Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-02 / 251. szám

XIV. ÉVF. 251. SZÁM. 8 D Bécsi krónika A vörös Bécs a j ítékonyságra apellál — A.* Ufa az uj szocialista mozgóba« — Fényes László fanta«magori ti a Matuska ilsyről — Ljabb kavarodás a Credit­anstalt körül — Arthur iSchuitíler vég­rendel ete — Bécsi levelezőnktől — Már havazik. Még vizes, még nem áll össze a hó, de mindenképpen figyelmeztető előjele a közeledő télnek. Akinek kabátja van, összébb huzza, hogy a kellemetlen, örökösen a léghuzat erejével dolgozó becsi szél hozzá ne férkőzhes­sen. Akinek szene van, befűt. De mi lesz azok­kal, akiknek sem kabátjuk, sem szenük, de még ételük sincs! A tavaly még Bécs városának bő­ségesen dotált Wöhlfahrtsabteilung-ja (Közjó­léti intézménye) nyúlt ilyenkor a szükölködők hóna alá. Az idén azonban — a városi büdzsét muszáj volt megnyirbálni — a Wohlfahrtsab­teilung — Bécsnek ez a cégére, kirakata, Tand­ler professzor vezetése alatt európai híresség — maga is szűkölködik. Olyasmire fanyalodik hát szorult helyzetében, amiről eddig szuverén gőg­gel, megvetéssel szónokolt: a magán-jótékony­ságra. A vörös Bécs, mit meg nem ér az ember, gyűjtési akciót indit. Élemiszercsomagot, vagy ellenértékeként 5 sillinget instál. Szenet gyűjt. Végeredményében tehát ugyanazokat a módsze­reket alkalmazza, amiket a lenézett burzsoázia régideje követ: a jó szivre appellál. Bécsben a legújabb statisztika szerint 161 ezer munkanél­küli senyved. Családtagjaikkal együtt félmillió ember. Nagyvárosra való népesség. Bécs jó szi­ve _ hiszen a legendás Gemütlichkeit mellett a „goldenes Herz“ volt ennek a városnak állan­dóvá merevedett jelzője — bizonyára nem fogja cserben hagyni őket. Segiteni fog, miután a szo­ciálpolitika csődöt mondott, s nem tud többé se­giteni rajtuk... Bécs kenyerének előteremtése, látjuk, nehéz probléma. Viszont látványosságokról — a Pa- nem et circenses! emlékéből esik ez az egybe­kapcsolás — könnyebben és bőségesebben esik gondoskodás. A bécsi szociáldemokrácia mozgó- szinház vállalata, a Kiba, amely már 30 mozit adminisztrál, uj mozgó-palotával lepte meg Bé­cset. A Johann Strauss Theaternek, a hajdani és végérvényesen befagyott vezető operett- szinháznak romjain épült. Itt is helytálló a mondás: Egy színházzal kevesebb — egy mozi­val több. Ebben az esetben egyenesen művészi kiállítású, finom elegánciáju mozi a gyarapo­dás. A megnyitás is a legfényesebb külsőségek között történt. Mintha a hajdani Bécs támadt volna fel néhány órára. A kitűnő üzleti szellem­ben tevékenykedő Kiba csak a megnyitóra ki­választott darabot vétette el. A „világbemutató­ra“ került Der Kongress tanzt senkinek sem tet­szett. Giccs. És tetejében: Ufa-giccs. A Scala — igy hivják az uj mozi-palotát — megnyitójánál sokkal érdekesebb volt az a ko­média, amit a Matuska ügy körül és a szociál­demokrácia tekintélyének rovására Fényes László irt, rendezett és eljátszott. Az Est haj­dani riportere emigránsi minőségben az Arbei­ter Zeitungnak, az osztrák szociáldemokrata párt hivatalos lapjának munkatársa. A ripor­terek rajával együtt ő is állandóan körüldön- gicsélte egy kis szenzáció-mézért a Matuska- ügyet. Politikai beállitottsága folytán azonban nem érhette be pusztán bűnügyi, vagy pszicho­patológiai szenzációkkal. Neki mindenáron po­litikai szenzáció kellett. Megcsinálta. A nagy publicitásu munkáslap több hasábos cikkek kö­zött tőle, amelyben Fényes László, a hírlapíró egyetlen koronatanúnak, Fényes Lászlónak, az emigrációban duzzogónak megsejtéseire, gya­nújára, hajdani látomásaira, élénk fantáziájá­ra való hivatkozással, Matuskát szerves össze­függésbe hózta nemcsak a fehér terrorral — ezt kívüle mások is megcselekedték — hanem a frankhamisítás vérvádjának normájára aktiv magyar államférfiakkal is s Biatorbágybóí