hozzájuk: csakugyan olyan uagy baj volna az hogyha a szerintünk egvmásra utalt két szom szédos állam, Románia és Magyarország nem csak udvariassági nyilatkozatokat váltana olykor-olykor, hanem a becsületes és őszinte közeledés politikáját végre a gyakorlatban is át vinnék? Ismételjük: mi épp annyira tájékozat tanok vagyunk a temesvári audienicán történtekről, mint a bukaresti sajtó. Mi azonban akiket állandóan az irredentizmus viharágyu- jával ijesztgetnek, minden vád és gyanakvás ellenére is azt szeretnénk, ha a két szomszédál- lám közötti súrlódási felületek kiegyenlítődnének, ami messzemenő gazdasági perspektíva mellett kiküszöbölné a belső front érzékeny pontjait és véget vetne a mindenáron való irredenta-hajtóvadászatnak. Ne köntörfalazzunk tehát! A bukaresti sajtó, amely állítólag a közvélemény tükre, nem kér a román-magyar közeledésből. Lehet különben, hogy már annyira sémává vált, any- nyira beleette magát a bukaresti levegőbe a Magyarországgal való ellenségeskedés kézenfekvő frázisa, hogy már abban is nemzeti veszedelmet látnak, ha egy magyar államfér fiú néhány szót vált a királlyal. Pláne, ha ez a nehány szó — isten őrizz — egy közös plattform kikeresésére irányulhat! Hanem ezekután ne fessék többé a falra az irredentizmus mumusát. Es ha mégis megteszik, ne csodálkozzanak rajta, ha nem lesz, aki komolyan vegye. (Bukarest, december 10.) Amint tegnap jelentettük, annak a törvényjavaslatnak, amely az állami tanítók fizetését fele részben a községekre háritja, megakadt az útja azon a sok tiltakozáson, aipi ellene elhangzik. Nehogy a javaslatot megbuktassák, vagy hogy a vitát elnyújtsák, a kormány- klotürhöz folyamodott: megszavaztatott hirtelen egy javaslatot, amely a további hozzászólásokat nem engedi meg. Olyan intézkedéseket is tett, amelyekkel elkerüli azt a veszedelmet, hogy leszavazzák. Argetoianu be is jelentette az ő szokott rövidségé-, vei, hogy ha nem tudja a tervét keresztülvinni, nincs mit keresnie a kormányszékben. Laár Ferenc magyarpárti képviselőnek a beszéde mellett, aipelyben komoly hangon mondott figyelmeztetést arról, hogy a terv a békeegyezmény legfontosabb pontjaiba ütközik, Goga Octavian nagy beszédet mondott az ország forradalmi hangulatáról. Laár Ferenc bejelenti a Magyar Párt tiltakozását A kamara csütörtök délelőtti ülésén Laár Ferenc, magyarpárti képviselő mondott beszédet az ellen a javaslat ellen, mely az állami tanítók fizetését a községekre háritja. A javaslat ellen a Magyar Párt tiltakozását jelentette be. — Az állami elemi iskolai oktatásról szóló 1924 junius 26-iki törvény, — mondotta beszédében — határozottan leszögezi, hogy a dologi kiadásokat a község fedezi, a fizetéseket azonban az állam folyósítja. A most tárgyalás alatt levő törvény úgy módositja ezt a régi törvényt, hogy az állam szubvenció formájában ötven százalékát viseli az elemi iskolai tantestület fizetésének, a másik ötven százalék a megyék és a községek alapjaiból fizetendő. Laár Ferenc kimutatta, hogy ez a terv nemcsak sérelmes, hanem a leglehetetlenebb állapotokra vezet. Abban a községben, ahol ő lelkész, az állami iskolában hat tanitó és az óvodában két vezető működik, átlagosan 3000 lejes fizetéssel, ami évente 264.000 lejt tesz ki. A község költségvetési deficitje évi 350.000 lej, amelyhez most hozzájárul a 132.000 lejes többlet is. Azt kérdezi Argetoianu pénzügyminisztertől, honnan fogja most a község az állami iskolák tanszemélyzetét is fizetni. Az lesz a helyzet, hogy a község deficitje növeA békeokmányba ütközik ! A törvénytervezet rendelkezései lehetetlen helyzetbe hozzák a kisebbségeket, amelyek nem tudják érvényesíteni azokat a jogaikat, amelyeket a párizsi 1919 december 9-én megkötött konvenció biztosit számlikra, amely egyezmény értelmében joguk van iskolákat fenntartani. A jog teljesen illuzórikussá válik, mert két iskola fenntartását kivánja tőlük. Lehetetlenné teszi annak az iskolai autonómiának realizálását, amelyet a román állam az egyezményben kötelezően magára vállalt és igy a javaslat teljesen ellentétben van a párizsi egyezménnyel . kedik és a tanszemélyzet sem kap fizetést. A régi iskolai törvény ezt a kérdést helyesen oldotta meg. A községi elemi iskolákat a község alapjaiból és az egyenes adók után kirótt iskolai adóból tartották fenn. Ez az iskolai adó legfen- nebb öt százalék lehetett és mentesek voltak alóla azok, kik résztvettek a felekezeti iskola fenntartásában. Ha a beszedett iskolai adó valakinél öt százalékot meghaladott, úgy az illető mentes volt az iskolával kapcsolatos minden más közteherviseléstől. Ezt a megoldási módot kellett Volna megtartani, mert emellett a lakosság meg nyugszik és a tanitók is megkapják rendesen fizetésüket. Ebből a szempontból még az Anghelescu rettenetes iskolapolitikája helyesebb volt a mostaninál, viszont ő volt az, aki ott létesítette a felesleges állami iskolák nagy számát, ahol már felekezeti iskolák is működtek. Ezért kétszeres és többszörös terhet fog jelenteni a kisebbségi lakosság számára ez a mostani terv. Kifejti, hogy az állam és a községek szempontjából is óriási megtakaritást jelentene, ha ott, ahol bevált felekezeti iskolák működnek, az állami iskolát megszüntetnék. — A magyar parlamenti csoport kényszerítve van arra, — fejezte be Laár Ferenc — hogy íelhivja a kormány figyelmét: ez a javaslat a párizsi egyezményt sérti. Képviselő Urak, mi sérelmeinkre gyógyszert keresünk. Ez az önök kezében van. A kormány és a közoktatás- ügyi miniszter ur is jóakaratot Ígért, hogy jogos kérésünk teljesittessék, de a jóakarat még nem törvény. Megpróbáljuk, ahogyan ezt nekünk ajánlják, hogy itt Bukarestben oldjuk meg a kérdést. — Megpróbáltuk ezt mindig, de sajnos a legtöbbször eredmény nélkül. Megpróbáljuk most is és felkérjük a kormányt, hogy méltányolja a magyar parlamenti csoport és a magyar kisebbség jogos kívánságát.
