Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-02 / 276. szám
XIV. ÉVF. 276. SZÁM. 9 KtUtfttUfSJfá KISS MZözgatdasAg Mi az igazság a viliamosmii körül keletkezett háborúságban? Az árpolitikát a város vezetősége diktálja — Kolozsvárt a legolcsóbb a villanyáram - Nyilatkozik Dr. Haţieganu Gyula professzor, a villamosmű igazgatóságának elnöke Az utóbbi időkben egyes kolozsvári lapokban sorozatos támadások jelentek meg a viliamosmii kommercializálása ellen. Ezen támadások egy része tendenciózus, más része téves információkon alapul, de általában érdekelt személyektől indult ki. A fogyasztóközönség felvilágositása céljából a kolozsvári villamosmü vezetősége szükségesnek tartja a következő felvilágositások nyilvánosságra hozását: A kommerciálizálás előzményei A kolozsvári villamosmüvek termelése 1914 —1918. években 5—5.5 millió kilowattóra volt, (amelynek 82—95%-át vizierővel, a többit gőzzel és motorinával állították elő), 1919-ben pedig megkétszereződött a termelés, 10,3 millió kilowattórára emelkedvén és a vizzel előállított energiamennyiség lecsökkent 57%-ra. Attól fogva, hogy 1923-ban a villamosmüvet házikezelésbe vették, a közönség áramigénylése egyre fokozódott, úgy hogy a város áramellátása mind bizonytalanabbá vált. Krízis állott be az arányprodukcióban, mely hosszas tanácskozások és árlejtések után 2 uj áramfejlesztő gép beszerzésével ért véget. Ezen gépek egyenként 1000 Hp. erejűek és 50 periodusuak másodpercenként, de mert paraleli kellett működniük a régi 42 per/see. gépekkel, csak 850 Hp.- nak megfelelő teljesítményt adtak. Ezen gépek segítségével a termelés 1928-ban 22%-al nő, mig 1929-ben bármennyire fokozódott is az áramszükséglet, a termelést csak 0,36%-al sikerült emelni. Az 192.9-be,n elért 14,1 millió kilowattóra az üzem maximális teljesítőképességét jelenti. Így pedig a közönség áramszükségletét nem sikerült kielégíteni. A tapasztalat is tényleg azt mutatja, hogy egy 100.000 lakosú városnak legalább kétszer annyi teljesitőképességü gépre van szüksége, mint a Kolozsvár 6000 kilowattos gépei. Ilyen eredményre jutottak a szakértők is; Vasilescu Carpen (a jelenlegi ipar és kereskedelemügyi miniszter), Nicolau és Rarincescu is, akik 1929 szeptember 17-iki szakvéleményükben Kolozsvár város energiaellátásának összes problémáit átvizsgálva, arra a megállapodásra jutnak, hogy ajánlatos még legalább 5—6000 kilowatt teljesitőképességü áramfejlesztő aggregát felállítása. Legszomorubb volt azonban az állapota a segédfelszereléseknek, a kapcsoló táblának, az elosztó hálózatnak, a transzformátor-állomásoknak és az árammérő óráknak: valamennyi elavult és túlterhelt. Gyakori defektusok és árammegszakitások bizonyitották a hálózat tűrhetetlen állapotát. De még meggyőzőbben mutatják ennek az állapotnak a szomorú voltát a hálózati veszteségek adatai. 1914—1922. években a termelt és az értékesített energia között csak 14x,4% volt a különbség, az utóbbi években azonban erősen nőtt a veszteség és 1930-ban elérte a 36%-ot,_ tehát 21/2-szer akkora volt, mint 1914-ben. Évi 14 millió kilowattórás termelésnél és 7,50 lej átlagos áramdijnál a hálózati veszteség kereken 2214 millió lejt jelent évenként. A fenti technikai mizériákon kívül nagy bajokat okoztak a villamosmünek a künnlevősé- gek folytonos emelkedései. A fogyasztók 1917. év végén 17.5 millió lejjel, 1928. év végén 23,2 millió lejjel, 1929. év végén 24,6 millió lejjel tartoztak a villamosmünek. 