Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)

1931-12-18 / 290. szám

l'AXA PC3TALA FLA- ®CXÁ m NUMERAR »«. 34266—927. Chtf-Kolazsvár> 1931 december 18. PGTltßk ELÖFIZETÄ8 BELFÖLDÖN: X évre 1200 lej, félévre 600 lej, tegyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Plata Unirii (Főtér) 4. Telefon: 508. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára B le]. (XIV. évfolyam, 290.-ik szám. Egyes szám ára 20 fillér. Csang-Kai-Sek emigrál Hz agráradósságok konver­tálásának tervét álból módosítják (l.) Az újabb kínai életnek legérdekesebb figurája Csang-Kai-Sek volt, akit köztársasági elnöknek választottak és akinek már-már sike­rült a lehetetlen: Kínának összeíorrasztása egyetlen egységben. A mai Kina egyik legbra- vurosabb hadvezére is volt és elsősorban hadve­zér s csak azután államférfim Most lemondott, otthagyta a köztársasági elnökséget, otthagyta a generálissimusi állást is és ha igazak a hírek, otthagyta Kínát is — Rómába költözik, beáll emigránsnak. Ez a fiatalember közeli atyafiságban ál­lott a hires Sun-Jat-Sennel, aki Délkina köz- társasági elnöke volt, létrehozta a kuomintan- got, amely modern formában egy hatalmas tör­téneti nép számára adott kulturális, nemzeti és szociális programot. Eleinte eszméivel hódított a kuomintang, később fegyveres felkelésben mu tatta meg az erejét. Délről, Nankingból vette kezdetét a kínai szabadságharc, amelynek egyik célja az volt, hogy megtörje a külföldi államok zscldjábaii dolgozó kiskirályokat, Vupeifu, Csang-Cso-Lin és a többi kis csillagokat, más­részt pedig megteremtve az egységes Kínát, le­rázza az imperialista államok Kínában meg­szerzett előjogait, eltörölje a koncessziókat, a külföldiek területenkívüliségét és Kínából egy szabad államot létesítsen. Ennek á történeti küldetéstől duzzadó meg­mozdulásnak volt az előőrse Csang-Kai-Sek, aki rendkívüli sztratégiai sikereket ért el, megtörte ellenfeleit és írj helyzetet teremtett úgy belpo­litikai, mint külpolitikai téren. A Kínában va­júdó ellenerők azonban sokkal hatalmasabbak voltak, semhogy a kuomintang elvei egyik nap­ról a másikra megszilárdulhattak volna. Csang- Kai-Sek óriási lépéssel vitte előre népét a fel- szabadulás elé, de megtorpant — és ebben nem ő volt a hibás. Legutóbb a kina-japán konflik­tus kavarta össze a helyzetet, sőt alkalmat adott trónrestaurálási kísérleteknek is. Japán mindig ellenségesen nézte Kina szabadságharcát, mert neki mint a többi imperiálista államnak, olyan Kínára volt szüksége, amely áléit állapotban, egy ledöntött kolosszus kiszolgáltatottságában nem áll ellent a területszerző mohóságoknak. Miután az idők folyamán Japán elszedte Koreát most Mandzsúriát akarja, nem törődve azzal, hogy átlépve Kina óriási testén, közvetlen szom szédságba kerül Oroszországgal és ez az érint­kezés a felgyűlt ellenségeskedési anyagnak könnyebb explodálásához vezet. Hogy vájjon sikerül-e Japánnak Mandzsúriát megkaparin­tania és rátenni a kezét Ázsia egyik legfonto­sabb vasúti vonalára, e pillanatban még nem tudni. Valószínű, hogy nem. Japán gazdasági helyzete zilált, sokkal inkább el van foglalva önmaga bajaival, semhogy eredményesen ope­rálhasson külföldön és hogy mégis felidézte ezt a konfliktust, bizonyára azért tette, hogy el­odázhassa belpolitikai válságát és nemzeti jel­szavakra való hivatkozással alibit igazolhasson. Másrészt a kinai nemzeti ellenállás sokkal erő­sebb, semhogy azt Japánban elképzelni tudták. Az az indusztriálizmus, amely Sanghaiban és más iparüző helyeken kitermelte a proletáriátusok ezreit, maga készítette elő me­legágyát egy ipari forradalomnak. Kina elége­detlen szociális elemei karöltve a nagyszámú nemzeti érzésű kinai diáksággal életre lobban- tották az aktiv harci kedvet és 1931-ben Sang- ghaiból kiindulólag ugyanazt a filmet pergetik le, amit Csang-Kai-Sek és társai nehány évvel ezelőtt Nankingból kiindulólag a história vász­nára felrajzoltak. Bizottság elé vitték a javaslatot, hogy karácsony utánra átdolgozza — A genfi követség horribilis költségei (Bukarest, december 16.) A mezőgazdasági adósságok konvertálásáról szóló törvényjavas­lat tárgyalását, amint ismeretes karácsony utánra halasztották. A javaslat megbeszélésére és a különböző nézetek összeegyeztetésére ve­gyes parlamenti bizottságot küldtek ki az összes pártok és parlamenti csoportok képvi­selőiből. A bizottság már meg is kezdte