Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-25 / 296. szám
XIV. ÉVF. 297. SZÁM. HűsemiSaife 17 Valaminek jönnie kell Irta: ZÁGONI ISTVÁN Immár a fejsze a fáknak gyökereire vettetett — harsog végig a téveteg világon az írásnak szava és hiszi az ember, hogy valami, omlik a fejünk felett, valami pusztul a lábunk alatt. Zuhanó esattanás hangja hallatszik tompán valahonnan messziről s recseg is a távolban valami, mintha az egyszer-volt, hol-nem-volt rengeteg erdőn tuli, kristálytisztára befagyott nagy tó jégtükre repedne a csattogó téli hidegben. Az emberi önbizalom rendült bele a válságba s a megrettent lelkek csak addig jutottak el, hogy valami, amiben bíztunk, nem volt jól s valami, amiben bízni szeretnénk, nincsen jól. Vannak, akik kezükbe veszik a történelmet, mint a szobrász az agyagot és uj Európát, uj világrendszert mintáznak, de életet lehelni bele nem tudnak. Alig van ember, aki ne hinne várható fordulatban, de a jóslatok sokaságában az ötletek egymást verik és rontják. A szegénység ragálya feltépte bilincseit, végigszáguldott a föld kerekségén, nem kíméli, de vadul megostromolja á krőzusi vagyonvárakat is. Zuhanva csattan a fejsze és emberemelte kőfalak omlanak össze. Amig kis népek és néptöredékek sodródtak a pusztulás örvényébe, elszigetelt nyomoruk jajszavaira siket volt a boldog világnak a füle, most tágulnak a dobhártyák és várakozások felé merednek a felnyíló szemek tekintetei. Minha ez a karácsony históriai nagy fejezetet zárna le s a szó belehat a lelkek mélyébe: — Immár a fejsze a fáknak gyökereire vettetett. A földgolyó testén betegen fekszik a vén Középeurópa, melynek jólétébe, vagy gyötrelmeibe a mi életsorsunk is beletartozik. A haladó emberiség ha megbotlik a maga útján s kitöri a lábát, a fájdalom nemcsak a lábé, hanem az egész szervezetnek meg kell éreznie. A kifinomodott civilizáció hajszálrúgós gépezetében az összekapcsolódások végeszakadatlansága veszi fel az emberi fájdalmakat s a kisebb gö- röngybebotlás is tüstént belenyilalik a niellbe, mely a szivet takarja. Ma, amikor órák alatt tarkanépü országok határai fölött repül át a motorzugató ember, a kiáltás nélkül kiejtett szó elektromos rezgéseit ugyanabban a pillanatban veszi fel a földgolyó másik oldalán a fül s a chicagói gabonatőzsde leütött árfolyampontja a bánsági buzakalász pénzértékét aeélhuron rángatja magával: a középeurópai betegségek lokalizálhatatlan szenvedéseit nincs erő és hatalom, amivel le lehetne a térképen kirajzolt vonalak szerint pányvázni. Nincsen semmi csodálni való abban, ha az érdektelenség látszatában élő távolink is törik a fejüket és gyógyító gondolatokat termelnek, késeket köszörülnek a középeurópai műtét számára. Az a történelmi ítélet, amely a volt ma- gyar-osztrák monarchiát szétdarabolta, az addigi kialakulást nem találta jónak s az azóta eltelt idő felemésztett minden gyógyitó irt s a tapasztalatok szerint valami akkor befejezetlenül maradt, ami az élet vérgeringései előtt nem nyitotta meg a szükséges alagutat, sőt felhalmozta a torlaszokat. Nem lábütés könnyebben elviselhető csonkasága sajog, hanem a vérkeritn gés torlódott zavarai növelik fejveszettség felé a pánikot. Vannak, akik két megbénított országnak, Magyarországnak és Ausztriának a gazdasági összekapcsolódásában keresik a mentséget, de ez a közös mankóra állitás nem mutatja a világ számára a biztos garanciát és csak igen ideiglenes megoldást igér, mert a német Ausztriának a nagy német gazdasági egység A mai ember, az európai ember lelke. Werfel a ma legmélyebb Írója. Legújabb nagyszerű müve: A nápolyi testvérek. Német nyelven 440 lei. Magyarul, csonkitatlanul, fehér papíron 400 oldalon, egészvászon kötésben 68 lei. Haimadik kötete ez az O. V. A. 12 kötetes sorozatának. Az első Ursula Parrott: Exfeleség, a második Móricz Zsigmond: Forr a bor. Kötetenként 68 lei. Lepagenál Kolozsvár, utánvéttel, vagy előrefizetve franco. Sorozatrendelőnek külön könyvajándók. Kérjen részletes prospektust Lepagetól, Kolozsvár. leié tolódását nem gátolja meg, logíonnebb ebbe az érdekkörbe rántaná magával a magyar területet is. Biztositó korrektivumként csapódott hozzá ehhez a gondolathoz harmadik országként Csehszlovákiá s ebben az összetételben már komoly tervet készülnek gyúrni belőle az indokoknak latolgatásával s komoly fórumok előtti forgatásával. Addig is, mig egyáltalában sor kerülhetne arra, hogy a mitiázásra kiszemelt tervbe megkísérelnék az életet belelehelni, két kérdés merül fel előttünk, a közeli szomszédságban kirekesztettek előtt. Vájjon milyen sors várna egy ilyen esetleges átalakulás után