Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-05 / 279. szám

Ks^xnUrs^c XIV. E VF. 279. SZÁM. Banescu professzor a buka­resti nyugdíjasok protekciós kezelése elfen A szenátusban Banescu kolozsvári egyetemi tanár a fizetések és a nyugdijak ki nem utalása nyomán támadt rendkivül súlyos helyzetet vá­zolja. Elmondja, hogy a kolozsvári egyetem sze­mélyzetének egy része még a szeptemberi fize tésének egy részét sem vette kézhez. A kétségbe­esett emberek tömegei özönlik el naponta a pénzügyigazgatóság pénztárát és könyörögnek augusztusi, esetleg júliusi járandóságaikért. Ez-1 zel szemben Bukarestben több befolyásos tisztviselő inár a decemberi fizetését is megkapta. Ha az ország nyomorúságban van, akkor szén vedjen mindenki egyformán. A hazafias áldó zathozatalt megérti, de nem érti meg a különb .ségtételt. Javasolja, hogy azok, akik előnyben vannak fizetésükkel, addig ne kapjanak semmit, amig a töb biek is utol nem érik őket. Iorga válaszol Averescunak. Az elnök felolvassa Iorga miniszterelnök válaszát Averescunak Argetoianu péuzügymi- niszter személyére vonatkozó interpellációjára. — Nem vonhatnak engem felelősségre olyan tényékért, — mondja a válasz — amelyek nem az én kormányomat, hanem az Averescu mar­sall kormányát illetik. Nem vagyok kötelezhető arra, hogy • mint miniszterelnök válaszoljak olyan kérdésre, amelyek tevékenységemmel sem­miféle kapcsolatban nem állanak. Ami a pénz­ügyminiszterrel való viszonyomat illeti, ha nem volna közöttünk teljes a szolidaritás, úgy azt a szomorú színjátékot nyújtanánk az országnak amely lehetetlenné tette az előző kormányok eredményes működését. Stabil törvényeket! Napirenden a felirati vitához Marino mér­nök mondott nagy beszédet, amelyben a jelen­legi krizis okait sorolta fel. Ezek az okók a fo­gyasztás csökkenése, az ipari és a mezőgazdasági termékek árainak egyenlőtlensége és a külföldi árak alá való sülyedése, az.állam és a magáno­sok együttműködésének teljes hiánya. Az or­szág gazdasági erejének kiaknázatlansága, a magas szállítási tarifák, a spekuláció, a kény­szeregyezség által felboritott hitelhelyzet. Kü­lönböző javaslatokat tesz a krizis leküzdésére. Vélménye szerint a legnehezebb a bankélet bé­nultságát fellazítani. Az iparon nagyon segí­tene a szállítási tarifák harminc százalékos csökkentése. Csupán azt kellene külföldről im­portálni, amit a belföld nem állít elő. Végül óriási szükség volna a törvények stabi Utasára, vagyis arra, hogy a kormányok ne rombolják le elődjeik törvényhozó munkáját. Mialatt az országban ilyen krizis dúl, Kelet­ről beszivárog a szovjet-propaganda. Kívánatos volna a besszarábiai rádióállomás felállítása az orosz propaganda ellensúlyozására. Jorga furcsa tézise az alkot­mányról és a hatalomról A parlament szerda esti ülésén érdekes kon­fliktus volt Torna gheorghista képviselő és Iorga miniszterelnök között. Torna a felirati vitához szólt őhozzá és Iorga több közbeszólást tett. Az egyik passzusnál Iorga a következő kijelentést tette: — Én addig maradok kormányon, amig az uralkodó visszahív. — A népnek is van joga az alkotmány sze rint a kormány eltávolítását követelni, — rep likázott Torna. — Ön marad az alkotmánnyal ás én mara dók a hatalommal. Ezt a különös választ, amely a miniszterei nők alkotmányos felfogására érdekes fényt vet élénken kommentálja az egész bukaresti sajtó WVWVWVWWWWAWVVVVVWWVVV' ízt hiszi, elég ohos 11 Még nem. Tanuljon tovább a Lepage antikvá­rium olcsó könyveiből. Kérjen ingyen jegyzéket Suíyos helyzetbe került a Magyar Part bukaresti pártirodája A parlamenti csoport értekezlete megállapította, hogy csak önkéntes adományokkal és a végzett munaa mérsékelt díja­zásával lehet a fontos intézményt fenntartani — A politika aktuális kérdései az értekezlet előtt (Bukarest, december 3.