Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-09 / 230. szám
€ Ha az állam nem ail pénzt, nem tutijuk november 1-én megnyitni az egyetem kapuit — mondja Oragaiiss rektor Nincs tüzelőfa és nincs fedezet a laboratóriumi költségekre (Kolozsvár, október 7.) A Keleti Újság már a mult év folyamán is több alkalommal foglalkozott azokkal a nehézségekkel, amelyek a kolozsvári egyetem munkáját gátolják. Nem kapta a főiskola pontosan szubvencióit s egyes fakultások, amelyek a legnagyobb terhet viselték, már akkor bezárással fenyegetőztek. A pénzügyi bajokat ekkor a tandijak felemelésével oldották meg s a diákok, ha nehezen is, de kiizzadták az emelést s igy meglehetős simán folyt le az egyetem 1930—31-es tanéve. A most következő tanév elé azonban nagy akadályok tornyosulna. A viszonyok rohamosan romlottak a legutóbbi hónapokban, az á1 lám nem birja teljesíteni fizetési kötelezettségeit, nem birja a tavaly már leszállított szubvenciót sem kiutalni az egyetem részére s újból nem maradt inás hátra, mint a taxák emelése, hogy biztosítsák az egyetem egzisztálúsát. Erre a módszerre gondoltak, azonban elfelejtették, hogy a helyzet rosszabbrfcfordukisa nem kímélte az egyetem hallgatóit f^m, akik semmi esetre sem tudják megfizetni a felemelt dijakat. S még ez se segít. Ez abból látszik, hogy legújabban az a terv vetődött fel, levegő, lélekzetnyerés céljából, hogy tolják ki az egyetem megnyitásának terminusát. Erről a jelentős kérdésről nyilatkozott az egyetem uj rektora, Drăganu professzor, az egyik kolozsvári román lap munkatársának. A rektor a következőket mondotta: — Az eredeti tervek szerint október 25-én készültünk az év ünnepélyes megnyitására s a tanfolyamok november 1-én kezdődtek volna. Azonban a nehéz anyagi helyzet, melyben intézményünk jelenleg van, könnyen arra vezethet hogy el halasszuk I az éy megnyitását. A közoktatásügyi miniszter, habár számtalan alkalommal jártunk közbe nála, még a mai napig sem utalt ki tüzelőanyagra valót. Ha november 1-ig nem kapunk pénzt, úgy nem nyithatjuk meg az évet. A laboratóriumok helyzete ugyancsak ilyen fájdalmas. A legtöbb laboratórium még az első harmadévre szóló részletét sem kapta meg az 1931. évre szóló állami hozzájárulásnak, most pedig már a negyedik harmadában vagyunk az évnek. A szállítók nem hiteleznek már semmit a laboratóriumoknak s el vannak határozva, hogy bíróság utján hajtsák be hátralékos követeléseiket. A felemelt tandíjakra vonatkozólag a rektor azzal védekezik, hogy az egyetem nem tehetett mást az adott helyzetben. A rektor szerint, ha november 1-én válóban nem nyitná meg kapuit az egyetem, úgy január 1-re tűznék ki az uj év megkezdését. Természetesen az év rövidülése nem hozná magával a tandíjak arány lagos leszállítását is. A diákok a rendes taxákat kellene fizessék s emellett az várna rájuk, hogy előadás nélkül tanulják meg az anyag jórészét. Alert arról szó sem lehet, hogy az évet kitolják, a vizsgákon pedig nem tekintve, hogy hány hónapból állt az év, ugyanazt követelnék a hallgatóktól, amit teljes évre irányzott elő a tanterv. Az elhalasztás tehát csak újabb nehézségeket okozna a diákságnak, amely már eléggé megkapta a magáét, a felemelt tandijakkal. uz u j rmsEKOnvv Kicsinyített másolata az eredetinek, mely legfinomabb, párnázott bordó v. fekete bőrkötésben van, nemes arany - nyomással, pompás csatos kazettában, aranyvágásu élekkel, 28 világhírű festmény művészies reprodukciójával. Magyarul van megfenne minden imádság, amit a miséző pap latinul mond el az oltár előtt. Bolti ára: Lei Megrendelhető havi 150 leies részletre is. MEGRENDELŐ JEGY Megrendelem az UJ MISEKÖNYVET 600 lei bolti árban löOleies havi részletre kötésben Pontos dm: __________________________________________________—_____________________ Megrendelések a Keleti Újság kanyvosztáiyához küldendők