Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-10 / 231. szám
6 XIV. ÉVF. m SZÁM Nyolc év múltán fölismerte az anyai fájdalom a rejtélyes magurai halottat Egy győngeelméjü csehországi pincért gyilkoltak meg 1923-ban a Magúra tövében, aki világgá ment afeletti bánatában, hogy szerelme kikosarazta (Prága, október 8.) Nyolc évvel ezelőtt, 3923 október 27-én a Magura-hegység lábánál favágók egy ismeretlen fiatalember szörnyen megcsonkított holttestére bukkantak, amelyet a gyilkosok a fák sűrűjében rejtettek el. Mindjárt első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy a fiatalember bűntettnek esett áldozatul, mert feje valósággal szét volt hasítva s egyéb sérülések nyomai is föllelhetők voltak rajta. Az alig megszáradt vérnyomokból azt is megállapították, hogy a gyilkosságot valahol az országúton követhették el s csak a gonosztett után cipelték el a holttestet a fák sűrűjébe, ahol elrejtették. A szerencsétlen fiatalembert nyilván a nyílt, elhagyatott országúton lepték meg támadói s mikor menekült előlük, utánavetették magukat, elérték s bestiális módon — baltával — végeztek vele. Azután kirabolták. Megfosztották minden értéktárgyától, még ruháiból is ki- vetkőztették s csak ingéi, mellényét és nadrágtartóját hagyták meg. A nadrágtartó nyaka köré volt csavarva, a testén egy helyett három ing volt. A nyomozás a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Az ismeretlen áldozatot Iglón földelték el, előzőleg azonban lefényképezték s a megmaradt ruhadarabokat a nyomozó hatóságok rendelkezésére bocsátották. Sokáig azt hitték, hogy a szerencsétlen ember nyilván egy 'környékben földmives lehetett, aki a gyilkosság előtt két nappal lefolyt podolini vásárról volt hazatérőben falujába s akit merénylői még a vásárról követhettek abban a föltevésben, hogy nagyobb pénzösszeg van nála. Ezen a föltevésen azonban meg is feneklett a nyomozás. Csak most, nyolc év múltán lebbentette föl a titkot a meg nem szűnő anyai fájdalom. A csehországi Kuncicből még 1922-ben eltűnt Lesük Alajos fiatal, pincér, aki addig öreg édesanyjánál éldegélt. A kissé gyöngééiméjii fiatalember igen dolgos és szorgalmas volt s rövid (Bukarest, október 8.) Tegnap este titokzatos dolog történt Bukarestben. Egy Gottlieb nevű mérnök, aki a Strada Latörana 20 sz. alatt lakik, a késő esti órákban érkezett haza. A háznak Schopper nevű portása közölte a'mérnökkel, hogy egy öreg ember egy ládát hozott a vészére. A mérnök a portással felvitette szobájába idő alatt hatezer koronát takarított meg. Beleszeretett egy lányba, akit feleségül kért, de ít lány kikosarazta, minden bizonnyal azért, mert Lesák nem volt teljesen épelméjű. Lesák any- nyira szivére vette a visszautasítást, bőgj7 1922 augusztusában világgá ment. Csak úgy találomra bolyongott szerteszéjjel, hol Olmützbeit látták, hol Becsben, később pedig Szlovenszkó egyes városaiban bukkant föl. Egy nap azután nyoma veszett s azóta sem érkezett hir felőle. Közben a magurai halott három inge, mellénye és nadrágtartója sorra vándorolt az ösz- szes nyilvántartott eltűntek családjai között s a napokban eljutott Kuneicba is. Október 2-áa az öreg Lesákné elment a rendörparancsnok- Ságra, hogy megtekintse a ruhamaradván.vo- kát. Amikor megmutatták neki azokat, az öregasszony egyszerre csak elhalványodott, fölsikol- tott s alig hallhatóan lebegte: „() az! Egészen biztosan az én fiamé volt ez!