Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-28 / 273. szám
IF ^TTJ> TAXA POŞTALA PLA- 3.TTA IN NUMERAR Ho. 24256—927. >in8T ------------------------Claj-Kolozsvár, 1931 november 28, Szombat ELŐFIZETÉS MAOYAROR8ZAOONi 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. ELOFEacţTfeâ 1 évre 1200 lej, félévre g» •, egy hér«. 800 lej, ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LÁP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 6-08. 6-94. Egyes itím Ar« £ *ej. Egye* szám ára 28 fillér. Deklaráció hangzott cl a Magyar Fárt nevében Mély figyelem fordult a következő szónok felé: Wilier József a Magyar Párt nevében szólott a felirati vitához és előadta a párt következő deklarációját: — Valóban bőségesnek kell minősiteniink azt a munkaprogramot, melyet a kormány a trónbeszéd tanúsága szerint a most megnyilt ülésszak során el akar a parlamenttel végeztetni. Világos, hogy ezeknek a terveknek 'nem, fog mindenike valóra válni, különben is lesz alkalmunk az egyes törvényjavaslatokkal tüzetesen foglalkozni, ha majd a Ház elé kerülnek. Ezúttal tehát csak a reánk nézve legaktuálisabb kérdésekkel foglalkozunk, azokkal, amelyek a Magyar Pártnak politikai állásfoglalására döntő befolyással vannak. — Egészen természetes, hogy a kormány most minden erejével azokat a példátlan nehézségeket iparkodik leküzdeni, melyek a közgazdasági életet és a magángazdaságot egyaránt megsemmisitéssel fenyegetik. Elismerjük, hogy a jelenlegi kormány a legsúlyosabb feladatot vállalta magára, mikor az ország pénzügyi egyensúlyát helyre iparkodik hozni és a polgárok kétségbeejtő sorsát türhetővé akarja tenni. A kérdés csak az, vájjon az eszközök, melyeket a kormány kiszemelt, célravezetők lesznek-e? A községek túlterhelése. — Anélkül, hogy a költségvetést már ezúttal tüzetesebb vizsgálat tárgyává tennők, rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy a tavalyi tételeknek őszinte és lényeges leszállítása csak a hadügyi tárcánál észlelhető. Itt igen tekintélyes redukciót látunk, de ez az összeg még távolról sem lesz elegendő az ország terheinek lényeges enyhítésére. A közoktatásügyi tárcánál javarészt csak látszólagos az enyhítés, mert amennyit levágtak az állami költségvetésből, azt jóformán mind a községek nyakába varrták. — A közegészségügyi, rendészeti, iskolai, dologi és ki tudná felsorolni, hány más, tisztára állami természetű kiadáshoz most a tanszemélyzet eltartása is járul és merő illúzió, ha azt képzeljük, hogy a polgárnak yiem mindegy, vájjon a község vagy az állam szedi be tőle az adót: az állami költségvetésnek a községek rovására történő apasztása tehát csak szemfényvesztés, amelynek azonban már senki be nem dől; legfeljebb azt az eredményt érjük el, hogy mennél súlyosabb terheket kell a községnek elviselnie, annál kirívóbbá válik az önkormányzati jogkör teljes elsorvasztása. A községi alakulatok ezzel az adminisztrációs jogkör autonom gyakorlóiból, az alkotmánv pilléreiből, közönséges adóprés színvonalára sülyednek s ez ellen az irányzat ellen a mi pártunk mindenkor tiltakozott és tiltakozik ma is. Ilyen politikát még nem értünk. — De ha súlyos ez a kormányzati hiba országos szempontból is: kétszeresen érezteti a súlyát a kisebbségek lakta községekben. A kisebbségi egyházak mindenfelé iskolákat tartanak fenn óriási áldozattal, kitűnő fölszereléssel és olyan tanszemélyzettel, amelynek munkája egyre jobban kivívja a román illetékes tényezők megbecsülését. Ezeket a kisebbségi kultúrintézményeket halálra Ítélte a községek irgalmatlan megterhelésének rendszere, amelynek rettentő méltánytalansága épp a kisebbségeklakta helyeken a legsötétebb: az a kisebbségi polgár, aki a saját iskoláját is, melyet szeret, melyre büszke, melyhez ragaszkodik, csak a legnagyobb áldozatok árán képes fenntartani, most kénytelén az állam iskoláját is eltartani anélkül, hogy annak irányításába csak a legcsekélyebb beleszólása is lenne. — Nyilvánvaló, hogy a teljes fizikai Ieron- gyolódás mellett kultur-nyomor is fenyegeti a kisebbségeket, amelyek persze védtelenek ezzel a sanyargatással szemben. Gazdag, hatalmas országokba^, pld. Angliában az állam nagyi becsben tartja a felekezeti iskolákat és nem állít azoknak konkurrens vállalatokat — a felekezetek bőrére. Nálunk az állam képtelen eltartani saját iskoláit, nyakába varr ja tehát azokat a megnyomoritásra kiszemelt kisebbség-lakta községnek. — így fost a válóságbaoi a „lelkek közeledésének“ jelszava: senki bününkül ne vegye, ha ezt a politikát képtelenek vagyunk megérteni. A magántisztviselők igazságtalan adója. — Előre megjósolhatta mindenki, hogy a magántisztviselők fizetése ellep, tervezett adóhadjárat általános ellenszenvvel fog találkozni. Olyan országokban se tanácsos egyes társadalmi rétegek külön, kivételes megterhelése, ahol az adóztatás körül nagyjából eléggé egyenlő elbápást és több-kevesebb progresszivitást tapasztalni; még nagyobb megütközésre számit- hat az ilyen terv nálunk, ahol még hivatalos helvről is elismerték, hogy igen sok az adó alól kibúvó magas jövedelem és nagy vagyon. — Igazságtalanul szemelték ki épp a magántisztviselőket, hogy a kiváltságos adózók helyett is az ő jövedelmeiket vegyék kétszeresen igénybe. A mezőgazdaság adóssága. — A trónbeszédben lefektetett munkapro- grammnak bizonyára legfontosabb pontja a mezőgazdaságra nyomasztóan nehezedő adósságok problémája. Biztosítom a kormányt, hogy lelkes támogatókra talál bennünk, magyar képviselőkben, ha olyan javaslatot hoz a ház elé, amely elfogadható megoldását jelenti ennek az égetően sürgős feladatnak. Hiszen egy kisebbségi párt nem lehet minden áron ellenzékieskedő, nem lehetnek kormánybuktató szándékai, mert nem is kerülhet kormányra: ép ezért fentartás nélkül támogathat minden kormányakciót, amely meggyőződése szerint megfelel a közérdeknek. Emellett a magyarság nagy tömegei is földmiveléssel foglalkoznak s ez a körülmény egymagában is elegendő, hogy a legmesszebbmenő jóindulattal foglalkozzék olyan törvényjavaslattal, amely ki akarja menteni a mezőgazdaságot mai szörnyű helyzetéből. — Azt azonban teljes tárgyilagossággal meg kell már ezúttal mondanom, hogy az eddig ismertetett terv ellen komoly aggályaink vannak. A törvény- tervezet csak fél megoldásig mer elmenni és számot kell vetnünk azzal a hatással, bogy a végromlásba taszított hitelező pénzintézetekkel egész sorát a más foglalkozású polgároknak is tönkre tesszük és, hogy a pusztulásra kárhoztatott bankokat olyan kétségbeesett lépésekre szorítjuk, melyek az adósok tömegét s köztük (Tudósításunk folytatása a Il-ik olcjlalon.) Â Magyar Párt deklarációja Az elnök bejelenti a parlament fegyelmi bi- zottságának határozatát, amelynek értelmében Dumitrescu, German és Lucian Sándor , képviselőket a szerdai incidensért egy\ egy napra kizárni javasolja . az ülésekről. A kamara egyhangúan hozzájárul . a javaslathoz. [ Mirescu parlamenti kezdeményezésből törvény javaslatot terjeszt be a régensek nyugdijának havi 150.000 lejről 30.000 lejre való leszálli- • tásáró! A felirati vitában Trancu lasi, volt averes- ţ cánus miniszter beszéde elején gúnyosan i aposztrofálja Iorgát és Argetoianut és felolvas- : sa Iorgának azt a cáfolt intervjuját, amelyet az , összes lapok közöltek* és amely szerint azt ta- nácsolta volna a mezőgazdáknak, hogyha elfo- : I gyott a türelmük, ugorjának a tengerbe. Az IJ A verescu-párt bizalmatlan a kormánnyal szemben. (Bukarest, november 26.) A parlamenti felirati vitában elhangzott a Magyar Párt deklarációja, amely összefoglalja a nehéz idők komoly követeléseit, amelyekkel szemben a kormány eddigi tervei nemcsak hogy könnyitőleg nem hatnak, hanem kiszámithatatlan nagyságú következményekkel járó nagy terheket hoznak. A nép már elviselhetetlen terheknek az irtózatos súlyát nyögi, minden erővel ezen kell könnyiteni. A Magyar Párt ezt várja. Elintézett incidensek. A kamara csütörtöki ülésén elsőnek Raclu- canu volt nemzeti parasztpárti miniszter szólalt fel. A cukor és általában a főbb közszükségleti cikkek árának leszállításáról az ő kormányuk törvényjavaslatot dolgozott ki s csodálkozik, hogy ezt a javaslatot eddig nem vették elő. Véleménye szerint a cukorgyárosok nem nyernek sokat a cukron, inkább az a baj, hogy az állam ró ki reá tulmagas fogyasztási illetéket.