műkö­dését. A liberálispárt delegátusai Dinu Bra- tianu és Victor Antonescu. Argetoianu tehát nem tartja fenn a tervezetét s ha most újból át- gyurják, félő, hogy a konvertálás megvalósí­tása nagyon messzire kitolódik. Pedig az egész ország nagyon megszenvedte azt a késedelmet, amivel ezt a kérdést kezelték. Argetoianu Mussolinihez utazik. Argetoianu pénzügyminszter rövid idő múlva külföldre utazik. Első útja Rómába ve­zet, ahol Mussolini vei fog tárgyalásokat foly­tatni. Innen Párisim megy, ahol a pénzügyi és politikai élet tényezőivel tárgyal, majd Ber­linbe megy. Közigazgatási reform, mint karácsonyi ajándék. Argetoianu belügyminiszter szerdán össze­hívta a kamara közigazgatási bizottságát és közölte a megjelentekkel, hogy a közigazgatási törvény újabb lényeges módosítását tervezi. Módot akar nyújtani a képviselőknek arra, hogy a törvénytervezetet, a belügyminiszter gondolatait a képviselők és a bizottság alapo­san áttanulmányozzák és ezért azt a karácsonyi szünet előtt rendelkezésükre fogja bpcsájtani. A tervezet három részre oszlik. Az első a helyi közigazgatással, a második a főváros igazgatá­sával, a harmadik a belügyminisztérium átszer­vezésével foglalkozik. Még egy uj bélyeg. A kamara délutáni ülésén egyéni kezdemé­nyezésből törvényjavaslatot terjesztettek elő az egészségügyi bélyeg bevezetéséről azon a címen, hogy ennek jövedelméből ingyen gyógyszereket osztanának ki a lakosság között. Lupu dr. Romeo Popescu repülőkapitány tragédiájával kapcsolatban intéz kérdést a had­ügyminisztériumhoz: miért engedik meg, hogy olyan gépekkel rekordjavitási kísérle­tekre vállalkozzanak, amelyek nem al­kalmasak erre a célra. A szerencsétlenül járt kapitány gépéről 11 pilóta állapította meg, hogy erre alkalmatlan volt. Cuzát megverték a zsidók? Cuza Calinescu volt államtitkárnak állí­tása ellen védekezik. A vád szerint Cuza és Paşcanii egy zsidó részére 100 ezer lej kártérítést követelt, annak autójáért, amelyet, a tüntető diákok romboltak össze. Cuza azt magyarázza, hogy a választások idején Tárgu Frumosban őt a zsidók támadták meg (!) és egy Winkelbauer nevű keresztény autóját törték össze a zsidók. Ezért kérte a kártérítést. Max Diamant: Előbb a zsidókat verték meg Tárgu Frumosban maguk. Trifux cuzista: A nemzeti parasztpárt felé fordulva mondja: Az önök prefektusa szervezte meg a zsidókat ellenünk. Mirto élesen tiltakozik. Calinescu: Csodálkozom, hogy Cuza urnák 24 óra kellett a válaszadásra. Engem nem ér­dekel, hogy Winkelbauer zsidó-e avagy nem, de megállapítom, hogy Cuza elméletei és csele­kedetei nincsenek és nem is voltak összhang­ban. 1926-ban az averescánus parlamentben sze­mére vetettem Cuzának, hogy zsidókkal járt választási körúton, amire a professzor ur azt válaszolta, hogy az illetők nem zsidók voltak, hanem zsidó nők, ami egészen más. Ezt a képviselőházi ülések­ről felvett jegyzőkönyvvel tudom bizonyítani. (Óriási derültség.) Cuza menjen a mikádó udvarába. Napirenden a külügyminisztérium költség- vetése szerepelt. Az első szónok Lupu, aki til­takozik az ellen, hogy a házszabályokat nem tartják be. Cuza keddi beszédében egyáltalában nem szólt hozzá a tárgyhoz és általánosságban támadta az ország külpolitikáját. Tűrhetetlen dolgokat mondott, amelyek az országot kompromittálják a külföld előtt. Kéri az elnököt, hogy hasonló esetben a szónok­tól vonja meg a szót. Elismerését nyilvánítja a genfi követség iránt. Mindezek mellett is so­kalja a külügyminisztérium költségvetését. Az országnak elsősorban jó gazdasági képviseletre van mindenütt szüksége. Illúzió az, hogy gaz­dag ország vagyunk. A magas diplomácia kora elmúlt, ma kereskedőkre van szükség. Cuza: Tokió nagyőn fontos hely és ott gyen­ge a képviseletünk. Lupu: Oda küldjük magát. Jó messze van és a mikádó udvarában is elfér egy jó pojáca. (Tudósításunk folytatása a második oldalon.) Csang-Kai-Sek hirtelen jött lemondása még nem egészen világos, de következményeiben éles kontúrokat nyújt. Visszavonulásának, okát köz­vetlenül nem tudjuk, de azt látjuk, hogy sze­mélyének kivonása a kinai politikai életből ren­geteg zavarnak lett az okozója. Félős, hogy ő vele a koumintang is háttérbe szorul és egy nagy princípium fog lehanyatlani. Akárhogy is nézzük, Csang-Kai-Sek visszavonulásával Kina utolsó politikai évtizedének legszínesebb figurája került nyugdíjba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom