Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-01 / 250. szám
4 XIV. ÉVF. 250. SZÁM. MATUSKA írta: HERCZEG FERENC Lehet, hogy a békés rajztanárnak és bridge-part- nernek maszkírozott hiéna-ember egy politikai szervezet zsoldjában dolgozott; de az is lehet, hogy önzetlenül öldöste halomra a gyorsvonaton alvó vagy ébren unatkozó felebarátait. Ha kommunisták bérence volt, ekkor mellékesen csodálkoznunk szabad a bolsevista pro paganda logikáján, amely Biatorbágynál oly hatalmasan megerősítette az európai ellenforradalmi szellemet. De akár megfizették, akár nem: a lelkében kell valami forró vágyakozásnak élnie, amely akkor elégül ki tüzes gyönyörűséggel, mikor az ekrazit-robbanás felcsapó lángja mellett vasúti kocsik, emberek és pod- gyászdarabok vad tömege zuhan bele a fekete sülyesz- tőbe. Ha meg is fizették, akkor sem egyedül a pens kedvéért tette. Aki látta a vasúti töltésen lelógó vonatot, aki látta a Vérmezőn sorakozó érckoporsókat, az nem hiszi el, hogy ilyesmit készpénzzel lehet megfizetni. Annak a jutalmát csak a sátán adhatja meg ti- tokzatos pokoli valutában. Bolond ez az ember? Hiszen ha a robbanás után hajlongva megjelent volna a vasúti töltésen és magá— nak követelte volna a tragédia szerzőségét, akkor egyszerű az eset. Senki sem kételkednék benne, hogy kényszerzubbonyba való örült. Ö azonban a merénylet után, ha arcátlanul is, de óvatosan viselkedett. Az a hazugság, hogy ö is utasa volt a halálvonatnak, az alibi-igazolás intelligens kísérletének mondható. Valóban nem is az ügyetlenségén fordult, hanem az államrendőrség ben lappangó ősi fenevad ellen. A vérengző ősöktől való leszármazás az ember eredendő bűne, amelytől csak a szeretet válthat meg. Az emberszeretet, a faji szolidaritásnak kötelező érzése, amely megvan a pusztai farkascsordában is, nem veleszületett tulajdonsága a homo sapiens-nek. Prófétáknak kellett jönniük hogy uj igazságként hirdessék a szeretetet és az emberevők unokáinak erőszakot kellett tenniök ősi természetükön, hogy elfogadhassák a tanítást. Minden gyerekkel újra világgá születik az eredendő bűn és a szülei ház, az iskola, a vallás és az önnevelés kötelessége, hogy megváltsa tőle. Minden gyermekiélekben végig kell küzdeni a civilizáció harcát, amely emberré nemesíti a ragadozó állatot. Ez a fehér és fekete angyal, az isteni és az ördögi igazság, az ész és az ösztön, az élet és a khaosz mérkőzése. Mi van Matuskával? Az ő lelke mélységeiben is rügyeztek titokzatos ösztönök, ijesztő és falánk indulatok, amelyek a jura-kor óriási hüllőihez hasonlíthatók. Nem tudom, miféle erkölcsi erők irányították a nevelését, de biztosnak veszem, hogy Matuska sohasem vette föl a harcot belső ellenségeivel. Kizártnak tartom, hogy vallásos lett volna. Ha járt is templomba és alávetette magát némely »itthh ......... rr~T Tinnimi it m-ni'r n formaságoknak: a kereszténység lényegét, a szeretet tanát, sohasem értette meg, miként Torquemada sem értette meg soha. Nem hihető, hogy közvetlenül első merénylete előtt foglalkozott volna elsöizben ilyen tervvel. Biztos, hogy éveken át, talán már suhanc korában is, vasúti merényletek részletes elképzelése volt a legkedvesebb mulatsága. Szóval: ő titokban fölhizlalta magában az ősi bestiát, magános óráiban maga elé idézte és kedvét lelte félelmetes és idegenszerü voltában. Nyárspolgári életének ez volt igazi tartalma. Úgy járt-kelt a világban, mint egy fantasztikus imperátor, akinek nyomában sanda szemű tigrisek kullognak. Végül azonban a bestiák elhatalmasodtak a gazdájukon, vér után üvöltöttek és Matuska, aki kontárja volt az állatidomitás- nak, áldozatul esett nekik. Nekik? Inkább önmagának. Elhiszem: ha a bíróság majd napvilágra boncolja azt, amit a lelke homályában rejteget, Matuska akkor