Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-09 / 257. szám

8

TKzstfnWsifo

XIV. ÉVF. 257. SZÁM.

Az udvarhelymegyei Mezőgazdasági Kamara nagyszabású akciót indított a székelyföldi gyümölcstermelés felkarolására

Megindult a „gyümölcsközségek“ megszervezése — Lépések történtek a termések értékesítése végett is Uj keresetforrás a súlyos helyzetben levő nép számára

(Székely udvarhely.) A súlyos és különösen a székely népet végső pusztulással fenyegető gazdasági válság arra indította az Udvarhely megyei Mezőgazdasági Kamara vezetőségét, hogy az agrárkrízis veszedelmeinek elhárítása mellett uj életlehetőségeket nyújtson a gazdaközönség számára. Evégből teljes egyértelműséggel karolta fel Gyer- kes Mihály nyug. igazgató tanító indítványát, aki az okszerű és modern gyümölcstermelésre hivta fel a figyelmet, amelynek lukrativ beállítására úgy talaj, mint éghajlati viszonyainál fogva a vármegye területe különösen alkalmas. Kétségtelen, sőt megszégyenítő tény, hogy ma nemcsak az európai, hanem jórészt a romániai piacokat is az amerikai alma dominálja kg-ként 40— 100 lejes árakkal, ami közel két véka buza árának felel meg és ezen a réven is súlyos milliók vándorolnak ki az országból, amelyekhez köny- nyen és nagyobb fáradtság nélkül hozzájuthatna a mi népünk.

A Kamara, felismerve a kérdés fontosságát, azonnal akcióba lépett és ma már jelentős eredményekre utálhat rá. A még ez év elején beindított akció első lépése a nép fölvilágositása volt. Szóban és írásban, tanfolyamok tartásával igyekezett a gazdaközönséget felvilágosítani, az észszerű gyümölcstermelésre kioktatni. Vándortani- tók, gyümölcstermelési szakértői bejárták a vármegye községeit és ma már ott tartanak, hogy egyre-másra alakulnak meg a termelés és gyümölcsfa védelem „közös előmozdítása végett az u. n. „gyümölcsközségek“. Vannak falvak, amelyekben száznál is több tagja jelentkezett a gyümölcs községnek. Ismeretes, hogy a földmivelés- ügy minisztérium a romániai gyümölcs tekintélyének védelme érdekében az exportot szabályozó szigorú intézkedéseket tett. így a gyümölcsközséígy történt

Irta: Tóth Sándor

Alapjában véve a mai is éppen olyan szürke szerda délután volt, mint a többi, amelyeken valahogy mindig csak átestünk. A kisváros uccáin hamar kigyultak villanylámpák, a főtér sarkaiból gesztenyeszag áradt, amellyel sikerrel konkurált az uecai tündérek tulédesitett parfömje. Otthon a vacsora, maradék krumplileves, de a korzón a nő formás lábán selyemharisnya feszül és pompázik a bunda, melynek szőrméje mesz- sziről éppen olyan hatásosan mutat, mint maga a nő. Mennyi csalás, hazugság, mennyi festék és díszlet vegyül össze egy ilyen kisváros korzóján: férfiak, akik mesésen tudnak hazudni és nők, akik tehetségesebbek, mert elhisznek minden hazugságot.

Jánost, amikor kilépett kellemes kis otthonából az uccára, különös nyugtalanság fogta el. Az asszonyának, akit a meleg szalonban hagyott, amint otthoni ruhájában, a sezlonra kuporodva kézimunkába kezdett, azt mondta, azt hazudta, hogy vissza kell menni az irodába, mert sürgős és fontos dolga akadt és csak vacsorára jöhet haza... Az asszony durcás volt, meleg, fehér karjaival magához húzta és angyali kék szemeiben égett az elhanyagolt asszony panasza. János egy pillanatra megingott, de ott volt zsebében a névtelen levél, amely jóakaratulag figyelmeztette, hogy a felesége megcsalja. A húsz éves asszony, akit egy évvel ezelőtt vett el feleségül - s akivel — minden ismerős, barát, ellenség tudja — a legboldogabban élnek. Egyszerre nevetett és bosszankodott ezen az otromba levelen, de azért mégis feltette magában, hogy utánajár a dolognak. S most, hogy lent volt az uccán, hátamögött házasságának első hazugságával, már megbánta az egészet, legszívesebben visszarohant volna, de valami erő, ami alattomosan uralkodott rajta, mégis visz- szatartotta. Elindult hát és szórakozottan betért a régi kávéházba, ahol házassága óta alig fordult

