Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-05 / 227. szám
XIV. ÉVF. 227. SZÁM. ÜTI LEVELEK VI. Kabilia szivében Irta: Dr. Jancsó Elemér Algert fájó szívvel hagytam el. A rövid tartózkodás annyira megszerettette velem ezt az ősi arab, de egyben legeurópaibb várost, hogy amikor az utolsó házak is eltűntek és a vonatunk Kabilia hegyei felé robogott, szomorú érzés fogott el. Reményik Sándor verse jutott eszembe a „Mi mindig mindentől búcsúzunk“ és arra gondoltam, hogy ezt a tündéri várost ebben az életben már nem fogom többé viszontlátni. De amit másnap láttam, az megvigasztalt Alger tovatűnő szépségeiért. Láttam Constantinei, Kabilia ősi fővárosát, az antik Cirtát, a világ egyik legszebb városát. Algertól 12 órát tart az ut Constantinig. A vonat állandóan hegyek között halad tova, csak itt-ott egy-egy kiszélesedő völgy, mely tele van fehér házakkal, szegényes, de bájos falvakkal. Utitársaim mondják, hogy Kabilia földjén vannak a világ legkisebb birtokai. Itt a föld még jórészt arab kézen van, egy-egy birtokos alig rendelkezik egy félholddal, legjobb esetben 3—4 holddal. Nem ritkák az olyan falvak sem, ahol pár négyszögöl jut csak minden családra. Érthető tehát, hogy a szegénység végtelen nagy az egész vidéken. A termékeny területek itt is jórészt európai kézen vannak és az az arab, aki még pénzzel sem tud földhöz jutni, kénytelen napszámosnak beállani a hódítók földjére, vagy pedig kivándorolni Franciaországba. Kabilia Algéria legősibb része. Itt állott ellent a legmakacsahbul az őslakosság a francia hódításnak. Algeria elfoglalása után még évtizedek múlva is nagy lázadások borították lángba az egész vidéket és közülük az 1871-iki akkora volt, hogy csak a legnagyobb erőfeszítések és kegyetlenkedések árán tudtak a franciák a helyzet lírai maradni. Négy évtizede azonban minden elcsendesült már, de a lakosság ma is ökölbe szorított kézzel nézi a hódítók térfoglalását és munkával, kitartással próbál versenyre kelni el nyomóival. Nem messze Sétiftől óriási erdőtüzet láttam. Késő éjszaka volt és a sötéten át néztem a kibukkanó hegycsúcsokat. Egy hirtelen kanyarodénál tűnt elém az erdőtűz. Egy hatalmas őserdő' égett, kísérteties fényével bevilágítva az alant elterülő vidéket. Majdnem egy óra hosz- szat haladtunk a tűz mellett el és a fekete éjszakában csodaszép látvány volt számunkra a nagy tűz, amint szemlátomást előrehaladt és egyre új és új területeket pusztított el. A fák recsegését riadt madarak vijjogása kisérte és bár 3—4 kilométerre voltunk a fűztől, az égő katlan forró leheletét felénk hozta a szél. Reggel felé, ismét az ablaknál voltam. Közeledtünk Constnntinehoz. A hegyek közt szép ültetvényeket láttam és mindenütt elsőrangú országutakat. Az utakon ballagó tevék mellett Renault és Citroen autói száguldoztak, mintegy szimbolikus ellentétként a régi és az uj világnak. Ahogy közeledtünk Constantáiéhoz, egyre sűrűbb az utakon a forgalom és a hegyoldalokon mind több és több falut lehet látni. Reggel 8 órakor végül elénk tűnik a főváros. Ahogy közeledünk, egyre jobban bontakozik ki megkapó szépségével Kabilia fővárosa. Constantine egy hatalmas sziklatömbön épült fel, amelyet három oldalról a Rummel folyó sziklahasadéka vesz körül. Képzeljük magunk elé a tordai hasadékot és a sziklák tetején egy százezer lakosú várost, akkor fogalmunk lesz Constantine fekvéséről. A várost a rómaiak alapították. A