Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-25 / 296. szám
XIV. îWF. 297. szám. Melléklet a Keleti Újság 1931. ét. Karácsonyi szama hoz. i;-s Tizennégy éven keresztül Dickens minden karácsonyra irt egy-egy bűbájos Shristmas Carolt, a jó emberek boldogságáról, a családi tűzhelyről, amelynek melegénél megnyilik az emberek szive, a békességről, amelyet az angyalok hirdettek a földön... és Carlyle nemzeti jótéteménynek nevezte az évről-évre felbuggvanó optimizmusnak ezt a dickensi forrását. Milyen jó volna, ha a magyar optimizmusnak is volna egy ily forrása, amelyből ünnepnapokon teleihatnánk magunkat életkedvvel és reménykedéssel. Milyen jó volna, ha a magyaroknak is volna egy Dickensük, aki a siralom völgyében ténfergő népet néha felvezetné fehér, tiszta magaslatokra, ahonnan előre és vissza szélesen terülő perspektívákban látná meg a múltat és jövőt. Már majdnem megfulladunk a völgyben, ahová az utolsó évek fúriái kergettek bennünket. Bolyongunk a völgyben, a verejték, a munka, a bánat és a siralom völgyében. Körbe- körbe járunk és űzzük, hajtjuk magunk előtt a hétköznapokat; szeretnénk az órák, napok, esztendők folyását, a csillagok járását és az idő múlását megszorítani, hogy minél előbb elmúljon ez a purgatóriumi korszak. Az életünk felét elkívánjuk az idő siettetésében. Csak romboltunk és egy év alatt többet lehet rombolni, mint amennyit évszázadok folyamán alkotni tud az emberi kéz és emberi agy velő. És most egyetlen vigaszunk, örömünk a munka narkotikuma. És hajszoljuk a hétköznapokat és félünk az ünnepnapoktól, amelyek alatt akarva, nem akarva végig kell gondolnunk siralmas állapotainkat. Mi magyarok mindabból a rosszból, amelyek a müveit emberiség életét szinte elviselhetetlenné teszik, kétszeresen vesszük ki a részünket. Nekünk két tragédiánk van. Az egyik az egyetemes emberiség tragédiája, az arany túltengő hatalmában, a gazdasági világválságban, a munkanélküliségben, a termelés és fogyasztás anarchiájában, a népek féltékenységében, a kapitalista anarchiájában, a fegyverkezésben és a nyomorúságban, a másik a mi külön magyar tragédiánk, a megcsonkitottságban, az életképtelenségben és a megalázottságban. A háborús esztendők óta még ilyen rossz karácsonyunk nem volt. Nálunk nincs vége a háborúnak. A létért való küzdelem roppant szenvedései között életerőnk napról-napra fogy és tehetetlenül vergődünk a mi gazdasági hadszínterünk lövészárkaiban. És sehol sem látjuk a harc végét. Ilyenkor kétszeresen áldás minden ünnepnap, amely visszatereli az embert a saját családi életének intim fészkébe. A karácsony a család ünnepe. A gyermek ünnepe, aki az életet, a jövőt, a megújhodást és az optimizmust jelenti. Kétezer esztendővel ezelőtt, egy bethle- hemi barlangban, amelyet jászolnak vagy istállónak is neveztek, valamiféle karavánszerály- kan, amely a világ legnyomoruságosabb helye volt, állatok menedékhelye, egy isteni gyermek született, aki egyéniségével és működésével átalakította a világ képét. Az a világ pedig nagyon hasonlított a mai világhoz. A régi római birodalom akkor állott dicsősége és hatalma csúcspontján, valóságos egy akol volt ez a föld egyetlen pásztorral, akit római császárnak hivtak. A birodalom Londontól kezdve majdnem Kináig és a Dunától a Szaharáig egyetlen hatalmas kézben, néhány tucat Karácsonyi ének Irta : Surányi Miklós szédületesen gazdag kapitalista üzemében megváltoztathatatlannak és örökéletiinek látszott. Katonák és mérnökök járták széltében-hosszá- ban az akkor ismert földet és civilizálták azt. A rómaiak nyelvét mindenhol megértették és a rómaiak pénzét a császár arcképével együtt mindenütt tisztelték. A császár majdnem mindent megvalósított, amit a XX. század meg akar valósítani: világ valutát, szabadkereskedelmet, termelési diktatúrát, nemzetközi nyelvet, nemzetközi kultúrát, még népszövetséget is. A közlekedésügy, a hirszolgálat, a katonai hadműveletek és a pénzügyi spekuláció organizációja az akkori igényekhez képest éppen olyan tökéletes volt, mint most. Milliós városok, milliós tömegek, nagyszerű római jog, az alkotmányos élet látszatai, akárcsak ma. A politikai élet, bár egy túlságosan központositó hatalom alatt, rendkívüli