Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-07 / 255. szám

XIV. ÉVF. 255. SZÁM. 5 Gyermekei szívesen járnak iskolába? Akár igen, akár nem, nem mehetnek iskolába, ha meghűlés kínozza őket. Az iskolában pedig nagyon könnyen be­tegszenek meg. Adjon velük ezért min­den reggel néhány %jÍ$€$mf$€gVÍn - pasztillát. Jóízűek és megvédik a fertőzéstől. Jobb betegséget megelőzni, mint gyógyítani. Örömhírt viszünk Lászlónak, az elmegyógyintézet szomorú lakójának (Kolozsvár, november 5.) Amikor a bíróság kimondta az ítéletet a Lőrinczy-féle betétek ügyében, abban a pillanatban született meg a gondolat bennem, hogy a szerencsétlen búsko­morságban szenvedő, súlyos beteg Beregszászy Lászlón nem lehetne-e segíteni, ha orvosi asz- szisztencia mellett, teatrális módon közölnék vele az örömhírt. Néhány nappal ezelőtt már beszélgettünk a súlyos beteg Beregszászy Lászlóval és akkor az orvosa, dr. Gróza tanársegéd azt mon­dotta : — Az elmebetegségnek ezt a nagyon súlyos fajtáját csak úgy lehet meggyógyítani, ha egy olyan örömhírt közlünk vele váratlanul, amely ellensúlyozni tudja azokat a körülményeket, amelyek az elmezavart előidézték. Groza tanársegéd autóra ültet és pillanatok alatt az elmegyógyintézet előtt állunk. — Bocsánat, én előre megyek. Néhány szót váltok a beteggel. Megmondom, hogy ön, régi barátja és tisztelője vau itt, jó hirt hozott. Erre szükségünk van már csak azért is, mert könnyen megtörténhetik, hogy a jó hir ellen­kező hatást, vált ki és a súlyos beteg embert katasztrófa érheti. Groza dr. egy betegszobába vezet, ahol egy elmebeteg fogad udvariasan s örvendezik, hogy mint régi ismerőse én is bekerültem. Ezután — mondja — művészetről és irodalomról napo­kon át diskurálhatunk. Öt perc múlva, mikor az őrülttel már össze barátkoztam, szólít Groza ’ tanársegéd. Beme­gyünk Beregszászy Lászlóhoz. Asztalnál ül és vacsorázik. Hosszú beteging van rajta, feláll, amikor meglát és a viszontlátás öröme halkan végigcikázik az arcán. Aztán leül és csak any- nyit mond: — Drep, drep, drep, egymillió, kétmilló, százmillió... Már megfeledkezett rólunk. Mintha ott sem volnánk. [Dörzsöli a fejét és olyan mozdulatot tesz, mintha az ellen védekezne, hogy valaki le ' akarja szakítani a fejét a törzsről. Meleg, emberi hangon szólítja meg Groza doktor: —Beregszászy bácsi, figyeljen ide. Ugye ismeri a szerkesztő uratj örömhírt fog magá­nak mondani, figyeljen csak. Beregszászy László rámnéz és valami fur­csa, szokatlan fény. villan meg a szemében Mintha magának mondaná: — A szerkesztő ur jó ember, én hiszek neki. Most felállók a székről, emelt hangon, való­sággal belekiáltom Beregszászy fülébe: — Laci bácsi, figyeljen jól ram, megnyerte a pert, kifizetik a betéteket, visszakapja a va­gyonát, nyugalmát és azt a megbecsülést, amit sohasem veszített el. Beregszászy arcán élénk figyelem tükrö­ződik, de aztán ismét közömbössé válik. Fejét .elhajtja és legyint a kezével. — Késő már minden. A feleségem délután lett öngyilkos. Az Emkét elvetik... Ekkor hirtelen felugrik, kezeit tiltólag emeli föl és rémüldöző arccal kiáltja: — Ne, ne, ne engedjék a katonákat felém. Ismét el akarnak vinni... Az orvos hozzálép, csillapítja. A csöndes em­beri hang úgy látszik jót tesz az idegeinek. Is­mét leül és lassan folytatja: — Azt akarják mindig tőim, hogy a román opera elé álljak és ott kiáltsam világgá a két­százmilliót és azután öngyilkos legyek. De én .eddig mindig kijátszottam őket, elmentem az opera elé, de a fejemet otthon hagytam. Fej nélkül embert főbelőni nem lehet. Ügye dok­tor ur, nem lehet?... Az orvos ismét a Lőrinczy-ügyre tereli a figyelmét. Elismétli, amit már elmondottam neki. Erősen megfogja a két karját, megrázza, szuggesztiv módon a szemébe néz és parancsoló hangon kiáltja feléje: „Holnap mindenre visz- sza fog emlékezni, amit a szerkesztő ur mon­dott. Minden szóra, minden mozdulatra élén­ken vissza fog emlékezni!