Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-11 / 284. szám
«fc-mcfcua XIV. ÉVF. 284. SZÁM. »GALLIA« fura)*« Fiók-üzlet: CLU Renner palota Strada General Neculcea No- 2. Korniss uccaCrepe de Chine I-a minőség Voile Georgette I-a minőség . Crepe Satin I-a minőség . Lei 130 Lei 200 Lei 280 Báli ruha különlegességek. kávéházból és lassú léptekkel odaértünk a hatalmas, vasráccsal övezett parkhoz... Körüljárunk egy darabon, majd egy pavillonszerü egyemeletes ház kapujába dugja a kulcsot Herr Jean. Ez a kertészlak, amelyben már harminc év óta lakik. Nem megyünk be a lakásba, hanem a hosszú, üveg- ágyaktól szegélyezett kerti utón át egyenesen a kastély főépületébe megyünk. Az ajtónál libériás szolga állja utunkat. (No most, Herr Jean, mutassa meg, miţ tud!) , ,,.A .^<'7 — Mi járatban vannak az urak? " — Tudod, Teschenböl, a pálmák miatt... — vágja ki Herr Jean... Az inasnak persze dunsztja sincsen, hogy milyen pálmákról van szó, de azért adja a beavatottat: — Hja úgy, tessék csak beljebb. A drága öreg fökertész sunyin mosolyog reánk éa kezdi a kalauzolást, mi meg közben jegyezzük, hogy melyik szobában milyen és mennyi pálma kell. Herr Jean halkan magyaráz: — Az egész kastélyban összesen negyvenhat lakószoba, szalon, dolgozó- és hálószoba van... Ez a ba- rokkszalón a közös társalgó. Vadászatok alkalmával itt szoktuk a társasebédeket felszolgálni... Lássák, á falak tiszta alabástrommal vannak boritva... Az a kép ott, meg az a másik Feuerbach munkája, azt a szökőkutat a jobb sarokban Correggio készítette valami főherceg számára. Úgy hozták át Bécsböl... Emitt, a vörös gránit és kékesfehérmárvány-tarkázatu lépcsőhöz, ahonnan az emeleti termekbe lehet jutni. Oda azonban ne menjünk fel, mert még beleütközünk valami kiváncsi titkárfélébe. Csak erre tessék jönni... Ez itt a néhai Guttmann báró lakosztálya: tizenkét szoba, azonmódon érintetlenül hagyva, ahogyan az öreg báró életében volt. Talán az egész volt monarchia területén ezekben a termekben vannak a legdrágább keleti szőnyegek. Bár minden átment a Rotschildok tulajdonába, ezt a lakosztályt érintetlenül hagyták. — Mekkora a kastély szolgaszemélyzete? Eddig mindössze nyolc-tiz állandó alkalmazott gondozta a kastélyt, de ma már negyven ember 3zámara Látogatás a világtól megcsömörlött Rothschildok remetebarla ngjában Fehér alabástrom és drága keleti szőnyegek — Haluantagu szolgahad lesi a „remeték ‘ parancsait — Cseh állampolgárok lesznek a bécsi Roihschildok (Teschen, december hő.) A teseheni állomáson a barátom vár autóval. Gyönyörű kis Stoewer-kocsin indulunk neki az útnak. Keményre fagyott, száraz országa ut húzódik apró halmok között. Zsolnán már megijesztett a mínusz 7 fokos hideg, de Teschenben a hőmérő már 12 fokra szállt alá és mire a kis autó felkapaszkodik a dombok láncolatán a karwini szénmedencét körülfogó erdős fensikra, már tizenötfokos, dermesztő hideg vág arcunkba és a vastag pokrócon keresztül is behatol gémberedett csontjainkba. Végeszakad a kizsarolt szántóföldek táblákra osztott tájának. Apró halmok és minden halom tetején emelödaru és füstölgő gyárkémény. Embert alig látni. .Azok mind lent dolgoznak, mélyen a föld gyomrában, csákánnyal vájják, vágják a szenet, amit a hatalmas daru a felszínre emel, hatalmas heggyé kupacol és aztán apró vanotok hordják a hatalmas csuzdákhoz, ahonnan számtalan közvetítőn keresztül eljut kazánba, műhelybe, kályhába. Az ut szélén magányosan álló emeletes ház, nagy cégtábláival és tükörablakaival olyan, mintha valami óriás valamelyik világváros legforgalmasabb uccájából emelte volna ki és állított volna ide az országút melle... Van benne üzlet, vendéglő, kávéház.-— Ugyan miből élnek itt az ut mentén, távol minden földrajzilag megjelölt várostól? — kérdezem a barátomat, aki éppen lestoppolja az autót. — Haha... felel nevetve — nézzen csak egy kicsit körül. Amott a domb mögött van a Ferdinánd-tárna, amelyben háromezer ember dolgozik, emitt a Norrdbahn szénbányája, ahol csaknem kétszerannyi. Itt is, ott Is, emberek ezrei dolgoznak a föld alatt... Bevonulunk a „Café“-nak jelzett helyiségbe. Meglepően nagyvárosi kényelem. Fehérkötényes pincérek hozzák a tehát. Feketekabátos, kövéres bácsi jön köszönni: — Fáznak az uraságok, fáznak? Mosts délelőtt van. Egyedüli vendégek vagyunk és a gazda jobb dolog hijján hozzánktelepszik. — Hallották már, holnapra megérkeznek a méltó- ságos urék — kezdi a diskurzust. Persze, hogy hallottuk, hiszen benne volt az újságban. De azért csodálkozó arccal kérdezem: — Milyen méltóságos urak? - • ' — Hát a Rotschild bárók Bécsböl.