Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-01 / 250. szám
2 XIV. ÉVF. 250. SZÁM. fCELSTzW&fc (Tudósítás eleje az első oldalon) vétlenül Argetoianuval tárgyalt azokról a feltételekről, amelyek mellett a lap újból megjelenhetett. A Lupta legutóbbi számában élesen válaszol az Epocá-nak s kijelenti, hogy igazgatója áprilisban látta utoljára Argetoianut, amikor a belügyminiszter két mandátumot is felajánlott a Luptának, de ezt az igazgató nem fogadta el. Argetoianu nem fogadta el a Iorga költségvetését. A közoktatásügyi minisztérium költségvetését Argetoianu pénzügyminiszter nem hagyta jóvá és azzal küldte vissza a közoktatásügyi tárcához, hogy a hatmillióhatszázhatvanezer le- jes végösszeget redukálja négymilliónégyszáznegyven- ezer lejre. Általános vélemény szerint ez a megtakaritás csak úgy érhető el, ha az anyagi kiadások tételeit majdnem általános 40—50 százalékkal csökkentik. Averescu hisz az ő kormánya feltámadásában. Az Adeverul politikai horoszkópjában a néppárt és a nemzeti parasztpárt egymáshoz való közeledéséről ir. Éhben az irányban nţir a lap szerint erőteljes tárgyalások is folytak és folynak. Más hirek úgy tudják, hogy Averescu nagyon optimistán beszél a néppárt kormányra- kerülésének esélyeiről. Az a véleménye, hogy a jelenlegi kormány a költségvetés megszavazása után lemond, akkor a néppárt kap megbízást a választások levezetésére és azután pedig megvalósítja azt a programúm!, amelyet a kongresz- szuson a marsall kifejtett. A kongresszuson elhangzott óvatos kijelentések, többek között az, amelyben Averescu hangoztatta, hogy nem törekszik uralomra, a marsall környezetének interpretálása szerint úgy értelmezendők, hogy Averescu még a látszatát is kerülni akarta annak, mintha ebben az irányban bármilyen befolyást is akarna gyakorolni. Látogatás Beregszászy Lászlónál, a kolozsvári elmegyógyintézet szomorú lakójánál „Jaf, jaj Istenem, a Dunába akarnak dobni“ — kiáltja a Lőrínczy-ügy áldozata — A kezelő idegorvos nyilatkozik Beregszászy tragédiájáról ELHISZI I Sinclair: Iparbáró, Ilam______________ sun : Viktoria, Mikszáth: Mácsik, a nagyerejü, Petőfi válogatott versei és még ezer más, 5 lei kötete a Lepage antikváriumban, Kolozsvár. Küldjön be 30, 50, vagy 100 leit, összeállítunk egy csomagot, nem tetszőt cserélünk. — Kérjen ingyen jegyzéket. (Kolozsvár, október 30.) Pillanatra álljunk meg Beregszászy László megdöbbentő tragédiája előtt. Az Emke kommünikében jelentette be, hogy a végtelenül íinomlelkü, abszolút korrekt és puritán ember, az intézet főszámvevője a Lőrinczy Mózes-féle ügyből kifolyólag megbomlott lélekkel a kolozsvári elmegyógyintézetbe került. Rábiztak körülbelül nyolcszázezer lejt, hogy betétként helyezze el. Lőrinczy Mózes a pénzt elvette, a bankban elhelyezte, szabály- szerű betétkönyveket állíttatott ki, később azonban a pénzt hamis betétkönyvek alapján felvette. A betétek körül támadt jogi vitának aztán Beregszászy László idegei áldozatul estek. Buskomor lett, többször öngyilkos akart lenni, kezelőorvosa, dr. Groza tanársegéd utasítására pedig néhány nappal ezelőtt elmegyógyintézetbe szállították. „Jaj, hozzák ismét a zsákot.