minden áron előre kifőzött politikai akciót csi­nált. A szenzációnak nagyon gyenge vissz­hangja volt és ami volt, nem lehetett Fényesnek kellemes: Mindenki azon csodálkozott, hogy egy minden pártbeli megkötöttsége és osztály-állás­pontja mellett is komoly újság, hogyan lehetett annyira kritikátlan, hogy helyet adott a Fényes gyűlölettől elvakitott Írásának. Sokkal jobban felborzolta az érdeklődés hullámait, hiszen hazai ügyet érintett a kancel­KlflRUSITflSOI! olcsón beszerezheti szükségletét a volt «JUDOVICS LÁZÁR-féle textilüzletben Cluj-Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (volt Wesselényi Miklós ucca) 9 szám. PflPLfIR Van-e csiüagfénnyel hajtott gép ? UJ fejezet az elektromosság történetéből Edisont, az emberi kultúra hősét eltemették! A Meulo-Park varázslója nem eszel ki több csodát, ö, akit jóformán a villamosság megszeliditőjének nevezhetünk, mert a vad, villamos szikrát, használható formára kényszeritette, — végül a legnagyobb hatalom, a halá­lon is próbált győzedelmeskedni. A halál maradt győz­tes, mert Edison ember volt! De csak földi porait ka­parinthatta meg, mert lelke és szelleme az uccától a legmeghittebb szobácskáig mindenütt kisért és kisér­teni fog, mig ember lesz a Földön! Amerikai lapok hiradása nyomán európai újságok­ban, nemrégiben érdekes, amerikai izü hirt lehetett ol­vasni, hogy Amerikában olyan gépet találtak fel, ame­lyet csillagfény hajt. Igaz, hogy olyan országban, ahol Edison élt, a technikai felfedezések terén a legnagyobb meglepetésekre is el lehettünk készülve. Egyesek mind­járt kapcsolatba is hozták az uj gépet Edisonnal s „hattyúdalának“ nevezték. A tény ezzel szemben az, hogy Edisonnak ehez a géphez semmi köze sem volt és az sem igaz, hogy olyan gépet konstruáltak volna Ame­rikában, amelyet csillagfény hajt. Arról van szó, hogy Edwin Frost tanár hőelektro­mos készülék segítségével, csillagokból kapott energiá­val indított meg egy gépet. Tehát a csillag fénye csak megindította a gépet, de nem hajtotta! Ebben a formában a hir igaz és nincs lehetetlenség abban, hogy hőelektromos elem utján nyert elektromos szikra indítson meg egy robbanó motort. Maga a hőelektromos elem a villamosság egyik leg­érdekesebb alkalmazási formája, aminek főképpen a csillagászat veszi óriási hasznát. A következő elven épül fel. Ha két különböző fémet úgy forrasztunk áramkör­ré, hogy két forrasztási pontot nyertünk, az egyik forrasztási pont hevítésekor elektromos áram kelet­kezik. A fémsodronyok célszerű megválasztásával rendkívül érzékeny műszereket sikerült szerkesz­teni. Érdekes, hogy minél kisebbre készítik a hő­elektromos elemet, annál érzékenyebb. A kaliforniai Mount Wilson obszervatórium műszere például i/ mil­ligramm súlyú, tehát súlya egy vizcsep súlyának alig ezredrészét éri el. A gyakorlatban a csillagok hőjének mérése nagyon nehéz. Hatalmas távcsövekkel vetítik a csillag fényét a hőelektromos elem egyik forrasztási helyére s a keletkező áram galvanométerrel lemért erős­ségéből számítják ki egész pontosan a csillag hőmérsék­letét. A Mount Wilson obszervatóriumban például erre a célra a 2 és fél méter átmérőjű Hooker távcsövet használják, ennek gyújtó pontjában van felszerelve a csaknem eszményi kicsiségü hőelektromos elem. A műszer segítségével óriási távolságban levő csil­lagok hőmérsékletét sikerült már lemérni. A bolygók hőmérsékletének mérésénél külön meg tudják ál­lapítani a bolygó saját, belső hőmérsékletét és a Nap­tól származó reflektált hőmérsékletet. A hőelektromos elem nem uj dolog, mai formájában, és alkalmazásában azonban napról-napra tökéletesítik, s ma már a csillagászatnak valósággal varázs-eszközévé vált. Csak mint érdekességet említjük meg, hogy leg­újabban az eddig egyezred milliméter vastag elem­sodronyt egy tízezred milliméter vastagságúra levéko- nyitva sikerült előállítani, sőt egészen uj formát kapott a hőelektromos elem rétegezett fémsodrony alakjában. Ennél az uj elemnél háromféle fém, réz, nikkel és króm szerepelnek. Az uj elem érzékenysége az eddiginek tíz­szeresére rúg. Ennek a parányi műszernek a segítségé­vel a Világegyetemnek sok titkáról fog a fátyol fel- lebbeni. Szó se róla: a hőelektromos elem — tehát csillag­fény segítségével — meg lehet indítani egy gépet. Ez azonban csak kuriózum és szenzációhajhászás. Racioná­lis értelme nincs, mert a műveletnél számbajöhetö távcsöveknek olyan magas ára van, hogy árukkal évekig el lehetne látni fűtőanyaggal a gépóriások szá­zait. így foszlik szét a csillagfénnyel hajtott, amerikai szenzáció a valóság fényének reflektorában. Az ener­giákat még Amerikában sem lehet bánkszerüen kon­vertálni ! Dr. Szász Ferenc. vélemény — azok közül, akiknek módjuk- ! ban van őt fülönfogni, senkisem akarja, hogy Ehrenfest tényleg kitátsa a száját és titkokat fecsegjen ki a Creditanstaltnak és az államnak az Összeomlást megelőző közös üzleteiről... Bécsnek nagy halottját, a kát. exochen osz­trák költőt, Arthur Schnitzlert, október 25-én, gyászünnepéllyel búcsúztatta a bécsi leadó. Gyászindulók csendültek fel, Ernst Lothar gyászbeszédet tartott és a Burg reprezentativ színészei prológust játszottak egyik darabjából. Ez az ünnepély egy kicsit a költő végakarata ellen volt, amely még 1912-ből kelt és mint ér­dekes dokumentum megérdemli, hogy szósze- rint közöljük: „Rendelkezések, amiket halálom után telje­síteni kérek: Szivem átszurandó. Semmi ko­szorú. Semmi gyászjelentés. Az újságokban sem. Utolsó osztályú temetés. A megtakarított pénzt kórházak javára kell felhasználni. Semmi szónoklás. Minden rituális melléklet elkerülen­dő. Gyászt abszolúte ne viseljenek utánam“. A nagy és rezignált költő, aki a Reigennel. valahol a pornografia és az irodalom határmes- gyéjén kezdte, hogy az orvos és a költő kvali­tásait pompásan egyesitő remekművekben a legmagasabbra emelkedjék aztán, úgy látszik, undorodott a drapériától, cifra és szónoklatoktól hangos, úgynevezett disztemetéstől. Finoman, kulturáltan, halkan akart távozni az életből, amelyet finoman, kulturáltan és diszkréten él­vezett. (f. j,) lárnak egy falusi népgyülésen tett ama közié-1 se, hogy a még mindig vajúdó Creditanstalt 28 [' igazgatója közül huszonötnek felmondottak és hogy bevezették a bűnügyi vizsgálatot a nagy Krach felidézői, elsősorban a legendás hírű ; kpekul'áhs, Ehrenfest igazgató, a valamikor szolid intézetnek a börze jegére csábitója ellen, akinek elfogatását el is rendelte már az ügyész­ség. Ez a bejelentés olaj akart lenni a téli idő beköszöntése óta túlontúl nekibusult parasztok kedélyére, akik sanda szemmel nézik, mekkora ; jövedelmeket biztosítottak a rombadőlt és ten­gernyi állami pénzt felemésztett bank igazgatói részére és hogy öt hónappal a bajok napvilágra jutása után még semmi intézkedés nem történt a felelős vezetők ellen. A kancellár közléseire kemény hangú nyilatkozat következett — Ehrenfest részéről. Az állitólag körözött igaz­gató táviratozott a Reichspostnak, hogy abban az időpontban, amikor a kancellár szerint bűn­ügyi eljárás indult ellene, sőt a gazdasági rend­őrség részérőli letartóztatását rendelték el, Bécsben tartózkodott és ittlétét ismételten tudo­mására hozta a rendőrségnek. De még kihallga­tásra sem idézték meg. Közli tehát cimét, várja a megidéztetését, mert ő azonnal hajlandó jön­ni és beszélni fog, ha kérdik. A bécsi hatóság azonban, amely várt az elfogatási paranccsal, mig Ehrenfest odébb állott Bécsből, most sem élt az alkalommal, hogy Ehrenfestet Bécsbe hozza és kihallgassa. Várt, mig Ehrenfest Pá­riából is odébbállott, mert — és ez az általános

Next

/
Oldalképek
Tartalom