Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-31 / 249. szám

cp. -« TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. Claf-Kolozsvár, 1931 október 31. Szombat ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. AZ ANGOL VÉDŐVÁM Ha tényleg nagy meglepetést is hozott az angol választás eredménye, mégis figyelembe kell venni azt, hogy az apgol politikai élet, az angol politikai felfogás egészen más, mint a többi európai államokban. A végösszeg szám­adataiból nem pontosan ugyanazt a következte­tést lehet levonni) mint amit más országok vá­lasztásainál szoktunk, viszont angol államfér­fiaknák az egyéni bukásai is rendkivül nagyje- lentdségüek. Az angol história a közismert váltógazdasá­gi szisztémára rendezkedett be már nagyon ré­gen s kisebb-nagyobb zökkenőkkel ezt a kor­mányzási változatosságot szabályosan betartot­ta. Ez a históriai következetesség aratta diada­lát ezen a választáson is, a győzelem nagysága és érdekessége azonban ezúttal mélyebb és messzibbre kiható következményeket rejt ma­gában. A hagyományos angol liberálizmusnak leg­hűségesebb letéteményese, Lloyd George, alig nehányadmagával szerepelt a jelöltek között s maga MacDonald miniszterelnök is csak húszon három jelöltet állitott a hatszáz mandátumra. Világos, hogy a konzervatív párt nagy töme­geire számitott a mostani kormány s arra, hogy a kormány mögött álló parlamenti pártoknak a többsége a konzervativoké lesz. A koaliciós színezet fenntartása mesterséges volt s erre a mesterkéltségre rányomta a bélyeget ez a vá­lasztás, amely mintegy a kezébe adta a kor­mányzást annak a pártnak, amely nem akarta vállalni. A konzervatív párt azonban most is a koalieió fenntartását kivánja, mert a nem­zeti egység dokumentálását látja szükségesnek. Az angol történelemben mondhatni példátlanul áll olyan sok választási párt, amennyi most in­dult a küzdelembe, a jelöltek száma pedig alig volt több a mandátumok kétszeresénél. Ez is csak az angol különleges viszonyokkal magya­rázható meg. A pártok egy része csak be akarta küldeni fontos embereit a parlamentbe, de nem gondolt többségszerzésre, vagy túlságosan nagy térhódításra. Nálunk például tiz párt, hatezer jelöltet állitana hatszáz mandátumra s ha eny- nyi mandátum nincsen is, hatezer jelöltet azon­ban egyáltalában nem volna nehéz össze verbu­válni. Az angol polgárság a nemzeti egységnek a súlyos időkben való kidomboritását érezte szükségesnek s az egység diadala sodort el min­dent, ami útjában áll. Akár veszi kezébe Anglia kormányát a kon­zervatívok pártja, akár nem, a világra kiható jelentőségében az angol polgárság döntött a védővámok kérdésében. A védővámok régi fa­lait szinte olyan forradalmi diadallal döntötte le annakidején a liberálizmus, hogy maguk a konzervatívok sem tudtak, nem is akartak ehhez többé visszatérni, egészen, mindmostanig. A splendid isolation valamikor úgy megbukott, hogy annak a kornak az emberei sohasem hit­ték volna a visszatérést s a közgazdasági tudo­mány is, az életfejlődés halálra Ítélte. Az össze­omlásoknak romhalmazaiból most felelevene­dett s uj berendezkedéseket diktál — nemcsak Anglia, hanem a világ számára. Mert védővám elszigetelődése már nem egészen belügy, a fa* lak nemcsak bekerítenek egy országot, hanem el is zárják a külvilág, a külső államok elől, amelyek hasonló falakkal igyekeznek magukat körülbástyázni. Az a fejlődési irányzat, amely a vámhatárok eltüntetését tartotta ideális cél­nak, hirtelen nagyot reccsent most az angol polgárságnak a megnyilatkozásán. Rendkívüli időket élünk s a ma élő nemzedéknek érthetően kifejeződött az az önvédelmi ösztöne, amely szeszélyesnek látszik s amely rövid idő múltán ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. XIV. évfolyam, 249.