Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-03 / 225. szám

XIV. ÉVF. 225. SZÁM. SSSäBSsäi 7 Perbe szállók az interimárral A kolozsvári interimárbizottság nem akar belenyugodni abba, hogy a polgárság egy-egy bizalmi emberének még mindig módjában áll a városi üzemek dolgaiba betekintést nyerni s sze­retné ezt a rá nézve talán kényelmetlen helyze­tet olyan eszközökkel is lehetetlenné tenni, ami­ket törvényesen nem lehet sikerre vinni. Amint hallom, az interimárbizottság meg akarja sem­mi sittetni azt a régi városi határozatot, amely­ben a város többek között engemet is, mint egyetlen magyarpárti városi tanácstagot, a pol­gárság egyik bizalmi embereként nevezett be a város kommercializált villamos müvéhez. A ha­tározat ellen az interimárbizottság két kisebbsé­gi tagja állást foglalt és különvéleményt jelen­tett be. Előttünk nyilvánvaló e határozatnak a tendenciája s amint nem lepett meg, éppen any- nyira nem ijesztő. Az interimar bizottság határozata olyan kísérletezés, aminek célja homlokegyenest el­lentétben áll a polgárság érdekeivel. Ök most keresnek formahibát egy másfél évvel ezelőtt tartott gyűlés határozatában. Most adják be azt a felcbbezést, amit másfél évvel ezelőtt kellett volna beadniok. Az én számomra a lényegben az a fontos, hogy engemet a polgárság ültetett volt be oda, s a formahiba keresésének a rafi­nériája ezt a tényt megdönteni nem tudja. Ami az interimar határozatának azt a ré­szét illeti, hogy a városra nézve káros szerző­déshez járultam volna, nemcsak nem fedi a va­lóságot, hanem ennek az ellenkezője igaz. Az inferimár állandóan szereti úgy feltüntetni a dolgokat, hogy aki a polgárság érdekeit védel­mezi, az a város érdeke ellen cselekszik. Annak a külföldi vállalatnak, amely az egeres! centrá- lét létesítette, ötven évre szóló, végérvényesen megpecsételt, kizárólagos koncepciója volt a zsebében az államtól Erdélynek erre a részére, amelybe Kolozsvár természetesen beletartozik. Ezenfelül Kolozsvár városával is volt ugyanazt a tőkét képviselő vállalatnak, nemcsak végér­vényesen megkötött, de a román király pecsét­jével garantált szerződése, amely szintén ötver» esztendőre adta át n Kolozsvár városi villamos- müvet. E két ötvenesztendős szerződés régen be­fejezett ténye között kellett a város érdekeit, szinte utólagosan képviselni, olyan testületben, amelynek szavazattöbbsége a külföldi vállalat delegáltjainak a kezében van. Nehogy valaki azt higyje, hogy a külföldi töke delegáltjai mind idegen emberek volnának, nagyrészben kolozsvári számottevő románok s köztük a vil­lamosom igazgatóságának elnöke, Hatiegan Gyula ár. egyetemi professzor, a mostani kor­mány volt és jövőre is kombinációba vett mi­nisztere. Az interimar bizottság tehát voltakép­pen azt állítja, hogy a polgárság megbízottá* eladták a város egy fontos érdekét annak a Hatiegan Gyulának, aki ezt az interimar bí­zót t sá got k i n eveztet-te. Ezt a részét a különös beállításnak elintéz­hetik egymás között. Mi azonban azt tettük, hogy a polgárság életérdekét nem állítottuk szénibe a város érdekével, hanem teljesen azo­nosnak tartjuk. S néni tartjuk a város érdeké­ben levőnek azt a törekvést, amely a gazdasá­gilag tönkrement polgárságunkat akarja, terv­szerűen megnyuzni. Az interimar bizottság ha­tározata kifogásolja, hogy mi olyan szerződést irtunk alá, aminek