és következtében az erdélyi népek életére? S vájjon az osztrák németségnek a Németország* tói való erőszakos elékelésére leliet-e — ha nem is végleges — tartósan hosszú időre szándékolt európai átcsoportosítást úgy épiteni, hogy annak a biztonságáhpz ne férjen olyan kétség, amelynek az átütő ereje kiszámíthatatlan s amely minden pillanatban robbanható aknákat termel ki magából? & Kossuth Lajosnak a kérdései ezek. Nagyon csendes, nagyon megnyugodott időben, amikor az életegzisztenciák gyökerei mélyen beleerősödtek már abba a történelmi alapba, amit az erdélyiek számára a Magyar- országgal 67-ben valóságosan is keresztülvitt unió hozott, lia nem is éppen hordó tetejéről, de választási kortesbeszédben, Jókai Mór, a három- széki székelyek közé bedobott egy követ. Ilyefalván, ahol ő képviselő volt a 67 zászlója alatt, valamivel le akarta rontani a 48-nak magyarok leikéből kiirthatatlan népszerűségét és a tömeghangulat kormán yozhatóságán ak ismeretével sikerült a vidéki pártgyiilésen olyan sikert elérnie, aminek Ilire eljutott a turini nagy remetéhez. Talán Jókai Mór nem is sejthette ezt előre, de tény, hogy a hárómszéki vidéki pártgyülés hangulatába bedobott kő nagyon messzire repült s a magyar szabadság- vágy eszményi vezéreként hazavárt, de távoli remeteségében már öreg emberi életet élt Kossuth Lajosnak a fájdalmas érzékenységébe ütött bele. Levelet irt haza, a magyar néphez és a levél tele van bántódott keserűséggel azért, mert abban az ilye falvi / gyülekezetben nem akadt senki, aki azt mondta volna: bocsánat, mi székelyek vagyunk s, Kossuth Lajosról nem akarunk semmi rosszat hallani. Jókai azt az úgynevezett progretto-t gúnyolta ki, ami az akkori magyar közvélemény előtt tényleg teljesen érthetetlen is volt s ami 67-ben el is veszítette az aktualitását, még Kossuth Lajos előtt is. "Valahogyan igy szólhatott az ilyefalvi beszéd: — Nézzétek csak, Kossuth Lajos a progret- tojában azt kívánja, hogy a ti képviselőitek egyszer Bukarestben, máskor Zágrábban, aztán Budapesten gyűljenek össze. A nagy emberek életének ez az ilyefalvi kis epizódja tanulságos példa arra, hogy a választási kortesbeszédek tartalmát és mondatait mindig tanácsos megválogatni, mint ahogyan a relativitás elméletét sem lehet elintézni nép- gyülési határozatokkal. De ahogyan ma áll körülöttünk a világ s amennyi erőfeszítés kísérelte meg a közelmúlt hónapokban a szomszédos agrárállamok gazdasági érdekösszefüzését s amilyen tanácstalanul elnéz a háromszéki árpátéi’Â legjobb utoljára marad! .... és a csodás, kimeríthetetlen zsákból kiemelt négy uj, erős „VALVO“ csövet és a rádióba beit teszt ette. A Mikulás pajkosan örül, hogy m ly nagy tesz a meglepetés, ha holnap a rádió erősebben, szebben és jobban fog szólni ...... —1 i.i ■■ ... i.i-L. ^ ^ _ _________________ melő földek fölött a székely gazda, nem valószínű, hogy ugyanennek a mondatnak ma is ugyanaz a hatása lenne. Abból az egész progret- tóból egy igy kiszakított mondat ma az ellenkező hatást váltaná ki, vagy legalább is szegét ütne az erdélyi embernek a fejébe. Annyit minden esetre: mégis csak nagy gondolkozó volt Kossuth Lajos. * Azt a hajdani progrétto-vitát a régi magyar közvélemény előtt és számára egy felfedezés fejezte be. Erdélynek egy nem régen, tisztes öreg korban elhalt nagy szülötte, aki az erdélyi magyar sors aggodalmait vállalt nagy teherként cipelte igaz székely lelkén egész életén át, a jóindulat buzgóságával megtalálta azt a lapátnyi földet, amit befejező pontnak lehetett odahajitaui a progretto-ügy végére: adatot kapott arra, hogy a Kossuth Lajos gondolatkörében egyszer kiformálódott elképzelés voltaképpen bukaresti román diplomata ötletéből indult ki. A kegyelet tisztelete sem engedné meg, hogy ennek a kidőlt székely nagyságnak az adatát ellenőrző kutatás tárgyává tegyük, de tény az, hogy abban az időben senki sem ismerte jobban Európa e részének népviszonyait, mint Kossuth, aki rengeteg munkát, időt és elmélyedést fordított annak a kérdésnek tanulmányozására: kik, hogyan s milyen kilátások között élnek a Duna Szeretné, hogy jól kezdődjék az ujesztendő ?? Elérheti, ha Református Húrhoz Sorsjegyet vásárol!: Január 20.-án sorsolják ki az egy milliós főnyereményt Hl Ezenkívül ötvenezer, húszezer, tízezer, ötezer, háromezer, stb. lei névértékű kisebb nyeremények összesen 630.000 lei értékben, - A nyereményeket a Református Egyházkerület pénztára készpénzben fizeti ki. - Sorsjegyek kaphatók a megbízottaknál, postán megrendelhetők a Református Kórház Sorsjáték központi Irodájától Cluj-Kolozsvár, Str. Bratianuöl. Egy sorsjegy ára 1001.