1929 március 15-én életbelépett a kommer- cializálási törvény és a villamosmüvet 1930 január 1-ig kommercializálni kellett. Még ha a villamosmü házikezelésben kom- mercializáltatott volna is, a törvény értelmében akkor is különböző amortizációs és megujitási alapokat kellett volna létesíteni úgy, amint azt a kereskedelmi vállalatok teszik és igy az üzemi költségvetésnek amortizáció nélküli összeállitá- sa lehetetlenné vált. A város két eszközt “választhatott, vagy felemeli a világítási áram diját, (mert motorikus áram diját nem lehetett emelni), vagy pedig egy hosszúlejáratú, kedvező kamatozású kölcsönt szerzett volna. A polgármesteri hivatal meg is kisérelte, hogy Erdély és Bánát többi városaival együttesen vegyen fel kölcsönt, de már akkor megkezdődött az egész világra kiterjedő gazdasági krízis és a város ily irányú próbálkozásai eredménytelenek maradtak. A tervbevett kölcsönből a villamosmü részére egy millió dollárt szántak. így alakulván a dolgok, a város többfelé kezdett tárgyalást, köztük az „ELECTROBEL“ belga villamossági társasággal, mely az Erdélyi Szénbánya Részvénytársasággal együttesen nyújtott be tervezetet a villamosmü kommer- cializálására. Az Összes ajánlatokat alaposan megtárgyalták a városi tanácsban, melyben akkor a város minden politikai pártja képviselve volt és a tárgyalások eredményeképpen egyhangúlag határozta el a tanács, hogy az Erdélyi Szénbánya rt.-ál társult „Electrobel“-el fogja a kommercializálást megcsinálni, elismervén egyidejűleg azt is, hogy a villamosmü megmentésére annak akkori kritikus helyzetében nem volt más megoldás. A városi tanácsnak ezt a határozatát minden törvényes fórum jóváhagyta. A kommerciálizálás csak hasznára volt a városnak. Az az állítás, hogy a kommerciálizálás által a város kárt szenvedett, helytelen. A villamosüzem belső könyvelése által kimutatott fölösleg nem jelent nyereséget és annak csak egy része folyt be a városi pénztárba. Hogy összehasonlítást tehessünk a villamosmü és a Regia Mixtă mérleg- és eredményszámlái között, azokat azonos módszer szerint kell felállítani. A vegyes kezelésben levő villamosmü a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint készítette el mérleg és eredményszámláit, mig a kommer- cializálás előtti villamosmü évi jelentései csak egyszerű nyersmérlegek, melyek kizárólag csak a termelési költségek megállapítására és a kötiyvek lezárására és megnyitására szolgáltak. És bár köztudomású, hogy a villamosmüvek gépei és felszerelései igen hamar elhasználódnak (például a Diesel-motorok élettartama csak cca 10 év), a vezetékeket, oszlopokat, transzformátorokat gyakran kell cserélni, mégis a város kimutatásaiban semmi sem volt amortizációra előirányozva. Ha egy üzem nem amortizál, felemészti önmagát. Ha az elért fölöslegből nem tartalékolják elsősorban a gépek elhasználódásának megfelelő összeget, akkor a kimutatott nyereség nem nyereség lesz, hanem az üzemi vagyon egy része, mely igy évről-évre apad. Tény, hogy a város az utóbbi 2 évben 14—15 milliót kapott a villamosüzemtől, melyet el is költött saját céljaira. Ezt az összeget saját költségvetésének egyensúlyozására használta fel a város, azonban ez az összeg arra lett volna fordítandó, hogy megfelelő alapokat létesítsen a vilA Loiij^ LEGMEGBÍZHATÓBB ÓVSZER!! lamosmü berendezéseinek felfrissítésére és kiegészítésére. Ez összeg elvonása siettette annak a pillanatnak eljövetelét, amikor már halaszthatatlanná vált egy radikális megoldás. Ezzel szemben a vegyes kezelésben lévő villamosmü kötelezve van a kommercializálási