Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-23 / 269. szám
XIV. ÉVF. 269. SZÁM. 9 rult lárva, csuszó-máezó porszem, rongy, semmiség i-~ Jiiszen meg fogok haini! Vagyishát — valami meg fog halni. En leszek az? Nem tudom. Sokszor azt hiszem, ez csak egy függvény, ami itt szaladgál, izgul, erőlködik, véletlenek tengerére kidobva — másodpéldánya, függvénye, vetülete, visszfénye, álma egy Másiknak, aki alszik valahol s engem álmodik — talán éppen ő az, akinél vizsgáznom kell majd reggel, elmondani neki, mit álmodott? Ezért volna az egész. Ezért próbáltam meg mindent, hogy ő felébredjen »— az ö kedvéért történt és történik az egész. Nem volt időm műgondra, kiépítésre egy „jelentős egyéniségnek“ — őrá kellett gondolnom. Ő aludt el akkor, hatéves koromban — az ismeretlen Másik — ővele kell találkoznom, hogy feleljek magamért. Majd elmondom neki... Hogy sok jó volt és sok rossz, ebben a kutya nehéz, kicsit szinte nyomasztó álmában erőlködésnek és rettegésnek... hogy láttam a halált és a boldogság is elvillant előttem és hitemmé vált — álom az álomban —, hogy odaát, őnála és ővele lehetséges abban az igazi ébrenlétben... talán a boldogság is lehetséges. Hogy próbáltam változni és próbáltam hű lenni magamhoz: egyik se sikerült egészen... talán majd ő... így, álomképnek, a világot egész türhetönek találtam — nem keli eltörölni, csak változtatni rajta, ha lehet. Ha egy születendő gyerek megkérdezné — azt mondanám még ma is, mindenesetre próbálja meg. Egyre mindig ügyeltem — s ez igazán csak az ö kedvéért történt. Hogy amit gondoltam, mondtam vagy Írtam — s még néha, amit tettem is — egy és ugyanannak a vágynak becsületes jószándékából fakadt: én is kiváncsi voltam arra, engem is érdekelt, amit közöl- »i akartam s hittem benne, hogy más nem végezheti el az én dolgomat. Az egyszeregyet, ha eldaráltam mások «tán, nem vártam el, hogy jól mérjék ki részemet a kereskedők, látván, hogy én is tudok számolni, de hogy a verseimet szószerint és betüszerint vegyék, ahhoz ragaszkodtam, sejtvén valamiképp, hogy ez még amannál is valódibb valóság. Nem igaz, amivel még magamat is vádoltam néha, hogy megélhetésért Írtam. Belefogni talán segített néha a kényszer — de elindulva a papir felső széléről, a közepetáján, valahol, egy szótól néha, néha egy gondolattól a végén mégis feltámadt bennem valami a lelkiismeretnél is mélyebb és élesebb tehetetlen és homályos és gyermekes, de őszinte remény, hogyha nagyon megszorítom a tollat s ha tinta helyett valamelyik erembe kellene is mártani, egyszer talán mégis sikerül odáig fokozni a feszültséget, hogy a papir alsó széle felé kitüzesedjen a toll, tüzet fogjon a papir az igétől s aztán eldobhatom már — a fellángoló papir- csóvával fel tudom gyújtani és porrá tudom égetni azt a nevezhetetlent, akit a hit ördögnek, Voltaire a Gyalázatosnak nevezett. Nem magamért — talán őérette, ama Másikért. Nem magamra gondoltam én, még a csók mámorában se __ őrá gondoltam én, ebből lett minden jó és minden rossz, őrá, aki talán mégis különb nálam s aki megérdemli, hogy az igazságot keressem ezen a világon is és ne a magam igazát. Református Kórház Kolozsvári Mentők Zsidó Kórház sorsjegyei kaphatók a kiadóhivatalban. — Vidékre 119*— leiért utánvéttel szállítunk. — LAPUNK MINDEN OLYAN VÁSÁRLÓJA, ki 25 darab folytatólagos lapfejet alanti cimre beküld, 10 