Keleti Ujság, 1931. december (14. évfolyam, 276-299. szám)
1931-12-14 / 287. szám
XIV. ÉVF. 287. SZÁM. 5 R gyilkos férj beismerte, hogs paszta Kézzel ö fojtotta meg a feleségét Eljárás indult meg a falusi halottként ellen, akit megvesztegetéssel vádolnak Karácsonyfa és erdővédelem Az olasz nemzeti erdővédelmi bizottság országos akcióba kezdett, hogy az idén szüntessék be a karácsonyi ünnepek alkalmával a karácsonyfa használatát. Ha ez a javaslat keresztülmegy, úgy az idén az olasz gyermekeknek nem lesz karácsonyfájuk és helyettük kis jászolok fogják szimbolizálni a szép ünnep jelentőségét. A karácsonyfák eltörlése mindenesetre meghökkenti azokat a népeket, amelyek szoktak karácsonyfákat állítani és közömbösen hagyja azokat a népeket, amelyek nem szoktak. Mert vannak keresztény nemzetek, amelyek karácsonyfa nélkül is örülni tudnak Jézus születésének es e nap történeti emlékét más jelképes szertartások között újítják föl. így sokáig Magyarországon is ismeretlen volt a karácsonyfa felállítása és körülbelül száz évvel ezelőtt állították fel először Magyarországon. Báró Pod- maniczky Frigyes Írja emlékirataiban, hogy 1825 tájékán egy osztrák nőrokona állított fel Magyarországon először karácsonyfát, amelyet nem ismertek sokáig Ausztriában sem, Németországban sem és vannak feljegyzések, hogy Franciaország területén a XVII. század elején alkalmazták először az aranyfüsttel és papir- rózsákkal feldíszített fenyőgalyat. Olaszországban azonban volt karácsony és most nincs. A legkatholikusább országnak gyermekei le kell mondjanak erről a gyönyörűségről, mert válság van. Távolról sem szabad ugyanis azt hinni, hogy a karácsonyfa eltörlése mögött valami vallásellenes szubverziv vállalkozás áll: egyesegyedül az olaszországi fainség. Olaszország erdőségei faállományának megóvását célozza ez az akció és az olaszok bizonyára jobban tudják, mint mi, hogy mennyit tudnak takarékoskodni, ha a lucfenyőket az idén békében hagyják. Ez a radikális belenyúlás a polgárság életébe, hogy a köz érdekei biztosíttassanak, nem szokatlan Olaszországban, ahol a fascizmus uralma óta egy egész sereg radikális intézkedés egyengeti individumok privát érdekei helyett a nagyközönségnek, a nemzetnek további fejlődését. Az, hogy védik az erdőt, mint egy élőlényt, szinte magátólértetődő valami abban az országban, ahol prémiumokkal ruházzák fel az anyákat, hogy szaporodjanak. Nálunk, a mi vidékeinken azonban felette megütköznek az emberek, ha az erdővédelemnek ezt a fajtáját bevezetnék. Igaz, felesleges is, mert szerencsére van még annyi erdőnk, hogy teljen belőlük egy-két millió karácsonyfára. Azt azonban már nem tudjuk, hogy fog-e telni majd néhány év múlva is. Mert ha igy haladunk — sőt máris azon a ponton vagyunk — úgy aligha van ugyan bőségesen fenyőkészlet, de hiányzik a pénz hozzá, hogy a szegény ember bármily szerényen is, de felállíthassa a karácsonyfáját. Holnapra hiányozni fog a fe- nyökészlet is. Aki megfordult a Kárpátokban, félelmetes gonddal láthatta, hogy évről-évre úgy pusztították ki erdőinket, hogy helyükbe belátható időn belül nem nő fa. Az erdők gondozásának meg van a maga törvénye, a maga erkölcsi kódexe, a maga áthághatatlan szabványa: a fatermelőknek bizonyos rendszer mellett szabad csak kitermelni a fát. gondoskodtok kell utánpótlásról. Nálunk azonban boldog-boldogtalan, ha volt hozzá egy kis ösz- szeköttetése, puszta karsztokká, kopasz sziklafalakká tehette tönkre az erdőt, senki sem^ törődött vele, gazdátlan jószág volt. Minő kimeríthetetlen természeti értékek mentek pusztulásba más téren is, rossz reá gondolni. Azok, akik az élen állottak azt hitték Romániáról, hogy ez a mesebeli tarisznya, amelyből nem lehet eléggé költekezni, mert minél többet húznak ki belőle, annál több marad benne. Az élet- értékeknek ezt a barbár fényűzését igazi módon csak egy olyan egybevetés világítja meg, amilyenre ez a kis római hirecske nyújt alkalmat. Nem is volna helyes, merőben oktalan volna, ha egyszerre minden terv nélkül, valamelyes hajánál fogva előhúzott takarékossági fantom pillanatnyi szolgálatában kopirozni kezdenők olasz szomszédainkat. Azoknak karácsonya szép lesz talán az elmaradt karácsonyfa nélkül is, mert a fenyőgalyat a jászolnál több valami: a kollektiv nemzeti öntudat helyettesíti, de nálunk bár a plafonig emelkedjenek a fenyőfák, sivár lesz a karácsony, mert még mindig hiányzik az összefogó, minden állampolgárt egyformán összetartó, jövőt formálni akaró célkitűzésnek a szelleme. t (Csíkszereda, december 12.) Lapunk mult számában beszámoltunk arról a bestiális