-ik szám. (Kolozsvár, október 29.) Vaida Sándor el-' beszélgetett egy bukaresti újságíróval s a na­gyon érdekes intervju megjelent a Curéytul- ban. Mi tökéletesen megértjük a mondatait s látjuk a szavakból, a szavak mögötti hézagok­ból is azt, ami ellenünk szól, ami az óvatos elő­vigyázatosság védekező érzéseit kelti fel ben­nünk. Azonban az egész nyilatkozatot egészen más szempontból nézzük: a nem erdélyi román közvélemény, a mesterségesen elsötétített közvé­lemény némi felvilágosítást ad arról, hogy mi ez az Erdély. Ha egyszer elkezdődik a felvilá­gosításokban az őszinteség, akkor felfedeznék az igazi Erdélyt Romái -' r-mmára. Az erdélyi románok köréből némi őszinte hang szólalt meg a bukaresti lapban a Vaida Sándor szavaiban. Olyan, amilyen, de őszinte. Mi látjuk ebben azt, ami nekünk rossz, de érdekessége igen értékes lehet a román közvélemény felvilágosítása szem pontjából. Erdély az erdélyieké. Vaida legelőször is arról beszélt, hogy az erdélyi románok, akik, a magyar éra alatt él­tek, tudják, hogy mit jelent a harc. — Amikor azonban megtörtént az egyesü­lés, — mondja — ezzel együtt bekövetkezett a harcról való lemondás is. Most a magyar és a német kisebbségek fáradoznak úgy, mint ahogy mi tettünk azelőtt. A kiválóság, a tökéletesség az ambíciójuk. Az a tény, hogy a roméin uralom nyomasztó eszméjében — A jelenlegi pillanat épületes példát ad erre. Maniunak, a párt elnökségétől való visz- szavonulása automatikusan felveti az utódlás kérdését. A legnépszerűbb emberre gondoltunk, aki megtestesiti a falusi lakosságot, Mihalache- ra. Véleményem szerint nagy hibát követ el, ha nem fogadja el az elnökséget. Erdélyben meg van a szükséges presztízse arra, hogy vezető le­gyen. Mert vezető pem lehet akárki. Seicaru nagyszerűen leirta Maniut: Az erős idegzetű ember. Először erre van szükség. Mihalachenak előnye még az erőteljes fiatalság is. Egy olyan országban, ahol nyolcvan százalék a falusi la­kosság és ahol a további polgári beállitottságu ti’zpnnt K7.á?flléknnlí is kanesolata van a föld­ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. élnek, kohéziót ad nekik, egy frontba szer­vezi őket. — Ezért voltam én kezdettől — mondja Vaida — a kisebbségekkel szembeni szelídség politikájának hive, itt Erdélyben, az unitárius egyház hazájában, amely még csak itt és Skó­ciában él. Fajok közti harc folyik itt. Nem véde­kezhetünk másképp,, mint előre megállapított s az összes kormányok részéről nyugalommal és módszerrel követett terv szerint, amelyet pe befolyásoljon a politikai szin. Még valamit. Azt mondották: Erdély az erdélyieké. Ez nem valami agresszív és bosszantó kijelentés, ez nekünk románoknak tradíció. Mindenkinek tudnia kell, hogy honnan és meddig vap a háza. Például engem felkértek, hogy ’fogadjam el brassómegyei pártszervezetünk elnökségét. El­fogadtam, mert egyelőre nem volt más, aki át­vegye. De nincs mit keressek ott, ha nem va­gyok opnan való. Úgy érzem magam az ottva- lóknál, mint vendég. Nem vagyok az én udva­romban. Ezt a dolgot megértette a magyar par­lamentben még Mihali is. Az ókirályság pe­dig megszokta a sefeket, a diktátorokat, Erdélynek azonban demokratikus szo­kásai varinak: tanácsot kér a tömegektől, megkérdezi a parasz­tokat és mindenki a helybeliek, urak maguknál otthon. del, Mihalache-nak szimbólumnak kell lennie. Miért szégyenük a románok a román parasztot? Egy református templomban. Hosszasan beszélt Vaida a kisebbségekkel szembeni politikáról. — Előttünk áll egy magyar front — mon­dotta. A nemeseké. Hatalmas kulturális tradí­cióval. A föld megművelésének bő ismeretével. A helynek a színe (java) az ő kezükben van, csak a birtokuk lett kisebb. Erőszakkal követ­kezésképpen nem lehet nyerni semmit. A fele kezeti probléma rendkívül komplikálja a (Folytatás a második oldalon.) ERDÉLY AZ ERDÉLYIEKÉ Vaida Sándor őszinteségeket mondott el Erdélyről Céltalan dolog a kisebbségek elnyomása, mert más eszkö­zök látszanak eredményeseknek a fajok harcában — A szé­kelyekben csak felkorbácsolják a harcos öntudatot — Sem koncentráció, sem diktatúra nem állhatja meg a helyét Miért szégyenük a parasztot? újból hozhat olyan meglepetést, amilyent jelent a mostani angol választás és a védőyámok le­rombolására majd még sor kerülhet. Ez az an­gol polgárság akkor is meg fogja mutatni a nemzeti egységet, az idő követelte álláspont mellett. Az angol polgár most azt látta, hogy védekeznie kell azzal a külső támadással szem­ben, amely a sziklánál szilárdabbnak hitt an­gol valutára megdöbbentő csapást mért. A britt királyság népének nagy többsége a francia gazdasági hatalomnak az aranyra épített fel­növekedését látta maga előtt olyan' szemben védekezni kell s ezt a '' bízza azokra, akik a liberó1 messzibbre mennek a gazda?' zetköziségében. Ezúttal ne* párt tért vissza a'korín-' az a gazdasági irány/ lődési irányvonal p teleit is. Angliáb" csak azokat, ah’ nagyságának

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom