Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-25 / 296. szám

XIV. ÉVF. 236. 3£ĂM. MjZXSfffWf&jfC 5

Frimont János, a lotharin

lett olasz herceg, osztrák g.. ót, lovas- tábornok és újpalotai magyar

Irta: BIT A Y ÁRPÁD

1SS.4. májusában magyar huszárok oltalma és kísérete alatt tért vissza Franciaországból Kómába Napoleon fogságából, VII. Piusz pápa. 1821. tavaszán ugyanezek a huszárok verik le a nápolyi forradalmat s hat évig maradnak e szép olasz földön, ahol, mint a régi római légionáriusok, a harc zaj elültével, épitő, békés munkát folytatnak A Vezúv 1822-iki nagy kitérése után — amelyről három magyar leírás is maradt ránk, Pompeii és Salermo közt ők álli- tották helyre az utakat s ők fejezték be a (Murat megkezdte) szép Strada Nuova di Posi- líppo-t. Róma és Nápoly közt ők vigyáztak a közlekedés biztonsága felett. 1825-ben örömmel jegyezte fel egy arra utazó magyar, hogy arra éjjel a „nápolyi hadat lecsepüzött magyarságnak“, a seregevei találkozott, akik „az éjhez illő méltóságos csendességgel beszélik a hét mogu- rok nyelvét. Ezektől a huszároktól tanult meg magyarul a hires Mezzoíanti biboros is „igazi debreceni zsiros kiejtéssel, amint azt Pulszky F. feljegyzéseiből tudjuk. A Nápoly vidékén állomásozó magyar csapatok egyik mérnökkari kapitánya, a dévai születésű Góró Lajos (1786— 1843) irta s adta ki Bécsben (1825) az első nagyszabású monográfiát Pompeii-ről. Góró kapitány német nyelvén adta ki nagy müvét, hogy az egész tudományos világ használhassa („Wanderungen durch Pompeii“). A nagyon diszes kiállítású, nagy folio alakú, finom metszetekkel, tervrajzokkal és kőnyomása képekkel ékes könyv ma is forrás értékű. A magyar szellemi élet akkori vezére, Kazinczy F. nagy szeretettel és lelkesedéssel irt róla. A megszálló csapatok parancsnoka, Frimont János huszártábornok nemcsak szivesen segítette Górót nagy munkájában, hanem a Pompeii-ben feltárt sok értékes régiségből egy csomót magyar birtoka ra, a Nagyvárad mellett fekvő Uj-Palota községbe is vitetett. A magyarsággal, a magyar huszársággal annyira összenőtt Frimont táboriam épen 100 évvel ezelőtt, 1831 karácsonykor hunyt el Bécsben s kívánsága szerint az újpalotai birtokán emelt gyönyörű templom kriptájában temették el.

Ismeretes dolog, hogy a XVI. sz. óta, amióta a Habsburgok seregeiben vitézkedő magyar huszárokat Európaszerte megismertéli, amióta a pécsi származású Lucza nevű magyar huszár elfogta a szász választó-fejedelmet, V. Károly ellenfelét a schmalkaldeni háborúban (1547), a külföld is magyar mintára igyekezett könnyű lovasságot szervezni. A XVIII. sz. első felében a francia s a porosz huszárságot magyar huszártisztek szervezték meg. Amott if j. Bercsényi Miklós (II. Rákóczy F. hasonlónevü vezérének a fia), emitt egy Gyarmathy nevű, debrecenvidéki huszárezredes. Nagy Frigyes hires huszártá- bornokának, Ziethen-nek is egy Baranyai nevű

He W Könnyelmű! Bútort esy életre vásárol !i!

Mielőtt vételre határozná el magát, okvetlenül keresse fel

SZÉKELY és RÉTI

BÚTORGYÁR RT.

GAZDAG BUTORTERMEIT, TARGU-MUREŞ, BRASSÓ, BUKARESTBEN.

ELSŐRANGÚ KIVITEL ! LESZÁLLÍTOTT ÁRAK !

magyar huszártiszt volt a mestere, akinek nevét Ziethen berlini szobrára is rávésték. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy a francia és a német huszár terminológiában magyar eredetű szavak találhatók (pld. sontache-sujtás stb.) A perzsa lovasságot a mult század derekán Kara- csay magyar huszárezredes szervezte meg.