“ Az első számú pavilion emeleti sarokszobái ábap. őrzik Beregszászy Lászlót. Nehéz hozzá bejutni. Betegsége súlyos természetű, búskomorság, mely az elmebajnak legszomorubb megnyilatkozása. Együtt jár vele az üldözési mánia, állandó kényszerképzetek. Groza tanársegéd jóvoltából beengednek a beteghez. Az ágya szélén ül Beregszászy László. Háromszor is köszöntjük egymás után. Nem vesz észre. Mereven bámul ki az ablakon, az ideg- gyógyászat udvarára. Óvatosan elébe állunk, azonban még igy sem lát meg. Megérintjük gyöngéden a vállát, megrezzen, csodálkozó, tétova tekintettel néz ránk. Mintha valahonnan messziről érkezett volna, sokáig gondolkozik és csak lassan ismer meg. — Jaj drága szerkesztő ur, be jó, hogy itt van. Borzasztó ez kérem... Az arca, amely lefogyott és sápadt, idegesen megrándul. —• Nyugodjék meg Laci bátyám, minden jóra fordul. Ismét megfeledkezik rólam. Újra kibámul az ablakon. Az arcára megdöbbenés rajzolódik. — Jaj, hozzák ismét a zsákot. Végem van, hozzák a zsákot... Csititani próbálom. Újból megérintem a vállát. Rámnéz s azt mondja: — Segítsen rajtam, üldöznek a zsákkal, be akarnak varrni és a Dunába akarnak dobni... Jaj, jaj, Istenem! Próbálom csititani, megnyugtatni, hogy minden rendbe jön. Pillanatokig tisztán beszél és újból megrohanják a kényszerképzetek. Öt, az ártatlan, puritán embert lelkiismeretbeli furdalások gyötrik. — Az Emke igazgatósága elcsap, kultur- gyilkosságot követtem el. Jaj, az özvegy öngyilkos lesz... Aztán ismét öntudatra ébred. Csöndesen vitatkozik velem, hogy szabályszerűen járt el. Egy ablakot bevág a szél. A zajra felugrik. Szolid kék szemei zavaros szint kapnak. Izgatottan jár fel és le a szobában, mire az ápoló megjelenik. Észrevétlenül int, hogy a beteget hagyjam magára. Búcsúzni akarok, de Beregszászy László nem vesz észre. Az arcán ijedtség és zavar mutatkozik. Megdöbbenve hagyom el az elmegyógy intézet emeleti szobáját, ahol Beregszászyt állandó felügyelet alatt tartják, mert attól lehet 1 félni, hogy egy ellenőrizhetetlen pillanatban öngyilkos lesz. „Valami rendkívüli dolognak kell történni“ Felkeressük dr. Groza elmegyógyintézeti tanársegédet. Szakszerű felvilágosítást ad a tra- gikussorsu Beregszászy László betegségéről: — Beregszászyt már a lakásán megfigyeltem és gyógykezeltem. Azóta mutatkoztak rajta a betegség jelei, amióta az ismeretes esemény megtörtént. Többször is öngyilkosságot akart elkövetni s midőn láttam azt, hogy a búskomorságból származó kényszerképzetek és üldözési mánia mind nagyobb erővel veszik hatalmukba a hatvan év körüli embert, azt tanácsoltam, hogy azonnal szállítsák be az elmegyógyintézetbe. — Gyógyitható a betegsége? — Hatvan éves korban már nehéz a gyógykezelés. Valami rendkivüli dolognak kell történni, valami megrázkódtatásszerü örömnek, hogy a helyzete javuljon. — Ha az elveszettnek hitt betéteket megkapná?... « — Igen. Ez talán az egyetlen, — mondotta Groza tanársegéd, — hogy javítana a helyzetén. Valami orvosi trükkel, szinpadszeriien meg kellene rendezni a jelenetet és akkor talán az üldözési mánia is megszűnne és magát a búskomorságot türelemmel és idővel meg lehetne gyógyítani. A felelősségérzet tultengése — Súlyos idegbaj ez, vagy elmebaj? — kérdeztük Groza tanársegédet. — A súlyos idegbaj és az elmebaj között nagyon nehéz határokat vonni, de a búskomorságnak ez a fajtája elmebaj. Beregszászynak állandóan viziói is vannak. Rendkívül tisztességes, finomlelkü ember, aki állandóan önmagát vádolja. Ez a felelősségérzetnek a tultengése, ami az amúgy is gyönge idegrendszerben zavart idézett elő. A magunk részéről mindent elkövetünk, hogy Beregszászy Lászlót vissza- adjuk a társadalomnak és családjának. Olajos Domokos. A prágai bankértekezleten egyöntetűen fogják rendezni a devizaforgalmi korlátozásokat STHRIOL LEPflSE OTÁUI RAKTÁR Kolozsvár. — Kérjen mintát, árlapot!!! — (Prága, október 30.) November 3-án a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja kezdeményezésére értekezlet ke^árődik Prágában azon jegybankok delegátusainak részvételével, amelyeknek székhelyein devizaforgalmi korlátozások vannak érvényben. A konferencián a Nemzetközi Fizetések Bankja is képviseltetni fogja magát. Az értekezleten az a feladat hárul a delegátusokra, hogy megtárgyalják s azután országaikban elfogadtassák a devizaforgalmi korlátozások egyöntetűvé tételét. A konferencia sikeressége nemcsak az érdekelt középeurópai államoknak érdeke, hanem azon hatalmaknak is, amelyeknek piacai szoros kereskedelmi összeköttetésben állanak a deviza- forgalom felett ellenőrzést gyakorló államokkal. Bécsi beavatott helyen úgy tudják, hogy a prágai értekezleten elszámoló hivatal létesítését fogják elhatározni, amely Csehszlovákia, Magyarország és Ausztria külkereskedelmi forgalmából származó kötelezettségeket lebonyolítani lesz hivatva. A hivatal működését később azután kiterjesztik más államokra is. Egész Középeurópában érdeklődéssel várják a konferencia eredményeit. A jugoszláv sajtó a horvát emigráció vezéreit pénzhamisítással vádolja (Becs, október 30.) A bécsi lapok szenzációs dinárbotrányról, illetőleg annak jugoszláviai hireiről Írnak. A horvát emigráció három vezére Persee, Percevici és Pavelicz állagának ennek a dinárhamisitásnak a középpontjában, a jugoszláv hatóságok vádja szerint. Ezek a vádak egy Gruber Péter nevű emigráns horvát újságíró vallomásán alapulnak. Gruber a horvát határ rendőrséginél jelentkezett és vallomását önként tette meg, hogy igy visszajuthasson Jugoszláviába. Elmondotta, hogy a három emigráns vezérrel Münchenben találkozott. Persecék rá akarták bírni arra, hogy nagymennyiségű hamis dinárt hozzon be Jugoszláviába. Ö szinleg belement a tervbe és igy annak minden részletét megtudta, majd elutazott Münchenből és önként jelentkezett a jugoszláv hatóságoknál. A horvát emigránsok Gruber szerint hamis pénzzel akarták elárasztani Németországot, Ausztriát és Jugoszláviát. A bécsi sajtó szerint Persecék már Olaszországba szöktek, mivel a jugoszláv kormány érintkezésbe lépett a berlini és müncheni rendőrséggel. A legtöbb lapnak az a véleménye, hogy az egész ügy a jugoszláv hatóságok fantazmagóriája és az ilyen hirek terjesztésével a választások előtt akarják lehetetlenné tenni a horvátokat. Cukorkagyáraknak staniolt, alumíniumot, préselt képet, selyempapirt legolcsóbban szállít Lepage, Kolozsvár. Kérjen mintát, árajánlatot.
