Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-28 / 273. szám

XIV. ÉVF. 273. SZÁM. JKsverrüTmic 3 A szovjet kiküldöttjei Budapestre érkeztek, hogy tárgyalásokat folytassanak a magyar­orosz kereskedelmi kapcsolatok felvételéről (Budapest, november 26.) A berlini szovjet- képviselet importosztályának három kiküldöttje ma reggel Budapestre érkezett. A Külkereske­delmi Intézetben fognak tárgyalni a magyar­orosz kereskedelmi kapcsolatok lehetősé­géről. A magyar-orosz kereskedelmi tárgyalá­sokat Bukarestben nagy érdeklődéssel kisérik. Az Epoca cikkezik a magyar-orosz keres­kedelmi tárgyalásokról. Budapestre érkezett a berlini kereskedelmi szovjet követség négytagú bizottsága, élén Bosonov professzorral és célja ennek a bizottságnak tárgyalásokat folytatni a magyar-orosz cserekereskedelem lehetőségei felől. Ennek a lépésnek megtételére indítékot egy magántársaság kezdeményezése adott, amely 2000 vagon antracitot és 10.000 vagon kőszenet vásárolt Oroszor­szágban. 30.000 font sterling értékben kö­tötték meg a szerződést, a szállítást pe­dig 1932-ben bonyolítják le. Ekkor léptek fel a nehézségek és komplikációk. A magyar Nemzeti Bank megtagadta a 30.000 font sterlinges deviza engedélyezését. Ezért lép­tek közbe az oroszok, akik egyéb nyersanyagok átvételére hajlandóak az antracit és kőszén el­lenében. A magyar kormány részéről Korody a külkereskedelmi intézet igazgatója kapott megbízást á tárgyalások folytatására. A magyar kereskedelemügyi miniszter pedig megküldte a belépési engedélyt a szovjet kiküldöttek szá­mára és a megbízottakat Budapesten hivatalos diplomáciai fogadtatásban részesítik, mint leg­elsőket, akik Budapestre egyenrangú tárgyaló­felekként érkeznek. Lengyel-orosz tárgyalások. Londonból jelentik: Moszkvából érkező megbízható hirek szerint Litvinov a napok­ban hosszasan tárgyalt Patek moszkvai len­gyel követtel és ezek a tárgyalások a len­gyel-orosz meg nem támadási szerződésre vonatkoztak. Patek közölte, hogy Lengyel- ország hajlandó megállapodásokat kötni és a tárgyalásokat azon az alapon felvenni, ame­lyet az 1926. évi megbeszéléseken megállapí­tottak, de a francia-orosz paktumos megbe­szélések eredményeit csak-bizonyos feltéte­lek mellett fogadhatja el. A francia-orosz meg nem támadási egyezség parafálását, amint ismeretes, annak idején a lengyel­orosz megegyezéstől tették függővé. A len­gyelek csak olyan tárgyalásokba hajlandók belemenni, amely számukra nem jelenti Ro­mánia cserbenhagyását. A Lőrinczy-ügy nem halt meg, csak alszik 0 0 Pastia vizsgálóbíró állítólag Sorocán nyomoz (Kolozsvár, november 26.)' Amióta Pastia vizsgálóbiró kétheti szabadságra ment, azóta látszólag a Lőrinczy-ügy szünetel. Sokan azt mondják, hogy az egész ügy meghalt. Nem igaz. A Lőrinczy-ügy nem halt meg, csak al­szik. Sőt Pastia vizsgálóbiró, amint értesülünk, nem is ment szabadságra, hanem a Lőrinczy- ügy sorocai fázisát tanulmányozza. Ha ez való­ban igy van, amint bizonyos forrásból értesül­tünk, valóban nem érdektelen, hogy mi is tör­tént Sorocán és mi igaz abból az átlátszó és naiv meséből, hogy Lőrinczy Mózes Szovjet- oroszországban kalandos látogatást tett. Vioreanu vizsgálóbiró, aki Pastiától