Ezekért az idegenbe szakadt jeles magyar huszárokért mintegy, cserébe kaptuk Frimont Jánost, a lotharingiai francia születésű huszártábornokot. Születése és halála éve pontosan azonos a Kazinczyéval, csak a hónapokban van eltérés. Frimont 1759. jan. 3-án született és 1831. dec. 26-án hunyt el. Szülőfaluja (Finstingen) a Metz és Strassburg közé képzelt egyenes vonalnak a közepe tájára esik. 17 éves korában mint közlegény lépett be a Habsburgok 8. sz. (akkor Wurmserről elnevezett) huszárezredébe s hamarosan tiszti rangot szerzett vitézségével, akárcsak magyar kor és pályatársa, Simonyi .József. A Habsburgok seregében az összes frontokon kitüntette magát. 1797-ben a Mária Terézia-rend lovagja lett. A hosszú francia háborúkat megszakító béke pár évét Debrecenben és Kőszegen élte le.

Mikor 1821-ben, a leibachi kongresszus megbízásából Metternich sereget küldött a nápolyi forradalmárok ellen, amint már elől említettem, huszárok, a Frimont huszárjai fojtották el mindjárt az első nagy csatában, a szabin hegyek közt, a lázadást. A hálás nápolyi királyi antro- doccoi herceggé tette s 200.000 aranyforinttal jutalmazta meg ezért Frimont tábornokot. Később osztrák gróf és magyar indigena lett s a Nagyvárad közelében kapott területen egy egészen uj községet alapitott. Ez a község a mai Uj-Palota, ez elpusztult Czibak-birtokkal, Palo- lotával szemben. Beiktatásán a debreceni diákok is ünnepelték, Pongrácz Mihály várad i premontrei tanár is versben magasztalta (1828.) A község uccái keresztalakban metszik egymást s a metszési ponton áll a gyönyörű templom, amelyet Frimont a pádovai Szent Antal templom mintájára építtetett s amelynek kriptájában ő maga is nyugszik. A templom felszerelése is páratlanul gazdag. A gyönyörű aduit ámpolnák stb. tárgyak és edények igazi műtárgyak. Jellemző, hogy mindenből két darabot adott a bőkezű alapitó, egyet a hétköznapi s egyet az ünnepi használatra. Egyik oltárszön yeget Katalin Vilma kurlandi hercegnő hímezte sajátkezüleg. Több szent edényt Wallmoden Lajos lovassági tábornok (a szabin hegyekben 1821 tavaszán vívott ütközet vezére) és Fölseisz József olmüezi várparancsnok, altábornagy ajándékozott, De Frimont kisebb rangú tisztjei is mind hozzájárultak valamivel a szép felszereléshez. Uj-Palo- ta német földről hozott kath. lakói szeretettel gondolhatnak a nagy alapitóra, halála százéves fordulóján.

hogy nem történt-e valami baja.

— Kerestem embereket, —- felelte az asz- szony, — de ilyen időben nem akar senki a havasok közé felmenni... Jaj szegény uram! — siratta zokogva.

Hiszen nagy kedvem nekem se volt, tiszta istenkisértés most nekivágni az erdőnek, de a lelkiismeretem nem hagyott nyugodni, felelősnek éreztem magamat is. Kissé bántam, hogy a feleségem sem igyekszik lebeszélni, de a fehérnép szereti az ilyen romantikus hősiességet Reszket belül a félelemtől, de a szemei lángolnak, hogy az ő férje legyőz ezer veszedelmet. Kétségbeesik akkor is, ha elmegyek és kétségbeesik akkor is, ha nem megyek. Megnyugtatom, hogy nem nagy dolog az egész, szép világos este van, az erdőköt úgy ismerem, mint a tenyeremet, fegyveresen megyünk és lóháton.

Nagy üygyel-bajjal sikerül is összeszedni az embereket. Fejszéket, pokrócokat, köteleket pakolunk fel, egy kis jó szüvóriumot, szurokfáklyákat és meleg báránybőr bekecsekbe öltözve nekivágunk az útnak. Három vaddisznóra. idomított kuvaszkutya kínlódik mellettünk a hót A hideg úgy vágja az arcot, hogy reped meg bele, s a fehér halott világ fölött néma csend dermedezik. A lovak haragosan horkantanak, farkuk, sörényük, minden szőrszáluk zörgő jég csak. Egy szót nem tudunk beszélni, mert fagy meg a tüdőnk a betóduló vastag hidegtől. Szerencsére viharra nincs kilátás, s az erdőben elviselhetőbb a hideg. Különös szépségtől még igy sem bírok szabadulni s azt mondom a mellettem kocogó Páldeák Mihájnak.