módon kifinomult. Politikai hatalom soha néni létesített olyan hatalmas müvet, mint a római birodalom. Ez a pusztán anyagi és közigazgatási egység, az ismert világ Ádáz szerelem Ős civakodásunk mikor zárul egyszer? önmagadnál, lelkem, sohasem melegszel? Pedig már jó yólna, kint a szél gárázda: húzódjunk a csendes duruzsoló házba. Távol tüzek jobban miért hitegetnek? Csodák mért vagyunk csak másnak, idegennek? Szegény beteg hajsza, szegény árva voltunk, a nagy sietésben célon tulloholtunk. Balga bolond szemünk félre mért kacsintgat, mikor, jaj, szeretjük tépett sorsainkat? Könnyes haragunkban poklokig viharzunk; hova lesz rajongó szelid gyermekareunk? Ős civakodásunk mikor zárul egyszer? v Önmagadnál, lelkem, 7 sohasem melegszel?... Mióta a világ, nem kínlódott ember ilyen ágas-bogos ádáz szerelemmel...! BARI) OSZKÁR. rmily állást na családos,, garanciaképes fiatalember. Érettségizett, sok éves könyvelői, raktárnoki, stb. gyakorlattal. — Cim a kiadóban. 'majdnem összes népeinek ez az egybeolvadása, óriási munka gyümölcse. A győzelemnek és a hódításnak, a telepítésnek és az egységesités- ] nek, a halogatásnak és a mérésnek, a győzelem előkészítésének és a számitó elnézésnek rendkívüli mesterségére vall ez az eredmény. Éppen úgy, mint ma. A római polgár büszke az ő szabadságára. És majdnem mindenki római polgár. Papiroson majdnem mindenki szabad. Éppen úgy, mint ma. De a világon néhány légió és néhány tucat földbirtokos és tőkepénzes uralkodik. A milliónyi tömegek nyomorultul ténfe- regnek a római birodalom metropolisaiban, az utcákon, tömeglakásokban, barakkokban, am- phiteatrumok és cirkuszok körül és azt kiabálják: pauem et circenses! Éppen, mint ma. És ez a kívül arannyal bemázolt, roppant terjedelmű és fényben úszó birodalom belül rothadt és sötét kloakákkal van alápincézve. Ennek az óriási szörnyetegnek nincs lelke, nincs lelkiismerete, nincs hite a maga életképességében ás létjogosultságában. Nagyszakállu filozófusok, szemfényvesztők, csodadoktorok és rajongók megmételyezték ezt a lelket és képtelenné tették minden jóravaló cselekedetre. Éppen, mint ma. A római birodalom leigázta az akkor ismert földkerekség majdnem minden népét. De ne gondolja ám valaki, hogy rabszolgává tette őket, hogy elvette tőlük nyelvüket és vallásukat, hogy korlátozta nemzeti szokásaik fenntartását. A világért sem. A római birodalom nem volt ilyen őszintén zsarnok és barbár. A római császárok semmit sem kívántak a meghódított népektől, csak pénzt. Adót. Kölcsönöket adtak nekik és rengeteg kamatot szedtek. Mindent meghagytak nekik, csak a darab kenyeret vették ki a szájukból. Éppen, mint ma. Kétezer esztendővel ezelőtt a római jog, ma a valutapolitika, a hitelpolitika és a vámpolitika veszi ki a kis népek szájából a kenyeret. Barbárságról, zsarnokságról szó sincs és mégis rabszolgaságba!) sínylődik a világ négyötöd része. Ilyen karácsonyunk van ma s ez a karácsony nagyon hasonlít ahhoz a decemberi éjszakához, amikor egy fiatal szűz Betlehem kapui előtt, valamelyik karavánszerályban, a mészkő- begyek lejtőjén megszülte a világ megváltóját. A legelőkelőbb római szellemeknek sejtelmük sem volt erről az eseményről. Az akkori idők nagy gondolkodói kétségbe voltak esve a világ rendje fölött. A sztoikusok az emberhez legméltóbb cselekedetnek, a legfenségesebb bölcsességnek az öngyilkosságot tartották. Uj vaskorszakot jósoltak. Herakles korszakát. Általános forradalmat, ököljogot, világ végét, az emberiség végpusztulását. És jött utána a keresztény korszak, busz évszázad ragyogó munkája. Most, karácsony estéjén eszünkbe jut, hogy az emberiség nem tud öngyilkos lenni. Nem szabad kétségbeesni. Ha a római birodalom romjain uj Európa született, akkor a mai válságból is van kivezető ut. Van megváltás. Ez a földi élet nem pokol, csak purgatórium. Ameddig karácsony estéjén összebújik a család és karácsonyfát gyújt a gyermekeknek, addig nem szabad kétségbeesni. Uj élet, uj emberek uj világot fognak teremteni a régi romok fölött. Nem Rogerius kanonok siralmas verseit, hanem Dickens karácsonyi énekét mondjuk el Krisztus születése napján. 35 év es gyakorlat Legjobb gallér az iUMO ■nál készül. — Alapítva: 1896. *