természet is várnak rendelte, érthető tehát, hogy már Afrika legrégibb népei is felismerték jelentőségét. Cirta (ez volt a város latin neve) valóban rászolgált félelmetes hirére. Századokig volt védőbástyája a római birodalom éléstárának: Afrikának. Numidia fellázadt törzsei és később a népvándorlás hullámai nem tudták elsöpörni a félelmetes várat, mert a több száz méter mély szakadék áthatolhatatlan akadályt gördített elé- bük. Megérkezünk. Miután a várost futólag áttekintettem, lemegyek a kasadékba. Több száz lépcsőn át jutni le a vadregényes folyamhoz, mely harsogva rohan a sziklák között. Fent a szakadék szólón a város régi házai láthatók. A vásári zaj és eleven élet alig hallszik le. A nagy sárga házak ablakaiból emberek néznek le a mélybe, csak egy meggondolatlan mozdulat és a folyó sziklái között lelnék halálukat. Azt mondják, az öngyilkosok kedvenc, helye a Rummel Leginkább a nagy hindiidről vetik a mélybe magukat az élet elkeseredettjei; messzi vidékről utaznak sokszor ide, hogy a halál annál szebb és elkerülhetetlenebb legyen. Bejárom a közel lü kilométeres szakadékot. Itt is lépten-nyomon római emlékekre bukkanok. Itt egy bidnmrad- vány, amott egy fürdő hirdeti az egykori világbirodalom nagyságát. Vízesések, földalatti folyosók, barlangok teszik változatossá a robogó folyam medrét. Az ut a meredek oldalon vezet. Alig egy méter széles. Alatta a uagy mélység, mely félelmetes érzéssel tölti cl azt, aki felette elhalad. Több mint három órába telt, amíg végighaladtam îi tündéri szakadékban és ismét feljutottam a napvilágra. Ekkor tapasztaltam csak. hogy a szakadék mélye és a felszín között legalább 15 fok a hőkülönbség. Forró dél van. Az uccákon ilyenkor 11 és 3 között alig látni embereket. Mindenki visszavonul otthonába és pihen. Én azonban fáradhatatlanul rovom a város régi negyedeit és be benézek egy-egy templomba, vagy mecsetbe. Délután felmentem a szakadékon túli magaslatra, honnan át lehet az egész várost és a Rummel-völ- g.vet tekinteni. Felséges látvány tárul elém. A szakadék tátongó fekete űrje felett mint valami tiindérváros csillog Constantine. Előttem a szakadék közvetlen szélén a régi Házak hosszú sora _ áll, valamivel lejebb kezdődik a francia negyed többnyire uj bérpalotáival. A szakadékon merész Íveléssel öt bid is vezet át. Ezekről szintén szé)) kilátás nyílik a mélyben zajgó folyóra. Délután 4 felé ismét megelevenedik az élet. A nagy meleg után, mely azonban ritkán emelkedik negyven fok fölé, az emberek ezrei újra ellepik az uecákat és tereket. Megindul a szokott vásári élet. Az árusítók kiabahisa veri fel a nemrég még csendes utakat. Sétámban megtekintettem a régi várfal maradványait. Az egykori hatalmas vár a félkör két ivét kötötte össze a Rummel egyik ágából egyenes irányban haladva a félkör másik feléig. Ezek az óriási bástyák álltak diadalmasan ellen a különböző arab hóditóknak, hogy aztán árulással mégis az ellenség kezébe jussanak. A franciák hosszú és véres csaták után 1837-ben foglalták végleg el a várost. Azóta fellegvára lett Constantine a francia uralomnak és a kabil törzsek lázadását innen lehetett legkönnyebben leverni. Este bejártam a régi uecákat. Másnap ünnep volt és már az esti korzóra felvették ünnepi ruhájukat a spanyol negyed lakói. Maguk a házak, vendéglők és a festőién szép öltözetű sáté- lók olyanok voltak, mintha Castillia valamelyik bájos városából