>,A Magyar Párt par­lamenti csoportja december 1-én és 2-án érte­kezletet tartott Bethlen György gróf pártelnök vezetése alatt. Az értekezleten napirend előtt dr. Wilier Jó­zsef képviselő, a parlamenti csoport főtitkára, azt a szomorú bejelentést tette, amely a párt iroda súlyos anyagi helyzetét tárja fel. Az iroda dologi kiadásairól felvilágosítást ad az a tény, hogy a naponta nagy tömegben érkező levelek megválaszolása évente negyvenezer lejt mghaladó postaköltséget emészt fel és a közönség nem téve vizsgálat tárgyává, vaj jón miből tartják fenn az irodát, csak igen szór­ványos esetben mellékeli a rendes válaszbélyé get, sőt kérvényeket, felebbezéseket, más okmá­nyokat okmánybélyeg nélkül küld Bukarestbe, azzal az_ üzenettel, hogy nem ismerik a bélyeg­törvényt és úgy is megtérítik utólagosan a ki­adásokat. Ezek a megtérítések rendesen elma radnak. Ismeretesek azok a célzatos híresztelé­sek, amelyek kikezdték a főtitkár személyét, mi­vel az irodához intézett ügyekért igen mérsé­kelt, a rendes ügyvédi tarifákat meg sem köze­lítő dijakat számított fel. A magyarság tájé­kozatlanabb, hiszékenyebb része hajlandó volt elhinni, hogy a dijak a főtitkár személyes jöve­delmét képezik, amihez egyébként, bejegyzett ügyvéd lévén, joga lett volna. A valóság azon­ban az, hogy a főtitkár soha egy bánit sem tartott meg magának a honoráriumból, amit nem is ő vett át, hanem az iroda személy­zete, ameílynek díjazása magában véve is tekintélyes összeget igényel. Számolva a közvélöjolríy- befolyásolható hangu­latával, a munka kilencven százalékát teljesen in­gyen végezték, miután azok is, akik, a honoráriumot kilátásba helyezték, jórészt adósok maradtak. így a sze­mélyzeti és dologi kiadások hatalmasra növe­kedett összege egészen a parlamenti csoport vál- laira nehezedett. Amikor az urnalopás nem ülte orgiáit és a magyar parlamenti csoport tagjai­nak száma meghaladta a 20—25-öt s amikor az élet terhei még nem voltak olyan nyomasztóak, valahogy elviselhető volt a helyzet. De most tíz képviselőnk és két szenátorunk van és igy lehetetlen, hogy a tizenkét ember viselje az egész magyarság bukaresti ügyvitelé­nek, ügyes-bajos dolgainak terhét. A júniusban megválasztott parlamenti tagok nagyrésze szegény, vagy igen mérsékelt va­gyonú ember, akik eddig — leszámítva a rend­kívüli ülésszak napidijait, — havi 5700 lej fize­tésükre voltak utalva és a jövőben is körül­belül ez lesz a helyzet. Ilyen körülmények kö­zött tiszta képtelenség, hogy továbbra is ők tart­sák fenn a pártirodát. Ha a magyarság to­vábbra sem óhajt ennek a rendkívüli fontos in­tézménynek fentartásához önkéntes adományok­kal, a munka mérsékelt díjazásával hozzájá­rulni, akkor számolni kell azzal a szomorú lehetőség­gel, hogy a bukaresti párfiroda rövide­sen megszűnik. Az értekezlet a két napos tanácskozáson rész­letesen tárgyalta az ország gazdasági és pénz­ügyi helyzetét Gyárfás Elemér dr. szenátor elő­adása alapján. Behatóan foglalkoztak a mező- gazdasági adósságok konvertálásával, a magán- tisztviselőkre kivetendő kivételes adóval és az állami iskoláztatás személyi kiadásainak a köz­ségekre való áthárításával. A Magyar Párt mind a három törvényjavaslattal szemben ki fogja fejteni álláspontját a parlamentben. Vé­gül a kisebbségi egyházakra katasztrofálisan sújtó költségvetési redukciókat tanulmányozta a Magyar Párt értekezlete. A budapesti pnec«s*er '^edesnek látható feje egy tizenkét ® . végrehajtó bizottság volt, de a nyomozás egyelőre iné ír ezt a tizenkét embert nem ismeri (Budapest, december 3.) A puccskísérlet ügyében az őrizetbe vettek közül, az eddigiek szerint, huszonnyolcán kerülnek végleges letar­tóztatásba, azok tudniillik, akik aktive részt vettek a mozgalomban. A vallomások szerint a régi ms»yar területekről egyedül egy Tóth Fe­renc nevű egyén szerepel a letartóztatottak kö­zött. Neki az lett volna a szerepe, hogy rob­banó anyagokat helyezzen el Budapest több pontján és adott jelre felrobbantsa. Legutóbb előállítottak egy kisgazda vezért, aki­nek programmjában hitlerista célkitűzések sze­repelnek és aki a puccskísérletben erősen kom­promittálva van. Ezenkívül őrizetbe vettek egy testvérpárt is, akiknek az lett volna a feladata, hogy egy csoport élén megszállják a postát. A rendőrség nyomozó munkája meglehetősen ne­héz, mivel a letartóztatottak a legkülönbözőbb nevekkel dobálóznak s a rendőrségnek nagyon kell ügyelnie, nehogy ártatlanok is belekerülje­nek az ügybe. A nyomozás újabb adatai szerint látható feje a szervezkedésnek egy tizen­két tagú végrehajtóbizottság volt, de a nyomozó hatóság egyelőre niég ezt a tizen­két einbert sem ismeri. Benne volt ebben a bi­zottságban Temesváry, Vannay, Gyulay-Molnár, Raád Árpád és Tóth Ferenc vivómester. Tóth Ferenc, aki a terv sikere esetén diplomáciai kül­detésbe számított, eddig nem igen szerepelt a nyilvánosság előtt. Egy ideig a Ludovika Aka­démiának. legutóbb pedig a Műegyetemnek volt a vivómestere. Politikai ügyekben sohasem sze­repelt. A végrehajtó bizottság a szervezetet úgy építette ki, hogy az fő- és alcsoportokra oszlott. Az alcsoportba tartozó emberek csak cso­portvezetőiket ismerték s a csoportveze­tők alkották a főcsoportokat, egy-egy csoportvezető irányítása alatt. A letartóztatottak a puccs elkövetésének ter­vét tagadják és kereken visszautasítják a vádat, hogy gyilkosságokra készülődtek volna. Pog­romról és bankok kirablásáról egyáltalán nem akarnak tudni. Ezzel szemben a rendőrség meg­állapította, hogy szombatról vasárnapra virradó éjjel igenis rajta akartak ütni a miniszte­reken. A tervük tényleg az volt, hogy behatolnak lak­tanyákba. ott katona ruhákat szereznek, unifor­misba öltöznek, fegyverrel látják el magukat és a minisztériumok ellen vonulnak. A miniszte­reket felszólították volna a hatalom átadására és semmiféle ellenkezést nem tűrtek volna el. Az aktiv minisztereken kivül még egy, a politikai életben már évek óta nem szereplő magasrangu volt közfunkcioná- rius ellen akartak fellépni, akinek annakidején döntő szerepe volt a Bri­tannia ellen intézett ostromban és a különitmé,- nyek feloszlatásában. N ncs többé ingyen naptár, a könyv- és papirkereskedők egyesülete a szomorú gaz­dasági viszonyok miatt beszüntette az ingye­nes naptáradást. Ingyennaptárt tehát — saj­nos — a kolozsvári cégek sem adhatnak sen­kinek, — ami különben a mai viszonyok mel­lett érthető és indokolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom