Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-25 / 296. szám
28 XIV. ÉVF. 297. SZÁM VrtmTfrx^c CC.V PÁSTI HAVAT ^nxwnnnnnnnn^^>^ y///////////////////////r/////////s/////i MEGVÉD A hideg, nedvesség es bacciiusokellen EZEN KÉSZÍTMÉNY FEßTÖTLENTTÖ SZEREI IMPREGNÁLJÁK KLtGElEflMETETUNEBB RÉSZEKET iS ÉS MEGVÉDIK A TORKOT MfuET ES IŰDÖT MINOENFÉlE inflamátio sérülés es megtámadás ellen GYE De KEK,FELNŐTTEK esŐQEGEK VEGYETEK AZONNAL ÉS TAöfSATOK MINDÉG kéznél a doboz fac-similje kapható minőén GYÓGYSZERTÁRBAN riuişi ALDA tó ya * * y««nMRmmwwMi«««««i»m>íw I ' Elsőrangú, tiszta juhtejből készült J> brailai túrói ij Sigmond Ákos gazdaságában Hida, >\ judeţul Cluj, kaphat. ]> Karácsonyi alarm iría: Btx A négyszögletes, pléh frontkályhát rózsaszínűre izzította a tűz. Mellette és körülötte, vastagon szétszórt apró fenyőgalyakon bakák heverésztek. Pipáltak, beszélgettek és ünnepi hangulat nyújtózkodott melléjük. Karácsony szombatja volt. A harmadik. Szürkellett és a fiuk meggyujogatták a fedezék oldalába szúrt, galyakra ragasztott gyertyákat. — Itt a posta, — kiáltotta be harsányan a fedezékbe a század küldönc. A szakaszvezető két embert rendelt magához. Az egyikük sátorlapot penderített a vállára. Kellett a csomagoknak. Mert csomagok bőven érkeztek erre a napra. Több, mint máskor, mért az ezredparancsnok egy kis ravaszsággal úgy rendelkezett, hogy a karácsony hetében befutott küldeményeket egyszerre osszák ki a szent estén, a legénységnek. Úristen! Mi minden is volt ezekben a hazai csomagokban. Tűtől kezdve, a tepertős pogácsáig. Máié lisztig. Minden jó. Minden, az otthon melegségével. Szeretetével, rajongásával, féltésével és aggódásával bugyolálva. És aki semmit sem kapott, legubbasztotta fejét a keserűségbe. Fájdalmasan. Reményvesztetten. Mindenkitől elhagyottan és árván. Persze azért nem volt semmi baj, mert testvérek voltak ezek a tüzvonal pásztorai mind és senki sem maradt ajándék hiján ezen a nagy estén. Jutott a más csomagjából az élet mostoháinak is holmi kis szivetörvendeztető apróság. A szakaszvezető két embere a tömött sátorlappal eipekedett a fedezékbe. A szakaszvezető pedig kezébe vette a csomagokat és olvasta róla a neveket. Minden szólított színesre ragyogó arccal lépett a kiosztáshoz. Megsulyitotta a kezébe adott csomagot. Szélesett mosolygott és ujjongott a lelke attól az örömös gyönyörűségtől, hogy van valakije, aki reája is gondolt. Az egyik baka nagy diadallal mutogatta az otthonról ideszaladt fényképet. — Nézzétek, hogy milyen derék asszony a Panka. Hogy mosolyog mellette a két kis pu- lyám. — Jó csipőjü fehérnép az igaz! — mondotta az egyik huncutkodó baka. — Szeretnéd ugy-e, ha véletlenül betoppanna ide? Az ajándékos baka ilyenkor nem sokat törődött a megjegyzésekkel. Csak nézte a fényképet. A rája festett mosolygást és a mellette álló bajtársaknuk magyarázott: — Ez itt balfelől Imre. Hatéves már, most ment először iskolába. Mindig azt emlegeti, hogy gyere már haza édes apám!-# A csomagkiosztásnak is vége volt már. A legénység jóllakottan ernyedt a priccsekre. A kályhából kiszűrődő bágyadt vörös nyalábok játszottak az ünnepi hangulattal. A pipafüst márványt festett a füstkárpitba. Mindenki haza gondolt és csak ritkán bugy- gyant ki hangosan egy-egy otthoni emlék. A bethlehemes este beleölelt a lelkekbe. Áhitat simitott a szivekbe és mintha összebeszéltek ▼olna, egyszerre csak felrobbant a torkokból: — Mennyből az angyal... Zsolozsmásan verődött vissza az agyagos falról a bitet megerősítő melódia. Otthoni hangon. Úgy, mint mikor a szomszéd gyerekek ajándékreménnyel, telitorkosan buzgolkodtak a a jégvirággal bediszitett ablakok alatt. Látták a karácsonyfa lobogó száz gyertyáját. A csillogó aranyfüstöt. A tarka papirláucokat és min- deniknek