hitvesgyilkosságról, amelyet Szépviz-kóstelek községben Bezsán István gazdálkodó követett el azzal, hogy mintegy két hónappal ezelőtt történt veszekedés hevében megfojtotta fiatal feleségét. Megemlékeztünk arról is, hogy Bezsán tagadásával szemben a holttest exhumálásával minden kétséget kizárólag megállapittatott, hogy a fiatal, 29 éves asszonyt férje fojtotta meg, de olyan ügyesen leplezte a holttesten a fojtogatás nyomait, hogy azt a különben is felületes, egyszerű falusi halottkém nem vette észre és a halotti bizonyitványba azt irta, hogy Bezsánnét szivbénulás ölte meg. Bezsán a mai napig állhatatosan tagadott, azonban mára megtört és bevallotta, hogy va-‘ lóban ő ölte meg a feleségét, de tettét olyan (Kolozsvár, december 12.) Wartenberg Ernő női szabót jó néhány évig a legtisztességesebb kolozsvári iparosok sorába számitották és igy nagy meglepetést keltett, amikor pár héttel ezelőtt megszökött. Wartenberg urat is megviselték az utóbbi hetek eseményei. A hajdani, jő- megjelenésü, gondosan vasalt nadrágu férfiú ból valóságos emberroncs lett. Lelkiállapota és zsebe még azt sem engedték meg, hogy rendesen borotválkozzon. Arcát belepte a szakáll és a jól szabott zakóját fényesre kopott, háború előtti ruhával cserélte fel. Wartenberg ur drámai hangon panaszolja el tragédiáját: — Kapitány ur kérem, az asszony volt a hibás. És azután szomorúan fűzi hozzá: — Ott hagyott, faképnél hagyott. Pedig a tenyeremen hordoztam. Amig pénzünk volt nem volt baj, de mikor rosszra fordult a világ, egyszerre megváltozott. Körülnéz a rendőrségi szobában, mintegy kérdezve: — Talán nincs igazam? Hiszen a házasok örök hűséget esküsznek egymásnak, csak velem tett kivételt az élet. — Jól van, — hagyja helyben Marpozai rendőrtiszt, — de ezzel mégsem kártalanithatjí a hatvanhárom kolozsvári hölgyet? — Ezt is elintézem, kapitány ur. De tessék engem meghallgatni. — Folytassa, — biztatja a megértő hatósági személy. — Ott hagytam el, hogy az asszony elmen s én pedig bánatomban elhatároztam, hogy nagyot mulatok. Pénzem természetesen nem volt s igy a kabátok árából fedeztem a számlákat. Elbeszélését harminc hölgy szakítja félbe. állapotban követte el, hogy arra nem is emlékszik s amikor kezei szoritásából kiengedte, akkor rémült meg, hogy megfojtotta saját feleségét. A temetés után már arra gondolt, hogy senki sem jön rá a titkára, mert nem volt a közelben senki, aki az ők veszekedésüket látta volna, mig aztán most szomorúan kell megállapítania, hogy az igazság, ha későre is, de mindig kiderül. Érdekes, hogy Bezsán a feleségét, mint orosz hadifogoly ismerte meg és Oroszországból hozta magával, úgy, hogy a tragikus sorsú fiatal asz- szonynak itt senki hozzátartozója nincs. Különben a hatóságok megindították a vizsgálatot arra vonatkozólag is, hogv Bezsán nem-e játszott össze a halottkémmel és igy jutott a Be- zsánné természetes halálát igazoló bizonyit- vány birtokába? Valamennyien a kárvallottak táborához tartoznak, akik értesülve Wartenberg ur őrizetbevételéről, azonnal a rendőrségre siettek. A szabó is megrettent, amikor a vésztjósló pillantások pergőtüzébe került. Valósággal remeg, sarokba húzódik és védekezőén emeli fel jobb kezét. — Kérem, hagyjanak békét, mindent elintézek. Kinek pénzt, kinek pedig kabátot adok. Már nem olyan feszült a hangulat. Néhány ifjú hölgy barátságosan érdeklődik a közelebbi részletek felől a megszeppent szabótól. Wartenberg ur is visszanyeri önbizalmát. Erőltetett mosoly ül az arcára. — Ismernek engem a városban s ellenségeimen kivül jóbarátaim is vannak. Küldöncöt menesztenek a jó barátok után és csodák csodája, Wartenberg ur igazat mondott. A következő pillanatban már hozzák a váltókat, hozzák a pénzt és a hölgyek körülrajongják a megjavult „szélhámost“. (—er.) Benedek elek: Az én első könyvem. Az iró legszebb könyve. Fiora Margit rajzaival, luxus papiron, rengeteg képpel, kétszinnyomással, le- szállitott áron kötve 58 lei. Néhány példány van még leszállitott áron Lepagenál a következőkből: Bendek Elek: Az élet utján. Vaskos kötet illusztrálva 62 lei. Goethe-Benedek Elek: Csilicsali Csalavér csalafintaságai. Fiora Margit gyönyörű rajzaival. Remek diszkötésben. Nagy alakban, szines illusztrációkkal. Leszállitott áron 76 lei. Ezenkivül rengeteg olcsó, szép könyv, 15 leitől kezdve. Vidékre utánvéttel portómentesen. Kérjen jegyzéket Lepagetól Kolozsvár. Haimínc becsapott nő dühös pillantásának szemszögébe került a megszökött és elfogott néiszabó Megindultak a ,,í ény szer egyezségi tárgyalások“ a kárvallottakkal A barátai szanálják Warienberg Ernőt l„ _-l
