Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-10 / 283. szám

2 XIV. EVF. 283. SZÁM. volt magyar miniszterelnök gróf Kendeffyék- nél vadászaton van, felkereste és ajánlatot tett Bethlennek, hogy bemutatja őt Károly király­nak. Bethlen örömmel fogadta az ajánlatot és az audiencia megtörtént. Az uralkodó és Bethlen gróf háromne­gyed órát tárgyaltak, azt azonban, hogy miről folyt a beszélgetés, rajtuk kívül senki sem tudja. Scrutator három pontja. Az Adeverulban Scrutator foglalkozik a temesvári látogatással, amellyel kapcsolatban a román vezető körök felfogását három pont­ban szögezi le: Bethlen királyi kihallgatásánál egyetlen román miniszter sem volt jelen; a kormány nem adott ki hivatalos kommünikét a kihallgatásról; Bethlen István helytelen in­spirációja folytán, a kihallgatást cáfolták, amit senki sem hitt el neki, még a magyar hivata­los sajtó sem. Scrutator szerint a kihallgatás növelte a külföld neheztelését a Magyarország és Románia közti viszonyt illetően. Ez a nehez­telés már Miklós hercegnek Horthy kormány­zónál tett látogatásától datálódik. A , külföldi diplomáciai köröket idegesíti az is, hogy a ki­hallgatáson állítólag a bukaresti olasz követ is jelen volt, ami más hírek szerint nem felel meg a valóságnak. Senki sem tagadhatja, hogy a, jelen pillanat alkalmas arra, hogy fantasztikus J hírek kerüljenek forgalomba, ami pedig min-j denekfölött kerülendő. A felelős miniszter hiá­nya az ilyen kihallgatásoknál csak az abszolu­tisztikus rezsimek idejében szokásos. Scrutator idézi Iorgának azt a kijelentését, hogy a király minden és az alkotmány nem számit. A hely­zet rendkívül komoly és világos nyilatkozatra van szükség. A kisebbségek lojalitását kérték a szenátusban. A szenátusban Bilescu előadó mondotta el záróbeszédét a felirati vitában. A kisebbségek felé fordulva, kérte őket, hogy legyenek lojáli­sak és arról biztosította, hogy a román állam nem fogja ezt a lojálitást úgy megfizetni, mint azok az államok, amelyekben a románok voltak a kisebbségek. Vâlcovîci közlekedésügyi miniszter vála­szolt az elhangzott felszólalásokra. Megköszön­te a kormánytámogató beszédeket és sajnálko­zott afelett, hogy az ellenzéki szónokok nem mindig voltak — szerinte — objektivek. Ellen­séges atmoszférát akarnak teremteni a szak­emberek kormányának, ami nem hasznos do­log és nem is elegáns eljárás. — Még kevésbé elegáns, ha a szakemberek politikai ruhákba öltöznek, — kiáltják közbe. Vâlcovici: A liberálisok részéről pedig az volna az elegáns, ha letennék mandátumukat, mert a mi programunkkal jutottak be a parla­mentbe. A kormány még csak hét hónapja dolgozik és ez alatt az idő alatt nem tehetett csodákat, tekintettel az átvett nehéz örökségre. Az a fővád ellenünk, hogy alkotmányelle­nes kormány vagyunk, — mondotta. Azt vetik a szemünkre, hogy semmi alkotmányos fedeze­tünk nincs, egyedül az uralkodó személye. Azt válaszolom, hogy nekünk nincs szükségünk po­litikai ponyvára, ami arra jó, hogy a nolitikai pártok bűneit eltakarja. A mi fedezetünk a törvény. A mult évi 32 milliárdos költségvetést 29 milliárdra tömöritettük és a jövő évi büdzsé 25 milliárd. Megszüntettük a költséges külföldi kiküldetéseket, a még költségesebb helyiség­bérléseket és azt a szerződés-táncot, amelybe különféle külföldi érdekek vonták bele az or­szágot. Bárki jön a miénkkel jobb megoldási ter^el^m^átengedjü^^Hielyünket^^^^^ Február l-te tart a református és unitárius középiskolák karácsonyi vakációja (Bukarest, december 8.) A református és uni­tárius egyházi Tőhatóságok a közoktatásügyi mi­niszterhez fordultak engedélyért, hogy a közép­iskolák karácsonyi vakációját február 1-éig tol­hassák ki. Oka ennek a tervnek az, hogy az