“ Aztán megmutatták neki a halottról fölvett fényképét is s abban is felismerte fiát. A csend- őrség ezen az alapon újból megindította a nyomozást a magurai dráma földerítésére. a ládát és felbontota azt. Meglepetésére egy kisebb ládát talált benne, amely egy Pfeiffer nevű mérnöknek volt címezve. Gottlieb erre behívta a portást és odaadta a ládát, vigye visz- sza, bizonyára majd jelentkezni fog Pfeiffer mérnök. A portás útközben észrevette, bogy a kis láda gyanúsan meleg, figyelmeztete a mérnököt, mire vagy óvatossággal felnyitották a küldeményt és legnagyobb meglepetésére órára beállított pokolgépet talált benne villa- lantosbatteriával felszerelve. A pokolgép vezetékét azonnal elvágták és vízbe dobták és jelentést tettek a rendőrségnek. Gottlieb elmondta az ügyeletes rendőrtisztnek, hogy nehány nappal ezelőtt levelet kapott, amelyben felszólítják, hogy 5000 fontot adjon át a Constanta—Medji- die vasútvonalon egy nála jelentkező egyénnek, különben meghal. A rendőrség nagy aparátussal megindittta a nyomozást. HW.», MODERN , BUTORGYáR CLUJ, Sír. Memorandului 1 sz. alatt az emeleten lévő őszi nagy bútor kiállításából szerezhetők be eredeti és feltűnően olcsó gyári árakban. Komplett ebédlő berendezések kaukázusi dió gyökérrel Lei 25.000 Komplett háló berendezések exota furnérral ------- Lei 26.000 Pokolgépes csomagot kapott egy bukaresti mérnök Névtelen levélben ötezer fontot kértek tőle és mert nem küldött, fel akarták robbantani Szonia hercegnő csókja Irta s Zomora S. János — Biztosan temető lehet itten — véleményezte Tallér kadét. — Egy kripta van a fejünk felett — magyarázta meg Pubi. — A délben kunt voltam a dombon. A Tu- ganovicsl herceg családjának temetője. — No akkor igyunk! -r erőltetett jókedvet magára egy önkéntes tizedes. — Ilyen előkelő társaságunk ugv sem mindennap akad. Kár, hogy nincs szamovár. A hercegek nem szeretik a csajkában kotyvasztott teát. — Koccintásra emelte poharát és erőltetett jókedvvel elkiáltotta: — Éljenek a Tuganovicslek! — Éljenek! — ismételték egyesek félhangon, de többen hallgattak, mint vivátoztak. Koccintottak. A jókedv nem akart visszaülni közéjük. Az arcok halványabbá fakultak. A kártyázok már nem hangoskodtak csípős viccekkel Az egész társaságra ránehezedett a kripta márványteteje. Éjfél felé kullogott az idő. Senki sem nézett már a különös falra. Lassanként hazaszállingóztak. Mikor aztán Pubival a baj- társak kezet fogtak és néhányan magukhoz hívták aludni, de nem ment, mindenkinek arcán részvét komolyodott. Sajnálták Pubit, hogy volt hercegek társaságában kell aludnia... II, Pubi, mikor szolgáját a legénységi fedezékbe küldte és ömaga maradt, elövette hátizsákjából irószerszámait. Ma csak egy rózsaszínű lapot akart hazaküldeni. Az asztal végén ült, szemben a csontfallal, amely nem érdekelte. Gondolkozott, hogy mit is írjon az édesanyjának. Feleslegesen nem akarta nyugtalanítani az otthoniakat. De nem is hazudhatott. A lámpa szegényes fénye bágyadtan lobbant a csontfalra. Nem akart, de mégis kénytelen volt felnézni. A falra. A