Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-02 / 224. szám
Képvit-eló TAXA POŞTALA. PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24258-927. Ctej’KoIozsvár, 1931 október 2 Péntek ELŐFIZETÉS, BStLFOiáJON : 1 ívre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lak egy bóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. \ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér); A Telefon: 5-08, 6-04. J ___XIV. évfolyam 224-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYABORSZAGOM1 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén 15 pengő. Egyes szám ára 29 fillér. "■ ......"" —— Gyanús szimptomák Ugylátszik, a Iorga-kormány még nem tud ja, hogy a kormánybukások csalhatatlan előjele a sajtó-rendszabály. Legalább is a legutóbbi évek politikai krónikája ezt bizonyítja. Ha valamelyik kormány úgy érezte, hogy valami nincs rendben a kréta körül, ha a sajtó túlontúl gyakran kezdte emlegetni a koncentrációt, ha a miniszter urak bársonyszékei alatt megingott a talaj, egyszerre megjelent a falra festett ördög: a sajtótörvény tervezetének bejelentése. Erről nincs ugyan szó e pillanatba^, de ha a jelek nem csalnak — és semmi okunk feltételezni, hogy csalnának — valami készül a sajtó ellen... Már az alarmtörvénynél is megcsóváltuk a fejünket, mert régi igazság, hogy gazdasági törvényszerűségeket rendeletekkel megváltoztatni nem hálád atos és sikert sem Ígérő vállalkozás. Talán még Argetoianunak sem. A magunk részéről különben sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonitunk az újságírói toll fegyelmezettségének, amely minden cenzúránál ideáli- sabb, semhogy paragrafusokra bíznánk a saját magunk irányítását. Az alarmtörvény szá inunkra olyan akadály, amibe eddig sem ütköztünk bele és bizonyára nem fogunk beleütközni ezentúl sem. De lehetetlen le nem vonni a tör vény meghozatalából azt a konzekvenciát, hogy * kormány ilyen módon akarta gazdaságpolitikájáért a sajtóra áthárítani az ódiumót, ami taktikai fogásnak megjárja, de dokumentum í egyben a lorga—Argetoianu-kormány mérsékelt szimpátiájának a sajtóval szemben. A kormány azonban nem állott meg az első lépésnél. Napról-napra gyanús szimptomákat konstatálhatunk. Marosvásárhelyen rejtélyes céllal, félig elsuttogott fenyegetésekkel valami cenzúrabizottságot szerveztek a helyi potentátok, amelynek feladatául az ottani sajtó rendszeres ellenőrzését szabták meg. Temesváron pe dig betiltották az ottani magyarság gerinces és népszerű lapját, a Déli Hírlapot egy beszédért, amelyet korántsem „irredenta“ magyar politikus, hanem nemrégiben még a király minisz tere. Boeu Sever tartott. A bünbakkvadászás nak tipikus esete ez. A legsúlyosabb retorzióval szólásszabadságának lehetetlenné tételével suj tanak egy lapot, amely egyszerűen csak repró dukált. Anélkül, hogy azonositóttá volna magát Bocu-val, közreadta nyilatkozatait, ugyan akkor azonban nem mulasztotta el megkritizálni a szokatlanul éles és a mi politikai fegyvertárunkban ismeretlen hangot. Bocu Sever elmondhatta a magáét, a kisebbségi lap ellenben a maga bőrén tapasztalhatta a közmondás igazságát: „Quod licet Jovi, non licet bovi.“ Ezek a tünetek valóban nem azt mutatják, mintha a sajtószabadság féltett kincs volna ná lünk. De nem ezt mutatják azoknak a peres eljárásoknak számsorai sem, amelyek az utóbbi időben feltűnő mértékben éppen kisebbségi lapokkal szemben indultak meg. Eszünk ágában sincs kétségbevonni az államhatalom ellenőrzési jogát, senkivel és így a sajtóval szemben sem. Lehetetlen azonban némán elmenni amellett. hogy a Iorga-kormány alatt legalább is megduplázódott a kisebbségi újságírók sajtópereinek száma. Sajtószabadság csak egy van, az értelmezése sokféle lehet. Ugylátszik nálupk szépen meg i fér a sajtószabadság fogalmával egy kalap alatt! a lapbetiltás, a lokális cenzúra, a sajtópörök la vinája. Pedig — ezt szeretnénk a lelkére kötni lorgának éppúgy, mint Argetoianunak — a köz- j cleti erkölcs cs tisztesség védelmére a becsülő ! les, megfélemlithetetlen és megfélemlítéseknek! ki sem tett sajtó a legnagyobb biztosíték. A sajtószabadság államérdek és ez talán mégis csak fontosabb, mint egy politikai csoport! pártönzése. Berzeviczy Albert nyilatkozott a bukaresti fogadtatásról A magyar delegáció az interparlamentáris konferencián A magyar parlament egykori elnökének találkozása Pop Cicio Istvánnal, a régi képviselőtárssal, aki azóta a román parlamentnek volt elnöke (Bukarest, szeptember 30.) Bukarestben szerdán kezdődött meg a huszonhetedik interparlamentáris konferencia az előkészítő tanácskozásokkal. A konferenciára nagyon sok állam parlamentje elküldötte a maga képviselőit. Így a francia ABC szerinti sorrendben Délafrika, Németország, Északamerika, Belgium, Bulgária, Kanada, Dánia, Spanyolország, Észtország, Franciaország, Anglia, Görögország, Finnország, Magyarország, Írország, Olaszgrszág, Japán, Norvégia, Lengyelország, Hollandia, Svédország, Svájc, Csehszlovákia