— Gyönyörű ez az erdő.

— Elég gyönyörű — rnongya vissza Miháj. — Vinné el az ördög magával együtt!

— Jó lesz ha sietünk — tanácsolja Vizi András — mert ha köd talál lenni — itt pusztulunk mind ahányan vagyunk.

Idegesen forgatom a fejemet s félig lefagyott szemekkel nézem a hóba merült bokrok alját, hogy nem ólálkodik-e vadállat mögöttünk, de Miháj bá megnyugtat:

— Azok nem koslatnak ilyen időben, azoknak több eszök van, mint nekünk.

Valahogy átvergődünk a hágón, beereszkedünk üggyel-bajjal a patakmedrekbe, magunk mögött hagyunk néhány istenkisértö szakadékot s már izzadunk, mikor végre a vágtér széléig eljutunk. A kutyákat hiába biztatjuk, hogy „keresd!“; csapott farokkal, lüktető hor- passzal dideregnek a fehér szoborrá zuzmará- sodott lovak lábánál.

Már nem kell sokáig mennünk. Egymásra döntött hatalmas fák mutatják, hogy hol dolgozott Bódi Dénes. A lankában kalyibát is eszkábált magának, ember magasságig befonta ágvesszővel s csak a tetején hagyott lyukat a füstnek. A hó a réseket betemette, keményen összefagyott az egész, a teteje fekete a füsttől. Vizi András már messziről elkiáltja:

— Hahó Bódi Dénes! Hol a francba vagy?

Senki sem felel. Nincs egyetlen élő az erdőben. Veszedelmet sejtve sietünk a kalyibához és egy rósz, tűz égette, avas juhászbunda I alatt félholtan megtaláljuk a favágót. A tüz- • helye fekete, öt magát láz emészti, de kezei, lábai lefagytak. Pálinkát erőltetünk bele és tüzet gerjesztünk a kalyibában. Valahogy életre kapjuk a dermedt embert. Él, de nem tud magáról.

— Most mitcsináljunk? — kérdezi Vizi András.

— Ennek es jobb volna, ha bévetnők a szakadékba, hogy ne kínlódjék tovább.

— Fogja be a száját — ripakodom rá, da magam is tehetetlenül nézem a szerencsétlen embert.

— Igyekezzünk — tanácsolja Vizi András — mert ha a reggeli hideg' itt éri, egészen csonttá fagy. Ennek nincs már meleg vére, hogy ellenálljon neki.

Még egyszer alaposan ledörzsöljük, pokrócokba csavargatjuk és két ló között sietve útnak indítjuk.

Pitymallik már mire hazaérünk vele. Magunk is félfagyottan kerülünk le a lóról. Alig várom, hogy ágyba kerüljek és huszonnégy- órás vad, magán kívüli álom vesz erőt rajtam. Mikor felébredek, az asszony büszkén tréfálj

— No maga is jól átaludta az ünnepeket,

— Mi van Bódival — érdeklődöm.

— Él, de azt hiszik, menthetetlen. Még mindig nem tért magához.

Estefelé átmegyek a szerencsétlen emberékhez.

Éppen akkor lépem be, mikor az asszony a karácsonyfán a gyergyákat gyújtogatja s a két kicsi gyermek reszketve áil körülötte.

— Te mit csinálsz Zsuzsika — kérdezem meglepődve, de a férfi felel az ágyból nehezei zihálva.

— Szent karácsonyeste van tekéntetes ur, meggvutsunk a gyertyákat, hogy a gyermekeknek legyen öröme ... Én igaz meghalok, dte nekik legyen öröme.

Mindez pár esztendővel ezelőtt történt, de azóta ezt az eseményt vgy örökítették meg a

faluban, hogy időt szamitanak tőle.

Pál diák Miháj azonban megelőz a fele- í „Ez akkor volt, mikor Bódi András kará- letbe«. .... IgÁÁSíM csonyt tartott a gyermekeinek.“