törvény, valamint alapszabályai értelmében megfelelő amortizációs alapokat létesíteni. Az ily módon létesített összes alapok azonban kizárólag a város vagyonát képezik, mert a magán- részvényesek a koncesszió lejáratával csak a részvények névértékét kapják vissza. Azonban ezt sem a város fizeti vissza, hanem maga a Regie Mixtă, amely erre a célra külön tartalék alapot létesitett. Ezenkívül nem szabad elfeledni azt sem, hogy a város áramellátását, egy nagy regionális centrale eszközli, amely nem a város pénzén épült. így a Regie Mixtă nem tartozik senkinek egy bánival sem, nem kell drága kamatot fizetnie. Azonkívül az áramszükséglet fokozása nem okoz tarifaemelést, mert a Regie Mixtă annál olcsóbban kapja az áramot, minél többet vesz át a regionális centrálétól. A Regie Mixtă nem köteles az első évben 10,000.000 kilowattóra áramot átvenni. Amikor a Regie Mixtă átvette a villamosmüvet, a hidegszamosi vizmü átlag 6.2 millió kilowattóra áramot termelt, mig a hőelektromos központ 8 millió kilowattórát, ami egy évi ! átlagos 14 millió kilowattórás termelésnek felelt meg. Ezen helyzet alapján köttetett meg a Regie Mixtă és a „Sorecani“ között az a szerződés, amely szerint a Regie Mixtă (és nem a város) 6 hónappal a „Sorecani“ centraléjának üzembehelyezésétől kezdődőleg évi 10 millió kilowattóra áramot tartozik a „Sorecani“-tól átvenni. Cca 30 millió kilowattóra áramot kell tehát az első 3 évben átvenni, az elszámolás azon ban csak a harmadik év végével történik meg, úgy hogyha az első két évben kevesebb áramot vesz is át a Regie Mixtă, a megállapított minimumnál, a kiilömbözetet a harmadik évben is átveheti. Hogy ez a szerződés semmiféle veszélyt nem jelent a Regie Mixtă-re, bizonyítja az, hogy a „Sorecani“ centralé működésének első hónapjaiban sikerült a Regie Mixtă-nak egy oly fogyasztót szereznie, kinek szükséglete az első évben 1,5 millió kilowattóra, de 3 év alatt berendezéseinek kibővítése arányában 4 millióra fog emelkedni. Ha még azonkívül meggondoljuk azt is, hogy a kommerciálizálás előtt az áramfogyasztás korlátozva volt, úgy házi és ipari elektromos készülékeknek beszerzésével egy jelentős többletfogyasztás fog előállani. Kolozsváron a legolcsóbb az áramdij az egész országban. Vizsgáljuk most meg, hogy indokolt-e a kolozsvári kereskedők mozgalma, melyet az áram- dij leszállítása érdekében folytatnak. A kommerciálizálás előtt, amikor tehát csak korlátozott volt az áramszolgáltatás, az áram dija a fogyasztóknak 10.50 lej plus 0.50 lej állami adó volt. Változatlanul annyi ma is, bár drágábbnak kellene lennie az eszközölt óriási beruházások következtében, mint ahogyan bizonyosan drágább is lenne, ha a beruházásokhoz szükséges tőkét kölcsönpénzből fedezték volna. Az áramdij Kolozsváron a legalacsonyabb. Kitűnik ez az alábbi adatokból: Bukarestben: a) kategória: Kereskedők, (üzletek), vendéglők, színházak, mozik, bankok, irodák, közintézmények és kereskedelmi üzletek áramdija, egységesen 13.50 lej a nagyfogyasztók a 10.000 Kwóra évi fogyasztás után rabattot kapnak az N — 10.000 1250 formula szerint. b) kategória: Lakások világítási áramdija 10.50 lej Csernovicban: Lakások 12.50 lej üzletek, vendéglők, stb. 14.50 lej mozi, kávéház, szálloda, stb. 22.50 lej bankok, klubok 30.50 lej Nagyszebenben: Normálár 12.— lej Temesváron: Egyszerű tarifa 14.— lej melyből a 7000 Kilowattóránál többet fogyasztók 20% rabattot kap nak. Aradon: Normálár 16.— lej a nagyfogyasztók megegyezés szerint rabattot kapnak.