-Most már itt fognak lakni a schillersdorfi kastélyban. — Ugyan, ne mondja — adom tovább az értesület- lent — honnan tudja ezt? — Oh kérem, hiszen itt van a kastély, alig félkilométerre, a személyzet idejár hozzánk. — S nem lehetne megtekinteni azt a kastélyt? — Az kérem, nehezen fog menni. Már itt van a bá- rclek titkára Bécsböl és idegen most nem nagyon juthat be a kastélyba. Pedig mi egyenesen azért jöttünk ide ebben a dermesztő időben, hogy ezt a kastélyt, amely a világtól megundorodott Rotschildok remetebarlangja, megtekintsük. Savanyu képpel nézünk egymásra. — Pardon uraim, —- szólal meg a szomszédasztal mellől egy különös akcentus — én talán segítségükre tudok lenni. De csak bizonyos részeket lehet megnézni, ezeket is csak ma délig, mert délben megjön Witko- witzböl Sonnenschein vezérigazgató ur és akkor slussz... — Kolossal! Grüss Gott, Herr Jean! Nem is vettem észre, mikor bejött — ugrik fel a kávés és odasiet kezetszoritani az őszes, ráncosképü, feketekabátos úrhoz. Csakhamar megtudjuk, hogy mennyekből pottyant mentorunk a megboldogult Guttmann báró egykor! francia fökertésze, aki hetvenötéves és élete végéig a schillersdorfi kastélyban lakik. — Öh, én nagyon jól ismerem az embereket és fogadtam volna, hogy ujságiróR az urak — mondja Herr Jean mosolyogva. — Hát bizony rossz időben jöttek, de azért valamit csinálunk... ... Mindezt élénk gesztusokkal kisérve mondja el Herr Jean és mi annyira belemerülünk a hallgatásába, hogy közben észre se vesszük, hogy már elindultunk a készítenek ebédet a személyzeti konyhán. Bécsböl jön egy sereg ember ma délben. így most 50—60 ember áll majd a báróék szolgálatára. — Meddig maradnak itt Rotschild ék? — Úgy hallom, egyelőre február végéig, de Becsbe nem mennek vissza, mert az egész ottani személyzetnek felmondtak. Alighanem Párizs lesz a Rotschildok uj lakóhelye, de azt is mondják, hogy felveszik a csehszlovák állampolgárságot és végleg itt telepednek le. Utóvégre ma itt fekszik vagyonuknak legnagyobb része... Odakinn hatalmas autótülkölés... Herr Jean meg- rezdül és kifelé nógat bennünket: — Úgy látszik, megjött a vezérigazgató ur, siessünk kifelé. ... Amint felfelé kapaszkodunk a dombon, a magányos bányavendéglő felé, még mindig a Rotschiidkas- tély keleti pompájának képeivel agyunkban, hirtelen minden oldalról felbug a gyári szirénák delet jelző hangja. Hosszú emberláncok bújnak ki az előbb még némának tűnő tárnaépületek kapuin, bányászok, gépészek sietnek velünk egyirányban és mire odaérünk a vendéglőhöz, már zsúfolásig tömve van emberekkel... Csodálatos, ezek az emberek nem is beszélnek Rot- sehild-milliókról, tudomásul sem veszik, hogy a bécst pénzfejedelmek idejönnek — feledni a nagy krachot, amely szép pár milliójukat emésztette meg... Ezek a széntől fekete, munkában agyonhajszolt emberek mo3t egyetlen ijesztő jelszót adnak tovább: Redukció! * A Rotschildok pedig elkeseredett középkori lovagok módjára elvonulnak Schillersdorfba remetéskedni... Csakhogy a Rotschildok remetebarlangja nem lehullott falevéllel és nyirkos, mohos kövekkel van bélelve, hanem gözfütéses, villanyvilágitásos, alabástromlapos és perzsaszönyeges puhasággal... Nem is kell nekik a mindennapi bogyót és fagyökeret saját remeteujjaikkal kikaparni a fagyos rög alól, mert hatvantagu szolgahad lesi itt is minden mozdulatukat és ügyel kényelmükre... Szegény Rotschildok, szegény remeték... Udvardi Elek. Játékáruinkat kidobjuk! Teljes kiárusítás! Minden árban! — Csak rövid ideig! Siessen vásárlásával, míg játékkészletünk teljes. Corso Bazár, Cluj-Kolozsvár Képes karácsonyi árjegyzékünket, kiárusitási árainkkal, vidékre, kívánatra ingyen küldjük. J ., /VWVWAAA/SAAAAAeWSAA^WVWVWWNA/VW\AAAAAAe%