átvette a rendkívül szövevényes ügyet, az újságírók előtt tett nyilatkozata szerint, tanulmányozza az aktákat. Ugyanakkor pedig két könyvszak­értő dolgozik Lőrinczy Mózessel a vizsgálati fogságban, hogy az eltűnt nyolcmillióról pontos elszámo­lást készítsenek. Az ügynek nemcsak a személyi kompromit- táltjai, hanem a dologi, illetve tárgyi kompro- mittáltjai is a börtönbe kerültek. A főkönyvek, strazzák, pénztári könyvek, váltóblanketták, ügyvédi iratok és mindaz az objektum, ami a monstruózus csalásban szerephez jutott. Lőrin­czy Mózes két hites szakértővel nekigyürkőzve dolgozik és most csinálja a nagy elszámolást, amelyből pontosan kiderül, hogy a hiányzó nyolcmillió lejből ki mennyit és milyen célra kapott. Pastia vizsgálóbiró elutazása előtt még nem kapott tiszta képet a milliók hollétéről és úgy Lőrinczy, valamint a hivatalos könyvszak­értők kijelentették, hogy az eltűnt iratok és összekuszált számadások miatt kétheti időre van szükség, hogy az elbújt tételek rejtekhe­lyét meg lehessen találni s Lőrinczy Mózes fő­könyvekből igazolja, hogy vallomásai, amelyek a múltban a hőmérő érzékenységével, hol estek, hol emelkedtek, sőt egymásnak néhol ellent­mondottak, megközelítik a valóságot. Lőrinczy Mózesnek még mindig vannak gátlásai. Még mindig nem mer elég őszinte lenni. Egy időben mindent magára vállalt. Ké­sőbb bűntársakat emlegetett s a legnagyobb baj ott van, hogy sohasem nyújtott tiszta képet arról, hogy hová tűnt kezei között az elsikkadt nyolcmillió lej. Amig Lőrinczy és a könyvszakértők a vizs­gálati fogságban dolgoznak, addig a károsul­tak érthető izgalommal várják, hogy mi tör­tént a milliókkal. Az Autoglob már csődbe ment, egyedül Bodnár Béla csaknem két és fél­millió lejt veszített el. Sokkal súlyosabb vesz­teséget szenvedett azonban Guráth Béla, aki­nek az ingatlanaira máris körülbelül hatmil­lió lejt tábláztak be. Hova tűnt el ez a sok pénz? Az Autoglob kitűnő üzlet volt. Még az utolsó években is élénk forgalommal dicseked­hetett. A mai rossz üzleti konjunktúra mellett is legrosszabb esetben kényszeregyezséget kö­tött volna és a hitelezőket száz százalékban ki tudta volna elégíteni. Ehelyett az Autoglobot csődbe kergették és törzs vagyonún kiviil még több mint nyolcmillió lej forog veszedelemben. Ugyanakkor pedig Beregszászy főszámvevő az elmegyógyintézetben tragikus körülmények között fekszik. Érthető tehát, ha az érdekelte­Krzékeny fogak részére csak a finom szemcséjű OD OL* fogpép alkalmas Alaposan îiszîiî anélkül, hogy a fogak zománcát megsértené. Nagyszerű üditö ize van. ken kívül az egész közvélemény még ma is fe­szült figyelemmel várja, hogy a bírósági vizs­gálat milyen stádiumban mozog és hogyan végzi kétségtelenül nehéz feladatát. Itt kere­sendő a magyarázata annak, hogy napok óta nemcsak Kolozsvár, hanem egész Erdély köz­véleményében olyan hirek keltek szárnyra, hogy a Lőrinczy-ügy meghalt. Ezek a hirek azonban nem felelnek meg a valóságnak. Jó forrásból értesültünk, hogy a Lőrinczy-ügy nem halt meg, csak egyelőre alszik, illetve nyugvópontra jutott, de valószínű, hogy rövi­desen a megejtett számolások és könyvszakér­tői munkák után újból teljes erővel indul meg a vizsgálat s ki fog derülni, hogy hova és mi­lyen célokra mentek el a milliók, sőt kiderül­het az is, hogy mi történt Sorocán? 3x6 év Ennyit kaptak a gyilkos viságí testvérek, akik úgy összeverték haragosukat, hogy egy bordája nem ma­radt épen Kolozsvár, november 26.) Mereu Nistort, a kolozsmegyei Viság községben utolérte végzete. Ő volt a község réme, a legverekedó'sebb legény, aki senkitől sem fért el. Az, aki útjába került nem igen úszta meg könnyebb sérülések nélkül, a vele való összetűzést. Mereu Nistor volt a falu rossza. Viság község majdnem minden fel­nőtt legényének és gazdájának volt valami af­férja vele s mindig az ellenfelek húzták a rö- videbbet. Egyszer fizetett csak rá Mercur Nis­tor áldatlan természetére. Valakit súlyosabban bántalmazott s a dologból bűnügy lett, amely hat hónapi elitéltetésével végződött. A hat hó­nap letelte után azonban ott f oly tata, ahol ab­bahagyta s továbbra sem voltak nyugton tőle a helység lakosai. így történt azután, hogy mint már mondottuk, elérte végzete, ami abban áll, hogy három fiatal legény, kiknek különö­sebb okuk volt visszaadni bizonyos kölcsönöket Marcu Nistornak, egy napon olyan lelkiismere­tesen törlesztették le adósságukat, hogy Mereu Nistornak ezután nem volt többé alkalma sen­kivei kikezdeni. Örökre végeztek vele. A három bosszúálló közeli rokona volt Mer­eu Nistornak. Három testvér. Vezetéknevük ugyancsak Mereu, keresztneveik pedig Onut, Ion és Andrei. Julius 13-án — a tizenhármas szám újból beigazolta szerencsétlen voltát — a három testvér az országúton szembetalálkozott Mereu Nistorral. Veszekedés vette kezdetét s a i testvérek rövidesen nekifogtak régi tervük vég- I rehajtásának: rávetették magukat Mereu Nis- I torra s miután az egyik egy fejszecsapással földreteritette, a kezükben levő botokkal addig ,í ütötték a magával tehetetlen embert, amig ab­ból az élet minden jele eltávozott. Azután ott­hagyták s úgy találtak rá később, összes bor­dái be voltak törve, feje több helyen vérzett s teste minden darabján kék foltok mutatták az ütések nyomait. Mindenesetre jól végezték dol­gukat a testvérek. A faluban általában örömöt okozott Mereu Nistor tragikus sorsa, azonban azok az „alapos“ okok, amely a három testvért tettük végrehajtására ösztönözték, nem gátol­ták meg azt, hogy a csendőrség azonnal le ne tartóztassa őket. A kolozsvári törvényszék negyedik szek­ciójának Dunca-tanácsa csütörtökön tárgyalta az ügyet. A Mereu testvérek egyöntetűen azzal védekeztek, hogy Mereu Nistor régi ellenségük volt s a végzetes tizenharmadikán is ő volt az, aki kikezdett velük s először megütötte az egyi­ket közülük. — Nagyon veszélyes ember volt —- mondja, az egyik vádlott — még hármunkkal is elbánt volna, ha nem szedjük össze minden erőnket. A törvényszék nem vette figyelembe védel­müket és szándékos emberölésért hat-hat évi fegy­házra Ítélte a visági legényeket. Dr. Nistor védő és az elitéltek megfelebbeztéls az Ítéletet. — Gyorsirási tanfolyam. A plébánia épüle­tében megindult gyorsirási tanfolyam a legszebb sikerrel működik. Jelentkezni lehet minden ked­den és pénteken este 7—8-ig, amikor az órák tar­tatnak. Tandíj minimális.

Next

/
Oldalképek
Tartalom