Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-13 / 260. szám
e _____________ xanHBHMHBHHMBHWaaa Huj, huj, hurrá-affér Aradon Egy futbaHvita során kiderítették, mi volt az ősmagyarok csatakiáltása ? A futballörület természetesen éppen úgy tombol Aradon, akár Nagyváradon, vagy Kolozsváron. Ott is vannak konkurrens csapatok és az elmúlt vasárnapok egyikén az AAC—ATE kerültek szembe egymással. Az AAC-isták arattak diadalt, haláltmegvető bátorsággal röpítve be a második gólt az ellenfél kapujába. Máskor is vesztett már csapat, máskor is bosszankodtak a kudarcot vallott játékosok, a harag azonban könnyen elpárolog, ha az uj mérkőzésen másképpen fordul a szerencsekerék. Aradon azonban nem várták be ezt a fordulatot és már a csata színhelyén történt, hogy a megvert futballisták egyike odalépett a lelkesedő, örömmámorban úszó csapathoz és a következő kijelentéssel igyekezett lelohasztani örömüket: — Hallottam, hogy játék közben többen azt kiáltották: huj, huj, hurrá, ez pedig államellenes cselekmény volt. Nosza, megindult a vita afölött, hogy valóban a román állam létét fenyegeti-e az önfeledt csatakiáltás? A végén aztán hazamentek a játékosok, a vesztesek és a győztesek is és egészen megfeledkeztek a huj, huj, hurrá-afférról. Aradon is van azonban sziguranca, ott sem mennek a szomszédba, ha egy kis irredentizmusra éheztek. Megindult tehát a „vizsgálat“ és egymásután idézték be a szigurancára Fischer Aladárt, a katolikus gimnázium igazgatóját és Széli Lajos dr.-t, az AAC elnökét. Itt aztán kiderült, hogy mi az alapja a „vád“-nak. Az tudni illik, hogy a magyarországi futballcsapatok az angol hip-hip-hurrá magyarositott formájában huj, huj, hurrával vetik bele magukat a küzdelembe, a huj, huj, hurrá az ösmagyarok csatakiáltása, tehát aki ezt meri használni, az veszedelmes irredenta, izgató s megérdemelné, hogy nyereg alatt puhítsák, akárcsak az ösmagyarok a húst. A szigurancatisztviselő még azt is mondotta, hogy a magyarok most is ezzel a kiáltással men nek a csatába, tehát az aradi futballisták úgy viselked- / tek, mintha Magyarországon lennének. Mindezekre a vádakra egy talpraesett ellenkérdés válaszolt: — Mondja Domnule! ön őszintén volt háborúban és hallotta akár egyszer is, hogy a magyar katonák huj, huj, hurráztak volna? A válasz „nem“ volt s ezzel remélhetőleg le is záródott az aradi huj, huj-affér. r En csak hallgattam írtra: Jakab György — Most sem jöttem volna még haza, de van egy leánykám, kétesztendős volt, mikor itthon hagytam s kivántam már látni. Édes- apáméknál hagytam, itt jobb helyt van, mintha elviszem magammal. Csodálkozva néztem rá. Azt hittem, még leány, olyan fiatal és eleven. A leányka említésére a bánatos asszony arca jobban elborul. — Nekem is volt egy kicsi leánykám — mondja szemét törölgetve a köténye sarkával, mert hiába próbálta visszatartani a sirást, a könnye mégis kiszökött, — de azt a jó Isten őfelsége úgy meglátogatta... Három esztendős volt, olyan, mint egy szép rózsabimbó... Egyszer csak beteg lett s soha többet ki nem gyógyult. A jó Isten elvette a hangját... Ö lelkem, leánykám!... Tán jobb is, hogy elvette a jó Isten... Úgy fájt a szivem, mikor réja néztem... Ha beszéltünk, mind megértette, de nem tudott szólni. Ha kellett valami, megmutatta s úgy járt a kicsi szája, de egy hangja se volt... Most már minden tartózkodás nélkül sírni kezdett, fejét jobbra, balra hajtogatva és siirün törülgette kötényével az arcát. A fiatal asszony szótlanul ül mellette, csak nézi szánalommal. — Hát mégis jobb volt igy — folytatja tovább az asszony nagyot lóiekzeive s mintegy önmagát megnyugtatva, ügy fájt a szüvem, mikor re janéztem — ismételgeti. — ügy el volt pusztulva, olyan volt, mint a kopogó csont... — Felvittük Kolozsvárra, hogy hátha tudnának neki valamit csinálni s ténnap jött az irás, hogy meghót... Végigtörüli arcát a kötényével, kezét a szája elé teszi és megint meredten bámul maga elé. ..... -i fi Kaxrtirrsato XIY. ÉVF. 260. SZÁM. ■■■■■■■■■■■LI 0 korzikai banditák rémuralma ellen frtóhábo- rut folytat a francia hadsereg Bekerítették a bandavezérek főhadiszállását — Ágyukkal, gépfegyverekkel, páncélos autókkal, repülőgépekkel dolgoznak a büntetőhad) árat csapatai (Párizs, november 11.) Korzika sziget déli részén proklamálták az ostromállapotot. A partvidéket ágyunaszádok őrzik, hogy a banditák a tengeri utón el ne menekülhessenek a szigetről. Az országutakat megerősített csendőrosztagok szállották meg. Egy francia tábornok vezetése alatt újabb hatszáz csendőr érkezett a szigetre a banditák elleni irtóháboruban való részvételre. A nagy tisztogatás folyamán, amely a szigeten megindul, minden gyanús elemet, tekintet nélkül állampolgárságára, el fognak távolítani a szigetről. Évek óta egyre elszántabban és merészebben garázdálkodnak Korzikában a banditák, akik az utóbbi hónapokban rettegésben tartották a szigetet. Eleinte a kopár, sziklás hegyek között táboroztak a rablók és innen indultak támadó útjaikra. Többizben véres csatát vívtak a korzikai csendőrséggel, amely a rablóbandák néhány jelentékenyebb tagját tudta csak elfogni és teljesen tehetetlen volt az egyre jobban szervezkedő banditákkal szemben, akik valósággal forradalmi állapotokat teremtettek Korzikában. A rablóbandák szolidárisán szervezkedtek s minden bandának van egy-egy vezére. Csak látszólag volt az ur a hatóság ezekben a falvakban, a tényleges hatalmat a ban- dávezérek gyakorolták. Egy héttel ezelőtt fogságba vetették Pal- neca legelőkelőbb polgárait és Caviglioli banditavezér vezényletével megütköztek egy szakasz csendőrséggel, amelyet Nevéglise csendőrhadnagy vezetett. Az egész csendőrszakaszt a hadnaggyal együtt lemészárolták. Ajaccioból katonaság és csendőrség indult a banditák ellen, de a lázadók elsáncolták magukat Palneca község előtt és megkezdődött mintegy húsz faluban a banditák rémuralma. Huot tábornok parancsnoksága alatt két század katonaság és hat csendőrszázad vonult Palneca ellen és két napig tartó ostrom után sikerült elfoglalni a községet, ahol elfogták a banditavezéreknek egy részét, mert ez a község volt a banditák főhadiszállása. Most tovább folyik a tisztogatás Korzikában, amelyet végleg meg akarnak menteni a banditák rémuralmától. A Korzikába szállított c^endőrszázadok páncélos autókkal, ágyukkal, géppuskákkal és repülőgépekkel felszerelve indultak a banditák ellen. Csütörtökön hirdeti ki döntését a vádtanács László Ákos és Schreiber Andor fogvatartása ügyében (Kolozsvár, .november 11.) A Lörinczy- iigy két újabb letartóztatottjának, László Ákos és Schreiber Andornak ügye került a vádtanács elé. A vizsgálóbíró javaslata szerint harmincnapi vizsgálati fogság elrendelése szükséges a vizsgálat érdekében, mindkét letartóztatott ellen. A vádtanács szerdán délelőtt hosszabb ideig foglalkozott az üggyel, ' 1 döntést azonban csak csütörtök délelőtt hirdetnek. Szerdán különben nem produkált eseményeket a Lőrinczy-ügy. Pastia vizsgálóbíró egész délelőtt Lörinczyt hallgatta ki, amikor a volt bankigazgató a könyvek átvizsgálása alapján tette meg vallomását. Újabb tanukat nem hallgattak ki. — Az én naccságámnak is egyszer elál- lott volt a szava — mondja a fiatal asszony, csakhogy újra beszédet kezdjen, — de annak annyi orvosságot hordtak, azt annyiféle lepedőbe rakták, hogy aztán helyrejött. A bánatos asszony csak mozdulatlan és szótlanul marad, mintha nem is hallotta volna. így ültünk egy darabig, mikor ismét megállóit a vonat. Egy hárászkendős, fekete ruhába öltözött asszony szállott fel, utána egy fiatal legény. Semmi csomagot nem hoznak magukkal, ugylátszik nem mennek messzire. — Jóreggelt adjon az Isten. Köszön az asszony s letelepedik a túlsó oldalon egy pádra, melléje ül, belől a fia is. Kövér, idősebb asszony, szaporán szuszog a gyors felszállás után. — Hü, de meleg van, szólal meg, mintha csak magában beszélne és szétbontja fején a hárászkendőt. Semmi véleményezést nem kap s most már megszólítja a vele egy sorban, a pad szélén üllő fiatalasszonyt: — Hát maga hova való, lelkem? — Ide, balavásári. — Isten éltesse, hát hova utazik? — Szebenbe. Az asszony figyelmesen méregeti, vizsgálja szomszédját és mosolyogva megszólal: — Nem hiszem, hogy balavásári volna, mert én ott mindenkit ismerek, de magára nem emlékszem. A fiatalasszony is elmosolyodik és elmondja, hogy nem is emlékezhetik rá, mert ő nem lakik itt és milyen rég nem volt itthon. — így hát nem csoda, ha nem ismertem meg, mert biza úgy megváltozik az ember, ennyi idő alatt.. — Éppen én is megjártam! — mondja a fiatalasszony. Tegnap jövök haza nénémmel a mezőről s a falu végin találkozom ángyommal. Né, még meg se ismersz, azt mondja, úgy elmész mellettem! — Hát Szebenben milyen világ van? — vág bele a kövér asszony a másik beszéd jibe, aki előreláthatóan még sokáig akart időzni az ángyóval való találkozásánál. — Olyan, mint itt — kap az uj kérdésen. — A gabona féle olcsó, de a botban éppen úgy meg kell venni mindent, mint ezelőtt. Semminek sem jött le az ára, csak amit a falusi ember eladhat. A gazdasági térre vágó kérdésbe már beleszól a szürke posztó ruhás ember is, aki mostanig szunyókált, de az asszony felszállásakor felébredt. — Tiszta igaz! Az ember a marhájából, gabonájából nem tud pénzt csinálni, mert mindennek lejött az ára, de ha venni kell valamit, nem képes kifizetni. Most vettem a három leánykámnak cipőt, mert nem járhatnak már mezítláb az iskolába, s tudják-e, tiszta 300 lej volt párja. Ott van, a háromnak az árával egy jó bornyut lehetne venni. —‘ Úgy biza, hagyta helybe a kövér asz- szony, — el van erősen szegényedve a nép. De aztán tudják-e, az a baj, hogy most nem jó nekik az, ami az én időmben volt. Ezelőtt jó volt a. bocskor s most mindenkinek cipő, csizma kell. Kit látnak ma bocskorban? A legszegényebb ember is szégyeli felkötni. Hej, pedig jobb volna, ha nem ráznák úgy a rongyot... Egészen beletüzesedett a beszédbe, kezével liadonász és észre sem vette, hogy lecsúszott a hárászruha a fejéről. — Még akkora gyermek, hogy azt kelljen mondjam, ki sem nyílt a szeme s már cipőt húznak lelkem a lábára. Kell akkora gyermeknek cipő! Franc! De még evvel nem is elégednek meg, trinflit vesznek neki, hogy nehogy megfázzék a lába... Lássák-e, az én fiamnak, mióta megszületett, nem járt trinfli a lábán, mégis olyan egészséges, mint az ép tojás! — és diadalmas arccal fordult befelé a fiához. — Mindent városon tanulnak meg — teszi utána a fiatalasszony.