csontok húzták. A halál. — A halál... egyszer ez is eljön. Itt hamarabb, mint másutt. Az élet itt semmi. Martalék, kegyetlen és rideg préda... Az asztalra könyökölt. A tábori lap úgy feküdt előtte, mint egy nagy rózsaszínű virágszirom. Most már a csontfalat nézte. Mereven és odaszllár- dult tekintettel. — Sokan nyugszanak itt — gondolta. — A Tugano- vicsiek. Az ősrégi hercegi család. Éltek, szerettek és meghaltak. Vájjon hol vannak azok, akik közülük élnek? Biztosan jobb helyen, mint ö. A hercegek, ha vannak, valahol a magasabb parancsnokságoknál. Jóval a tüzvonal mögött. A hercegnők pedig Szentpéterváron pompázó udvari dámák. —- Erről eszébe jutott Szonja hercegnő, aki tizenkilenc éves volt, mint ö mostan... Kunt egy gránát vijjogott élesen és tompa puffanással a domb oldalába vágódott. Az egész fedezék megreszketett.... ....a fedezék megremegett és Pubi úgy látta, hogy a csontok a falban összeverődnek. — Érdekes — figyelt fel — hogy zenél a halál! Milyen furcsa hangjuk van a csontoknak. Csont-xilofon. Sirbolt-koncert. A hangok üresek, kongók és mélyről jövök. Később úgy látta, hogy a csontok nem is verődnek össze, hanem egymáshoz simulnak. Lassan, ütemesek, csontemberekké rendeződnek. Mennyien vannak, hogy hajlonganak! Utat nyitnak valakinek a karcsú csont-emberek. Egyszerre csak erősebben figyelt. Elörenyujtotta a nyakát. Nagyon messziről tompa harangkongást hallott. Számolta: A — Egy... kettő... tiz.., tizenkettő... persze éjfél van... ...a halottak ilyenkor élnek... Egy pillanatra behunyta, a szemét és amikor kinyitotta, meglepődött, mert a csontfal helyett — kéke* ködből villanó fényben csilláros, nagy termet látott. Hosszú febérköpényes orosz gárdisták udvaroltak ezüsttel áttört estélyi-ruhás hölgyeknek. Mindenkinek arca úgy világított, mint a messziről lobbanó lidércfény. A gárdisták sorfala között egy karcsú, fehér lányka libegett. A homlokán aranyból fonott mii tuszkoszoru ég úgy lépegetett, mintha puha felhöszönyegen járna. — Hiszen ez Szonja! — ujjongott fel Pubi és kacagott. a szive, hogy ráismert. De aztán hirtelen zavarba jött, mert a lányka feléje tartott. Körülnézett, hogy nincs-e valaki mellette, akihez Szonja jönne, de csak egyedül volt az asztal mellett, Töprengett: — Miért jön épen hozzám? Miért nem marad a fényes ruháju gárdisták között? Szégyelte magát, hogy szennyes csukaszürkében van. Fel akart kelni az asztal mellől, de annyira lenyűgözte a csodálatos látvány, hogy nem birt mozdulni... és egyszerre csak mellette állt Szonja és mosolygott. — Most már mindegy — mondta meglepődve Pubi magában — bemutatkozom... A lányka megelőzte: — Szonja hercegnő vagyok -- mondotta és karjával szétnyitotta vállán az ezüst sálat. Pubi alig mert ■ ránézni, mert nemcsak a csillogó gyémántfüzért látta meg Szonja nyakán, hanem úgy vette észre, hogy látja az ezüst ruha mögött a szivét is, Szonja hozzásimult és akkor azt hallotta, hogy a lány szivének minden dobbanása úgy dalol, mint Urfel- mutatáskor az oltár arany csengettyűje. — Eljöttem hozzád, mert ugy-e vártál? — szólalj} meg Szonja simogató, melódiás hangon. A fiú öszintéskedett: — Nein vártalak. Még soha sem vártam leányt, da azért köszönöm, hogy eljöttél. (Vége következik.)