értelmében a városi kom- mercializált villamosom évi tízmillió kilovatt- óra áramot vesz meg az egeresi centrálétól. Eltekintve attól, hogy a régi villamosain, ha az akkori igényeket árammennyiségben ki tudta volna elégíteni, akkor már tavalyelőtt túlha­ladta volna ezt a számot, nem egészen igaz ez a tízmilliós szám sem. Mert nem egy évre történt a limitálás, hanem három évre, számol­va a gazdasági válság esetleges súlyos hatá­saival. S éppen a városnak volt ez a követelése. Aki csak a legkisebb mértékben is ért hozzá, vagy informálódott az árviszonyok felől, az tudja, hogy ilyen nagyobb mennyiségű áram annyival olcsóbb, hogy az árbeli differencia a végösszegben ilyen esetben letörpül. S amibe az a kisebb mennyiség került volna, azt a mi polgárságunk nem tudja a mai viszonyok kö­zött fizetni. A mi célunk az volt: megkötni mindenkinek a kezét, hogy a villanyárakat ne emelhesse, hanem, hogy minél olcsóbban le­gyen kénytelen minél többet eladni. A nagy koncessziót és a várossal kötött szerződést igy lehet annak a célnak a szolgálatában hasznosí­tani, hogy a lakosság boldogitásával, a munka és termelés felsegitésével vigye előbbre a város iiiHnnraffliiiintiniiifluiniiiiiiiiiiiinHHHitititwiiiiiiiHiiianiiHiiiuinniiiiiiiiiiaiHiniiiiiitJillliliwliBliiiiiiiiaHniiiiiiiiiiiinmiiiiiiitiniiiiiiiiitiinitniiiiiiiitiHiiiMmnHifliiiiiiiiiBiiiiHiiitinHiiiuiiiiiHiiiiuiHiiit nap múlva október'».-én uagy napja lesz a sorsjegy- vásárló közönségnek. — Ezen a napon megindul a szerencsekerék I a Zs idő Kórházsorsjegyekkel. Közel 2000 nyerő szám lesz kihúzva 2.700 000 lei nyeremény összeggel. I Főnyeremény: 1,000.000 lei, i amelyet egy 100 teies sorsjegygyei könnyen megnyerhet. Ha netán még nincs zsidó kórház sorsjegye I mrne legyen könnyelmű!!! * 1 B s lebbi sorsjegyárushoz és vegyen Zsidó Kórház sorsjegyet ÍR Postai megrendelésnél 100 lei beküldése ellenében portómentesen küld sorsjegyet a Zsidó Korházegyesiiletek SorsjAiékintézösége Ciuj-Koloisvár, Pints Unuil (Főtér) 20 sr. fl horvdt szeparatísfák eggik titkos gyűlésén két embert agyonlőttek (Zágráb, október 1.) A zágrábi rendőrség szerdán bizalmas utón értesülést kapott arról, hogy az egyik zágrábi lakásban horvát szepa- ratisták titkos konferenciát tartanak. A meg­jelölt helyre detektiveket küldtek ki és ezek itt valóban nagy tanácskozásokra bukkantak. Meg adásra szólították fel a kérdéses lakásban je- lenlevőket, amire azok revolverlövósekkel vála­szoltak. Egy detektívet agyonlőttek és egy sze« paratista is holtan maradt a helyszínen. A harc* ban heten sebesültek meg, a szeparatisták nagy részének sikerült elmenekülni. M < ubai felkelőié n bombamerényletek után tűzharccal Havanna külvárosát elfoglalták (London, október 1.) A cubai Havannában a forradalmárok és kompinycsapatok között a város több pontján tűzharc folyt. A felkelők csapatai egyik külvárost hatalmukba kerítették Úgy hírlik, hogy a harcban húsz ember vesz­tette életét. A forradalmárokkal rokonszenvező la­kosság soraiból származó terroristák a zavarkeltések elősegítésére sorozatos bom­bamerényleteket követtek el a kor­mányzósági palota és a közintézmények ellen. A pályaudvar elleni bombamerényletnél a vasúti postahivatal épülete súlyosan megrongá­lódott s az explozió 7 tisztviselőt és postaaltisz­tet megölt. Döntött a kolozsvári tábla ¥Iád Aurél miniszter milliós perében A hárommillió lejes követelésből csak egymillió két­százezer lejt ítélt meg a tábla Vlád ellenfeleinek (Kolozsvár, október 1.) Az elmúlt héten tár­gyalta a kolozsvári Ítélőtábla Damian és Moga hunyadmegyei üzletemberek Vlad Aurél volt minister elleni keresetét, amelyben a felperesek 3 millió lej és annak kamatainak megítélését kérték a bíróságtól, amely összeggel Vlad egy erdőeladási ügyből kifolyólag maradt adósuk. Megírtuk akkor, hogy a pert, elsőfokon a dévai törvényszéknél Damian és Moga nyerték meg és a bíróság arra kötelezte a minisztert, hogy fizesse meg a hárommillió lejt kamataival együtt s azonkívül magas perköltségben is el­marasztalták. Vlad fellebbezett és igy került a kolozsvári tábla elé az ügy, amely csütörtökön hirdette ki ítéletét. Az Ítélet tulajdonképpen egyik fél állás­pontját se fogadja el és döntése a két álláspont összhangba hozásának nevezhető. Ugyanis ki­mondja, hogy Vladnak csak egymilliókétszáz" ezer lejt kell fizetnie és ennek 1928 december 10-től számított kamatait. A perköltségeket je­lentékenyen leszállította a tábla s a fellebbe­zésért is mindössze 20 ezer lejt állapítottak meg. Vlad Aurél személyesen jelent meg az Ítélet kihirdetésénél. Az ítélet jogerős s ezzel lezárult az évek óta húzódó milliós per. fejlesztését. Ha minden gazdasági elmélet vég­érvényesen megbukott ezen a világon s ha a kolozsváriak is abbahagyják a munkát, akkor az eddigi gazdasági világrend teljes felborulása beüthet ebbe a számításba is De az interimár- uak akkor sem biztosan alapos az öröme, mert hátha akkor is szükség lesz villanyra. Ha neta­lán Kolozsvár közönsége nem venné igénybe ilyen mennyiséget az első esztendőben, a követ­kező két év a különbözetet kiegyensúlyozhatja. Az interimár azt, mondja, hogy ebben a most kezdődő évben jóval kisebb lesz a fogyasztás. Feltételezi. Ahogyan mi tudjuk, már az első évre is biztosítva van ennek a mennyiségnek az értékesítése. A villamosáram pár nappal ez­előtt jött be Egeresről. Az interimár csak évek múltával állíthatná azt, arait most feltételez. Vagy ha most akar állítani valamit, akkor szakembereket kellene megkérdeznie. Jogi, ke­reskedelmi, műszaki hozzáértőket. A két jogerősen befejezett ötvenéves szer­ződés között mi igyekeztünk megmenteni azt, amit lehetett. Heteken, sőt hónapokon át alkud­tunk s az ötven estzendőből is lealkudtunk huszonötöt, az árakat is lehúztuk, s elzártuk a villanyárak emelésének a lehetőségét. Most az interimár úgy beszél a villanyfogyasztási árakról, mintha azt valaki más dirigálná és nem ő. Az ö kezében van az árszabályozás, ép­pen csak hogy az emelés lehetőségét sikerült annak idején szerződésileg megkötni. Lehet, hogy ez nem tetszik. Úgy látszik, hogy az ő céljuk és a között a ccl között, amit mi képvi­selni tartoztunk, nagyon nagy az ellentét. De mi állunk a lakosság életérdekeinek a képvise­lete mellett s ettől nem tágítunk. Azt a pontot, amit az interimár határozata kifogásol, és a legnagyobb sikernek tartom s erről könnyű számot adni bárki előtt. A legilletékesebb szá- monkérő előttem az a fórum, amelytől a megbí­zatásom származott. S a törvényes fórumok előtt is a legönérzetesebben állom a felelősséget. Valaki nem tudja, hogy mi a város igazi ér­deke Én meg vagyok győződve arról, hogy én tudom Dr, Zágoni István,

Next

/
Oldalképek
Tartalom