egyházak mostani nehéz anyagi helyzetében a tüzelőanyag beszerzése a legnagyobb nehézsé­gekbe ütközik. A karácsonyi szünidővel nem akarják az iskolai évet megrövidíteni, hanem az iskolai évet junius hónapban ugyanannyi idő vei meghosszabbítanák. Iórga miniszterelnök, mint közoktatásügyi miniszter, az egyházak előterjesztésének indo­kait elfogadta s az engedélyt megadta. így a református és unitárius középiskolákban feb-| ruár elsejéig fog tartani a karácsonyi vakáció. llj kálvária előtt a kisebbségi tisztviselők Képesítési vizsgára kötelezik őket, ki tudja hányadszor és Kolozsvárra rendelték be a nyomorgó hivatalnokokat (Csíkszereda, december 8.) A vármegyei tisztviselők körében nagy elkeseredést szüít a kolozsvári tartományi vezérfelügyelőségnek azon rendelete, mely közülük mintegy 12 kisebb tisztviselőt, jórészt magyarokat, képesítési vizs­gára kötelez. A vizsgára kötelezett tisztviselők legnagyobb része többéves gyakorlattal rendel­kezik, sőt van olyan is, akinek 3—8 évi szolgá­lata van és akiket a vármegyei kinevezési és előléptetési bizottság javaslatára a tisztviselői törvény idevonatkozó rendelkezéseinek megfe­lelően,, szabályszerű határozatban véglegesítet­tek is, ami azt jelentette, hogy a szóban forgó tisztviselők teljesen kifogástalan módon látták el szolgálatukat, bírják az állam nyelvét és ál­lt u Will ill ,Hii!l;sak_AI ODOL igen tömény S2 áj vi2, néhány cseppje elegendő. ODOL használatban igen takarékos. ODOL tehát olcsó. I tahiban rendelkeznek mindazon feltétellel, ame­lyet a törvény számukra előír. Erről a véglege­sítés kimondása előtt a közvetlen hivatalfőnök Írásos bizonyitványt köteles adni és javasolnia kell, hogy alkalmas-e a tisztviselő a végleges minőségre, vagy nem? Miután ez a kedvező vé­lemény mindnyájuknál fennforgóit és igy vég­legesített pozíciójukban a tisztviselőket, kézen­fekvőnek látszik az a feltevés, hogy az egész vizsgára való kötelezés azt a célt szolgálja, hogy a magyar tisztviselők elcsapására elfogadható jogcímet kapjanak. Ez annál inkább gyanítha­tó, mert a kérdés tárgyát képező vizsgát a tör­vény szerint hivatalbalépés előtt kell letennie a tisztviselői pályára készülő egyénnek és az a körülmény, hogy most évek múlva jut eszébe a felsőbb hatóságoknak kitűzni a vizsga idejét, mindjobban megerősíteni látszik, hogy az a ki­sebbségi tisztviselők ellen irányul. Nem változ­tat a dolgon az a tény sem, hogy a vizsgára kö­telezettek között pár román tisztviselő is van, hisz különben nagyon feltűnő volna a késői vizsgáztatás és különben is azok vizsgáinak a sikere nem látszik kétségesnek. Ami a kitűzött vizsga helyét illeti, az is olyan balkezesen van megállapítva, hogy sze­gény kisfizetésű tisztviselőknek valósággal pro­blematikus a részvétel kérdése. Jóllehet a tör­vény előirja, hogy a képesítési vizsgálatok éven kint a vármegyei prefekturákon tartatnak, a mostani képesítési vizsga helye mégis elsőizben Brassó, illetve későbben Kolozsvár székhellyel állapíttatott meg e hó 15-ére. El lehet gondolni azokat a nehézségeket, amelyek csaknem elhá­ríthatatlan akadályként állanak a tisztviselők előtt, amikor a kitűzött vizsgán saját költségü­kön kötelesek megjelenni. Legtöbbjének a fize­tése nem haladja meg a 3000 lejt egy hónapra és legalább ennyi szükséges a kolozsvári úthoz. Mindenképpen nehéz dolog ez a tisztvise­lőkre nézve és igazán méltányos volna a várme­gyétől, ha a vizsgára kötelezettek költségeit megtérítené, vagy ami még egyszerűbb és meg­felelőbb volna, ha a vizsgát a tármegye székhe­lyén idehaza tartanák meg. Próbáljon gazdagodni lelkileg! Nagyszerű könyveket kap félingyen a LEPAGE antikváriumban Kolozsvár. — Kérjen ingyen jegyzéket! —

Next

/
Oldalképek
Tartalom