Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-25 / 296. szám
8 XIV. ÉVF. 296. SZÁM. Elkeseredett, hangn karácsonyi levél áss erdélyi nyugdíjasok nyomoráról Á nyugdijegySet aldnoke szerint a luxusautók s más költségek leépítésével segíthettek volna a nyugdíjasokon (Kolozsvár, december 24.) Többszöri kormánynyilatkozat hangzott el, hogy karácsony előtt nemcsak a tisztviselőket, hanem a nyugdíjasokat is kifizetik. A nyilatkozatok azonban nem váltak valóra, csak hitegették vele a kétségbeesés, éhség szélén álló nyugdíjasokat. A Keleti Újság a nyugdíjasok érdekében többször felszólalt, a legélesebb hangon kérte a nyugdíj illetmények gyors és azonnali kifizeté sét, de cikkeink és felszólalásaink is illetékeseknél süket fülekre találtak. Most egy levél érkezett hozzánk, amelyet a kolozsvári nyug- dijegyesület alelnöke irt alá. Megható és egyben megdöbbentő ez a levél, amely teljes sötétségében tárje fel a nyugdíjasok nyomorát, íme a levél, amely beszél önmaga helyett: ,.A kereszténység legmeghatóbb ünnepén, a szent karácsony napján, Krisztus példáját követve, arra kellene törekedni, hogy az egész földön és így nálunk is a szeretet, megértés, bé kesség és remény foglaljon és találjon helyet minden család szivében. Ehelyett, sajnos, azt találjuk, hogy különösen azoknak a szivéből, akik az országnak a sorsát intézik, teljesen kiveszett embertársainak szenvedései ránti érzék, sőt a józan Ítélőképesség is, mert máskép megmagyarázhatatlan, hogy Kolozsváron a nyugdíjasok, tehát egy intellektuális osztály idősebbjei, teljesen magukra vannak hagyatva. Nemcsak a nyugdíjasok, hanem azoknak az özvegyei és árvái a hideg és éhség karmai közt szenvednek, mert hónapok óta nem kapják pontosan a járandóságaikat. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni azt. hogy a nyugdíjasok nem alamizsnát kérnek, hanem az általuk befizetett tőkék gyümölcseit s veiük szemben még azt az érvet sem lehet használni, amit az aktiv tisztviselőkkel szemben alkalmaznak, hogy nem lévén bevétel, nincs fizetés. Elszomorító tény, hogy jogainkat semmibe sem veszik, szavunkat meg nem hallgatják, az illetékesek szemrebbenés nélkül elnézik, hogy a mostani kormány lábbal tiporja az egész mii- vdlt világ által gyakorolt, sőt még a vadtör* zsek előtt is tiszteletben tartott törvényt, amely azt mondja: „tiszteld az öregeket és istápold a támasz nélkül maradt özvegyeket és azok árváit!“ És mégis, fájdalom, itt Erdélyben, a beesnie tesség türehuessége megszentelt földjén, egy mü veit társadalmi osztály öregeit, valamint özvegyeit és árváit a nyomor és a megaláztatás leg- kétsógbeejtőbb mélységeibe taszitották. Bizonyos az, hogyha az erdélyi román képviselők s elsősorban az erdélyi miniszter a nyugdíjasok ügyéből becsületbeli kérdést csináltak volna, akkor nem állanánk ott, ahol ma vagyunk. Jogosan várhattuk volna az erdélyi minisztertől, hogyha már a nyugdíjalapot illetékesek más célra fordították és az állam bevételei nem elegendők a nyugdíjasok kifizetésére, altkor a luxusautók és azok költségeinek a leépítésével segítettek volna a nyugdíjasokon. Erdély minisztere miért nem követelte a kormány többi tagjaitól, hogy az összes városi és állami autókat és egyéb luxus jármüveket, ezúttal nem is beszélve más felesleges kiadásokról, — szüntessék bo és azok fenntartási költségeit fordítsák az erdélyi nyomorgó nyug díjasok kifizetésére. Az erdélyi miniszternek eszébe juthatott volna, hogy a mi Megváltó Krisztusunk is gyalog járt