Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-07 / 281. szám
XIV. ÉYF. 231. SZÁM. ramllkrtb 9 Bukaresti szemlélődés a zsúfolásig megtelt kávéházból Bukarestben voltam két napig. Talán érdekelni fogja az olvasót, mit látott, mit tapasztalt •egy ilyen magamfajta vidéki civis az ország fővárosában? Nem kell félni, nem akarom felfedezni Bukarestet, sem a magam, sem mások számára, de manapság, — amikor Kolozsvárt, Nagyváradon és Erdély legeldugottabb zugaiban naphosszat állnak a nyugdijasok az adóhivatalok pénztárablakai előtt, amikor az árak ugrásszerűen szállnak lefelé és ugyanilyen kulcs szerint tűnik el a köz és magánforgalomból az utolsó rézgaras is, — hova-tovább odajutunk, hogy a mészáros hiába szállítja le akár tiz lejre is a hús kilójának árát, nem lesz, aki megvásárolja, szóval a nyomor és szegénység kellős közepén hogyan él, hogyan végzi mindennapi életét a fej, amelyben összepontosul az a zseniáli- tás, amivel bennünket igazgatnak és bizonyára példát mutatnak a miniszteri szónoklatokban annyiszor ismétlődő takarékosságra. Tudtam róla, hogy Bukarest még mindig biztosabban halad a maga utján a mifelénk csak nyöszörögve vánszorgó élet kereke. Elvégre a hathétszázezer lelket eltartó főváros, akármennyire is késedelmesen fizetik a tisztviselőket és állami szállítókat, mégis csak emberekkel tölti meg az uccákat és juttat belőlük a boltoknak, vendéglőknek, uccai falatozóknak és a mostanában divatos automata büfféknek. Mégis el voltam készülve rá, hogy az egész országot jellemző nyo- mottság Bukarestet sem kimélte és itt is nyomait fogom látni mindannak, amit ebbe a kellemetlen, sőt utálatos szóba foglalhatunk össze, hogy: válság. Jelenthetem, hogy kellemesen csalódtam. Igaz, hogy nem volt alkalmam beletekinteni bukaresti magánlakások háztartási titkaiba és nem tudtam ellenőrizni a kereskedő, tisztviselő, vagy iparos havi egyenlegét, csak arról beszélhetek, amit a saját szememmel láttam. Kezdem tehát elölről. Mikor az utas kiszáll a vonatból a Oara de Nord perronjára és kievickél a pályaudvar előtt felsorakozó automobilok és bérkocsik sorfaláig, vagy ami szintén előfordul — mint az én esetemben is — felkapaszkodik egy villamosra, első dolga megbámulni a monstruó- 7.us állomási épitkezést, amely amerikai stílusával kápráztatja el a transsilván vendéget. Ez is valami. Mert Kolozsvárt és társvárosaiban évek óta hiába keressük állami építkezések nyomait, legfeljebb megkezdett és kíméletlenül abbahagyott alapozási munkálatok mutatják, hogy az államnak valamikor még volt kidobni való pénze, mert lerakni az alapköveket és aztán a természet játékos kedvének dobni oda az egész frekvenciát, valóban nem más, mint értelmetlen pénzpocsékolás. Nos, ilyesfajta morfondirozás közben vergődik el az ember a város szivébe, a Calea Victoriei és kapcsolt részeibe. Mert lakni mégis csak muszáj, ha az ember nem ambicionálja azt, hogy mint „első megfagyott ember“ szerepeljen a na pilapokban. E sorok Írója a peleskei nótárius szerepében, — igaz, hogy kosztüm és ló nélkül — több Ízben megfordult szeretett fővárosunkban. Elsőizben abból az alkalomból, hogy dicsőségesen uralkodó Argetoianu belügyminiszter ur, az Averescu-kormány hasonlórangu funkcionáriusa gyanánt betiltotta a kolozsvári magyar ' lapokat és emiatt küldöttségeztünk Bukarestben. Hát bizony, akkori impresszióim a tizenhatmilliós Nagyrománia fővárosáról nem voltak a legrózsásabbak. Forgalom akkor is *Völt bőven a Calea Victoriein, csakhogy ez a helyenként a Szentegyház