“ — Tudok én mindent, nem felejtek el sem­mit. De a feleségemet ma megölték. Az Emke vagyonát elvették, az elmém elborult, rajtam már nem segít semmi... — Beregszászy ur, — mondja neki az orvos, — mondja meg nekem, mikor ment maga az Emkéhez? — 1886-ban. — Mit csinált ott? — Iktattam. — Mi volt azelőtt? — Semmi. Tizenhét éves fiatalember. Negy­venhét éve szolgálom az Emkét... Es egyszerre csodálatos módon, tiszta érte­lemmel beszél, mindenre a legapróbb részletekig emlékszik. Béniden elmondja egész működését az Emkénél. Mindaddig tiszta és értelmes az előadása, amig nem ér az utolsó hónapokhoz. Akkor ismét jelentkeznek a víziók, jönnek a kényszerképzetek és egy őrült áll előttünk. A doktor halkan azt súgja a fülembe: Ez a pillanat nem a legalkalmasabb. A beteg na­gyon fáradt. Már viaskodik benne mindaz, amit most hallott és ez irtózatosan elbágyaszt- ja. Valóban Beregszászy László folyton dörzsöli a fejét és az arcán valami rettenetes kínlódás, belső lelki tusakodás látszik. Felüliünk és búcsúzunk tőle. Még azt mond­ja, hogy elhitt mindent, amit mondottam, mert igaz embernek ismer. A bucsuzásnál ismételten figyelmeztetem, hogy holnap gondoljon arra, amiket elmondottunk. Bólintgat s már az ajtó küszöbén állunk, amikor azt mondja: — Ejnye, be jól esik az örömhír. Átmegyek a szomszéd fülkébe, ahol elmondom az egészet a méltóságos urnák... — Itt van a méltóságos ur is? — szólunk vissza a küszöbről. — Igen, szegény, ő is már ide került. Tet­szik tudni, az Emke megbukott. A vagyonát elvették, tönkrementünk, nem? Mi mindannyian ide kerülünk... Az ideggyógyintézet első pavilonjának foyerjében ismerős arcot látok. Ki ez? — kér­dem a doktortól. — Szintén beteg. Egy feketeszeszes. Már hárman is vannak. Az utón orvosilag magyarázza, hogy az úgynevezett gyógyító szeánszon talán eredmé­nyes lehet, mert biztosra vehető, hogy holnap- holnapután a beteg Beregszászy László ezekkel a gondolatokkal foglalkozni fog és ha a ma este szerzett impressziók bírókra tudnak kelni a ré­giekkel, amelyek az ideggyógyintézetbe jut­tatták, akkor talán Beregszászy Lász.ló elhagy­hatja az elmegyógyintézetet... % Olajos Domokos. Az óriási vihar és szűnni nem akaró felhőszakadás az özönvizet juttatja a nyugat európai partvidékek lakóinak eszébe Még nem sikerült a kétszáz angol bányászt az árvíz alá került bányákból kimenteni (Párizs, november 5.) A legkülönbözőbb irányokból olyan óriási viharokról érkeznek hí­rek, amelyek megakadályozzák a hajózást. Eu­rópa nyugati partvidékein olyan felhőszakadá­sok voltak, amelyekről az együgyü nép köré­ben sok helyen az özönvíz jutott az emberek eszébe. Az Atlanti óceán partvidékén másfél napja hatalmas vihar akadályozza a hajózást. A leg­hevesebbek a szélrohamok Lorient és Nantes között, ahol a menetrendszerű gőzösök sem in­dulnak a kikötőkből. Az angol szigeteket környező tepgerek és Délanglia szárazföldje felett hatalmas vihar dü­höng. Erős szélrohamok mellett állandóan havas zápor hull. A szabad tengeren az orkán több- emeletmagasságu hullámokat sodor tova. A ha­józást csak a legnagyobb nehézségek mellett tarthatják fenn még a La Manche-csatornán is. Ki a nagytengerre pedig nem indul hajó. Az óceán felől több hajó segélykérő jeleket adott le. A szárazföldön a több mint huszonnégy- órája tartó orkán és felhöszakadásszerü zápo­rok nagy károkat okoztak. Számos országút viz alatt áll. A szélrohamok táviró és telefonpozná- kat döntöttek le s évtizedes fákat téptek ki a földből és sodortak messzire. Rhondda Walleyben egyik szénbánya tár­nafolyosója a hatalmas esőzés következtében beomlott és hétszáz bányász elöl a kivezető utat elzárta. A mentőmunkálatokat azonnal megin­dították, de még nem sikerült a bányászok ki­mentése. Oslóból jelentik, hogy a norvégiai nyugati partvidéken három napos viharok nagy károkat okoztak. Az esőzések következtében sok helyütt hegyomlások voltak. Wiiky községben a lezu­hanó szikla egy házat lesodort magával a domb­oldalról. Három lakót megölt, négyet súlyosan sebesült állapotban mentettek ki a romok alól. A norvégiai Bergen környékén váratlanul támadt áradásban négy ember életét vesztette. MINDAZOKNAK, kik magukat gyen» géknek és kimerülíeknek érzik, a »BI0GL0BIN* uj életerőt ad. Vérképző, izomerősitő, idegerősitő, étvágy gerjesztő és élénkítő szer. — Kapható a gyógyszertárakban, vagy a készítőnél: FABRITIUS GUIDO „MEDVE“ gyógyszertára, Nagyszeben—Sibiu mi Uyomdal helyiség­™ ne!», vagy más mű­helynek alkalmas gyö­nyörű suterin helyiség, Egyetem ucca 3 szám alatt kiadó. Értekezhetni Dr. Fischer Ti vadamé­nál, Kolozsvár, Strada Universităţii 3. M odern három szo­bás lakás azonnalra kiadó. Értekezhetni Str. Basarabia (volt Kemény Gábor ucca) 10. Házfel­ügyelőnél. K iadó komfortos la­kások. Értekezni: Vasvári Pál-ucca 12. Sza- laritsnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom