Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-27 / 272. szám
•> TAXA POŞTALA PLĂTITĂ EN NUMERAR Ha 2425ft—927. Cl aj-Kolozsvár, 1931 november 21. Péntek KLu*£&l£Ta8 RHLtftUJOOif i I évre 1200 lej, félévre 60S fej, évre 100 lej, egy bér« IM fej, ORSZÁGOS MAGYARPÂBTI LAP Szerkesztőség ée kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) Telefon: 6-08, 6-94. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOK ( 1 évre 56 peng6, félévre 29 pengő, negyedén« 15 pengő. Egyes uám le« ft le], Utóhang a népszámláláshoz Pofonok csattantak el a kamara nyílt ülésén Gyorsan lezajlott egy kis verekedés — M anin meglepetésszerűen megjelent Bukarestbe», Mironescnt pedig a király magához kérette — A liberálisok szerint a kormány javaslataiból nem lesz már törvény Bár egy kissé elkésetetten, Sabin Manoila népszámlálási kormánybiztos hosszú nyilatkozatot adott közre egy bukaresti lapban, amelyben kemény vitába száll a magyar sajtóval a népszámlálás tárgyilagosságának kérdésében. Nem szándékszunk ezúttal polemizálni vele, annál kevésbé, mert érveinket épen elég alkalommal felsorakoztattuk már és volt is, lesz is alkalmunk a kérdést birói mérlegelés alá bo~ csájtani. Csupán az objektivitás nevében kérünk több lojálitást velünk — akiket a kormánybiztos ur megkülönböztetett formában és első helyen emel ki — de a magyar sajtó összességével szemben is. Sabin Manoila főbiztos ur ugyanis rosszhiszeműséggel vádolja meg a magyarságot, főleg pedig a magyar sajtót és arra a kényelmes álláspontra helyezkedik, hogy kritikánkat mint „Budapest kritikáját“ aposztrofálja. Ezzel a rendkívül heves támadással szemben egy szerény megjegyzésünk mégis volna. És ez a megjegyzés nemcsak a népszámlálásra vonatkozik, hanem arra az egész kérdéskomplexumra, amelyet általában magyar ügyeknek szoktak nevezni. Mi a sajtó feladata? A közállapotok és események éber szerűm eltartása és a megfigyelések lehetőleg tárgyilagos és igazságos kritikája. Hogy a román sajtó ezt a feladatot milyen vehemenciával, nem ritkán temperamentumának tulhajtásával végzi, azt bizonyára nem kell Manoila urnák külön is bizonyítanunk. A magyar sajtó azonban azalatt a tizenhárom év alatt, amióta Erdély szervesen beleilleszkedett Románia életébe —• és amióta számtalanszor vágták a szemünkbe, hogy nem tudunk alkalmazkodni és külön államot alkotunk az államban, — ebben az egy dologban csakugyan nem igyekezett aklimitizálódni a román sajtóviszonyokhoz. Erdély románságát hivjuk fel tanúnak arra, hogy mi egy pillanatig sem követtük a bukaresti példát a sajtószabadosság gyakorlásában és nem irigyeltük azt a féket nem ismerő iramot, amellyel a bukaresti lapok kormányt, pártokat és közéleti egyéniségeket támadtak és állítanak pellengére. A mi hangunkat nemcsak a megtorlástól való óvatosság korlátozza, hiszen különösen az utóbbi időben a sajtópereknek még igy is olyan lavinája indult meg ellenünk, amelyre másfélévtized alatt még példa nem volt, hanem az a körülmény, hogy mi az úgynevezett parlamentáris tónust nemcsak a képviselőktől várjuk el, hanem önmagunktól is. Egyszerűen nem szoktuk meg a személyeskedés rendszerré emelését, tehát a rosszhiszeműség sem lehet a kenyerünk. Igaz, bíráltuk a népszámlálást. Ezért a vakmerőségünkért egyedül a Keleti Újság felelős szerkesztője, tehát egyetlen emher kapott négyöt sajtópert. Az egyikben már el is ítélték há rom hónapra. Ugyancsak a Keleti Újságban megjelent cikkéért ítélték el Hexner Bélát. Ezekben a cikkekben mi nagyobbára a nép- számlálás végrehajtó közegeinek ténykedéseit bíráltuk konkrét adatok alapján. Nem kérünk elnézést, sem Sabin Manoila úrtól, sem a bíróság tagjaitól. Csak azt kérjük, hogy ne zárják el előlünk a bizonyítás lehetőségét. Ha állításainkat nem tudjuk igazolni, ám Ítéljenek el. De ha bizonyítunk, akkor Manoila kormánybiztos ur se vádoljon bennünket rosszhiszeműséggel, hanem igyekezzék korrigálni azt, ami a nép- számlálásban esetleg hiba volt s amit helyreütni talán még ma sem késő. Mi fogunk örülni a legjobban annak, ha kiállíthatjuk a legjobb bizonyítványt a legutóbbi népszámlálásról. (Bukarest, november 25.) A parlament zajos ülése mögött, amelyről már nem hiányzott a tettleges inzultus sem, a kulisszák között fejlődik az az uj alakulás, amely a mostani rezsimet kellene, hogy felváltsa. Erre vall Maniunak a megjelenése is, aki aligha Bukarestbe utazott volna legfelsőbb hívás nélkül. Segély az amerikai útra. A kamara szerda délutáni ülésén először Pompei elnök kéri a képviselőket, hogy bejelentéseiket ne nyújtsák nagyon hosszúra. Dumitrescu képviselő azt javasolja, hogy a képviselők szerdai napidijaikból fejenként 200 lejt adjanak Braescu kisasszony, az ejtőernyős ugrás román női világrekordere. amerikai utjának finanszirozására. A szociálisták ellenzik a javaslatot és azt kiabálják, hogy inkább a muiikantíküliáknek kell pénzt adni. Az elnök végül is a képviselők tetszésére bizza a kétszáz lej átengedését. Egy magyar térkép. Ispir képviselő interpellációjában elmondja hogy legutóbbi magyarországi utján az apát- falvi magyar határállomáson egy 1927-ben kiadott magyar térképet látott, amelyen Erdély, Horvátország és a felvidék magyar területeknek voltak feltüntetve. Kérdi a kiiügyminiszté- riumot, nem taríja-e szükségesnek azt, hogy diplomáciai utón tegyen lépéseket a békeszerződésellenes eljárás miatt. Egy másik interpellációjában a Temesvár- környéki utak járhatatlanságát panaszolja fel. Lupu dr. a mócvidékek lakosságának helyzetéről, Sile képviselő a Kiskapus—kudzsiri fegyvergyár és vasmüvek ügyében interpellálja meg a pénzügyminisztert, az ipar- és kereskedelemügyi, valamint a hadügyi minisztereket. Az állam haltszázmillió lejjel tartozik ennek a gyárnak különböző állami szállításokért. A vállalat nem tud hitelbe termelni, már hónapok óta nem fizetett munkásainak és tisztviselőinek és éppen ezért sürgős intézkedésre van szükség, már csak nemzetvédelmi érdekekből is. Trif cuzista a pénzügyminisztert interpellálja meg aziránt, hogy a szabadkőmives társaságok fizetnek-e adót az országban. Nagy taps a kormány hívei részéről. Trifu azt állítja; hogy a szabadkőmives társaságok rendkívül éles propagandát fejtenek ki a román nemzeti eszme és szellem ellen s a kormány hívei tapsolják. Az interpellációt kiadják a pénzügyminiszternek válaszadásra. Trifu ezután a belügyminisztert interpellálja meg ismét a szabadkőmivesek ügyében. Hogyan lehetséges az, kérdezi, hogy a szabadkőmivesek bulletinje, amelyet betiltottak, újból megjelenik és szerinte állandóan az ország érdekeit és a nemzeti szellemet sértő közléseket tartalmaz, többek között a hadsereget gyalázza. Azt mondja, hogy az egész nem más, mint a zsidó maffia Elcsattan a pofon. Vasilescu Carpen ipari és kereskedelemügyi miniszter válaszol. A költségvetésben már a mult évben előirányozták a kifizetéshez szükséges összeget, a folyósításra azonban a gyenge inkasszó miatt nem kerülhetett sor. Igyekezni fognak ezt a tartozást minél előbb elintézni. — Fölvették-e az igazgatósági tagok a tan- tiémeket? — hangzik a szociáldemokrata pádból. Ionel Dumitrescu ujságiró-képviselő a szociáldemokraták felé: — Ez önöket nem érdekelheti. Egy hang a szociáldemokraták közül: Maga taknyos, hallgasson! Erre a parlamentárisnak egyáltalában nem mondható jelzőre Dumitrescu fenyegetően a szociálisták felé megy és szóváltás támad közte és Eftimiu German képviselő között. Néhány pillanat múlva Dumitrescu hatalmas pofont mért le Eftimiu Germánra, aki természetesen visz- szaüti. Nagy dulakodás, verekedés, Lucian szociáldemokrata közbeveti magát, igyekszik lefogni Du- mitreseut, akit az odasiető kvesztor karol át. Az elnök felfüggeszti az ülést. A szünetben Lucian neki akar menni Du- mitrescunak, amiben Mireescu szociálista megakadályozza. Szünet után Lucian szót kér, a kvesztor közbenjárására azonban lemond arról, hogy a rendkívüli izgatott hangulatban beszéljen. Pompeiu elnök legnagyobb sajnálatát fejezi ki az incidens felett és kéri a kamarát, hogy úgy Ionel Dumitrescut, mint Eftimiu Germánt utalják a fegyelmi bíróság elé. A kamara igy határoz. Ez elintézés után Stefa- nescu Amza hadügyminiszter Sile képviselő előbb elhangzott interpellációjára kijelenti, hogy a kudzsir-kiskapusi gyár szállításaiért való tartozást a hadügyminisztérium a maga részéről felvette a költségvetésbe, ezt a részt a gyár meg fogja kapni és igy a nemzetvédelmi érdekek nem szenvednek kárt. munkája. Ördögi maffiáról beszél. Kéri a sürgősség kimondását mind a két interpellációra. A kormánypárt kétszeri ellenpróba után megszavazza a sürgősséget. Cuza antiszemita jelenetei. Cuza a következő felszólaló. Arról beszél, hogy a szabadkőmivesek régi ellenségei a román nemzeti eszméknek és ezért ki kell őket irtani. Cuza tulajdonképpeni interpellációja azonban a cukor áráról szól és azt a kérdést intézi az iparés kereskedelemügyi miniszterhez, hogy miért drága a cukor Romániában. Felolvassa a cukorgyárosok névsorát és a gyárak igazgatósági tagjait. A nevek legnagyobb részben idegen(Tudósitásunk folytatása a második oldalon.) A szabadkőmivesek ellen