ucca keskenységét is lepipáló sikátor-részleteknél igazán nem volt megmagyarázhatatlan és ha egy-két belvárosi uc- cán túl vitt a birzsár, csak földszintes házikókat láthattam fővárosi címmel és jelleggel. Volt aztán egy-két mozi, nehány apró kávéház, rengeteg cukrászda, de annál több feltűnően szép bukaresti hölgy, akik természetesen tizenkét évvel ezelőtt jobban érdekeltek, mint manapság. Ez utóbbi megfigyelésemen ezúttal sincs módomban korrigálni. A szép nők száma a mai napig sem fogyatkozott meg, sőt ha szemeim nem csaltak, még emelkedett. Hol vagyunk azonban már a tizenkét év előtti fatornyos. lóvonatos Bukaresttől? Paloták légiója tört fel azóta az ég felé, pazar villanyfényben tündöklő mozik csábítgatják a jámbor Malek-rajongókat, csak az Elisabeta bulevardon négy öt mozipalota díszeleg egymás mellett és szinte Budapesten érzi magát az idegen, hogyha a gombamódra szaporodó díszes kávéházakba ellátogat. Az utóbbi hónapokban három nagy, a legnagyobb budapesti lokálitásokkal versenyző kávéház nyílt meg Bukarestben, nem beszélve a Picca- dilyről, amely óriási, hombár-termeivel, magyar pincéreivel és magyar étlapjaival meglehetősen megtépászott hirneve ellenére is fő vonzóereje a Bukarestbe tévedő magyaroknak. De még csak most kezdek kilyukadni oda, amit célpontnak tűztem ki. Ezek a kávéházak, aztán a vendéglők, mozik olyan látogatottságnak örvendenek, hogy a konjunktúra legcsábi- tóbb napjaira emlékeztetik az erdélyi utast. Pedig ezek a kávéházak és vendéglők olcsóknak a legjobb akarattal sem mondhatók. Egy ozson- nakávé ára borravalóval, ruhatárossal 30 lej körül cirkulál és egy cukrászsüteményért a Korzó- kávéházban, ha jól emlékszem, 15 vagy 20 leit fizettem. A Korzónak különben külön nevezetessége, hogy az emeleti helyiségben óriási bil- liárd-terme van, amelyben a mifelénk ismeretlen nagyságú, szinte négyszögletű billiárdaszta- lok körül sorba állnak a játékra várakozó monoklié és őszes hajú bukaresti urak. Ugylátszik. a billiárdot inkább az idősebb generáció kulti- válja, de szorgalmasan fegyverzik fel magukat dákóval a fiatalabb gavallérok is. A Korzóban vagy a Palermóban ülve egy kissé elszontyolodva gondoltam a vendég nélküli kolozsvári kávéházakra és ismételten tettem fel a kérdést, magamnak és bukaresti barátaimnak: hol van itt a sokat emlegetett gazdasági válság? His?en tudom, hogy a külvárosban nem isznak harminc lejes kávét és a Calea Victoriein is van egy automata büffé, ahol minden kiszolgált szendvicsnek hét lej az ára, de álta lános nyomor idején nem szoktak átlag hetenként uj kávéházakat nyitni és nem szokták ezeket a helyiségeket szinültig megtölteni. Persze, a magyarázatot nem nehéz megtalálni. Az egyik az, hogy Románia a minden áron való centralizáció országa. Akinek valami ügyes-bajos dolga van, az utolsó ezer lejével Bukarestbe zarándokol s miközben járja a hivatalokat és szaladgál az uccákon, pihenni a kávéházba tér be, ahol a fehérkávé belépőjegyével elüldögélhet egy-két órát. Az is érthető, hogy a bukarestiek most fedezvén fel a kávéházi lustálkodás gyönyöreit, behódoltak az újság ingerének. De mindéhez pénz kell és azt is tapasztaltam, hogy a bukaresti pincérek meglehetősen bizalmatlanok, s ha az ember átül egy szomszédos asztalhoz, máris ott teremnek a számoló cédulával. Aki tehát cechel, az fizet is. Minden válság, fizetésredukció és utilapi-divat ellenér« és bizonyára a centralizáció nevében Bukarestet járó vidékiek jóvoltából. Meg aztán arról is hallottam, hogy Bukarestben nincs