geknek egy központi szervet „gyümölcs-szindikátust“ kell szervezniük, amelynek feladata lesz az egyes falvak arravaló gyümölcskészletét külföldre exportálni, és az előírásoknak megfelelően osztályozva és csomagolva, a termelők javára lebonyolítani az adminisztrációs és értékesitési munkát. A szindikátus működése előreláthatólag szakértő és lelkiismeretes vezetés mellett a külföldi piacok egy részét fogja biztosítani a termelők számára a belföldi piac mellett. Mindenképpen érdeke tehát a termelőknek, hogy úgy fajták, mint minőség szempontjából versenyképes árukkal jelenjenek meg a piacon. Ebből a szempontból is megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az a szakszerű vezetés és irányítás, amellyel a Mező- gazdasági Kamara Gyerkes Mihály gyümölcstermelési szakértővel az élén, a népnek segítségére siet. Rövid időn belül megjelenik egyébként Gyerkes Mihálynak, aki valóságos lelke az akciónak, „A legújabb gyümölcstermelés“ című könyve is, amely képekkel illusztrálva az összes teendőket felsorolja és állandó segítségére lesz a gyümölcs- termelő gazdáknak.

A Mezőgazdasági Kamara egyébként már megtette a szükséges lépéseket a már piacra szánt áru értékesítése végett. Összeköttetést létesített a „Chinoin“ permetező szerek gyárával, illetve az ezt képviselő „Spodheim és Tsa“ bukaresti céggel. A megállapodás szerint, ahol a Chinoin permetező szerekkel rendszeresen kezelik a gyümölcsfákat és azt az illető gazda a helyi gyümölcsközség elöljáróságával igazolni tudja, annak almatermését a gyár őszi leszedés után átveszi és exportálja. Nem kell tehát az illetőnek készletét pincéznie, hanem a szedés és osztályozás után azonnal szállíthatja a standardirozó helyre, ahonnan vaggo- nokba rakják és a Pesti Kereskedelmi Bank hütő

meg. Egy barátjával billiárdozni kezdett, de sé- hogysem ment a játék: a piros golyó egy óriás tűzgolyóvá dagadt előtte, amely vakította a szemét s kezében remegett a dákó. Leült olvasni, de a betűk táncoltak a szemei előtt. Felugrott s hazafelé tartott.

— Ostobaság az egész, ok nélkül kínzóm magamat, gondolta, de az ajtónál mégsem nyúlt a csengőhöz, hanem kikereste az előszobakulcsot s lassan, mint egy tolvaj nyitotta ki az ajtót. Olyan csend volt, hogy a szívverését hallotta. Lenyomta az első szoba kilincsét s ekkor megdermedve állt meg. A hálószobából hangokat és kacagást hallott. Megfogódzott egy székben, behunyta a szemét és abban a sötétségben, mely körülötte kavargóit, elhatározta magát. Csöndesen az íróasztalához ment, kihúzott egy fiókot, kivette a revolverét s valósággal kitépte a hálószoba ajtaját. A helyzetet valóban nem lehetett félreérteni. János felkiáltott, annak, ami kiszaladt a száján, nem is volt értelme, inkább egy felorditás volt, amely nagy fájdalmakkor szakad föl az emberből. Egymásután lőtt a revolverrel, előtte bukott le először az asszony, aki halálrasáppadt arccal, kezeit könyörögve magasra emelte, aztán a férfi, aki csöppet sem viselkedett bátran, mert szemeivel a menekülés lehetőségét kereste. Mikor a szobalány rémülten berohant, már a zsebében volt a revolver s nyugodtan, szinte cinikusan mondta:

— Magam megyek a rendőrségre és bejelentem, amit tettem. ;

Sápadtan, összeszoritott ajkakkal, de határozott lépésekkel hagyta el a véres szobát. A rendőrség előtt eszébe jutott egy ügyvéd barátja, előbb felment hozzá, pár szóval elmondta, hogy mi történt s mintha a kaszinóba indulnának, együttmentek bejelenteni a gyilkosságot. A rendőrségen, mint a lapok is megírták, higgadtan viselkedett kijelentette, hogy semmi megbánást nem érez s nyugodtan várja polgártársai, a többi férjek, családapák: az esküdtek Ítéletét.

n. * .

