Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-07 / 281. szám
7 XIV. ÉVF. 281. SZÁM. lúeurnl^ Megkezdődött a karácsonyi nagyvasár!! 1 |mtr. Házi vászon ... i 13 L 1 Imtr. Szövött tweed MC I barchet ........................*r3 L 1 Imtr. Mintás ruha- 1 1 bársony........................ F6l 1 ■ |mtr. Mosott vászon . . 1 17 L 1 Imtr. ÍOO széles ruha- BSK I szövet ...............................9Ct L 1 mtr. Angol I-a mintás BQ ruha bársony .... ©O L 11 f jmtr. Combiné batiszt ^ 17 L 1 Imtr. Mintás pongyola BQ flanell ...........................L 1 drb. Schroll-féle AH ‘ étkező szalvéta . . . áá L 1 | mtr. Tenis flanell ... 1 í9l 1 I mtr. Francia aguralis mintás I pongyola flanell. . . L 1 Idrb. 6 személyes ajjouros djéfl g“ 1 damaszt abrosz . . . B 19 L 1 1 mtr. Sima flanell, pasz- ^ g 1 teli színekben .... L 1 Imtr. 100 széles, gyapjú 1 intézeti ruhaszövet wls» L 1 [drb. Férfi ing két gal-^l" i lérral .............................. B 75, 1 jmtr. szövött barchet . 32 L 1 1 mtr. 140 széles kabát 1 szövet ........................... . lav L 1 [drb Férfi bálóing szi-^*9C| 1 nes szegéllyel . . . . 1 B © L Szabó Jenő Divatnagyáruházéban, Clui-Kolozsvár Kenyér, tüzf ágy halvány lajz a isimé élet örömeiről (Alsórákos, december 5.) Végre azon a pon- i ton vagyunk, hogy a város irigyli a falut. Ko- j molyán vitatkoznak azon, hogy kinek van rósz-1 szabb sorsa, a városi, vagy a falusi embernek-e. j Eljött a legádázabb vegetativ marakodás ideje; a XX-ik századvégi, kábitóan fejlett kultúra és civilizáció nagyobb dicsőségére. — Boldog emberek vagytok ti falusiak — mondják a testi, lelki nyomortól megviselt nad- rágosok, — mert legalább van kenyeretek, tűzetek, ágyatok. Kenyér, tűz, ágy. Ez a három jelzi közel két évtized óta az európai lakosság életstandardjának álmát. Mutatis mutandis száz év múlva talán éppen úgy fog Írni a történész erről a mi társadalmunkról, mint H. G. Wells u rómairól. Ma csak a kifejezések mások, a lényeg ugyanaz: Kenyér, tűz, ágy. A falu szociológiájához lényegesen hozzátartozó dráma az, amit az irigyelt kenyér, tűz és ágyért folyó csendes, de halálos küzdelem mutat. A kenyér. Kenyérkérdés tulajdonképpen csak falun van, városon csak agrárkérdés. A gazdasági és kereskedelmi'modern terminológia a névvel elsikkasztotta a lényeget is. A kenyér nem a nélkülözhetetlen táplálék, hanem a kereskedelmi élet egyik fontos eszköze, mint a zseton a kártyajátéknál. Pontosan úgyis játszanak vele. Ha a tőzsdei árfolyam, vagy egy gazdasági szerződés nem sikerül, avagy rosszul sikerül, éppen olyan hidegvérrel állanak fel az asztal mellől a játékosok, mint a makaó mellől: „Amerikának ma disznó szerencséje volt,“ Nekik csak mellékesen étele az éhezőnek, inkább „mázsa, tonna és vagon, továbbá árfolyam és mindenek fölött valuta u. n. „buza valuta“. A lelki közösséget vele elveszítették. Szerintük a búzát ceruzával vetik, tőzsdei jelentések nevelik és végül, el- játszák. A világösszeomlás legsúlyosabb napjaiban még úgy gondolkodtunk: „Enniük mindig kell az embereknek, tehát búzára, kenyérre mindig szükség lesz.“ Ez adta meg a buzavalu- cának a reális értékét, de mióta politikai ütőkártya lett belőle és a kenyér belső szentségét meggyalázták, a számítás elve igy változott: „Nem muszáj enniök az embereknek, legyen kenyérböjt és „És lön kenyérböjt“. A biztosnak hitt kenyérre annyi bélyeget, adót és egyéb terhet raktak, hogy a búzának pusztulnia kellett és országokat rántott magával. A kenyér elveszítette etikai méltóságát, szociális jelentőségét, biológiai hivatásától megfosztották, természetes rendeltetéséből kivetkőztették és eszközzé alacsopyitották. A katasztrófa tehát nem maradhatott el. Mibitlós és karácsonyi cssfeoiaoelt, hönyieli óriási választékban, olcsó, de szép dolgok Lep ágénál,- Kolozsvár. — Kerfen 'Ingyen jegyzékeket, vagy választásra próbaküldeményt. Ami nem tetszett, visszaveszi Lepage. Ez a gondolkodás természetes következménye annak a valóságnak, hogy a városi emberre nézve a buza nem cél, csak eszköz és még mindig a legolcsóbb napi szükséglet. El vele, de nem él belőle, mint a falu népe, amely viszont csak termel, de nem rendelkezik a munkája eredményével. Amikor tehát a városi lakosság örül, hogy egy-két lejjel olcsóbb lett a kenyér, ugyanakkor az ország lakosságának 70—80 százaléka tönkrement. A falu megterhelése pedig általában véve nagyobb, mint a városoké, pénz szerzési lehetőségei pedig alig vannak. így kénytelenek vagyunk az asztal fiókjából az utol só darab kenyeret is elprédálni, odaadni, úgy, ahogy veszik. Mi pedig nem „árut adunk el, mint a kereskedő, az exportőr, hanem a szó legszentebb értelmében vett kenyeret nemcsak súlyos anyagi veszteséggel, hanem hatalmas lélektani ráfizetéssel is. Ez a lélektani ráfizetés pedig a legnagyobb társadalmi veszedelem is, amire sajnos, az illetékes kormányok kevés figyelmet fordítanak. A falu kenyerének ez a helyzete okozza a nép társadalmi és erkölcsi lezül- lését is. Valaha a pálinka rettenetes pusztításáról beszéltek, ma ennél súlyosabban pusztít a gabona anélkül, hogy pálinkát főznének belőle. így néz ki a falu irigyelt „kenyere“. Amit leírtam róla, az nem szociológia, gazdasági cikk-próbálkozás, hanem riport, a valóságnak, a külső effektusokban nem hangos, nem is véres életdrámának halvány krónikája, amelyet nem kivánok szinezni azzal a sok fogcsikor- gatással, káromkodással, ökölrázással és kirobbanásig feszült elkeseredéssel, amely a hegyek lábához ragasztott kis falusi házakban lezajlik. A tűz. A kenyér a falu vegetativ életében olyan, mint a családban a családfő. Ha meghalt, legtöbbször tönkremegy a gazdaság is. így rántja magával a kenyér a tüzet is. Az is kialszik, ha nem töltheti be hivatását. A tulajdonképpeni helyzet azonban az, hogy a tüzet is eladtuk mert kényszerülve voltunk rá. Mikor a városi ember a jó meleg vackunkat irigyli, sejtelme sincs róla, hogy a napi szükségletre szánt fa nagyrészét régen odaadtuk már a fásoknak, má- zsánkint 20—26 lejes árban, vagyonba rakva, csakhogy valami kis pénzt lássunk, amiből fizethessük az adót, bankot, adósságainkat. Hogy ez a pénz milyen „üzlet“ a falura nézve, köny- nyen kiszámithatja bárki. Mi azt a fát levágtuk, ölbe raktuk, száritottuk, kutyának való időben az állomásig hurcoltuk, hogy ne is lássa a kályhánk és odaadtuk volna még olcsóbban is, csakhogy pénzt lássunk. így egy tiz tonnás vagon fáért kaptunk 2000—2600 lejt, ami nekünk többe kerül, ha mindent felszámítunk és emellett fa nélkül maradunk. Ezzel nincs vége, mert meg nem fagyhat az ember. Megindulnak tehát á falopások és jönnek a büntetések. A kapott pénzt tehát elveszi a „törvény“ és mi máradunk fa és pénz nélkül. „Leégünk“ tűz nélkül. Vigasztaló tudat, hogy úgy sincs mit süssünk a tűznél. Az ember felhizlal egy-két koszos malacot. Nyáron füröszti, vakarja, hízeleg neki, csakhogy fel ne forduljon (mert elég drágán vette). Télen darál neki, eteti, almozza, hallgatja a szuszogását, odaadja a puliszkának való utolsó szem kukoricáját is, de disznótorra ritkán kerül a sor. Pénz kell, mindennap pénz kell, az ember tehát kénytelen eladni a falusi élet legfőbb kellékét, a zsírt, a szalonnát, az u. n. „költséget“ élősúlyban 10—13 lejért. A cukor, a kása, a petróleum, a doktor, patika, temetés és ezer más nyomorúság megeszi előlünk a „disznyótV Ezer szerencse, hogy a „marhával“ nincs bajunk. Attól már az ősszel megszabadultunk. Egy tehénért, ami tavaly még 5—8000 lej volt, most kaptunk 2—3000 lejt, egy tavaly 40.000 lejes pár ökörért ma T2.000-et. Emlékük legyen áldott 1 Egy négyhetes borjú két-háromszáz lej, egy ipe- redő malac ujesztendőre 40—50 lej. Ezek az árak máshelyen lehet, hogy még olcsóbbak. ...De mi a tüzjangját csináljunk, fizetni kell, mert az adón kívül rengeteg taxát fizetünk, építjük, javítjuk az iskolát, dédelgetjük a jegyzőt, csendőrséget, fizetjük a tanitókat, tartjuk a postát, álljuk a hivatalos urak rengeteg napi- diját, kepézünk és közmunkát végzünk, izzadjuk az erőinken felüli költségvetéseket, az ügyvéd urak se hallhatnak éhen, doktorra is szükség van, a bank se tréfál, olyan amilyen ruha, cipő is kellene és mikor Isten tudja még hány gondunk után eljön az éjszaka és lefekszünk a városiaktól irigyelt ágyba és kacagunk rajta, hogy még nem rakták szekérre és nem vitték el a testünk alatt és fölött lefoglalt ágyneműt... Egyébként pedig gyönyörű falun az élet. Az erdők tele vannak hóval, a fák recsegnek a hidegtől és köztük éhes farkasok koslatnak. Az urak néha kijönnek vadászni és szeretnék meglőni az éhes farkast, de annak több esze van és elszalad. Mi pedig reggel felkelünk és élvezzük az ózondus, kitűnő falusi levegőt... Nyirő József. Biztosítsa ingatlanát,hazái,életét a MINERVA BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG-nál, Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz József-u.) 37. sz. Telefon: 12-57. CÉGÜNK FENNÁLLÁSÁNAK «ä ÉVES?» *f UÖIEiEUIl stf afmával vevőinknek ebben ai évben az eddiginél Is nagyobb kedvezményeket nyújtunk. SZEKELYésRETI ÉRDÉLYRÉSZI BÚTORGYÁR RT. TÂRGU-MUREŞ. Fiókok: Bukarest, Brassó, Nagyszeben. Kedvező fizetési feltételek! Garantált minőség! Szenzációs árak!
