Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-25 / 296. szám

XIV. ÉVF. 297. SZÁM.

KxjutrnWjsjte

25

Tudóba jók g^rógyitliaiók?

Asztmánál és tüdőcsucshurntnál, idült köhögésnél, elnyálkásodásnál, régi rekedtségnél olvassa el mindenki a fenti cim alatt megjelent könyvecskét. Dr. Guttmann, a finseni gyógyintézet volt főorvosa a könyv szerzője, aki népszerű módon mutatja meg, hogyan lehet természetes utón ezeket a betegségeket elkerülni. Mindegyik beteg kérésre azonnal teljesen ingyen és költségmentesen kaphatja ezt a könyvecskét. írjon egy levelezőlapot (6 lej posta- P'shlmannAnn Rprlinft9fi u- . * bélyeggel ellátva) a pontos cim megadásával a következő cimre: ■ <.311 Iliid IIII QL uU< DGillll O&Di Muggelstrasse 25-25 a.

Emlékezés Beöthy Áldzsira

Irta: NAGY MÁRTON

Harmincegy esztendőnek öröme-bánata választ el a naptól, hogy örökre itt hagyta nevető táborát az ország legelső tréfa-csinálója, a legszellemdusabb Beöthy, a legnagyobb Beöthynek: Beöthy Ödön bihari mártírnak unokaöccse — Beöthy Aldzsi. I

Harmincegy esztendő hosszú idő. Egy egész emberöltő. Alig éri utol az emlékezés. És mi öregek, egy jobb és szebb korszaknak itt felejtett aggastyánjai ma is teljes ragyogásában magunk előtt látjuk Beöthy Áldásinak még 60 éves korában is sugár-egyenes, délceg alakját, egész férfi szépségében. Nemcsak minket, bihariakat ragadott magával mindenkit lebilincselő, megnyerő modora; de lelke, bálványa volt ő a hajdani egéez nagy Magyarország úri társadalmának. S egy egész ország népe fogadta harsogó kacajjal szikrázó ötleteit, élceit, csalafintaságait, humorból kifogyhatatlan. jóizü mókáit.

Már 1861-ben, alig 22 éves korában szolgabirójává választotta szülővármegyéje, a nagy embereiről méltón híres Biharország és nem töltötte be 30-ik életévét, mikor már Biharvármegye főjegyzői székébe ültette a közbizalom. De neki álmai netovábbja a képviselőház volt. S igy jutott fel a hosszupályi kerületből 1875-ben Pestre képviselőnek s képviselő is maradt halála napjáig, több mint negyedszázadon keresztül.

A nemzet jobb hazába költözött iró-királya: Mikszáth Kálmán Írja Beöthy Aldzsiról a következő jellemző sorokat:

„Innen-onnan harminc esztendeje, hogy Aldzsi a házba került. A főjegyzői székből küldte fel Biharmegye egyik választó kerülete. Friss volt még akkor lélekben, testben, gyönyörű, délceg fiatalember, nemes tartással, szép beszédes kék szemekkel, gavalléros allűrökkel, szóval megennivaló fiatalember volt. Aminthogy meg is ették. Elméje, gazdag, vidám elméje tündöklő fény- nnyel szikrázott, kellemes egyénisége, udvarias, figyelmes, finom modora, melyet holtig megtartott, rohammal veszi be az embersziveket. A legzseniálisabb fiatal embernek tartják s tenyerükön hordják mindnyájan mindenütt. Miniszterek becézgetik s boldog az a főúri kompánia, mely ebédhez megkaphatja őt, ki lelkének megoldott bokrétájából pazarul szórja a virágokat, mindenkinek gyönyörűségére.

Ebben a légkörben és szituációban válik azzá Áld- zsi, amivé lett. Lehet, hogy karriert jött Pestre csinálni, hogy tervek, célok, ábrándok űzték őt is. Talán ö benne is lakott ambíció, és annak az ösztökéléséből, lehet, a prózai munkához jut vala el. Ily általános ün- nepeltetésben azonban azt kellett hinnie, hogy már célt ért. A bóditó sikerek elhomályosították, elaltatták judi- ciumát erre a pontra nézve. A jelenből a jövőbe nyíló ajtók eltakarták az adorálás rózsái. Akarhatott-e egyéb lenni, mint királya a társaságoknak? Élni holnap úgy, mint ma, tömjén között, nimbusszal övezve, barátoktól, irigyektől, csodálóktól körülvéve. így ragadt meg Aldzsi egy helyben (mert a hely nagyon szép volt), igy lett a parlamenti körök mulattatója s egész életén át semmi egyéb“.

Ily találóan emlékezik Mikszáth Beöthy Aldzsiról.

De csalódnék Ítéletében az, aki Beöthy Aldzsiban -csak a képviselöház humoristáját látná. Voltak neki komolyabb érdemei is. S ha bent a teremben nem is vitt szerepet; de annál otthonosabban érezte magát a folyosón és a párthelyiség életében. Csodálatos összetartó ereje volt. Veszélyes időkben bámulatos nagy tevékenységet fejtett ki. Elévülhetetlen szolgálatokat tett pártjának. Kedvelte is öt a generális, Magyarország koronáin Lan királya, a legnagyobb Tisza. A találó el- mésségnek oly nagy mestere volt, hogy sokszor egy-egy ■helyén alkalmazott adomájával jobban belevilágított egy-egy nagyon kényes politikai helyzetbe, -mint száz vezércikkíró.

Megáldva az egészséges jó humor olyan természeti adományával, amelyet irigyelhettek tőle bármely humo- risztikus nagy' iró, Beöthy Aldzsi derült vidámságot sugározva haladt át 62 évre szabott életpályáján.

Családi élete végtelenül boldog volt. Szelid lelkű, áldott jó neje kibékült a helyzettel, hogy merő önzésből nem kötheti ki kizárólag a családi életnek azt a családfőt, akit az országban mindenki szeretett. Nem vonhatta el széles baráti körétől s a mult század utolsó három évtizedében a képviselők közéletében oly nagy szerepet játsEÓ pesti „Kék Macská"-tól.

Két leánya (Tamássy Arpádné és Vécsei Oláh Miklósáé) boldog családi életet éltek. Egyetlen fiának dr. Beöthy Pálnál széditőbb karriert alig csinált még bihari fiú, ki megyei aljegyző, főszolgabíró, beregi főispán, képviselő, majd házelnök lett.

S ekként beszámolván részletesen közéleti szerepléséről, pályafutásáról, családi körülményeiről, pengessünk most már vidámabb húrokat. Lássuk a nagy humoristát!

• »

Nagyon szerethette a magyarok Istene a mi harminc, negyven, ötven év előtti képviselöházunkat, hogy egyszerre, egy időben három olyan tréfacsináló, agyafúrt adomamestert adott nékie, mint ők hárman va- lának: Mikszáth Kálmán, a nagy palóc, Beöthy Aldzsi, a bihari gentry-Adonisz és Bessenyey Ferkó, a temesi élcfaragó (az én egykori temesi központi főszolgabíró tiszt társam).

Hárman képviselték a tősgyökeres magyar humort a képviselőházban. Bessenyey inkább az elmúlt idők krónikása, Mikszáth az édesen sebző gúny atyamestere, Beöthy az őseredeti táblabiró humor megtestesülése. Miniszterek s egyéb kegyelmes urak, ha a pipafüstös folyosón dicsőségük napsugaraiban sütkéreztek, melegedtek vagy vert vagy nyert csatáik fáradalmait pihenték, ,— örömest vegyültek a kacagó táborba, mely Beöthy Aldzsi szellemtől süstörgő élcein vigadozott.

Azt is tartották Beöthy Aldzsiról, hogy Tisza Kálmánnak ő lett volna egyik örökös partnere a történelmi nevezetességű és örökbecsű festményben is megörökített hires tarokk-partiejében. Ez tévedés, mert a mi Beöthy Aldzsink csak elmaradhatatlan kibic volt; de mint ilyen ő teremtett SZivárványos hangulatot a kártya-asztal körül, melynél esténkint Magyarország akkor élő két legnagyobb embere: Tisza Kálmán és Jókai Mór ültek, a jó Nedeczky István és Sváb Károly társaságában, vidáman űzve a pagátot és el-elfogva nagy derültség közben a XXI-est.

Beöthy Aldzsi élceinek, jóizü adomáinak imitt-amott elhullajtott kalászaiból én egy egész csokorra valót tarlóztam össze. Ezek közül kiválogatom most a kevésbé

>WV\AiiW\A>VWVe^A^WWVVWWVV\/^AA^

Kísérnek, el nem haqynak..

Faluhagyta szavak s hűs verbena illat Kisérnek.

Kisérik léptem, amerre járok.

Mezők és Erdők integetnek.

Visszahúznak karok, csillagok, harmatok,

magastetejü kicsi ház,

és a régi láz.

mely az egekbe ragadott.

Visszahúznak és el nem hagynak, ha utam bár másfélé halad, tört hitek, uj csillagok — sápadt világok közt is megmaradnak.

BART ALIS JÁNOS.

Uj szavak hajnala

Minden szó fáklya-fény a sötétben, minden sor uj igazulás,

minden vers: uj, megteremtett világ.

merész, bátor, igaz,

nagy, szent Hang,

tiszta csúcs, fehér havas orom.

Az Isten zsámolyánál ültünk.

Keringtünk az örök Nap körül.

A fényben megfürödtünk.

Be ah, most sorsunk éjtszakája betellett nehéz, fojtó köd lázasan kavarog, füst és hamu befog,

a szó kialudt, a fénylő szó, a vers, a bátor szent vers meghalt.

S talán föl sem támad soha.

Vagy jön a Reggel? A nagy Hajnal már itt van? Világ-hajnal: uj szavak nagy hajnala?

Látom: már dereng a fekete égen.

BART ALIS JÁNOS.

ismerteket. A régi jó időkbe leendő elkalandozásunkkal talán sikerülni fog egy-két mosolyt varázsolni olvasóim gonddal teli arcára s ezzel én fejedelmileg leszek honorálva.

Beöthy Áldzsi és Móricz Pál.

A Tisza Kálmán udvarában testi terjedelmével is nagy térséget foglaló Móricz Pálról kevesen tudják, hogy valamikor s épen Beöthy Áldzsi főjegyzősége után Biharmegye főjegyzője lett.

A gratulálok közé Lép a mi Aldzsink s igy köszönti utódját: — Nu Pajám! Miránk is elmondhatja vármegyénk a költő szavaival:

„Múltadban nincs öröm,

Jövődben nincs remény!“

Gentry és a burgonya.

Külföldi útjáról hazatérő gentry gyerek dicsekedik egy megyegyülésen Beöthy Aldzsi előtt utazásaival.

— Hát aztán mit csináltál a külföldön öcsém?

— Hát biz én Aldzsi bátyám a tanulmányaimat bővitettem, az itthoni közjóiét előmozdítására.

— Biz azt jól tetted öcsém. Úgy is olyan már idehaza a családod, mint a burgonya.

— Mint a burgonya?

— Olyan biz az, ha mondom; mert a java a föld alatt van.

*

A halálra ítélt cigány.

1861-ben mint 22 éves ifjút választotta Biharmegye Beöthy Áldzsit a bihari szakasz élére szolgabiróvá. Váltig dohogott érte a második alispán, Komlóssy Tóni bátyánk, a későbbi árvaszéki elnök, mondván: nem való ily fontos állásra gyerek-ember, még valami nagy bolondságot csinál.

Vagy félévig szolgált már az ifjú szolgabiró, mikor összetalálkozik az öreg Komlóssyval Váradon s ennek kérdésére nagy bánattal arcán elpanaszolja, hogy szörnyű nagy baj esett vele, libalopásért felákasztatott egy cigányt; de előbb megeskettette az öreg urat, hogy e titkot gondosan megőrizi s nem adja tovább.

Természetesen, első dolga volt a jó öregnek elpanaszolni a szörnyű esetet Miskolczy Lajosnak, az első alispánnak.

Nosza lett erre nagy riadalom a megyeházán. Valamennyi lovas hajdút mozgósították a magáról megfeledkezett szolgabiró előkeritésére. De nem lelték azt sehol.

Délután már az egész város tudta a rémhirt. Este a kaszinóban is épen ezt tárgyalták, mikor belép a kaszinóba a bűnös szolgabiró.

Az első alispán azonnal karonfogja az ifjút; s bevezetvén a legbelsőbb szobába, rárivall: „Mit csináltál te szerencsétlen ember?“ — „Semmi különöset bátyám!“

— Hát a cigányt nem akasztattad fel?

— Eszem ágában sem volt; de kitől tetszett ezt hallani?

— Hát nem magad vallottad be Komlóssy Tóni- nak?

— Én mondtam; de csak titoktartását tettem próbára.

Megkönnyebbülve sóhajtott fel az alispán s aztán visszatérvén a társasághoz, nevetve mondta el az esetet a vén Komlóssynak, kihez Beöthy Áldzsi a kaszinó urai nak harsogó kacaja közt, neheztelve igy szólt;

— No kedves Tóni bátyám, esküdözhetik nekem égre-földre, sohsem bizok többet én magára — titkot.-»

A halálra szánt cigányok.

Ez is akasztással vegyes cigány-történet, a Beöthy Áldzsi szolgabirósága idejéből.

Nagy vadászat volt a nagymarjai pusztán nála. Már este összegyűlt az úri társaság. Szólt a cigánymuzsika. Bujdosott a pohár. De nézik az órát. Elkedvetlenednek. A legjobb cimbora, a sárréti járás főszolgabírója: Beöthy Andor sehogy sem akart megérkezni.

Vártak, vártak, de hiába vártak. S mikor a tizenegyet is elütötte az óra, busán ki is mondták:

— No most már igazán nem jön. De hogy is jönne órajárásnyiról, Gyürüszeg pusztáról ily koromsötétben, agyig érő sárban! Ej beh kár! Nélküle csonka az égés* mulatság.

— Hát pedig ne búsuljatok! szólt a házigazda. Fogadom az egy élő Istenre, hogy a főszolgabíró reggel 6 Órára itt lesz!

S azzal leült Íróasztalához s megírta a következő hivatalos jelentést:

Tekintetes Főszolgabíró Ur!

Hivatalos tisztemből kifolyólag már többizebn volt szomorú kötelességem jelenteni, hogy szolgabirói szaka-