kottát kap ingyen a temesvári Moravetz zenemű- kereskedéstől. A Moravetz cég Románia legnagyobb zenemű- kereskedése, árai pedig a legolcsóbbak. — Jegyzéket bárkinek ingyen küld. — ■................. f Pest harca a világkrizisseJ Budapest a friss ötletek hazája ma is. A gazdasági nehézségek még fokozzák a pestiek ötletkészségét s mind újabb ötletek számára nyitnak teret. A legtöbb ötlet inkább esztétikai jellegül a megunt régit öltözteti tetszetős uj formába, a nagyváros fejlett Ízlésének, érzékeny hangulat változásainak megfelelően. Igen sokszor azonban egy-egy ötlet széles néptömegeket érdeklő praktikus megoldásokat teremt s valósággal szociális jelentőségű. A talpraesett ötletek csendesen teremtő és épitő forradalmát leginkább ott lehet megfigyelni, hol tömegigények kielégítése a probléma. Étterem, szálloda, üzlet, áruház... Az étterem, a régi polgári rend szabályos étkező helye délben és este, már a mult rekvizituma vagy az előkelő lukszus kiváltsága és szemmelláthatólag ez a sorsa a régi tipusu kávéháznak, a délutáni és vacsora utáni órák polgári szórakozóhelyének. A racionalizáló rendszer egyesítette a két üzletformát s a közös utód az uj formájú tejcsarnok lett. Az uj tipusu tejcsamok a réginek persze csak névrokona, hiszen nemcsak tejes ételeket szolgáltat ki, hanem adja mindazt, amire a siető embernek az egész nap folyamán okvetlenül szüksége van. Óriási méretű tejcsarnokok iétesülnek és alakulnak újjá, a nagymultu és tőkeerős Központi Tejcsarnok kezelésében, kávéházszerüen berendezve, hírlap és folyóiratokkal bőségesen felszerelve, néhol zenével. De ezek mellett — a konjunktúra nyilvánvaló bizonyítékául — a kisebb magánüzemek is sűrűn elszaporodtak. S mig e helyiségeket a napnak minden szakában zsúfolásig megtölti a közönség, addig a vendéglő és kávéház ipar pang és haldoklik. Az ok egészen nyilvánvaló. Az előbbi üzemforma csak azt nyújtja, amire a közönségnek okvetlenül szüksége van és csak a szükséges mennyiségben, de azt aztán csinosan, Ízlésesen s ötletes változatosságban, szellemes menü kombinációkban, heti, havi bérletekben és leegyszerűsített kiszolgálási rendszer mellett, — mig az étterem és kjilön a kávéház a napi szükségletet kétféle üzemben, kétszeres költséggel, nehézkesen és megunt formákban elégiti ki. A vacsora például csak valami sült lehet körettel, más változat nincsen; holott a lassan felismert egészségi elv is tiltakozik az ellen. A döntő tényező azonban a tejcsarnok olcsósága, szemben az étteremmel és kávéházzal. Ennek oka szintén kézenfekvő. Eltekintve a nagy forgalom ármérséklő hatásától, mint reggeltől estig tartó folytonos üzem jobban kihasználhatja a konyhaszemélyzetet, a kiszolgáló személyzetet, a helyiség bérét, fűtését stb., mint két megosztott és külön-külön periodikus üzem fenntartása esetén. Egyszóval az összevont é3 racionálisabb gazdálkodás a titka a sikernek, a nagyobb forgalomnak és az olcsóbb áraknak. Az egész olyan egyszerű, mint Kolumbus tojása, csak éppen rá kell jönni, ötlet. Hasonlóan magyarázható a szállodaipar válsága is. Igen költséges, nehézkes és egyoldalú. A panzió rendszer, mely aztán valóban mindennapi szükségletét fedezi az embernek, a luxusra nem törekvő egyén számára mindenképpen előnyösebb és főképen gazdaságosabb, mint a szálloda rendszer. Hiábavaló a szállodások siránkozása: csak a gyors átszervezés