és csak egyetlen egy esetben ült szamár háton, tehát a mi hivatalnokaink is nyugodtan járhatnának gyalog, mert a nyugdíjasok ezrei éheznek és megfagynak. Csodálkozunk dr. Haţieganu Emil, volt miniszteren is, aki a mi osztályunkból való és a mi támogatásunkkal emelkedett fel a magasba, hogy sem mint volt miniszter, sem mint ellenzéki vezér tudtunkkai soha fel nem emelte a szavát a nyugdíjasok érdekében. Mindazoknak, akik a hatalom polcán ülnek és ültek egyaránt és összesen kívánok a miénkhez hasonló boldog karácsonyi ünnepeket most és mindörökké ámen. Dr. Pocol Viktor, a kolozsvári nyugdijegyesülei alelnöke. AZ UTOLSÓ FÉLÉV IRODALMA. Sárközi György: Egy ember élete és egy nép Mint oldott kéve: élete, regény és történelem egyszerre. Hőse báró Mednyánszky Cézár fiatal arisztokrata pap. Idő: 1848, majd az emigráció, a régi Párizs, Ausztrália aranyásó korszaka. Három kötet 650 oldal, '401 lej Lepagenál, Kolozsvár, utánvéttel franco. Wassermann: A Mauritius-ügy folytatása. Etzel Andergast: A mai ifjúság regénye és az orvosi pálya regénye. Olyan mély és átfogó, hogy cime az lehetett volna: Európa 1931-ben. Hatalmas regény, két kötet, 710 oldal, 231 lej, Lepagenál, Kolozsvár, utánvéttel franco. Kassák Lajos: Hatalmas tehetségű. Megnőttek és elindultak, magyar munkásiró megdöbbentően realisztikus proletár regénye. 340 oldal. Fűzve 153 lej, kötve 221 lej, Lepagenál, Kolozsvár. Zsolt Béla: Eleven, érdekes korregény a mai Bellegarde, társadalomról. Éles jellemrajzok, elragodó stilus. Fűzve 129 lej, kötve 183 lej, Lepagenál, Kolozsvár. Háborús Michael: A Hohenzollern sáncot Regények: tartani kell. 264 oldal. Fűzve .119 lej, kötve 187 lej, diszk. 250 lej. Dorgelfes: Fakeresztek 310 oldal. Fűzve 132 lej, kötve 200 lej, diszk. 250 lej. Salsa: Lövészárok. Két kötet. 515 oldal. Fűzve 197 lej, kötve 265 lej, diszk. 450 lej. Dell: „A sas útja“ szerzőjének remek Az igazi férfi, regénye egy pompás versenyparipáról. 352 oldal. Fűzve 98 lei. Károlyi: Az ötéves terv. Az orosz szovjet ötéves gazdasági terve megfelelő magyarázatokkal és kritikával 99 lej. A többi újdonságokról kérjen részletes prospektust, Lepagetól, Kolozsvár. A felsoroltakat utánvéttel franco küldi Lepage. Akinek a gyomra fáj, vagy bélmükődése v megrekedt, vagy gyomorégése van, az igyon természetes Bitesádi visat Számos egyetemi tanár által ajánlva. MINDENÜTT KAPHATÓ. A tűzoltó Irta: Török Sándor. Az ember szó nélkül elindult felfelé. — Megálljon, hé?! Megállt. — Nekem mondta, hogy hé?! — Úgy vélekszek — mondta a tűzoltó s körülnézett, — hogy csak ketten vagyunk erre- iéié . — Én nem vagyok magának hé! Érti? Eh... — Dehogynem — fűzte a szót a tűzoltó — dehogynem hé. Még a bénél is kevesebb maga, tudja-e! Hitvány ember az, aki családot tönkre akar tenni. Aki azt akarja, hogy az én feleségem özvegy legyen s a gyerekeim bitangság- ban nevelődjenek apa nélkül. Hitvány ember rz, tudja meg. ( — Menjen vissza! ;— Nem lehet. Nekem le kell vinni magát. Azért fizetnek, hogy ami parancs, az meglegyen. — Mennyit fizetnek? — Száznegyven pengőt hónapjára. Az ember azt nézte, vájjon nem tréfál a másik: — Száznegyven pengőt? Abból él hetedmagával. — Abból. De ha innen lebueskázok, akkor már nem fogok abból élni. Nem, nem, de nem ám — ingatja a fejét szomorúan. Akkor majd szépen elbúcsúztál a főparancsnok ur s beírják a könyvembe, hogy a kötelességemet teljesítettem, aztán megvan. Dehát ezt az ur nem akarja, igaz-e. Na, gyerünk — s feljebb lépett, már elérte