szívesen menekülne a beszámithatatlanságba. Nem is a büntetés, inkább önmaga elől. Sőt az is meglehet, hogy csakugyan megőrül, ha józan napvilág mellett farkasszemet kell néznie saját lelki éjszakájának rémeivel. De akkor az őrültségéért is őt terheli a felelősség, miként a vasúti merényletért is. Gottfried Béla elmebeteg házaiét három napig fogva tartották a kolozsvári rendőrségen éberségén és intuitiv kombináló képességén, hogy hurokra került a sötétségben lappangó fenevad. Matuska épeszű volt, mint családapa, épeszű, mint kávéházi törzsvendég, mint üzletember és háziúr és egyikünk sem fogja akkora őrültséggel gyanúsítani, hogy háziuri minőségében képes volna szegény lakóinak elengedni a házbért. Józan ember volt az élet minden vonatkozásában. A beszámithatóság kérdése akkor fog csak fölmerülni, ha szembe kerül az ügyésszel és ha a téli hajnal ködéből kibontakozik az akasztófa árnyékképe. De ha nem bolond, akkor miért követte el tettét? Különösen égető a kérdés, ha kitűnik, hogy a nagy rizikóval szemben nem állott a nagy haszon reménye. Engem az elmúlt héten meglátogatott egy kis rokonom, egy tiz éves fiúcska. Első pillanatban észrevettem azt a tenyéralaku foltot, amely a bal pofácskáján virított. Egy hatalmas pofon nyoma. — Hát téged ki ütött meg? — A mama! — vallja be szerényen. — Es mivel szolgáltál rá? — Némi kertelés után kinyögi, hogy a körúton köveket rakott a villamos sínre. Lám, a zsebkiadásu Matuska! Matuska a tavasz* rügyezés első stádiumában! Hogy miért rakott követ a sínre, azt nem tudja megmagyarázni, alkalmasint az igazi Matuska sem tudja megmagyarázni, miért rakott ekrazitot a sínre, öröme telt benne — punktum! Van egy Matuska-emlékem a saját gyerekkoromból is. Egyszer egy egész vasárnap délutánt arra fordítottam, hogy kövekkel dobáltam egy fényes nagy üveggolyót, amely a szomszéd kertjét ékesítette. Messzi volt a kerítéstől, egy nagy rózsabokor indarostélya védte, végül azonban telitalálatot kapott és emlékszem, hogy a szilánkokra robbanó üveggömb képe büszke diadallal töltött el... Majd minden elevenvérü fiúnak vannak ilyen szadista hajlamai. Másoknak kárt és fájdalmat okozni: élvezet, még ha nekünk nincs is belőle hasznunk. A fiuk vad, gyakran véres verekedései, kegyetlen vadászszenvedélyük, szörnyű állatkínzásai, a rendszeresség és a következetesség, amellyel az idegen holmit megrongálják és bemocskolják, ilyen titokzatos hajlamokra vezethetők vissza. Nem is szükséges, hogy egyes esetekben az átöröklött terheltséget firtassuk, hiszen minden ember terhei* a születésétől fogva. Ragadozók keserű vére pezseg az ereinkben. Káin fiai vagyunk valamennyien, a rombolás és a vérontás az idegeinkben van, hiszen az emberiség történetének legfényesebb fejezetéi sem tudnak egyébbel dicsekedni. A civilizáció nem egyéb, mint harc az emberlség! WJEISÍS ISTVÁN : |A mai társadalom £ 1 £ B A jelenlegi Magyarország első részletes táradalomleirása. Alapos tanulmány, élvezetes olvasmány. Nemes papíron, egész vászonban 300, színes kartonkötésben 240 lei. A pénz előzetes beküldésére portómentesen küldi a »MINERVA« KOLOZSVÁR, STR. REGINA MARIA fDEÁK FERENC U.) 1 SZ. (Kolozsvár, október 30.) Október huszonhete- dikén az esti órákban Gottfried Béla házaló a Széchenyi-téren szolgálatot teljesítő közrendőrhöz fordult, tiszteletteljes hangon egy utca iránt érdeklődött. A közrend Széchenyi-téri posztja szigorúan végigmórte az információt kérő embert, majd felszólította, hogy kövesse a központi rendőrségre, ahol legnagyobb meglepetésére becsukták. Az őrizetbe vett házaló hiába mutatta elő iratait. Nála volt a nagyváradi népesedési irodának igazolványa és tavasszal kiállított iparén gedélye is. ügy látszik, hogy a kihallgatást végző tisztviselő még olvasni sem tud, mert a szabályosan kiállított igazolványok ellenére három napig koplaltatta az egyik zárkában Gottfriedet. Végül szombaton, a reggeli órákban szabadlábra akarták helyezni, előzőleg azonban a túlbuzgó tisztviselő táviratilag érdeklődött a nagyváradi rendőrségnél, vájjon Gottfried Béla ellen nincsen-e folyamatban valamilyen eljárás? Feltűnő gyorsasággal válaszoltak. Nagyváradi illetőségű és mint potyautas idézést kapott a dési törvényszéktől. Erre Gottfried Bélát csendőrkisérettel azonnal Désre szállították. A törvényszéken csak hosszú ideig való keresés után sikerült megtalálni Gottfried kihágási ügyének aktáját. A rendőrség eljárása annál különösebb színben tűnik fel, mivel a szerencsétlen házalót 8 évig ideggyógyitézetben kezelték. Fogházbüntetésre ítéltek egy aradi ügyvédet Az aradi törvényszék az ügyvéd Illetékességi kifogása dacára is letárgyalta az ügyet (Arad, október 30.) Érdekes rágalmazási pert tárgyalt ma az aradi törvényszék. A följelentő Mager Romulus dr. aradi törvényszéki biró volt, mig a vádlott Váró Zoltán dr. aradi ügyvéd. A feljelentés előzményei a következők: Váró Zoltájn dr.-nak egy peres ügye volt az aradi törvényszéken, amelynél az ellenfél ügyvédje Ispravnic Sever dr.'ügyvéd, bírája pedig Mager Romulus dr. volt. A határozat, melyet Mager dr. hozott a kérdéses ügyben, kedvezőtlen volt Váró Zoltán dr.-ra, aki állítólag olyan nyilatkozatot tett, hogy a pert azért vesztette el, mert Mager biró rokona Ispravnic Sever dr.-nak. Ennek a nyilatkozatnak alapján Mager Romulus dr. rágalmazás miatt megtette a feljelentést az ügyvéd ellen s ezt az ügyet ma tárgyalta az aradi törvényszék. A tárgyalás megkezdésekor Váró Zoltájn dr. illetékességi kifogással élt s konkrét esetekre hivatkozott, ahol a törvényszék a bírói kar panaszos tagjának ügyét letárgyalásra más törvényszékhez tette át. Mager Romulus dr. kérte a bíróságot, hogy az ügyet tárgyalja le. A kérelemnek a törvényszék eleget is tett s úgy a vádló Mager Romulus dr., mint Váró Zoltán dr. meghallgatása uhui kihirdette az Ítéletet, amely marasztaló volt az ügyvédre nézve. A biróság az ítélet indokolásában rágalmazás vétségében mondotta ki bűnösnek Váró Zoltán dr.-t, mert az általa terjesztett és Mager Romulus dr. bíróra vonalkozó véleménye, ha igaznak bizonyult volna, alkalmas lett volna arra, hogy a biró ellen felettes hatósága a fegyelmi eljárást megindítsa. Ezért az ügyvédet 30 napi elzárásra és ötezer lej pénzbírságra Ítélte a biróság. Váró Zoltán dr. a következőket mondotta az ügyben: — 1930. évben egy polgári perben kérést adtam be az aradi törvényszékhez, előadva, hogy a törvényszék egyik birája, dr. Mager Romulus az ügy elintézésében nem vehet részt, mivel az alperes ügyvédjével rokoni viszályban van. Ezt a teljesen törvényszerű beadványomat elutasította és a legnagyobb meglepetésemre meghozta ezt az Ítéletet. Amint az természetes, az ítélet ellen felebbezést jelentettem be és tiszta meggyőződésem, hogy a felsőbir :ság azt meg fogja semmisíteni. A mai főtárgyaláson kifogásoltam az aradi törvényszék illetékességét a fennálló törvényre hivatkozással, mert annak bírói tagja maga a panaszos fél, s a törvény imperativ rendelkezése szerint a legközelebb fekvő, vagyis a temesvári törvényszékhez teendő át az ügy elbírálás végett; s egyben egyéb kifogásokat is emeltem, amelyek kizárják az eljárás folytatását és kértem a vonatkozó polgári per beszerzését, amely nélkül az ügy el nem bírálható, s amelynek beszerzését éppen a törvényszék már korábban el is rendelte volt, sőt azt maga a panaszos biró is kérte. JANCSÓ-GYALLAY:-Érdéi]! történeteA tartalmas, 390 oldalas könyv ára 80 L. A pénz előzetes beküldésére portómentesen küldi a ».MINERVA« CLUJ-KOLOZSVÁR, Strada Regina Maria (Deák Ferenc u.) 1. i