mentheti meg a polgári osztály befogadására szánt szálloda-üzemeket. A közönség nem kutatja azt, hogy ráfizet-e a szállodás, avagy keres-e a panzió tulajdonos, hanem azt veszi igénybe, amelyik számára gazdaságosabb. A gazdaságosság elve a mai ember fő életelve s ezután kell igazodnia minden üzleti vállalkozásnak. Az étterem, kávéház és szálloda lassú sorvadásával párhuzamosan sorvad és zsugorodik a szakmai megosz- tottságu kereskedések forgalma, szemben az áruház tipusu nagy üzletek forgalmával. Az előbbiek lassanként csak a gazdagabb rétegek luxus forgalmának lebonyolítására számíthatnak csupán, mig a tömegek mindinkább az áruházak vevőkörébe sodródnak. Első pillanatra nem érti meg az ember, hogy mi az oka annak, hogy a sokat hangoztatott gazdasági krízis dacára, miért tódul, áramlik állandóan és tömegszerüen a közönség az áruházakba, teszi ki magát a lökdösődés kellemetlenségeinek, mikor pár lépésre kényelmes, tágas és dús választékú üzletek várják bőséges férőhellyel, udvarias kiszolgálással, a köszöngető személyzet zengő kórusával. Mi az oka annak, hogy a nyájas kereskedőt elhanyagolják a vevők, pedig majd kiteszi a lelkét a pultra, leszedi az egész áruraktárát, órákat szentel egy-egy vevő kiszolgálására, aki az „egyéni kezelés“ minden kitüntetését élvezheti ezáltal, holott az áruházakban mindennek talán éppen az ellenkezőjét kapja? Ennek a racionálisabb üzletvezetés és a sokféle áru egymást ingerlő nagyobb forgalma által elérhető olcsóbb árakon kívül, főleg olyan okai vannak, melyek a vevő s általában az ember lélektanának körébe tartoznak. A legtöbb vevő eredetileg nem is vásárlási szándékkal lépi át az áruház küszöbét, de aztán mégis áruval a kezében hagyja azt el. S ha meg volt is a vásárlási szándéka, úgy rendesen nem azt veszi meg, amit akart, vagy legalább is nemcsak azt, hanem még más holmit is. Az áruháznak tehát ez a lényege és egyben óriási fölénye a többi üzletek felett — csábitó és szuggesztiy hatalma van, alkalmakat rejt magában a gyanútlan és gyönge akaratú vevő számára. Felcsigázza az ingatag lelkű vevőnek előbb a figyelmét, majd érdeklődését s végül kívánságát, sőt szenvedélyes vonzalmát. Nagyjelentőségű szervezeti ereje az áruháznak az, hogy módjáéban van kímélni a vevő Szemérmességét és szégyenérzetét. Nem kényszeríti okvetlen vételre. Mintegy kirakó vásárra, mintegy ingyenes látványosságra, úgy megy a vevő az áruházba: elvegyül a tömegbe s feltűnés nélkül távozhatik. Az áruház megőrzi a vevő inkognitóját s a „nincs vétel kényszer“ elvét tökéletesen megvalósítja. Hiába hirdeti a kereskedő, hogy az áru vételkényszer nélkül is megtekinthető, a vevő inkognitóját még sem tudja garantálni. A főnök, a pénztáros kisasszony, a segédek és inasok mind ott ugrálnak a vevők szemei előtt, minden lépését, mozdulatát figyelik s ezáltal valóságai terrorizáják, feszélyezik, esetleges csendes visszavonulásának lelki zavartalanságát fenyegetik. Az áruházban mindent megtalálhatunk: ízlésesen elrendezve a széles asztalokon, mindent meg lehet nézni, mindenre rá van függesztve annak az ára, nem kell igénybe vennünk senkinek sem a szolgálatát, hogy levegye, kibontogassa s igy nem kerülhet a jóizlésü vevő abba a helyzetbe, hogy egy sereg szívességet vegyen igénybe, végül is ellenérték nélkül. Már pedig éppen egy megpillantott olcsó árjelzés hatására — amit azonban megkérdezni restéit volna — alakul ki a vásárló készség; egy feltűnő olcsó ár szuggerálja a vevőt. Az áruházaknak nemcsak abban van előnyük a kereskedések felett, hogy különféle árukat hordanak össze egy helyiségbe s ezáltal időmegtakarítást biztosítanak közönségüknek és a sokfelé való szaladgálás fá- j radságától kímélik meg, hanem főleg az előbb emlitett lelki motívumok kímélése és megőrzése által alkalmat adnak a vevőnek arra, hogy az érdektelenül sétálgató lelki hangulatából a komoly vásárló lelki hangulatáig való utat teljes lelki diszkréció mellett, szisztématiku- san és fokozatosan megtehesse. Ennélfogva az áruháznak nemcsak árujának ízléses és vonzó elrendezésében kell ötletességet kifejteni, hanem legfőképpen abban, hogy a közönség egyáltalában átlépje küszöbét, akárcsak mint sétáló kíváncsiskodó... Ezen a ponton aztán elemükben vannak a pesti áruházak. Mindenik valóságos szórakozóhely, ingyenes látványosság. Egyik neves fővárosi áruház formális és állandó szüreti mulatságot rendez harmadik emeletén. A közönség szeme előtt hatalmas borsajtókban sajtolják a friss szöllőből a mustot, szól a cigányzene, magyar ruhás leányok, legények sürögnek, tormás virsli csiklandós szaga hatja át a termeket és persze ember ember hátán, állandó zsúfoltság. A mulatság ingyenes, de a virsli és a must már pénzbe kerül és ki állja meg, hogy ha már felfáradt a harmadik emeletre (mozgó lépcsőn) ne hajtson fel egy pohár mustot és ki tud sokáig ellenállni a tormás virsli csábitó szagának? S ha nem fogy a harisnya és a cipő, fogy a virsli és a must (s az áruháznak igazán mindegy, hogy melyik cikken keres). Valószínű, hogy a muston többet keres, mint a harisnyán. (A sok ezer pár. elfogyasztott virsli hasznával szemben igazán csekély a befektetés: egy cigány zenekar, egy borsajtoló, úgyis van elég raktáron), egy-két csinos kiszolgáló leányzó, ez az egész. Azt pedig kiszámítani sem lehet, hogy a gőzfűtés mellett megtartott pompás szüret (szinte kellemesebb, mint az esős, sáros eredetije) résztvevőinek hatalmas sokaságából hányán és hányán vásároltak eredeti szándékuk ellenére, mig a földszintről (ahova még véletlenül sem helyezték a szüret színhelyét) feljutottak a harmadik emeletre, csábitó asztalok zsúfolt sokasága közt... Itt kétségtelenül minden az ötlet érdeme. — De még be sem fejeződött a szüret s már rendezik is be, ezúttal a negyedik emeleten az ingyenes bábszínházát — gyermekek részére. De tudnivaló, hogy apró gyerekek alig mehetnek fel magukra, szülők nélkül, egy forgalmas áruház negyedik emeletére. Alig hiszem tehát, hogy az ingyenes bábszínház tartama alatt ne produkálna a gyermekholmik osztálya akkora többlet-forgalmat, amely többszörösen meghaladja a direkt Newyorkból hozatott bábszínház berendezés költségeit. A fény és a zaj reklámok ezernyi válfaja, melyek mind a vevő figyelmére pályáznak, Csupá ötletkreációk. A mozgó, csörgő, a kirakat üvegét recsegtető különféle bábuk, a mozgószinházak homlokzatának filmenként változó és témaszerü átöltöztetése, mind: az üzleti élet elszánt küzdelme boldogulásáért, szellemi fegyverek, ötletek révén. Az ötletek fogják Budapestet átsegíteni a gazdasági krízis holtpontján. E téren nincsen semmi baj: ötlet az van bőven, bárcsak pénz is annyi volna. Mara József. Uj kémiai vívmány! divatos nutria barnára festhetek CZINK-nél