a lábát s mellécsusztatta a kezét — látta, hogy az nem mozdul s reá kérdezett. — Hát az ur micsoda, ha szabadna érdeklődnöm? — Üzletember vagyok. — Aha... aztán... — Tönkrementem. — Felesége van? \ — Van. * j — Gyerek. j — Egy. Fiú. — Na, szegények... ingatta a fejét a tűzoltó — legalább irt nekik. — Nem... — Ejnye, ejnye. Csúnya meglepetés! — Mit mond? — Csak mondom. Két özvegy lesz s hét árva. Mind maga csinálja. Lelkire veszi? — Kicsit hallgattak. — Na, mondta aztán I a tűzoltó — induljunk visszafelé — s megfog- l ta a lábát. — Ne nyúljon hozzám, ne nyúljon hozzám, mert istenemre...! — Ha van szive hozzá! — s felnézett rá, egyenesen a szemibe. — Ha elbirja a lelke! Hat gyerek apját. • Ha meri az Istentől, hát csinálja. Rúgjon, na. Ugorjon rám. Próbálja meg. Hadd essünk le mind a ketten. Na! Majd nem tudom, mit mond az özvegye otthon a gyerekinek. Hogy milyen apja volt neki, a szegénynek. Hogy egy hatgyermekes családapát pusztított el, hajja-e! Az ember csak állott. — Na, — mondta aztán rekedten, menjünk... de. De aztán odalent... — Semmi — mondta a tűzoltó járatosán - csak éppen a rendőrtiszt felírja a nevit. Az ujj ságba sem kerül bele, ha nem akarja. Na, hadd menjünk — elindultak. A tűzoltó fogta a lábát j s úgy lépegettek lefelé. I — Hozza — zúgták lennt. i — De milyen szép nyugodtan ballagnak, í — Sport az egész. I Lent körülvették a mentők s rendőrök, au- I tóba tuszkolták. Még megállóit a lépcsőn s * visszaszólt a tűzoltónak: — Hogy hívják magát? — Engem Cserep'és-Nagy Mihálynak. l — Hát mondja meg aztán... otthon a gyere- I keknek... meg az asszonynak... — s egészen elér- : zékenykedett, hogy a földet a lába alatt érezte... mondja... mondja meg nekik... — Nincsen énnekem se asszonyom, se gyerekem! — s megpenderitette a kicsi fekete ba- juszkáját a tűzoltó. — Legényember vagyok én. — Mi? Dehiszen... dehiszen... — Hát csak nem állok le magával verekedni odafent. Tán ésszel él az ember, vagy mi a fene! Az ember — noha elég kövérkés volt —• gyorsan haladt felfelé s mikor a középső, összefutó négyes oszlophoz ért, megállóit egy pillanatra és lenézett a tömegre. Egészen egykedvűen. Félkézzel fogódzott, de a lábát megvetette jól a vaspálcikákon s lenézett. Lentről már nem igen lehetett látni az arcát. —- Pihen — mondta valaki s uéhányan nevettek, de össze is kapták az arcukat, mert mégsem illik. Egy ur szakértelemmel mondta: — Nem fog egyenesen a vizbe esni. Akkoráit csak gyakorlott ugró tud ugrani nekifutás nélkül. A pillérre esik és onnan fog lezuhanni a vizbe. — Nem valószinü — nyilatkozott bele egy hordár féle, mert legalább harminc méter fentiről a pillérig. Ha csak egy kicsit svungot vesz, elhagyja a pillért és egyenesen a vizbe esik. ívbe repül majd bele. Abbamaradt a vita, mert a tűzoltók érkeztek nagy szirénabugással, meg a mentők s a rendőrök hátraszoritották a népet. Az öngyilkosjelölt most nekirugaszkodott megint s mire a tűzoltók lent elkészültek, már majdnem a tetejin volt a hídnak. A zászlótartó rúd felett mégegyszer megállóit. A tűzoltók gyorsan és pontosan dolgoztak, pillanatokkal a tt ugrott fel a tolólétra — a zászlótartóig ért éppen — apró vezényszavak pattogtak, — a közönségnek igen tetszett — s egy kis virgonc forma ember lépett ki a sorból, de keménykötésü, vállán megigazította a kötelet s nekivágott a, létrának. — Leüti — mondta egy naccsága, aki piacról jött. — Jézusmáriám, két halál lesz egy helyett, leüti az. — Nem ártana, ha nehány ember utána nézna,
