Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-02 / 251. szám
IO «fefürrlT/Mfe XIV. ÉVF. 251. SZÁM. ÚTI LEVELEK X, Északafrika jövője Irta: Dr. Jancsó Elemér Kairuan után ismét Tunisba mentem. Este érkeztem a lámpafényben úszó fővárosba, amelynek sétányai ilyenkor kezdenek emberekkel megtelni. Gyönyörű nyáreste volt. A tengerparti káyéházak terraszain összezsúfolva ezrével ültek Tunis fáradt lakói. Zene szólt. Európai zene; olyan, amilyent bármelyik hazai városban is lehet hallani. Az avenue Jules Ferry árnyas lombjai alatt vidám sétálók beszélgettek. Olasz, francia és spanyol szavak ütötték füleimet meg. A kozmopolita Afrika tipikus alakjai vonultak szemeim előtt el. Kalandorok, sorsüldözöttek, őslakók és utazók, akiket holnap messzi repit talán már a vonat. Rengeteg a katona. Különleges ruházatukkal, hangos viselkedésükkel magukra vonják a sétálók figyelmét; ők a korzó főhősei. Körülöttük pillangók módjára hemzsegnek az európai és a benszülött nők százai. Keresem köztük Afrikát. De e ku- fárlelkü siserahad csupán Európát juttatja eszembe, már pedig én utolsó estémen afrikai szinekre vágyom, olyas valamire, amit odahaza nem kaphatok meg. Elhagyom az európai negyed fényes korzóit és felkeresem a körülötte levő arab utcákat, melyek mint a tenger a szárazföldeket, úgy veszik minden oldalról körül a franciák és olaszok városát. A szűk kis utcákon bizony nem minden félelem nélkül mentem át. Európainak itten járni esténként meglehetősen veszélyes. A villanylámpák halvány fényénél nem egy vad tekintet borzongatott meg és már-már arra gondoltam, hogy jobb volna visszatérni a biztos európai negyedbe, ahol nem érhet semmi kellemetlen meglepetés. De a kíváncsiság győzött. Félénken bár, de egyedül bejártam a szűk kis sikátorokat, meyeknek megkapó szépségét csak az tudja elképzelni, aki közöttük járt valaha. Először a Bab-Suikan, a zsidónegyeden haladtam keresztül. A kapuk előtt ősi arcok tekintettek a félhomályon át felém, mintha csak a Bibliából léptek volna ki. Azután a Bab-Djeziraba mentem, az arabok közé, ahol már a csendes sikátorokat zajos terek és utcák váltották fel. A kávéházakban kis székeiken arabok ültek, feketekávét, vagy teát szü resolve, arcukon a keleti ember szokott nemtörődömségével. Leültem melléjük. A kis kávéházban nem volt egy európai sem. Két hatalmas platán borított árnyat a terraszra. A kávéház tulajdonosa barátságos ember volt. Arab és francia lapokat hoz elém. Bemutatkozom. Kérdéseimre korrekt franciasággal felel. Rövidesen megtudom tőle, hogy az „ifjú tunisziak“ táborába tartozik, akiknek lapjaik és egyesületeik vannak már. Mozgalmuk az „ifjú török“ mozgalom hatására indult meg, de kevés eredménnyel kecsegtet. Tagjaik intellektuelek, akiknek nincsenek mélyebb gyökereik az arab tömegekben. Számuk kevés, anyagi eszközeik korlátoltak. Az arabság nagy része ősi konzervativizmusánál fogva forradalmároknak tartjá őket; a városi arab munkásság pedig, amelynek soraiban a kommunizmus kezd erősebb gyökeret verni naivnak tartja mozgalmuk és követeléseikkel sem elégszik meg. Az ifjú tunisziak többsége éppúgy, mint az algéri arabok hasonló mentalitású tábora ma megelégedne egy-két enyhébb reformmal is. Követeléseik elsősorban Takarékoskodjék! Biztosítson az erdélyi magyar egyházak biztosítóintézeténél a MINERVA BIZTOSIT Ó~nál I Kérjen ajánlatot. Olcsó díjszabás. Kedvező fizetési feltételek! A MINERVA BIZTOSÍTÓ RT címe: Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (volt Ferenci Józset ut) 37. szám.Telefon 12-57 a benszülött nevelés fejlesztésére irányulnak és a politikai jogok kiterjesztését célozzák. De mivel nem áll mögöttük a tömegek lendítő ereje, a francia hatóságok kéréseik semmibe sem veszik. Hiába magyaráz lelkesen és bizakodva ismerősöm, nem tud meggyőzni eszközeik célravezető módjáról. Annál komolyabb veszélyt jelentenek a francia uralom számára a kommunisták, mert ők a nacionalista erők felébresztésével és szélsőséges követeléseikkel próbálják Arabafrika nagy tömegeit maguk mellé állítani. Zászlójukra a Moghreb teljes függetlenségét Írták és részletreformokba nem hajlandók belemenni. Sikerre jó darabig nekik sincs kilátásuk. Afrika arabjai müveletlenségük és széttagoltságuk folytán nem képesek hóditóikkal egységesen szembeszállni. A francia gyarmatpolitika rendkivüli ravaszsággal leszerel minden olyan törekvést, ami érdekeinek árthatna. Legjobb példa erre Marokkó, ahol Lyautey marsai, a francia hadsereg már-már reménytelenné váló helyzetét úgy változtatta jóra, hogy az arab nagybirtokosokkal összefogott, meghagyta vagyonukat és Marokkó biztosítására „politikai szövetséget“ ajánlott fel nekik. Az arabság nagy tömegei pedig megkapták ugyanazokat a szép szavakat, amikkel a világháború legyőzött országait igyekezett megmaszlagolni Francia- ország. Lyautey marsai szavai valóra váltak, „ha a mohamedánizmust, ezt a töredező ésszét- máló vázát kijavitjuk, akkor továbbra is urak maradhatunk az arabok fölött“. A gál imperiá- lizmus valóban meg is fogadta „dicső“ marsalja tanácsát. A mohamedán papok és iskolák tekintélyes állami támogatásban részesülnek év- ről-évre a francia állam részéről. Az arabok meg megújuló követeléseit pedig úgy igyekszik némileg bár kielégiteni Franciaország, hogy a szinarab vidékekre francia vagy nagy ritkán kétnyelvű iskolákat állit, ahol ugyanazt a tananyagot tanítják az anyaállamból hozott tanítók és tanárok, amit odahaza. Az arab diák megtanulja XIY-ik Lajos hőstetteit, Napoleon hadjáratait, megismeri Franciaország földrajzát és irodalmát, de népe történetéről semmit sem tud meg és érzelmileg teljesen elszakad tőle. Természetesen alig pár ezer emberből áll csupán az igy kinevelt és elfranciásodott arabság, de ezeknek egyrésze is később az élet kegyetlen tapasztalatai folytán lerázza magáról azt az idegen sallangót, amit az iskolában szedett fel. Marokkó, Algéria és Tunis európai iskolaügye majdnem azon a nivón áll, mint az anyaországé. A közel ezer elemi iskolán kívül nagyon sok líceum, szakiskola és az algéri egyetem szolgálja a francia művelődés ügyét. Ugyanakkor pedig az arabok között mindössze pár száz elemi iskola terjeszti az Írni és olvasni tudást, de a korán-iskoláktól eltekintve, nincsen sem középiskola, sem egyetem, ahol az arab lakosság nyelvének és helyi követelményeinek megfelelően nyerhetne kiképzést. Északafrika európai rétege, amely ezekből az iskolákból kerül ki, alkotja azt a kiváltságos osztályt, amelyik már eleve arra van szánva, hogy a három arab állam életét vezesse. Közöttük sok a zsidó ,spanyol és olasz telepesivadék is, akiket az utóbbi években naturálizáltak és akik most sietve igyekeznek uj hazájuknak „érdemeket szerezni“. A Moghreb európai lakosságát két részre lehet osztani: az őslakókra és az újonnan jöttékre. Az előbbiek jórészt zsidók és spanyolok, akik már az arab uralom alatt itt éltek és helyzetük bizony sohasem volt rózsásnak mondható. Ez a réteg a dolgosabb és becsületesebb, nagy tömegében deklasszálódott és éppen ezért a múltban épugy, mint a jelenben inkább keresi a hasonló sorsban élő arab- sággal az érintkezést. De nemcsak osztályhelyzete azonos az arabokéval, a francia politika el- nemzetlenitő nyomását is egyformán érezi. Nincsenek iskolái, önálló szervezkedésre és megmozdulásra még csak nem is gondolhat. Akinek a gyomra fáj, vagy bélmükődése megrekedt, vagy gyomorégése van, az igyon természetes Bikszádl vizet 4 Számos egyetemi tanár által ajánlva. \ I MINDENÜTT KAPHATÓ. | Ezzel a régi európai réteggel áll szemben az újonnan érkezettek nagy tábora, kiknek nagyrésze a helyi viszonyokat és az arab nyelvet nem ismerve tisztán harácsoló ösztöneitől vezettetve jött Afrikába. Uj hazájukhoz semmi érzelmi szál nem fűzi őket, afrikai ottartózko- dásuk alatt Párist és az anyaországot sírják vissza és „honvágyukat“ csak az a plusz fizetés enyhíti, amivel munkájuk a gyarmatügyi minisztérium honorálja. Az ő soraikból kerülnek ki a könyörtelen adóvégrehajtók, főtisztviselők, nagykereskedők és bankárok, kiknek polyp-kar- jai immár behálózták egész Északafrikát. Ez a réteg ritkán marad véglegesen a gyarmatokon. Mihelyt megszedte magát, azonnal visszamegy Európába és házat, birtokot szerez magának. Hány és hány ilyen „rablólovag“ él Franciaországban békés „rentier“-ként és viseli mellén a becsületrend nagykeresztjét. Amint késő este elgondolkoztam afrikai benyomásaimról, a kávéház lassanként kiürült és elhalt a tompa sivitó zene is, amelynek furcsa akkordjai mellett próbáltam beletekinteni ennek a különös világnak jövőjébe. Hová megy Afrika? Milyen ismeretlen és kiszámíthatatlan erők irányítják sorsát? Magukra ébrednek-e valaha alvó népei? Kérdéseimre a sikátorok néma csendje válaszol. Ma Afrika az európaiak prédája. Nagyszerű nyersanyag terület, amelynek kifogyhatatlan kincseit olcsó rabszolga erő állit ja a fehér ember imperializmusának szolgálatába. A kaucsuk, a buza, a szöllő és a déli gyümölcsök óriási tömegét termi az afrikai föld az európai civilizáció bevonulása óta. Pár évtized alatt százezres városok születtek meg és nyomukban megindult a benszülött népek lassú fejlődése is. De ahol az európai és a benszülött szembekerült egymással, mindenütt az utóbbi maradt alól. Az európai civilizáció terjedése, bár célja kizárólag a kizsákmányolás volt, mégis óriási jelentőséggel birt, mert az arabok és négerek primitiv és elmaradott termelési rendszerét háttérbe szoritva a kapitalista termelés rendszerével ismertette meg Afrika népeit. A feudális arab nemesség rabszolgái rövidesen modern rabszolgákká váltak. Sorsuk lényegében semmit nem változott, de öntudatuk a kettős elnyomás alatt mégis jobban kifejlődött. Arab és európai uraik közös elnyomása már nem tudják bilincseikben tartani szabadság iránti vágyaik, amik annál követelőbben törnek utat maguknak, minél inkább megismerik az európai műveltség példátlan átalakító erejét. Ma még gyengék és tehetetlenek saját sorsuk intézésére, de minden év közelebb hozza egy lépéssel a teljes felszabaduláshoz őket, mert kezdik elsajátítani azt, amivel Európa úrrá lett felettük: a civilizációt. A történelem látszólag lassan dolgozik, de aki a felszin alá próbál nézni, az láthatja, hogy a mélyben döbbenetes gyorsasággal dolgoznak azok a láthatatlan és ősi erők, amik egyszer csak kész helyzet elé fogják állítani Európa gyarmatosító népeit. Ezeken a kérdéseken gondolkoztam, amidőn a hajónk maga mögött hagyta Tunis tovatűnő partjait. Arab-afrika sorsa nem a saját kezében van már. összefügg Franciaország, azon át Európa és az egész emberiség életproblémáival. Victor Marguerit fenkölt szándékú könyvére, a „Patrie humainere“ az „emberi hazára“ gondolok, mert az az érzésem ez után a szerény kis tanulmány ut után is, hogy a mai élet problémáival szemben egyek vagyunk mind európaiak és színesek egyaránt és hogy csak a közös nagy világhaza menthet meg bennünket és ezeréves kultúránkat a végső elpusztulástól! Mindnyájunkat érhet szerencse, csak a kínálkozó alkalmat kell megragadni. Ilyen alkalom adódik most, ha Református Kórház- sorsiegyet vásárol. Főnyeremény: 1,000.000 lei, több 200.000, 100.000, 50.000, 20.000 és 10.000 leies nyeremény. Kapható tőzsdékben és a központi sorjegyirodánál Kolozsvár, Strada Bratianu 51. Telefon : 905. A pénz előzetes beküldése után megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Főtér 4 szám fl 111 8/ff ül& §1 «ft § 1 Ócska szőrme bundák (bontatlanul) yP1 flUi 7 a»4% j K67VI!qI ® divatos nutria barnára festketök V4mII«I\SvIwI