nyugdija« nyugdíj nélkül, már ami a bukarestieket illeti, mert vidéki, aki a nyugdijbizottsággal szeretné elintézni a dolgát és hajlandó feláldozni a bürokratizmus oltárán vagyonának romjait, annál több van. . — ; Hiszen igaz az is, hogy a fővárosnak legalább játszania kell a Potemkin-fal szerepét és a külföldinek mutatni kell, hogy a gazdag ország központjában jólét és megelégedettség uralkodik. De azért még sincs jól az, hogy Bukarest még ma is a konjunkturális bőség külső képével fogad, Erdélyben pedig pénz helyett rendőrkarddal fizetnek a nyugdíjasoknak. Bukarest szépüljön, erősödjék továbbra is, de az egyenlő elosztás elvét mégsem volna szabad ennyire kiabálóan félretenni. A drága Bukarest és a viszonylag olcsó Kolozsvár közötti kirívó ellentétet talán mégis csak meg lehetne, ha nem is szüntetni, de megpróbálni legalább kiegyensúlyozni! Szász Endre. Csendőrökkel ellenőriztetik a falusi nyugdíjasokat (Csíkszereda, december 5.) A csikmegyei nyugdíjasok körében nagy megdöbbenésre adott alkalmat az a tény, hogy a falvakban a csendőrök személyesen keresik fel az összes községi, vármegyei és állami nyugdíjasokat és azoktól elkérik a nyugdijkönyvecskéiket, amelyeknek adatait feljegyzik maguknak, azonban eljárásuk eredetéről és céljáról semminemű felvilágosítással nem szolgálnak. Ilyenformán a nyugdijasok, akiknek nem elég az, hogy nyugdijjá- randóságuk négy-öt hónapja hátralékban van, ami miatt emberhez nem méltó életre vannak kényszerítve és ki vannak téve annak, hogy az Isten hidege veszi meg őket öreg, munkaképtelen napjaikban, most még azt a lelki izgalmat is el keil viselniük, hogy a nyugdijukkal valami rossz fog történni, mert jó nem igen lehet, ha már a csendőrség és nem a polgári hatóságok gyűjtenek adatokat s azok is érthetetlen titkolózással. Utána jártunk a dolognak és megtudtuk, hogy a csendőrség a szárnyparancsnokságtóí kapta a rendeletet, amelyet az a pénzügyigaz gatóság felkérésére adott ki és azt a célt szol nyok miatt falura kiköltözött, volt városi lakosok részére akkori lakóhelyüknek megfelelő városi lakbérnyugdijuk összegeire kapjanak adatokat, amit minden valószínűség szerint az fog követni, hogy falura költözködésük időpontjától vissza fogják követelni a falusi és városi lakbérnyugdij külömbözetét. Ilyen formán szegény nyugdijasok nem hogv arra lennének elkészülve, hogy megkapják elmaradt nyugdijaikat, hanem annak vannak kitéve, hogy lakbér differenciák címén visszamenőleg olyan összegeket fognak terhűkre elszámolni, amelyre az elmaradt nyugdijjárandóságuk elég sem lesz. Mindenesetre kellemes karácsonyi ajándéknak látszik a pénzügyigazgatóságnak ez a terve és ezután, ha tényleg erről van szó és megvalósul ez a kegyetlen és méltatlan eljárás a nyugdíjasokkal szemben, méltán felmerül a kérdés, kell e egyáltalán lakás és nyugdíj azoknak a borzalmas nélkülözéseknek és nyomornak kitett nyugdíjasoknak, akiknek a részére ma-holnap csak a temetkezési nyugdij segélyt kell kiutalni? gálja állítólag, hogy a nehéz gazdasági viszoKeztytt, gyapjú harisnya, selyem fehérnemű, sth. J-'WaBTOS 3 r**3%TJ '*>1 \ m'" m 30 °/o-os alkalmi elárusitása rövid ideig. Vigyázzon, mert ritka alkalom!!! 3 méterből álló komplett férfi és női kabát és ruhának való szövetet kiváló minőségben, gyári áron alul árusítanak az „ELBE“ üzletben, (Izsák és Salamon) Kolozsvár, Re?. Ferdinand 19 IRegszänt a pénz krízis! Mert a CONFECTIO Részvény- társaságnál félig ingyen vásárolhat december 31-ig, Strada Memorandului 2 szám alatt. —
