Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-19 / 291. szám

SüerjEvstijBa^ XIV. ÉVF. 291. SZÁM. A Mahatma tömeg-interjút ad Géniben.,. Az erőszaknélkülíség nem politikai taktika, hanem mélységes hitvallás ! — Aki ezt nem tudja: ignoráns! (Genf, december 17.) A hindu nép Nagy Lel ke, a Mahatma visszatért a kontinensre, ahol 15 évvfd ezelőtt ügyvédeskedett. Nehezen határoz­ta el magát erre az útra, de aztán mégis úgy gondolta, hátha lehet itt egy kis propagandát csinálni a függetlenségéért harcoló hindu nép érdekében. Mert az már bebizonyosodott, hogy a Table-Round konferenciától eleve nem várt sokat s csak azért jelent meg Londonban, hogy egy kis lármát csináljon itt ,a Nyugaton. Ez­ért ellátogatott Párizsba és habozás nélkül fo­gadta el a svájci pacifista és szociálista szer­vezetek meghívását, hogy mozgalmáról előadá­sokat tartson. Mint előkelő hindu ügyvéd, aki angol gent­leman módjára élt, távozott Gandhi Londonból és Gape Townból egy és fél évtizeddel ezelőtt s most, mint a hindu koldusnép királya tért visz- sza. Ha magaszőtte kendőjében és meztelen láb­száraival, körülvéve egy sereg svájci és londoni titkosrendőrtől az uccán megpillantjuk, inkább azt hisszük, hogy egy tüneményes cirkuszi mu­tatványról van szó, akivel a mauagerek nappal uccai demonstrációt rendeznek, hogy este a cir­kuszban vagy variétében mutogassák az embe­reknek. Talán mint a soványság rekorderét. Egészen bizonyos, hogy Gandhi mint ilyen is világhírnévre tenne szert... Pedig a rendőrök csak azért settenkednek körülötte, hogy elejét vegyék azoknak az uccai baleseteknek, amelye­ket Gandhi megjelenése okozhat... Milyen külö­nös: egy ember, aki még egy légynek sem tudna s nem akarna ártani, okozója lehet uc­cai baleseteknek... S milyen nagy a kontraszt a pompás Victoria Hallban, Európa egyik leg­előkelőbb koncerttermében, amikor a Mathama békaszerii ugrással az előadóasztalon terem s elkezd beszélni...! Az előadóasztalon egy orosz koldusra emlékeztető nyomorék, körülötte a vi­rágcsokrok százai, előtte s mögötte ezer s ezer elegánsan felöltözött ember, akik közül egyesei őrültnek, mások veszedelmesnek, sokan pedig szentnek tekintik. Déli félegy óra van. Gandhi, az örökké jó­kedvű Mahatma, sajnálja, hogy ennyi embert megfosztott a déli étkezés órájától. Dehát ideje nem engedi, hogy estig itt maradjon... Genuá- ban már vár a hajó! (Olasz s nem angol hajó!) Mindössze tiz percet áldozott arra, hogy meg magyarázza mozgalmának lényegét és céljait és azokat az eszközöket, amelyekkel az angolok ellen harcol: a non-violnecet. Majd nyomaté­kosan megcáfol egy interjút, amelyet állítólag a kerek-tábla konferencia után adott volna s amely szerint Gandhi úgy nyilatkozott, hogy a hindu nép már türelme fogytán van. A hindu nép sincs messze attól a pillanattól amikor az erőszakhoz fog nyúlni... . . . Lehetetlen, hogy én ilyesmit mondtam volna, hisz tudni kell, hogy az erőszaknélküliség nálam és híveimnél nem politikai taktika, ha­nem mélységes és meggyőződéséé hitünk és val­lásunk, amelytől eltérni soha nem fogunk. Vagy ezzel, vagy egyáltalán nem szabadni fel India népe. Kérem azt az újságírót, aki ezt a hamis hirt terjesztette, cáfolja meg és küldje utánam Indiába azt az újságcikket, amelyben bevallja, hogy hazudott... Végül engedje meg hozzáten­ném. hogy ignoráns... Számláján, irásbelileg benyújtott kérdésre kell most válaszolni a világbéke nagy apostolá­nak. De csak tiz, Edmond Privat. Gandhi genfi egyetemi tanárbarátja által megrostált kérdé­sekre jut idő. Az első felelet megint egy cáfolatféle. — Hogy én azt tanácsoltam az európai paci­fista katonáknak, hogy háború esetén a levegő­be lőjjenek, hogy ezáltal eleget tegyenek paci­fista hitvallásuknak? Nevetséges, liisz ez kü zönséges, sőt alávaló csalás! Az a katona, aki egyszer felesküdött feljebbvalóinak, hogy har­colni fog, legyen kötelességének tudatában. Én azt mondtam, hogy egy pacifista katonának egyáltalán nem szabad fegyverhez nyúlni, még akkor sem, ha ezért halálbüntetés vár rá.