Hát nem egészen igy történt a dolog, illetve a befejezés nem volt ilyen komoly és véres. Az

házaiba viszik elrakas és későbbi értékesítés végett. Az átvétel alkalmával a vállalat mindig kifizet olyan összeget, ami a helyi piac árainak megfelel és a végleges eladás után mutatkozó árkülönbözetet a bank a vezérképviselet utján két- három hónap múltán egyenlíti ki. A gyár saját érdekeit is szolgálja ezzel a megállapodással, mert bár a maga részére az elért árból nem tart meg semmit, érdeke, hogy a gazdák a permetező szereket az ő megbizottaitól vásárolják, miből megkapja rendes hasznát. Viszont a gazdák sem nélkülözhetik a permetező szereket, ha megfelelő minőségű és mennyiségű termést akarnak elérni. Ä Kamara pedig ott áll segítségül, hogy az ügylet mindkét félre nézve kielégítő módon bonyolit- tassék le. Például felsorolhatjuk, hogy a bályoki (Bihar m.) bérgyümölcsös a Chinoin utján termésének egy részét Bukarestbe szállítva és a kiskereskedőknek készpénz fizetésben eladva az első osztályú alma kilójáért 30, a II-ért 20, a III-ért 15 lejes árakat kapott.

Készen áll tehát az ut, hogy a nép számára ezt a jelentős gazdasági erőforrást biztosítani lehessen. Udvarhely megye gazdái nagy felkészültséggel indulnak neki az uj akciónak. Kertjeiket, üres telkeiket értékes gyümölcsöket termő fákkal ültetik be, sőt többen összeállva 30—40 holdas területeket kerítenek be és ültetik be a legkitűnőbb alma fajtákkal. Rendszeresen gondozzák, permetezik és pár éven belül olyan gazdasági forrásuk nyílik meg általa, amellyel sem a gabonatermelés, sem az állattenyésztés nem veheti fel a versenyt, a mai nehéz viszonyok között.

Az akció iránt egyébként már a külföld is érdeklődik és pl. Bécs számára tiz vaggon udvarhelyi almát akarnak rendelni. Százötven község, ügy érői van szó és ha sikerül a nagyszabású akciót végigvezetni az egész vármegye területén*, kétségtelenül jelentős lépés lesz az, hogy a konzervativizmusában nehezen mozdítható nép bizalmatlanságát reális eredményekkel legyőzve, meginduljon egyéb téren is a mai modern gazdasági igényeknek megfelelő termelés, amely versenyképességével és minőségével még az agrár világválság ellenére is, a legrosszabb esetben is képes biztosítani a nép anyagi és gazdasági boldogulását.

Az udvarhelyi példa megérdemli, hogy más vármegyék is alapul vegyék és ahol erre a viszonyok alkalmasok, ebben az irányban is megtörténjenek a megmentéshez szükséges lépések.

őszinteségünk ott vált el Jánostól, amikor benyitott, azaz inkább betört a saját hálószobájába. Nincs mit szépíteni azon, hogy a helyzetet valóban nem lehetett félreérteni s János nem is volt annyira ostoba, hogy magyarázatot kért volna. A revolver is a kezében volt, de mégsem lőtt vele s a csábitó a tétovázás pillanatát is kihasználta. Bár nem volt szalonképes állapotban, kissé ha- tettének következményeit viseli, hajlandó feleségül venni őnagyságát, mert szereti. De János, ha a leikébe láthattunk volna, nem azért volt nagylelkű. Alapjában véve gyáva ember volt s valami túlságosan nem is bízott tisztelt polgártársai, a többi férjek, családapák: az esküdtek Ítéletében. Keserűen felkacagott, megvetéssel véginézte az asszonyt, aztán hátatforditott neki és elment. Lesietett az ügyvédjéhez, aki tényleg a rendőrség közelében lakik s megbízta, hogy adja be a váló- pört. Lehetőleg kerüljük a botrányt, mondta János a mindenre hunyorgató fiskálisnak, aki rögtön aktát csinált János fájdalmából, megszámozta, diktálásba kezdett, szóval kezébe vette János ügyét. Ment minden a törvényesség utján. Elvégre, nyugtatta meg önmagát János, az ilyesmi már mással is megtörtént.

III.

De ha egészen őszinte akarok lenni, amikor János esetét az ő asszonyával megírom a többi embernek, be kell vallanom, hogy a toll egyes részleteknél még mindig elkanyarodott az igazságtól. Csak addig számoltam be hűségesen az esetről, amig János a hálószoba ajtajában keserűen felkacagott s eldobta a revolvert, mint egy számára alkalmatlan megoldást. Ezután János — akárcsak a színpadi hős — lerogyott egy székre, arcát kezeibe temette és ezalatt a másik két szereplő, ha a helyzetet már nem is hozhatta rendbe, de rendbehozta a szinteret. Kétségtelenül kínos percek voltak ezek, az udvarló hideg, szinte sértő köszönéssel táyozott s Jánosban ahhoz sem volt erő, vagy bátorság, hogy legalább utánadobjon valamit. Az asszony leült a másik fotelbe és keservesen zokogni kezdett. Jánosnak régi gyengéje, hogy nem birja a siró nőket, felugrott