és Törökország képviselői vesznek részt a nagy tanácskozáson. Az osztrák delegáció, amelynek érkezését szintén bejelentették, altad eddig rém érkezett meg, valószínűleg takarékossági okokból. Szerda délután 3 órakor a parlament üléstermében az Unió igazgatótanácsa tartotta meg ülését és ezen jóváhagyta az 1930 április 13-án Genfben szerkesztett jegyzőkönyvet. Ezenkivíil ismertették a tanács működését az 1930-ban Londonban megtartott huszonhatodik konferencia óta. Este a delegátusokat Bukarest városa látta vendégül a katonai kaszinó nagytermében. A tényleges tanácskozásokat csütörtökön délelőtt tíz órakor kezdik meg. Magyarország képviseletében Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke érkezett meg Bukarestbe, dr. Grátz Gusztáv csütörtökön reggel érkezik, mig báró Szterényi József csak október 5-én kapcsolódhatik bele a munkába. Munkatársunk romániai és bukaresti impresszióiról, valamint az interparlamentáris , konferencia programjáról és várható eredményeiről kérdést intézett dr. Berzeviczy Albert- hez, aki a következőket mondotta: — Tizenkilenc évv.el ezelőtt voltam először Bukarestben, amikor görögországi tanulmány- utamról tértem vissza Konstancán és Bukaresten keresztül Erdélybe, ahova rokoni nexusok fűznek. Utamat megszakitiva, két napig időztem Bukarestben. Tizenkilenc évvel ezelőtt a román fővárosnak még csak egy-két világvárosi jellegű uccája és tere volt s most meglep az a gyorsiramu fejlődés, amelyet Bukarest a lefolyt tizenkilenc év alatt elért. Megleptek világvárosi uccái, gyönyörű parkírozott terei, de különösen az a számos szobor, amiket mütörté- nelmi szempontból külön tanulmányozni fogok. Az előkészítő delegáció, illetve az interparlamentáris konferencia román csoportja udvarias szeretetreméltósággal fogadta a külföldi vendégeket és engem különösen kellemesen lepett meg, hogy Pop Cicio István engem nagy figyelemmel és vendégszeretettel fogadott. — Ugylátszik, Pop Cicio István nem felejtette el, hogy hosszú évekkel ezelőtt, amikor a nemzetiségi kérdés a magyar parlamentben olyan heves viharokat váltott ki, én, mint a Ház akkori elnöke, igyekeztem a szenvedélyeket. lecsillapítani és módot adtam neki. hogy az ellenzékkel szemben kifejthesse véleményét s nem engedtem meg, hogy őt beszédében megzavarják, vagy lehurrogják. Ezt. az elnöki minőségemben kifejtett tevékenységemet Pop Cicto í István meleg szeretettel és udvariassággal viszonozza most. A konferencia várható lefolyásáról Berzeviczy Albert a következőket mondotta: — Az interparlamentáris konferencia eddigi ülésein nagyon heves viták folytak. Reméljük, hogy a bukaresti tárgyalások során ezek elkerülhetők lesznek. Mi, a magyar delegáció, a magunk részéről nem fogunk semmit sem provokálni és remélhetőleg nem lesznek olyan éles összetűzéseink, mint nekem, személy szerint, éveken át voltak az interparlamentáris konferencia tanácskozása! során Bjuvara professzorral, akivel a harcot Bernben kezdtük meg, Párizsban folytattuk és Berlinben fejeztük be. A konferencia elnökévé Pompeit, a román kamara aí- elnökét fogjuk megválasztani és az ő vezetése alatt folynak le a tanácskozások, amelyek most reményteljesebb légkörben indulnak meg. — Különösen a leszerelés kérdése fog szé- lesmedrü vita anyagául szolgálni, mivel a jövő év február havára összehívták az általános leszerelési konferenciát. A szerda délután megtartott igazgatótanácsi ülésen érdekes vita volt akörül, hogy elfogadja-e az interparlamentáris nnió Spanyolország meghívását arra vonatkozólag, hogy a jövő évben Hadfidban tartsa meg ülésezéseit. A delegátusok egy részének az a véleménye, hogy a konferencia csak két évenként üljön össze, mig a másik része az évenkénti ülésezés mellett van. A spanyol meghívásnak az ad különös jelentőséget, hogy a latin amerikai államok eddig nem kapcsolódtak be intenziven az Unió munkájába s a delegátusok nagy része most azt reméli, hogy ha a jövő évben Madridban lenne a konferencia, úgy' a latin-amerikaiak figyelme is ráterelődne az interparlamentáris unió munkájára és célkitűzéseire. Munkatársunk végül kérdést intézett Berzeviczy Albert dr.-hoz, hogy mi a véleménye a román sajtóban az ő Pester Lloyd-beli cikkével kapcsolatos megjegyzésekre és kritikáról. Berzeviczy dr. kijelentette, hogy a román lapokban megjelent cikkek fordítását most tanulmányozza és végleges véleményét, illetve válaszát a Keleti Újság egyik legközelebbi számában fogja megadni a román sajtó cikkeire. Karádi Nagy Lajos. Négyszáz koreai telepest mészárának fe a kínai katonák Londonból jelentik: Tokiói jelentés szerint 3000 ezer kinai katona 400 koreai telepest lemészárolt. A japán kormány erre sürgősen csapatok kiküldését rendelte el a többi koreaiak életbiztonságának megvédésére.