Budapesten sem rosszabb, mint nálunk... Négy napot Budapesten töltöttem. Nyitott szemmel jártam az uccukat, érzékeny füllel hallgattam a panaszokat, próbáltam a gazdasági válságban megbetegedett főváros pulzusán tartani a kezemet. Ma már a szegénység nem szemérmes, mert még a békeévekben meghalt a diszkrét uriszegénység. A nyomorúsággal, a pénztelenséggel, a gazdasági krízissel ma többen szélhámoskodnak, mint ahányan takargatni próbálják az általános betegséget. Nem hiszem, hogy a krízist, a nyomort, az éhséget csak előttem rejtették volna el, mert Budapesten is találkoztam velük. Ott is a legnagyobb; ur a Nyomor, a legfélelmetesebb hatalom a Krízis, ott vannak ők mindenütt a kör-t utakon, a bankokban, az üzletekben, az iparos műhelyében, a hivatalnok bárójában. Minél nagyobb a fény, annál nagyobb az árnyéka. Budapest még ma is a fények városa. A gyönyörű Citadella esténként fényárban úszik, a körutakon a színes transparensek meg- vakitják a romániai utas szemeit, ragyognak az üzletek kirakatai, a rendőr a íehérkeztyüjével, vadonatúj ruhájában, tábornoki tekintéllyel irányítja a világvárosi forgalmat. A nagy fény alatt láttam a mély árnyékot is és mégis a relativitás elmélete alapján kitör belőlem, hogy odaát sem nagyobb a nyomor, mint nálunk. Sőt. Az egyik román barátom, aki mellesleg nagy patrióta, kijelentette előttem, hogy a francia valuta után Európában a legstabilabb pénzegység a román. Kétségtélén, hogy meg akart vigasztalni, mert akut pénztelenségem miatt, nagyon keseregtem. A megszokott világgazdasági válság megbeszélése után pedig elsütötte előttem a nagyágyút: — Ali a mi nyomorúságunkhoz képest a magyarországi? Ott vannak igazán a mélyponton!... Nehány nappal ezelőtt pedig a primadonna, aki Budapesten töltött nehány napot, azt csicseregte a fülembe: — Borzasztó a nyomor odaát. Az emberek sötét arccal, ugrásra készen állanak, együiáM'a akarnak rohanni... Van abban valami perverz öröm, ha másnak még rosszabbul megy, mint nekünk. Ezért vigasztaljuk magunkat, hogy Magyarországon még rosszabb, mint nálunk. Nehéz megállapítani, hogy honnan táplálkozik ez a feltevés. Ma* gam is elhittem. Annyi ember mondotta, állította, bizonyítgatta, hogy élénk kíváncsisággal utaztam a magyar fővárosba és kettőzött éberséggel figyeltem a magyar válság összes megnyilatkozásait. Valóban nagyobb a krizis odaát, mint nálunk? Nézzük csak, Magyarországon pontosan fizetik a tisztviselőket, az államiakat, a közigaz^ gatásiakat, még a magántisztviselőket is. Odaát a nyugdíjasok pöstatakarékpéilztári csekk utján minden hónap utolsó napján meg kapják pontosan a nyugdijukat. Ha az ultimo az utolsó napra esik, egy nappal még előbb házhoz szállítják a nyugdijat. És nálunk? Belföldön felesleges erről írni. Külföldön pedig el sem hinnék. Kétségtelen, hogy Budapesten is sírnak a kereskedők, mert a forgalmuk felére csappant. Nálunk pontosan a negyedére. Az iparos fronton, sőt még a mezőgazdasági piacokon is hasonló a helyzet. A gyáriparban detto. Odaát is sírnak, sőt még hangosabban sírnak, mert az emberek igényesebbek, többet várnak az élettől, magasabb az életstandard. De itt legalább van mit enni, =— halljuk mindenfelé. Ennivaló odaát is van. Amivel drágább az élelmiszer, anyival olcsóbb az iparcikkek ára. Miért látjuk mi mégis sütétebben a magyar- országi helyzetet és a magyarországiak kedvezőbben a mi helyzetünket? Erre a kérdésre nem tudók kielégítő választ adni. Benue van a levegőben. Mindezt csak az igazság kedvéért irtuk meg. Alert hiába vigasztaljuk magunkat azzal, hogy odaát még rosszabb. Nem igaz. Kárörömre nincs oknnk. A krizis mindenütt jelenvaló. Különben vasárnap az osztrák-magyar futballmeccsen. ahol meglehetősen magasak voltak a helyárak. harmincezer ember vett részt. Minden krizis dacára... _____ ________ 1XIV. ÉVF. 230. SZÁM.. (—jós.)