hozták volna ide. A spanyol negyedből átmegyek a zsidóba. Itt már más világ fogad. Százados tradíció árad a régi kis uccukból felém. Nemsokára az arab negyedbe érek. Ez a legnagyobb és legnépesebb városrész. Ez az ősi faj fészke, ahová visszaszorultak a kasbák elfoglalása után Constantine egykori urai. A népes nyüzsgés és eleven élet mögött egy faj lelke lángol, melyet a történelem viharai leszorítottak a hatalom polcairól, hogy aztán valamikor újra megújulva és megfrissülve ismét megjelenjen a történelem színpadán és visszakövetelje jogait. Másnap kova reggel elhagytam Constantinei. A Rummel-szakadék és a régi város felejthetetlen hangulata élt bennem bosszú ideig és elhomályosította Alger emlékét is. Hat órán át haladtunk ismét hegyek között végtelen szőlőültetvények mellett. Útközben olvastam algériai útikalauzomból, hogy éveute két milliárd frank, azaz 13 milliárd lej értékű bort exportál külföldre Algéria s ezzel a világ három legnagyobb bort exportáló állatba közé tartozik. A tartomány nagy gazdagságának csak egy részét alkotja a bőr, a búzából és a gyarmati gyümölcsökből Algeria exportja 30 milliárd lejre emelkedik; még beláthatatlan lehetőségek előtt állva. És mindez a pénz nagyrészt Franciaországba vándorol, érthető tehát, hogy a franciák Algériát gyarmataik közül mindenek felett szeretik és kormányzása nem is a gyarmat, hanem a belügyminisztérium közvetlen hatáskörébe tartozik Délután 5 órakor érünk a tunisi határra. Itt nagy meglepetést keltett a vámvizsgálat, amely bizony meglehetősen szigorú volt. Tunis protektorátus, önálló alkotmánnyal, élén a bejjel és a melléje rendelt francia rezidenssel. A vidék képe is megváltozik. A hegyeket dombok, majd nagy pusztaságok váltják fel. Az Atlasz hegység utolsó nyúlványai eltűnnek mögöttünk és velük együtt tovatűnik Afrika gyöngye, a gazdag Algéria is. A mezőkön óriási ültetvények, de sok helyt még nem sikerült végleg kiszorítani a mocsarakat. A gyarmatosítás itt sokkal hátrább van, mert Tunis alig 40 éve vesztette csak önállóságát el és a franciák keze itt megkötötte!)!) a protektorátus miatt, mint a kimondott gyarmatokon. A kopár tájakon kevés a látnivaló. Itt-ott tevék legelnek és a végtelen pusztákra ráveti arany bíborát a lenyugvó nap. Késő este, 18 órás ut után felcsillannak Tunis lámpásai. Megérkeztünk Tunisia fővárosába, a régi Kart bagóba, ahol a pun és római világ romjain három nemzet folytat ádáz tusát a hatalomért: az arab, a francia és az olasz. CÉGÜNK FENNÁLLÁSÁNAK 555 ÉVESJLBILEUMi alkalmával vevőinknek ebben az évben az eddiginél is nagyobb kedvezményeket nyújtunk. SZÉKELY és RÉTI ERDÉLYRÉSZI BÚTORGYÁR RT. TÂRGU-MUREŞ. Fiókok: Bukaresti Brassó, Nagyszeben. Kedvező fizetési feltételek! Garantált minőség! Szenzációs árak! Fizetésképtelenségeket gyorsan egyeztet HIRSCH DÍVID Brassó Sít Perfll (Kapu-utca) 31. Megbizliato&ígáról 35 óv óta előnyösen ismert. íparigazolványos kereskedelmi ügynök. KIÁRUSÍTÁS a volt Judovics Lázár-féle TEXTILOZLETBEN CALEA REGELE FERDINAND 9 SZÁM. Eladásra kerül: cca 1000 drb. paplan minden színben és minőségben cca 4000 mtr. barchet, a legújabb divatmintákban cca 10000 mtr. vászon, minden szélességben és minőségben. Selymek, delinek, szövetek és kiilömböző textiláruk. Készpénzért árusítunk!!* — Ezzel szemben áraink hallatlanul olcsók !!! liifestés, vegytisztitásban, úgy kivitel mint olcsóságban CZINK cég vezet 11