könnygazdag felhőben zokogott a szeme. * És még mindig fújták a karácsonyi énekeket, amikor a fedezék ajtaja kibomlott és betoppant az őrmester. A sűrű füst áthatolhatat- lanságában senki sem látta. Csak a hangja rob bánt ridegen és ünneprontón közibük: — Alarm!!! Olyan volt ez a hang, mint az erős marok, amely a bágyadtság hóna alá nyúl és szoritó mozdulattal felrántja őket emésztő letargiájukból. A szó pedig kegyetlen ököl. Beletiport ellágyulásukba és foszlányokká szakította a bethlehemi jászol tömjénjét. Mirrháját és aranyát. Ez az idegen szó hideg volt és fojtogató. Minden más gondolatra ránehezedő. De egyúttal akarat felgyújtó. Izomba égető. Agyba lüktető. Az őrmester már más fedezék felé rohant, de a bakák között még mindig ott háborgott: — Alarm!!! A katonák úgy ugrottak fel, mint a robbanásra aláaknázott szikla elől a föld méhét romboló bányász. Mint gyermeke sikongására ébredő szülő. Mint a sinek között ballagó, lehajtott fejti vándor a közelgő vonat robogására. Gyorsan, kapkodva hányták magukra a köpenyt. A hátizsákot. A derékszíját, A csajkát, az ásót. Kezükbe merevítették a Manlicbert és ezek összecsörömpölő zajából csak azt hallották: — Alarm! Alarm! Alarm!!! Visszaverődött ez a szó a falról. A fegyverekről. Egymásról. A belsejükből. Megmerevedett bőrük felületén az izzadás. Szinte őrjöngő volt a sietés. Senki sem tudta, hogy mi lesz. Ők támadnak-e, vagy az orosz? Mindenki készen volt. Sorba állottak és a szakaszvezető parancsára kirohantak az árokba. Fegyverüket a túlsó vonal irányába fektették. Elkattantották a lövészáró pattantyut. Várták a parancsot, hogy megindítsák a l'erge- teget, vagy mellüket szegjék a feléjük hömpö lyöghető ciklonnak. Még mindig nem tudták, hogy mi lesz. Kinos, vastagon sötét percek voltak. Mindegyik ezer év. A nehéz vajúdás fájdalmas harca, a testtel, a lélekkel. A torkok kiszáradtak. A szájban forró számum szikkadt. A csend Mfeszült a koponyákba. A kicserepesedett ajkakat nem lehetett megnedvesiteni a nedvtelen nyelvvel. Az altisztek azután végig szaladtak a vonalon: — Az oroszok jönnek. Tüzérségi támadás nélkül. — Roham jön!! Most már valamennyire mindenki megnyugodott. Tudták, hogy emberhullám akarja elsöpörni őket. Megfeszültek az izmok. Nézőbbeké szegződtek a szemek. Az ujjak a ravaszra gör- csösödtek. A csend feldagadt a sápadtan mosolygó holdig. Elfulladva lólekzett a pokolra váró tüzvonal... és egyszerre csak az orosz árokból valami csillogás emelkedett a szemek határába. Mindjobban magasabbra. Ezer csillogással. Karácsonyfa. A csend túlról misztikus puha melódiát szűrt a magyar drótsövények lábához. A karácsonyfa mögül hét muzsik bomlott a hócsiliogásu fehér mezőbe. Kettő bethlehemet tartott kezében és megindultak az árok peremé re szabadított fegyverek felé. * A magyar katonák ujja lebágyadt a ravaszról. A lelkek karácsonyi boldogságot nyiltak és a tiizvonalból felömlött a dús szirmokba lobbanó boldog öröm. Pásztorok, pásztorok, örvendezzünk. ^WVWWWWWVWWWNA/SyWVWVW A mai asszony, hogy él és szeret. Ezt a problémát Írja meg a világhírű amerikai írónő Ursula Parrott, Exfelesóg c. szenzációs regényében. A regény az uj O. V. A. 12 kötetes sorozat első kötete. A kötetek 300—400 oldalon, hófehér papiron, diszvászonkötésben, kötetenként 68 lei árban kaphatók Lepagenál, Kolozsvár. Sorozat-rendelőknek választás szerint ajándékkönyv jár. A második kötet Móricz Zsig- mond: Forr a bor, a harmadik kötet pedig Werfel: Nápolyi testvérek. Világirodalmi szenzáció. Rendelje meg utánvéttel, vagy előre fizetve portómentesen Lepagenál. Kérjen a sorozatról ingyenes prospektust. I Átmeneti kabát • . Lei 1700 és feljebb j I Raglan I-a Flausch Lei 3000 és feljebb jj £ M. Neumann Ruhaáruház Cluj-Kolozsvár, Piát a Unirii No. 14. |