-— Hogyan alkalmazza az elnyomott mun­kásság az erőszaknélküliséget a kapitalistái: szemben, amikor utóbbiaknak minden erő és hatalom a rendelkezésükre áll, hogy a leg'béké- sebb műnkásmegipozdulásokat is vérbefojtsák? — igy szól a második kérdés, amelyet nyilván egy kommunista tett fel. — A munkások sokkal nagyobb erővel ren­delkeznek. mint a tőkések. Mi a tőkések ereje: A tőke. Ki teremti elő a tőkét? A munkások. Nos tagadják meg a munkások a tőke előterem­tését és akkor a tőkések össze vannak Top­pantva. — Ezt a módszert már alkalmazták és nem mindig vált be -— szólt a liarmadik kérdés. ■— Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a munkásság egy része nem a tőkések ellen, liá­néin a tőke megszerzéséért harcol. Ezért talál­nak a kapitalisták a munkásság köreiben olyan cinkosokra, akiket egy kis tőkéért megveszte­getnek és akik aztán cserbenhagyják az éhezői munkásokat. Ami hiányzik, az az összetartás.! A kérdés feltevője különben a dzsungel barbár J (Csíkszereda, december 17.) Csilimegye gyer- gyói részeiben élénk örömet keltett a gyergyó- szentmiklósi városi interimár bizottság által a falvakban kidoboltatott az a hir, hogy a gyer- gyószentmiklósi országos vásárt megelőző állat­vásárra igyekezzék mindenki eladásra szánt marháit elhajtani, mert Olaszországból igen sok vevő lesz jelen az állatvásáron s nagyszámú vásár kötésére nyílik alkalom. Csoda-e aztán, ha erre a hírre a megszorult szé­kelyek tömeges felhajtást rendeznek a gyergyó- szentmiklósi baromvásárra és természetesen ezt megelőzőleg szabályszerűen lerótták a barom- téri helypénzt, amelyet otthon nagy iiggyel- bajjal tudtak csak terményeik elkótyavetyélése és kölcsönök utján összeszedni. Most következik aztán az, ami semmiesetre sem méltó a város interimár bizottságához és elvitathatatlanul alkalmas arra, hogy a város jelenlegi urait olyan színben tüntesse fel, mint akik a lakosság becsapása, ravasz félrevezetése alapján akartak a százezer lejt megközelítő rendkívüli bevételhez jutni. Ugyanis a jó vásár reményében összecsődült székelyek várták az olaszokat, akik jó valutájukkal fellendítsék a törvényét tartja szem előtt: szemet, szemért, fogat, fogért. Pedig örök idő óta csak egy igaz­ság van. S ezt Buddhán, az evangélikumon és Tolsztojon keresztül valamennyien ismerjük: Ha élni akarsz, tanulj meg meghalni! Sokkal nagyobb hős az, aki szemrebbenés nélkül meg­tud halni, mint az, aki a védekezés ürügye alatt megöl valakit. — Miért ajánlják a pacifisták most Svájc­nak, hogy példával szolgáljon a világnak a le­szereléssel? Hisz Svájc nem akar senkit sem megtámadni, csak védekezik? Ez a kérdés egy svájci nacionalistától származik. — Akkor minek a fegyver? — kérdi a Ma­hatma. — Hogy védekezzen? Gondoljunk csak Belgiumra, mely szintén a hadseregével akarta megőrizni semlegességét a világháborúban, de még sem kerülte el sorsát. Csak egy védekezési mód van: a csupasz testtel való védekezés. Csak a hulláinkon keresztül engedjünk egy harciaskedvii népet az ellenséghez. A mögöttem ülő svájciak arcán ironikus mosoly jelent meg. Az egyik alig fojtotta ma­gában vissza a felkiáltást: őrült! Gandhi folytatja: — Nem baj, ha őrültnek tartanak, de ez az én meggyőződésem ... Szegény, mezítlábas kol­dus vagyok és kérem önöket, hogy a kijárat­nál ne tolakodjanak a kíváncsiságtól... Rossz tapasztalataim vannak ezen a téren ... S Gandhi. 300 millió koldushindu diktátora, békaszerii ugrással leugrik az asztalról, beül genfi barátjának autójába és eltűnik... I pangó állatkereskedelmet, • várták első nap, második nap, sőt har­madik nap is, azonban az olaszoknak hi» rük-hamvuk sem volt, amely miatt csalódottan tértek haza a széke­lyek, egy szomorú tapasztalattal gazdagabban, de kölcsönkért több napi helypénzeikkel szegé­nyebben. Még cifrább az esetben az, hogy belügymi­niszteri rendelkezés van arra nézve, hogy a ba­romvásárra felhajtott állatok után nem szabad a régi szokásnak megfelelően helypénzt szedni, csak a megkötött vásárok után kell leróni a Legea maximului-nak a Monitorul Oficial 1923. évi 66. számában közzétett vásári illetékét. Azt csak mondanunk sem kell, hogy a városok nem igen akarták végrehajtani ezt a rendelke­zést, amely a vámok eltörléséről ezelőtt három éve látott napvilágot és úgy Gyergyószentmik- lóson, mint Csíkszeredában, egészen a mostani legutolsó vásárig, rendületlenül szedték a fa­lusiaktól a vámot helypénz cimón. Lelkiismeretlen, rosszindulatú eljárás ebben a nyomorúságban ilyen trükkökkel felültetni az embereket. MINDAZOKNAK, kik magukat gyen» géknek és kimerülteknek érzik, a f~, »BÉLÉN* tij életerőt ad. Vérképző, izomerősifő, idegerősitő, étvágygerjesztő és élénkítő szer. — Kapható a gyógyszertárakban, vagy a készítőnél: FAERITIUS GUIDO „MEDVE“ gyógyszeriára, Nagyszeben—Sibiu KÜLÖNFÉLÉK B elvárosi Seo.ooo lei értékű házam­ra eisőhelyi beke­belezéssel keresek 35o 009 lei h&i«öni, CSm a kiadóhivatal ban. TŰZIFA @8 lei Müa^sialosáru» gyár rí. Telefon 1:0. Ravasz trükkel csalták ki a gyergyói falusiak zsebéből a vásárvámot Átmeneti kabát . . Lei IÎOO és feljebb Raglan I-aFlausch Lei 3000 és feljebb M. Neumann Ruhaáruház Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii No. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom