Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-20 / 266. szám
4 XIV. ÉVF. 266. SZÁM. A sikkasztó gazda meggyilkolta főnökét Egész Bácskát izgalomban tartja Polacsek Béla gyilkosának fötárgyalása (Szabadka, november 18.) A szabadkai törvényszék nagyarányú bünper tárgyalását kezdte meg. A vádlott Kalapáti Péter gazda, Polacsek gyilkosa. Valamivel 9 óra előtt felvezették a fogházból Kalapáti Pétert, aki a tárgyalási terem ajtajában összetalálkozik özvegy Polacsek Bé- lánéval, aki gyorsan kitér férje gyilkosa elől. A biróság elrendelte a bejelentett újabb tanuk kihallgatását, majd Hadzsi-Kosztics Koszta vezető államügyész felolvasta a vádiratot, amely igy hangzik: Kalapáti Péter huszonötéves, római katolikus vallásu, maliidjosi születésű, kereskedő, nős, büntetlen előéletű ellen az államügyészség vádat emel: mert 1931 március 24-ikén Maliid- josom, amikor megpillantotta Polacsek Bélát, aki a házához közeledett, szobája faláról leakasztotta kétlövetü vadászfegyverét, azt megtöltötte, majd az udvari szobába ment, ahol megvárta Polacsek Bélát. Polacsek Béla a folyosóról az előszobába igyekezett, amikor hirtelen lövés dördült el, a sőrétek a fejét találták, ami azonnali halálát okozta. A vádlott azért követte el a gyilkosságot, hogy igyekezzen eltüntetni azt a hiányt, amely Polacsek Bélával folytatott üzleti összeköttetés során keletkezeti. Az államügyészség ezért előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés vádját emeli Kalapáti Péter ellein és kéri, hogy a büntető- törvénykönyv 167. paragrafusa alapján mondják ki bűnösnek. Az államügyészség továbbá sikkasztás miatt is vádat emel Kalapáti Péter ellen, mert 1931. elején a Grásum szombori cégnek 310.000 dinárt kitevő pénzét,, amit búzavásárlásra kapott, magádnak tartotta meg. — Megértette a vádat? Tudja mivel vádolják? — kérdi az elnök. — Tudom, gyilkossággal. — És sikkasztással — jegyzi meg a szava- zóbiró. — A sikkasztást nem követtem el, a gyilkosságot igen, nagyon sajnálom, hogy megöltem Polacsek Bélát, nem tehetek róla. — Mondja el a gyilkosság előzményeit. Kalapáti Péter meglepő intelligenciával és a legapróbb részletekre visszeamlékezve ismerteti Polacsek Bélával való megismerkedésének körülményeit és elmondja, hogyan került vele üzleti összeköttetésbe. Amikor a gyilkos Polacsek Béla nevét említi, az áldozat özvegye zokogni kezd és a gyilkos kihallgatása alatt állandóan a szemét törli. A merénylő teljes két órán át ismertette Polacsek Bélával való megismerkedésének történetét és főleg azt igyekezett beszédében ki domboritani, hogy Polacséfr'Béla félrevezette, a tapasztalatlanságát kihasználta. Elmondta a végzetes beszélgetés lefolyását. — Az iskoláját neki, mi történt Kalapáti ur — mondta Polacsek. Egy ötszáz-hatszázezer dináros hiányt találtam a könyvekben. (Székelyudvarhely, november 18.) Jelentette a Keleti Újság, hogy az ígazságügyminiszté- riumból az Ítélőtáblái kerületek főügyésze kapták azt a rendeletet, melyben a falusi árverések megtartásának a szüneteltetéséről intézkedik. A miniszter az ügyészségeknek rendelte el, hogy utasításokat adjanak az árverések szüneteltetésére, holott a végrehajtói szervezet egészen távol áll az ügyészségektől, mint ahogyan a polgári perekben nincsen az ügyészségeknek semmi hatásköre. A marosvásárhelyi tábla területén jóval előbb, hetekkel ezelőtt kapták ezeket az utasításokat, mint például a kolozsvári táblánál. Már ez a tény is azt mutatja, hogy nyilvános közlésre nem szánt rendelkezésekkel, mintegy területenkénti fokozatossággal terjesztették ki a megszüntető intézkedéseket a falvakra. Nem is járnak el egységes metódtisok- kal, aminek érdekes példája az az eljárás, amit Udvarhelymegyében bevezettek. Egy idő óta egyáltalában nincsen árverés. Nem mondják, senki sem mondja, hogy" az árverést nem lehet megtartani, sőt a terminust pontosan kitűzik s az árverés megtartásáért az IMÁDOM ASSZONYOM!!! Az uj pesti tangó sláger kottája 10 lei. Kapható az ország összes könyv- és papirkereskedésében. Kiadja Moravetz zenemükereskedés, Temesvár. — — Nagyon rámijesztett — mondja Kalapáti — ideges lettem és igy szóltam ‘ — Ez lehetetlen, ne csináljon velem rossz vicceket. Én nem lumpolok, nem kártyázom, nincsenek káros szenvedélyeim, kizárt dolog, hogy egy dinár is hiányozzon. — Amikor Polacsek látta, hogy erélyesen visszautasítom a gyanúsítást, tréfára vette a dolgot és megenyhülten válaszolta: — Hát jól van, majd csak kivizsgáljuk, hogy hol a hiba. Maga csak vásároljon tovább szorgalmasan, rendben lesz minden. A viszony később még romlott s végül a gyilkossághoz vezetett. A tárgyalás folyik. előleges^ taxát előre, hiány nélkül beszedik. Az árveréshez azonban nem érkezik meg a végrehajtó. Egyetlen egy esetben sem. Másnemű elfoglaltság, betegség, fogfájás és ehhez hasonló magyarázatot kap, aki érdeklődik. Ez a metódusa annak, hogy az önkéntes fizetési szándékot ne riasszák el, mert hátha egyszer mégis megtartanak egy árverést. Ezzel teszik lehetségessé, hogy a kincstár számára a taxákat beszedjék. És igy a falu számára sincs moratórium, csak beteget jelentenek a végrehajtók. Természetes, hogy a hitelezőknek a számításait ezzel keresztülhúzták, de az is igaz, hogy az utóbbi időkben az árverések általános eredménytelenségekkel végződtek. Nincsen vásárló» de nem valami kialakult szolidaritás az emberek között, a ma nekem,, holnap neked félelme alapján. Ezt az eljárást nem alkalmazzák a közigazgatási árveréseken s az adóbehajtás, annál nagyobb igyekezettel folyik. Tehát nem szüntették be az árveréseket, nem függesztették fel, csak akadályokba ütközik a kiirt terminusoknak a megtartása. Vész ütött ki a végrehajtók között és nincsen falusi árverés A taxát beszedik, de a licitációra nem kerül sor — Udvarhely megy ében úgy rendezték, hogy a végrehajtó nem jelenik meg Szilágyságban eg^ kancsó bor mellett Amit moet irok: annak nem is riportnak, hanem regénynek kellene lenni a szilágyságiakról, akik valósággal szerelmesek görbe, hepe-hupás, sáros hazájukba s a legtöbbjét a sovány hegyoldalról, a savanyubor- termö Meszes alól Kanaán kövér földjére sem lehetne elcsábítani. Érdekes és különös emberek élnek Szilágyságban, más itt a magyar fajta, mint a többi s a román sem olyan, mint általában az erdélyiek. A tanult, vagy félmüveit n ad rágós, csizmás ember a maga falujában külön érdekesség: furcsának tetsző, de mégis egészséges nézeteivel, jóizü tréfáival, szegénységben is vendéglátó asztalával. Ha Szilágyságról irok, lehetlen nem gondolnom Ady Endrére, aki volt olyan büszke arra, hogy innen indult el az Értől, minthogy eljutott a megálmodta elégtételig: csakugyan befutott a nagy Óceánba. Mi szilágyságiak, akik ebből a görbe országrészből kerültünk ki, mint egy kedves fotográfiát rakjuk ki emlékeinket: gyöngéden gondolunk vissza a sárból épült és sárban élő kis falvakra, ahol a farkasorditó télen már este nyolc előtt kialszik a fotogén s a hűséges kutyák félkilométerig kergetnek minden idegen szekeret. És ha néha hazakerülünk, látjuk, hogy kopik, szegényedik, öregszik, pusztul itt is minden. Egy évtized alatt nagyon elszegényedett Szilágyság, a zilahi országúton már nem találkoznak négylovas urifogatok, jókedvűen csillingelő szánkák, a zilahi Ridwallban nem rúg bele senki a nagybőgőbe, gond, baj, keserűség terül szét mindenütt s csak akkor édesedik meg egy-egy órára a Meszes savanyu leve, ha a gazda asztalához tévedt vendéggel összekoccintják a poharakat. Mikor érzem, hogy nem bírom tovább a város arcát, mely gyűrött, zöldessárga, mint egy diáiké lumpolás után, hazaszaladok a pátriámba, Szilágyságba. Itt illata, ereje van a levegőnek, amely a hegyek közül, szántóföldeken át nyargal hozzám tisztán, üdén, nincs benne gyárkéményfüst és orvosságszag, kitisztítja az agyonhajszolt városi embert, kikergeti a kínzó fejfájást, melyet esténként a kávéházi pincér gyógyít aszpirinnel, nyugodt, mély álmot hoz s utána vidám reggelt... Milyen jó néha leszaladni... A makkhetes fia. A meszes szilágysági bor mellett ültünk a kerek ebédlőasztalnál, a petróleumlámpa barátságosan világit ránk, áttöri magát a pipafüstön. Az egyik ur beszél: — Téged, mint tollforgató embert, talán érdekelni fog a Makkhetes históriája... Persze nem nagy dolog, de mi itt jól mulattunk rajta. — A Makkhetes a „zsibói felvégen“ egy csárda, ahova urak is járnak néha, mert szentigaz, hogy jó a bora s tiszta a konyhája. A gazda, Zörgő Jóska, derék, jómódú ember, kinek van egy fia. Azt hiszem, tizenkilenc éves lehet. A szülök, már mint a Zörgő Jóska és a felesége, egy napon rájöttek, hogy valami baja lehet a fiúnak, mert sápadt, rosszkedvű, nem a régi. Elviszik hát az orvoshoz. A doktor megvizsgálja, aztán félrehivja Zörgő Jóskát. — Nincs itt komoly baj, Zörgő uram, de a fiúvá* mégis csinálni kell valamit. Ahoz, hogy megnősüljön, még igen fiatal, de keresni kell neki egy barátnőt... Érti ezt kend, gazduram? — Zörgő Jóskának nem bikkfából van a feje, értelmes magyar ember, megértette hát a dolgot s este, mikor lezárta a csárdát, az asszonnyal megbeszélték a dolgot.... Hozatnak egy városi kisasszonyt, olyan ka- szirnöfélét, akire úgyis szükség lenne a csárdában. Illetékes helyre, az ördög tudja kinek, Írtak is és negyed- nap megérkezett a nöszemély. A városi frajlán, kalaposán, selyem.iai isnyásan, jószaguan. Zörgő Jóska illendően megbeszélte vele a dolgot. Mi a teendője, foglalatossága a korcsmában s mi fizetést kap. S aztán kirukkolt az orvosi tanáccsal. -Hogy hát az ő fiának női társaság keli, Asszonyok is vannak itt, hát mit részletezzem a dolgot. Te, mint tollforgató, aztán kioirkalnaaz- hatod, ahogy éppen akarod... — A frájlán szemérmesen mosolygott, mert ezek a városi kis hölgyek nagyon szemérmesen tudnak mosolyogni az ilyen zsibói Zörgő Jóskák előtt. De hamar megértette a dolgot és nem is volt baj... Ment minden a rendjén, én nem voltam ott, de a barátunk — s az egyik asszony urára mutatott — igy tudja, a dolgot, mert ő gyakran jár a Makkhetesbe... Az előadás itt egy percre megszakadt, mert a „gyanúsított“ védekezni kezdett és az asszonyok is belekacagtak a dologba. Ez az idő alkalmas volt arra, hogy koccintsunk s a históriát mesélő barátom is megtömtei kurta pipáját. — Mondom, egy darabig rendben ment minden. Zörgő uram elégedetten sodorta a bajuszát, de aztán beütött az istennyila. Egy napon eltűnt a Zörgő fiú, azután a kisasszony, de nemsokára kiderült, hogy hiányzik a ládafiából is vagy harmincezer lei. Zörgő Jóska megvakarta a fejét s ettől mintha megokosodott volna, mert doktor helyett a csendörséghez szaladt. Van nekünk egy nagyon ügyes járásőrmesterünk, akinek előadta a dolgot. Az őrmester megvigasztalta, hogy legyen nyugodt, a szökevényeket hamarosan előkeriti. Sokkal hamarabb, mint ők hiszik és főleg idejében, amig a pénz megvan... — így is volt. Az őrmester felkutatta őket és hazahozta. A Makkhetesben drámai volt a találkozás. — Persze, most a doktort ugratják a barátai, hogy ilyen receptet adott Zörgő Jóskának. így ebből az esetből négyen tanultak: az apa, a fia, a doktor, no meg a városi kisasszony... Hát, ha kedved van, cirkalmazd ki ezt a falusi históriát, de addig is igyunk egyet..., A toronyóra. Az egyik napilap egyhangú hirdetményei között is találkoztam a falummal. Zsibó község érdemes előljá-
