Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-25 / 296. szám

Clüj-Kolozavár, 1931 december 25 Péntek KLOFIZRTB8 WSUfOiOON: I ívre 1200 le], félévre CM lej, aajfyed érre 300 lej, esr kftn 109 üej. Karácsonyi szám ára 8 lej. ORSZÁGOS M AGY ARP ART1 LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Tekfon: 80S, XIV. évfolyam* 291jr»-ík szám. ELŐFIZETEK MAGYARORSZÁGON: 1 évre 66 pengő, félévre 2» pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. BOLDOG KARÁCSONYT! Néztünk-e valaha szomorúbb karácsony •láf A ma é'ő generáció bizonyára soha. Egy é\ vei ezelőtt még azt hittük, hogy az eszeveszett vi'ág megunja végre a harakiri politikáját, megunja a gyűlölködést, a szivtelen önzésén felülkerekedik az egymás megbecsülése, a má­sok bajaiben való osztozás öröme, mert min­denki erezte, hogy amikor mások ellen íeneke- diink, önmagunk is vesztünkbe rohanunk, a tűzvész pernyéjét a tornádó száguldása egyik ház tetejéről a másikra hordja, egyik ország kaíasztrólé ja a másikat is végveszélybe taszít­ja ösztönös crzés, homályos sejtés volt ez egy évvel ezelőtt és az elmúlt fekete esztendő való­ságot, bizonyságot csinált belőle. Ma már a nyomoméig lángjait senki sem tudja izolálni bizonyos terhietekre. Nincs olyan drótsövény, nincs olyan hatalmi szóval megvont országha­tár, amely fel tudná tartóztatni a nyomor ba­cii’usamak félelmetes hadoszlopait, a földteke, különösen pedig az európai polgár széles hazája r-gy grandiózus nyomortanya. Mégis azt hirdetjük, azt kiáltjuk, azt har­sogjuk hangos szóval a karácsonyi gondolat szmt hitével, hogy a Megváltó születésének napján vsi kell dobnunk a rossz és keserű emlé­kek ballasztját, hogy a rosszat jóra változtas­suk, a nyomorúságból életet verekedjünk ki legalább gyermekeinknek, a gyűlöletből szere- tetet varázsoljunk elő, a munkanélküliség ölhe­tett kezpií felemeljük, az elernyedt izmokat acé­losokká k; Tácsoljuk. Mert, hogy idejutottunk, hogy magunk vállalkozunk saját sirgödrünk megásasáia, ennek csak részben a háború rom­bolása Ó3 a háború utáni évek gonosz önzése az oka. önmagunkat is okolnunk kell. hogy a bizalom és optimizmus éltető levegőjét konok fővel, botorán elhasználtuk és helyébe a pesszi­mizmus, az áitó bizalmatlanság miazmáit en­gedtük betolakodni. Ez a pesszimizmus kergette rui. lásba és csődbe a bankok százait és ezreit, ez hütötte ki a gyár kéményeket és fosztotta meg a betevő falattól a munkások és családjaik légióit, ez szegte kedvét minden kezdeménye­zésnek, vállalkozásnak, ez állitotta meg az élet természetes folyamatát Ha valakinek, úgy nekünk erdélyi magya­roknak volna okunk az elcsüggedésre. Hiszen az elmúlt másfél évtized nem volt más, mint ér­tékeink rohamos, következetes elpusztításának korszaka. Mindig azt hittük, hogy végre egy­szer csak megunják a rombolást és már a vál­tozatosság kedvéért is alkalmat és módot nyúj­tanak arra, hogy megpróbáljuk erőinknek — szétforgáesolédás helyett — az alkotó munkára való koncentrálását. Ehelyett pedig újra, meg újra védelmi pozícióra kényszeritettek és amit kei; ben mégis csak felépítettünk, ahelyett jog­fosztásokkal fenyegettek, sőt ezek a fenyegeté­sek számtalanszor valóra is váltak. Mindezek­hez pedig hozzájárult a világra szakadt gazda­sági válság, amely bennünket, mint kisebbségi népet még fokozottabban nyomott. Ha az ál­lam, igaz, hogy súlyos kényszer hatása alatt, elvett va’amit állampolgáraitól, tisztviselőelbo- «sátások, többször megismételt fizetésleszállitá- sok alakjában, úgy mindez elsősorban reánk, kicebbségot i e ’ hárult. Ha a költségvetés nem nyújtott fedezetet a nyugdíjasok fizetésére, ak­kor elsősorban a magyarok Szenvedték meg en­nek az árát,' He mi ezekutáu sem tudjuk a le­mondás és a kétségbeesés nótáját fújni. Nem tudnánk abba sem belenyugodni, bogy minden­féle szenvedés és visszaszorítás ellenére is Er- déJy magyarsága átadja magát a végzet guillo- tinjának. Mi öngyilkos politikát nem hirde­tünk. Nine* fekete karácsony, mert a keresztény­ség születésének gyönyörű szimbóluma erőt ad a halsorsban, energiát a további elszánt küzde­lemre. És iia az emberiség jövőjéért mártírha­lált halt Megváltó példája a halál utáni feltá­madást hirdeti, akkor a súlyos ostorcsapások alatt vergődő világnak is kell biznia a boldog újjászületésben. És bíznunk kell ebben nekünk erdélyi magyaroknak is, akiket múltúnk taní­tása is arra buzdit, hogy sohase fáradjunk el a harcban, sohase veszítsük el bizakodásunkat a jobb jövőben. 1931 Karácsonyán, a mindent át­fogó szeretet nevében kérünk a magunk szá­mára éleíjogokat és egy pillanatig sem kételke­dünk benne, hogy ezeket a jogokat ki is fogjuk vívni! „Még nem vagyok halott“ mondja Argetoianu karácsonyi nyilatkozatában Argetoianut az éles politikai harc sem tántorítja el a konverziós javaslat keresztülvitelétől A javaslat megszavazása után lemond a kor­mány és Argetoianu újra kormányt alakit (Bukarest, december 24.) Az Adeverul ka­rácsonyi számában Argetoiainutól hatalmas in- tervju jelent meg. Az intervjut Sondator, az Adeverul neves publicistája csinálta, aki Arge- tcianut a pénzügyminisztériumban kereste fel és meglehetős kényelmetlen dolgokról kérdezte meg: — Múlhatatlanul szükségem van a jelenlegi politikai hely zetben a pénzügyminiszter ur né­hány fontos kijelentésére, kezdte Scrutator a beszélgetést. — Ha szüksége van önnek reá, — volt a vá­lasz, — akkor teljesítem kívánságát. Az újságíró ezután felhozta, hogy a nemzeti parasztpárt és a ţepisták kivonultak a konver­tálási javaslat szövegező bizottságából, a libe­rálisok pedig duzzognak, amiért a parlamenti szünet február elsejéig tart s általában az ellen­zéki pártoknak az a véleményük, hogy Arge- toianu felbcritclla azt az alapot, amely a kon­vertálási törvény javaslat felépítése szerint is lehetséges és amelyen kijelentése szerint az el­lenzéki pártokkal meg akart egyezni. — Sorban fogok önnek mindenre válaszolni, mondotta Argetoianu. Nem értem meg a nemzeti parasztpárti delegátusok visszavonulá­sának okait és nem értem a liberálisok haragját sem, amint egyáltalában érthetetlen előttem az ellenzék egész idegessége. Igaz, azt mondtam, hogy nem leiitom fel azokat az elveket, ame­» BttITAMA « Angol-Román Biztosító R.-T. BUCUREŞTI Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The txess insurance Com­pany Ltd. londoni bi tositótársaságokkal,ame­lyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. Kar­tellen kívül! Alapi va 1924. évben. Teljesen befizetett a aptőke 15,000.000 Lei. .bejegyezve az ilfovi törvényszéknél 29/1924. szám'alatt. Működése Romániában kihirdetést nyert a Monitorul Oficial 1924 márc. 9-i 5.1. számában. lyek a konverzió alapját alkotják. Ezek az el­vek kétfélék. És pedig: először kötelező konver­zió minden adósságra, amely a falusi kisbirto- hokat terhelő, másodszor fakultativ, de tényle­ges konverzió minden olyan mezőgazdasági bir­tokra, amely meghaladja a kis mezőgazdasági birtoktest fogalmát. Természetes, hogy amikor a mezőgazdák kötelező konverziójáról beszélek, gondolok arra is, hogy meg kell védeni a pa- r ászt hitelezőké*, a szövetkezeteket és a népban­kokat és amikor a fakultativ, de tényleges kon­verzióra gondolok, nem szabad elfelejtenem an­nak a töböi banknak a helyzetét sem, amelyek­nek birtokában mezőgazdasági váltótárca van. Ez a két bázisa az én konverziós tervemnek. Ha egy párt azzal jön hozzám és azt kéri, hogy no csináljak kötelező konverziót, vagy hogy a töb­bi a fosokra vonatkozólag ne intézkedjem sem­mit, azt a pártot természetesen el kell utasíta­nom. j És mit szól miniszter nr a politikai nyug­talansághoz? — kérdezte Scrutator. — Én kötelezem magamat a konverzió fel­tétlen végrehajtására. Ha ez egyes politikusok­nak, vagy politikai pártoknak nem tetszik, nem az én hibám. Ami pedig a többi kombinácókat illeti, kijelentem, hogy még nem vagyok halott és még mindig elég erős vagyok arra, hogy cse­lekedni tudjak. Aki azt hiszi, hogy engem holnap, vagy ma el tud távolítani, az holnapután igen súlyosan fog csalódni. Mi a véleménye miniszter urnák arról, hogy a szövegező bizottság, amelyet szükkeretünek tervezett, ma negyven tagból áll? — Én azt kívántam valóban, hogy a bizott­ság szükebbkörü legyen, mondjuk hat-nyolc tag ból álló. Megint csak nem az én hibám, ha az összes politikai pártok, sőt kisebb csoportok ia beküld ték a bizottságba a maguk delegátusait» Ha nem fogadtam volna el őket, akkor még jobban i ei ezte inének reám. — Miért napolták el, miniszter ur, február elsejéig a parlamentet? Nem gondolja, hogy ez nagyon hosszú szünet? I

Next

/
Oldalképek
Tartalom